Szatmárvármegye, 1910 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1910-01-09 / 2. szám

POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETI LAP. V». Szerkesztőség,

hová a lap szellemi részét érintő közlemények küldendők: Deák Ferenc-tér 20. sz. Telefon 84. sz.

•4SSí<- Kiadóhivatal : Kaszinó-utcza 2. szám. -»sg^

: Kéziratokat nem adunk vissza. —

MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.

Felelős szerkesztő: j Laptulajdonos: Dr. Tóth Zoltán. Fráter István.

Előfizetési árak:

Egész évre

..............................................8 korona.

Fél

évre .• . .......................................... 4 korona.

Ne

gyedévre...............................................2 korona.

Egyes szám 20 fillér. [|| Nyilttér sora 40 fillér.

Hirdetések jutányos áron közöltéinek.

Á sánta kormány.

Lukács Lászlónak sok lótás-futás után sikerült pártokon és parlamenten kívül álló férfiakból egy sánta kormányt összetoborzani.

Ez a kormányalakítás királyi megrendelésre készült. Minthogy azonban sem a parlament, sem a pártok Lukácsot megbízható üzlet embernek nem tartják, s a királyi megrendelésre megtagadták az áru kiszolgáltatását, igy a ravasz örmény kénytelen volt a királyi megrendelést a külvárosokból, selejtes anyagból „részletekben“ szállítani.

Nagy elismerés illeti a parlamenti pártokat, hogy e kétes vállalkozásban nem vesznek részt. De elismerés illeti Tisza István grófot is, hogy parlamenten kívüli elvbarátait visszatartotta attól, hogy a Lukács-féle vállalkozás kudarczának áldozatul essenek.

A pártok mai hangulatával szemben nagy merészség kellett ahhoz, hogy egy népszerűtlen ember az ishli klauzula terhével vállán, kormányalakításra vállalkozzék. Mert azzal előre tisztában lehet, hogy parlamenti támogatásban részesülni nem fog, sem a 67-sek, sem a 48-asok táborából.

Az a kevés biztatás, a mely a Justh féle párt részéről őt kecsegteti, meg fog törni Justh Gyula és társai hazafias elhatározásán, mert reméljük, hogy a függetlenségi párt ez a része nem engedi magát Lukács által másodszor is becsapatni.

Bármennyire kívánatos volna is, hogy az ország az ex-lexből kiszabaduljon, erkölcsi lehetetlenségnek tartjuk, hogy a függetlenségi párt indemnitást adjon egy parlamenten kívüli kormánynak akkor, a midőn ezt saját kormányától teljes bizalmát élvező vezéreitől is megtagadta.

Ez a parlamenten kívüli kormány csak két esetben igényelhetne indemnitást: ha királyi meghatalmazással hozza az önálló bankot, vagy ha az indemnitást a Ház feloszlatása és uj választás elrendelése okából kéri. Lukács azonban sem az önálló bankot nem hozhatja, sem uj választás megejtefi&e felhatalmazást nem kap.

Ezekután az egész politikai világ előtt egy nagy rejtély a Lukács vállalkozása.

Ha igaz és őszinte az, a mit Lukács hirdet, hogy ő a parlamenti pártok között a békét akarja megteremteni, úgy

ez a czélja is csak akkor vezethet eredményre, ha képes lesz a koronát nemzeti engedményekre reábirni, a mely a parlamenti béke és nyugodt kormányzás egyedüli alapját és feltételét képezi.

A jövő hét folyamán összeül az országgyűlés, a midőn ki fog sülni, hogy a béke olajágával, vagy a harcz pallosával küldetett-e le Lukács László.

Ezt az időt várjuk be nyugodtan, de addig is tartsuk szárazon puskaporunkat.

Újév a vármegyeházán.

A felfordult politikai viszonyok, a nemzetre súlyosan nehezedő ex-lexes állapot szomorú hangulattal töltötte el az újév reggelén úgy az egész országot, mint a politikai- és a közéletszereplő elemeit.

Az ország vezetőpolitikusainak ajkáról elhangzott beszédek egy sötét, nehéz és küzdelmes időt helyeznek kilátásba. Minden beszédből a szomorú resignácziót olvassuk ki.

Máskor is megnyilatkozott a . magyar s iv újév reggelén, de e megnyilatkozásokban mindig benne volt a bizalom a jövő iránt. Ezúttal azonban a legsűrűbb homály fedi el mindnyájunk elől a jövőt, amelyből a békés kibontakozásnak egyetlen sugara sem látható.

Ennek a szomorú bizonytalanságnak adott kifejezést a vármegye tisztikarának élén Dr. Péchy István vármegyénk főjegyzője a főispánhoz intézett üdvözlő beszédjének keretében.

Az ntolsó parasztmágnás.

Az öregebbek még emlékeznek Bagics uramra a dúsgazdag paraszt mágnásra, a ki napok hoszat tudott szamarán egy irányban kocogni, anélkül, hogy saját birtokjairól letért volna. Mert Bagics uramnak az volt a tulajdonsága, hogy csak a saját földjein és csak szamárháton szeretett járni. A vonatot meg épen- séggel megvetette annyira, hogy mikor Pestre a gazdakongresszusra meghívták, hát csak rátette az iszákot a Coki hátára, maga is ráült aztán hajrá — a Coki sántítva, méltóságteljes léptekkel megindult Pest felé. Hanem aztán útközben folyton azon a mesén járt az esze, hogy mikor az utas meg a fia a hátukra vették a szamarat. Csakhogy neki nem volt fia és ennek híjában mégis csak ő maradt a szamárháton. Sok viszontagság után — amilyen például az volt, hogy a Coki végigfeküdt az ut közepén és nem mozdult volna meg az Atya Úristennek sem, a mit pedig a cudar nagyon sokszor megtett, — megérkezett Pestre. Oda poroszkált a szállodáig, a hol a kongresszus volt, megkötötte a szamarát a gázlámpához, aztán azon csizmástul, gatyástul amint volt, beállított a kongresszushoz; azaz csak be akart állítani, mert útját állotta egy szallagos, keztyüs ur és rárivalt, hogy parasztnak ott nincs helye, mire Bagics uram alázatosan visszafordult és ment egyenesen egy ruhásboltba, a hol jó pénzért pillanat alatt felöltöztették frakkba, lakkcipőbe,

manzsettát is húztak rá, meg gallért is a nyakára, végtére kérges tenyerét fehér glazé kez- tyübe kellett dugnia, aztán ráült egy gummi- kereküre, hogy hát uriasan menjen az urak közé. Egy szallagos ur a szálló kapujában mindjárt karonfogta s vezette az étterembe, a hol már a húsnál tartottak. Mindenki megfogta a kezét és morgott egyet, az urak ezt bemutatkozásnak nevezik — Bagics uram pedig odamondotta nyájasan az Adjon Istent. Hanem a hogy leült a szószhoz furcsa dolgot cselekedett. Marokra fogta a frakkjának szárnyait és már- togatta alaposan a szószba. Az urak elképedve kérdezték, hogy mit csinál Bagics bátya ? Mire ő egyre mártogatva a frakkját igy beszélt:

— Ne, egyél te ruha, te frakk, vagy minek hinak, ne, zabálj, téged hittak ide. nem engem .. .

Az urak bámultak. Hanem mikor Bagics uram elmondta a dolgot töviről hegyire, hogy hát tisztességes magyar ruhában nem akarták beengedni, lett hahotázás, éltetés és pohárkoccanások Bagics uram egészségére.

Hanem másnap a kongresszus ülésén bezzeg lobogós gatyában ült az első sorban.

*

Bagics uram úgy gondolta, ha már feljött Pestre, illik az ángyának valamit hozni. Be is ment a Váci-utcában egy boltba, kikeresett egy vastag aranyláncot meg egy gyémántos tüt s a mikor 80Ü forintot kértek érte, hát szó nélkül kihúzta a csizmájából a kendőt és leszámolta a nyolc darab ropogós százasokat.

Hanem az Ötvös mindjárt futtatott rendőrért, minthogy nem fért a fejébe, hogy parasztnak annyi pénze legyen. A rendőr pedig galléron fogta Bagics bátyát és elvitte a Zrinyi- utcába.

Csak két nap múlva tudta a kongresszus kiszabadítani. Hanem akkor elhatározta Bagics Bátya, hogy többet nem gyün Pestre, ebbe a német városba.

*

Szent-György napján Szolnokon a községházában összegyűlnek a gazdák, csikósok és egyéb rendbeliek. Itt kötik meg a szerződéseket évről-évre. Bagics uram is leszállt itt a szamaráról, hogy körülnézzen magának való legényekért. — Amint belép, hát csak megfogja a nyájas ur.

— Hé öreg, beszegődne juhásznak, kap tizennyolc pengő forintot, annak fölibe kijár a heti szalonna, karácsonyra pedig egy par csizma.

Bagics uram levett kalappal hallgatta, a mint az illik a juhászhoz.

— No beáll-e kérdezte az uraság — nálam jó dolga lesz.

— Be én tekintetes uram — de könyörgöm alásan egy jószágeltartás is kéne, csak nem adhatom el most Szent-Györgykor a jószágot.

— Bánom is én — válaszolt az uraság; igy megkötötték vala a szóval való kontraktust, Bagics uram pedig biztosra Ígérte, hogy szerdára virradó hajnalon beállít.

| GÓZNER nr> divat és női pipere-üzletében vásAroljnnk! Egy tanuló íizetéssei j