Szatmárvármegye, 1910 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1910-10-30 / 44. szám
45-3<- POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETI LAP. ■<&»■ Szerkesztőség, hová a lap szellemi részét érintő közlemények küldendők: Deák Ferenc-tér 20. sz. Telefon 84. sz. Kiadóhivatal: Kaszinó-utcza 2. szám. ■>%&■ .. : Kéziratokat nem adunk vissza. -----MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: Dr. Tóth Zoltán. Laptulajdonos: Fráter István. Előfizetési árak: Egész évre.................................................................................................8 korona. Félévre............................................................................................................. 4 korona. Negyedévre.............................................................. . ... 2 korona. Eg yes szám 20 fillér. ||| Nyilttér sora 40 fillér. Hirdetések jutányos áron közöltéinek. fiégS vágyónk. Nagykároly, 1910. október 30. Deputátió készül városunkból az igazságügyminiszterhez, s mint mondják Károiyi József gróf képviselő vezetése alatt, a törvényszék felállítása érdekében. Igen sokszor felvetett kérdés ez a törvényszéki ügy. Fel leit használva akkor, a midőn Szatmár város erős fejlődésében magunknak recompensatióf kerestünk, akkor, a midőn tőlünk valamit elvettek és kárpótlást kértünk benne, mandátum vadászat alkalmával, a megye szétdara- bolásának felszínre vetésénél, és ki tudja felsorolni, hogy még hány esetben, —- sokszor és mondhatni mindig a legalkalmatlanabb időben. A jelen esetben való felszínre vetésben mi azt mondhatjuk, hogy ismét a legrosszabbkor indulunk útnak. Hiába, ez már a mi sorsunk! Lehet, hogy most a szilágysági vasutak osztálymérnökségének átvitele adta meg ismét a gondolatot. Valószínűbb az, hogy a Székely Ferencz által tervezett igazságügyi szervezeti reformok, melyekről annyit tudunk, hogy a bíróságok számát szaporítani akarja a szükséghez képest. Ez utóbbit kell feltételeznünk és éppen emiatt helyteleníthetjük a mostani fellépést. Nekünk mindannyiszor, a midőn erről a kérdésről van szó, nagyon megfontoltan kell cselekednünk. Figyelemmel kell lennünk egyrészről arra, hogy unottá ne tegyük fent magunkat, másrészről, hogy az a bizonyos recensió, mit szomszédainkban minden alkalommal kelt, nehogy ellenünk és talán javukra szolgáljon. Ki kellene várnunk a tárgyi indokok elégséges voltát és nem futkosni fel mindenkor, amikor ez ötletszerűen eszünkbe jut. Való az, hogy az igazságügyminiszter az igazságügy szervezetének reformjával foglalkozik. Ez a reform azonban kapcsolatban van a most tárgyalás alatt levő polgári törvénykezési rendtartással. E kettő együttesen lesz megoldva, egyik a másik kiegészítője lesz és lehet. A polgári perrendtartás tervezete szerint ép úgy, mint képviselőház igazságügyi bizottságának eddigi tárgyalásaiból megállapítható az, hogy az eddigi Írásbeliség nagybani megszüntetése mellett a szóbeliségre alapítják az uj per- rendtartást és a törvényszékek hatáskörébe tartozó ügyek nagyrészét átteszik a járásbíróságokéba. Így a perek, a melyek eddig csak 1000 korona érték határig tartoztak a járásbíróságokhoz, a tervezet szerint 3000 koronáig, az igazságügyi bizottság szerint pedig 2500 koronáig fognak a járásbírósághoz tartozni s csak az ezen felüliek utaltatnak a törvényszékek elé. Mig eddig a váltóperek kivétel nélkül mind a törvényszékek hatáskörébe tartoztak, addig az uj rendszer szerint ez is 3000, illetve 2500 korona értékhatárig a járásbíróságok elé íarto- zandónak van tervezve. Statisztikailag megállapított tény pedig az, hogy a váltó és polgári perek 60—70 százaléka a 2500 korona értékhatáron alól van, s igy nyilvánvaló az, hogy az uj polgári rendtartás életbeléptetése után a törvényszékek munkaköre amilyen mértékben megcsappan, ép oly mértékben emelkedik a járásbíróságoké. Ezen a jogkereső közönség kiváló érdekéi képező örvendetes újítás köveikezté- ben tehát a törvényszékek hatásköre ösz- szébb szorittatván, az országban meglevők a szükségleteket telje - en kieiégitően szolgáltathatják, újak kreálása igazságügyi szempontból feiesleges. Ezzel szemben a járásbíróságokkal úgy leszünk, hogy a meglevőket uj bírói állások létesítésével keli bővíteni, ott pedig, a hol az igazságügy érdeke kívánja, újakat szervezni. Tehát a jövő a járásbíróságoké, és nem a -törvényszékeké! Hisszük azt, hogy ha városunknak eddig nem sikerült az elvitt törvényszékét visszaállitani, ezután meg kevésbbé sikerülhet. Sajnálattal kell ezen meggyőződésünknek kifejezést adni, de igy van. Elkéstünk, s ha eddig nem tudtuk kikönyörögni, ezután éppen a lehetetlenséggel állunk szemben. Hamarább lesz Csen- gernek és Ermihályfalvának járásbírósága, A múltból XIV-ik Lajos francia királyt udvaroncai, a tányérnyalók napkirályának nevezték el. Az 1658-ik esztendőben, még szilaj kamasz éveit élte a későbben egész korára nagyhatású „napkirály.“ Özvegy édesanyja, a szépkezü osztrák Anna kormányzott helyette a sima olasz Maza- rin bíborossal, a hatalmas kancellárral együtt. A süldő legény Lajos Fontainebleau-ban töltötte napjait. Még ekkor hadidicsőség, országok hódítása után nem törekedett, csupán a szerelmes- kedés, volt minden gondja vágya. — .Megölelni minden csinos leányt, volt az egyetlen legfőbb törekvése, — említi á tapasztalt Moteville asszony, a királyné szemfüles palotadámája, aki sok érdekes kulisza-titkot feljegyezgetett ebből a korból. Megérdemli, hogy lapozgassunk a napló könyvében. * A király már elérte azt a kort, midőn nemcsak a kalendárium szerint, de számtalan gáláns kalandjaival iá bebizonyította, hogy kívánatos rá a házasélet. A külső országokbeli király kisasszonyok, hercegleányok, vágyakozón ábrándoztak a franciák délceg királyáról. Nyilatkozott a királyurfi is. Határozottan kimondta.— Nekem csak szép feleség kell ! .. . — És I. Károly angol király leánykáját fiatalsága miatt utasította1 vissza a koronás suhanc, mert „csak a teljesen kifejlett lányokat szerette,“ A portugál király leányának meg csupán mutatóba küldött mátkaképe volt — szép;... Mazarin bíboros s'ávójai Margit hercegkisasszony mellett kardoskodott. Osztrák Anna angolkirálynőnek meg a rokon spanyol királykisasszony lett volna kedves. Még' franciaország főfő urainak is volt külön menyasszony jelöltjük. A francia főurak Orleans herceg szőke, üde lányát: óhajtotta li- liomcimeres násznyoszolyába. Azonban a sokféle számításba közbejött valami. Lajos király szenvedélyes szive komoly szerelemre lobbant. Mazarin bíboros unokahugába, Mancini Mariba szeretett bele. És a máskülönben változó természetű Lajos király, ez a módfelett érzéki fiatalember, aki mindenáron kifejlett szép nőt akart feleségül, úgy megszerette Mancini Margit, ezt az inkább csúnya, soványka, barna teremtést, hogy Osztrák Anna állhatatos ellenszenve és Mazarin bíboros mindenfelől szorongatott helyzete nélkül, alighanem Mancini Mari kisasszony nyerte volna el a liliomos királynői palástot. Fontainebleau lombos fái alatt, pazar virágos kertiében fejlődött ez az érdekes viszony, melyben a szellemes, fekete szemű Mancini Mari annyira magához bilincselte a fiatal királyt, hogy az nemcsak felséges anyja neheztelésével dacolt, hanem kész volt mellőzni régibb — kedveseit is. És mentői inkább ellenezte a király- asszony ezt a viszonyt, Lajos annál inkább ragaszkodott a lányhoz. A Mari hévteljes szerelme, mindent áldozó odaadása volt ez a bűvös kapocs. Az udvari emberek sokat suttogtak azokról a titkos látogatásokról, melyekkel Lajos király Mancini Marit a szobájában éjjel is megtisztelte. Beszélték magányos, hosszú éjszakai sétáikat is. A félreeső lugasokban töltött órákat is naplójába jegyezte Madame Moteville, irván ama kornak dagályos nyelvével: — A gyönyör szikrái felgyújtották az ifjú keblét s már előrelátható volt, hogy Cátó nem lesz belőle. * Mancini Mari oly nagyon tudott hatni Lajosra, hogy képes volt meghiúsítani azon találkozás sikerét is, midőn Lyonba a savojai és francia udvar összejöttek és savojai Margit hercegkisasszonyt bemutatták Lajosnak. Igaz ugyan, hogy a leány nem volt szépség, de annál kevesebb volt és olyan pompás termetű, hogy Lajos eleinte örömest forgolódott körülötte. Azon-
