Szatmárvármegye, 1910 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1910-01-30 / 5. szám
é POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETI LAP. «-a. Szerkesztőség, hová a lap szellemi részét érintő közlemények küldendők: Deák Ferenc-tér 20. sz. Telefon 84. sz. ■»fgSti- Kiadóhivatal: Kaszinó-utcza 2. szám. ~ Kéziratokat nem adunk vissza. : MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: íj Laptulajdonos: Dr. Tóth Zoltán. Fráter István. Előfizetési árak: Egész évre ..............................................8 korona. Fé lévre.................................................... 4 korona. Negyedévre...............................................2 korona. Egyes szám 20 fillér. ||| Nyilttér sora 40 fillér. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. A darabont kormány. Nagykároly, 1910. jan. Í9. A bárány bőrébe bújva sompolygott be a Khuen kormány hétfőn a magyar képviselőházba. Ártatlan arccal jött, mint a ki békét akar, holott már akkor zsebében volt a darabontok szokásos fegyvere: a királyi kézirat a ház elnapolásáról. Az ország ismeri Khuen és társainak múltját és erőszakosságaikat. — De ismerik célzatát is, a mely nem más, mint a nemzeti fejlődés visszaszorítása, az alkotmányos küzdelem leverése és a függetlenségi párt megsemmisítése. A függetlenségi pártok és a néppárt ennek a kabinetnek még a kinevezését sem vették tudomásul. Napokig tartott a vita a felett, hogy e kormány kinevezése alkotmányellenes, mert e kinevezéssel az alkotmány egyik legfőbb része: a többségi elv mellőztetett. Megütközéssel látta az egész nemzet, hogy ezen alkotmányellenes kormány, két olyan férfiútól kapott támogatást, mint Tisza István és Andrássy Gyula grófok. De e két államférfiu is abban a meggyőződésben volt, hogy az országgyűlés bizalmatlansági határozatával szemben, a Khuen kormány legalább igyekszik megmenteni az alkotmányosság látszatát és vagy lemond, vagy nyomban feloszlatatja az országgyűlést. A tegnap lefolyt országgyűlésen az ellenzéki pártok fényes győzelmet arattak a Khuen kormány és segédcsapatai felett. A függetlenségi pártok óriás többséggel szavaztak bizalmatlanságot a Khuen kormánynak és egyidejűleg szintén óriás többséggel fogadták el az önálló bank felállítása érdekében a Kossuth Ferenc határozati javaslatát. E két döntő határozattal egyrészről már a bemutatkozáskor megbuktatták az alkotmányellenes kormányt, másrészről dokumentálták, hogy a nemzet képviselete nagy többségének nem kell a közös bank, hanem feltétlenül követeli az önálló bank felállítását. A Khuen kormány látható megdöbbenéssel és halálsápadtan fogadta a nemzetnek, rája nézve lesújtó, ezen határozatait. Ebben az ünnepélyes és lélekemelő pillanatban az egész országgyűlés maga az Andrássy pártja is 'azt várta, hogy a kormány vagy nyomban lemond, vagy királyi kézirattal az országgyűlést nyomban feloszlatja. De nem ez történt. Halálsápadtan állt fel Khuen miniszterelnök, zsebéből egy királyi kéziratot húzott ki és félelemtől remegő hangon kérte a királyi kézirat felolvasását. A királyi kézirat azonban nem az országgyűlés feloszlatását, hanem az országgyűlésnek március hó 24-ig való elnapolását tartalmazta. Mint a zugó orkán tört ki a méltatlankodás a ház minden oldaláról a Khuen kormány ez újabb alkotmányellenes cselekedete ellen. A képviselők a terem közepére rohantak, és az immár nyíltan darabonttá lett kormányt csak az alkotmánypárt védő szárnyai mentették meg a tettleges inzultustól. Mint a tetten ért gonosztevők szöktek ki a miniszterek a képviselőházból, be sem várván a ház további határozatait. A Khuen kormány ezen erőszakossága után Battyány Tivadar gróf a következő határozati javaslatot terjesztette elő: Az 1867 : X. t.-cz. kimondja, hogy az országgyűlés feloszlatása, elnapolása, vagy berekesztése csak olyan időben történhetik, hogy az újonnan összejövendő országgyűlésnek módjában álljon a jövő évi költségvetés és a befejezett számadások felett törvényes határozatot hozni. Minthogy az országnak ez időszerint megszavazott költségvetése nincsen, ennek következtében kétségtelen, hogy az országgyűlés elnapolása törvényes alappal nem bir. Mindezek alapján a képviselőház kimondja, hogy a kormány nemcsak súlyos alkotmánysértést követett el a Ház elnapolásának kieszközlésével, hanem, hogy fennállása és egész kormányzata alkotmányellenes, hogy az állami jövedelmek, különösen a közadóknak: igénybevételére és az állami kiadások feCsoda történt. . . Mikszáth Kálmán 40 éves írói jubileumára. Vájjon mi történik most Magyarországon ? Őrtüzek gyulladnak, lobognak a tájon, Az őrtüzek mellett ünnepi ruhában Nagy ünnepet ülnek — diadalmi lázban .. . Tán véres csatából hősök hőse tért meg ? . . . Vagy legendás vitézt köszönt ma az ének ? Csoda történt, csoda!. . . Nem vitézre várnak, Nagy ünnepet ülnek — a költő királynak! Pedig milyen szegény volt a költő régen .. . Övé volt a virág künn a pusztán, réten, A napfény aranyja, a harmat gyémántja, Övé volt az ország — dalba’, bokrétába’!. . . 5 dicsősége, fénye pislogott, elárvult, Csak akkor lobogott, ha sírja bezárult.. . Mint királyok éltek, — csak nem volt országuk, Uralkodtak is, csak nem hallgattak rájuk!. . . Csoda ez ebben a számitó világba’, Hogy ünnepet ülnek — a szív parancsára . . . Csoda ez: nincs szava gúnynak, rágalomnak, Hogy rózsákat szórnak, virágfüzért fonnak . .. Fényes diadalt ül a béke angyala: Egy percre elállóit a vadságnak harca S vértelen csatáknak életölő láza . . . — E csend nagy köszöntés — a költő királyra! A költő királyra, — ki a falut járta S a falu virágát szedte bokrétába . . . Magyar levegőt szitt, magyar eget látott S nem is énekelt mást csak Magyarországot... De itt mélyen szántott: a magyar lélekbe, És magasra szállott: derűs fellegekbe, így szivünkbe lopta ezt a darab földet, És e darab földdel — ellopta szivünket. . . Ellopta szivünket!... És ma ezt keressük . . . Azért szádunk Hozzád, hogy visszavehessük. És Te visszaadod pajzán jókedveddel, Édes mosolygással, rózsás szeretettel. . . A magadét adtad, úgy vesszük mi észté, De azért ráállunk erre a cserére . . . — Mindenki Rád talál szive kamrájában, Ezért ünnepelünk ünnepi ruhában! Nem borostyánt adunk, nem az kell Tenéked, Hiszen még a tied s miénk is az élted . . . Nem is állítunk még fénybe, glóriába, Csak adót fizetünk királyi pénztárba . . . Királyi pénztárba, a költő szivébe: A mi háladalunk pazar munkád bére. Csak koldus-napszám ez — királyi munkáért, Mert nem adnánk Téged az egész világért! . . . Csoda történt, csoda ebben az országban: Néma csendesség lön vásári zajában. Őrtüzek lobognak s az őrtüzek mellett Nem hőst üdvözölnek — költőt ünnepelnek !. . . S szájról-szájra jár az emlékezés, ének: „Hol volt, hol nem volt!.. .“ s nincs vége a [mesének, Mert nem „volt“, még itt él, hála Isten, köztünk! Delelő napodnak zenithjén köszöntünk!. . . Temesvár, 1910. január 12. Horváth yenó'. Anyai ölelés. Irta: Frapié Leon. I. Amikor Pál négy éves lett, meghalt az atyja. Anyja férjhez ment másodszor is egy Márton nevű kárpitoshoz, ki józan állapotban becsületes ember volt, de amikor leitta magát hirtelen haragú lett. Pali első időben nagyon boldog volt; az anyja változatlanul szerette és mostoha apja jó volt hozzá, az anyja kedvéért. De amikor egymásután megszületett egy kis fíu és egy kis leány, Marton csak azokat becéz- gette, a mostohafia részére mar nem voltak kedveskedései. Csakhamar kényelmetlenné vált a gyerek és lassacskán meggyülölte. Azonfelül Márton áldozata lett az italnak és mindinkább
