Szatmárvármegye, 1910 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1910-04-24 / 17. szám
Nagykároly, 1910. április 24. Vasárnap. VI. évfolyam. 17. szám. 55- POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETI LAP. SS- Szerkesztőség, hová a lap szellemi részét érintő közlemények küldendők: Deák Ferenc-tér 20. sz. Telefon 84. sz. Kiadóhivatal: Kaszinó-utcza 2. szám. = Kéziratokat nem adunk vissza. .............. ME GJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: II Laptulajdonos: Dr. Tóth Zoltán. Fráter István. Előfizetési árak: Egész évre..............................................8 korona. Fé lévre.............................................. 4 korona. Ne gyedévre.........................................2 korona. Eg yes szám 20 fillér. ||j Nyilttér sora 40 fillér. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Küzdő vezérek. Nagykároly, 1910. ápril hó 23. A politika hatalommal megrakott szekerét két ellentétes irány huzza. Egyik jobbra, másik balra. Mindenik felhasználja a rendelkezésre álló hajtó erőt, üti, veri a lassan döcögő, sántitó lovat, melynek jobbra induló nyergébén Tisza István, a balra indulóban Justh Gyula ül. A szekér emiatt nem halad, egyhelyben áll, kátyúba ragadt. Tisza is, Justh is lótják-futják az országot. Meggyőződést akarnak a választókra diktálni, s a helyett, hogy az erre rendelt érvekkel hatnának, hogy tárgyilagos igazságok feltárásával próbálnák be is igazolni mindazt, a mit állítanak, hogy elveket hirdetnének öndicséret helyett, azt a szomorú tényt tapasztaljuk mindkettő-szereplésében, hogy ezek helyett egy eszközt használnak: a Kossuth Ferenc lekicsinylélését. Az a leggyöngébb ellenség, a ki a maga erejét az ellenfele hiányaiban keresi, s az a legmegvetendőbb küzdő társ, ki mikor önmagát dicséri, ellenfelét a sárgaföldig leszólja. S csodálatos különbséget látunk a bűnbánó és letűnt vezérek gondolkodása között. A szolidabb, gavalíérabb és el- ismerőbb ellenfél korántsem Justh, hanem Tisza. Az az ember, a ki Kossuth Ferenccel éveken át egy politikai párton volt, a ki hosszú időn át vezérének tartotta, s valóságos hódolattal imádta Kossuthot, a kinek minisztersége alatt Justh mint házelnök a Kossuth törvény javaslatát megobstruáló nemzetiségiekkel a házszabályok oly szigorú alkalmazását tapasztaltuk Kossuth miatt és javaslata diadaláért, hogy szinte az elfogultság vádját hangoztatták, — ez az ember most az országban végigvonuló agitációs kőrútjában egyebet sem tesz, mint folyton és mindenütt Kossuthot szidja, okoija, rágalmazza. Viszont Tisza Istvántól még dicséretet is hallunk. Soproni beszédében úgy emlékezett meg a koalicziós kormányról, mely a közjogi küzdelmek kiküszöbölése miatt nagy hasznot hozott Magyarországra s mely a productiv munkálkodást megkezdette. , A két párt vezérének gondolkodás- módja kihat magára a pártra is. Bármennyire zavaros is a politikai láthatár, bármily bizonytalan is a bekövetkezendő választáson elérendő pártarány, az mindenesetre be fog következni, hogy a Justh párt ezzel a kofa-politikájával az Ízléssel biró elemeket elűzi magától. S mit tesz Kossuth Ferenc mindezekkel szemben. Az igazság tudátába vetett hittel és a komoly politikushoz illő méltósággal megveti. Nem tartja magához méltónak azt, hogy Justh fecsegéseire reflektáljon. Tettei a nyilvánosság előtt folytak le, ellenőrizte minden mozdulatát az egész Magyarország, neki védelemre nincs szüksége. „Mi haladunk a magunk utján — mint egy újságírónak mondotta — dolgozunk s nem törődünk az ilyen vádakkal.“ S az eredmény nem is marad el. A Kossuth párt folyton erősödik, mert a függetlenségi elveket valló, de a fokozatos keresztülvitelt óhajtó hazafiak egyedül e helyen találják fel az elv olyan képviseletét, mely valóra is válhat. Nem követi az ellenfelek kortes-köruti politikáját, nem érvel maga mellett azzal, hogy az ellenfelét mocskolja, bizik önmagában és az ország függetlenségi pártjának józanságában. Ennek dacára a párt mintegy 250 jelöltet állított s nagyobb részben ellenjelölt nélkül. Van mintegy 120 olyan kerület, hol a párt jelöltjének győzelemre jutása minden küzdelem nélkül fog megtörténni s nem használ sem a „királyi- pénz, sem a pletyka érv. Ha. a Khuen kormány megéli az uj országgyűlést — a minek azonban közelebb áll az ellenkezője, — úgy a Kossuth Ferenc párt olyan aránynyal fog bevonulni a parlamentbe, hogy ha az alkotmányosság parányi érzelmével is bir a király — Kossuthal számolnia kell és pártjának a kabinetben helye lesz. így fog Kossuth Ferenc a ma kétfelé húzott politikai szekerenr rajt maradni. A vármegyéből. A Hét czimü szépirodalmi lap folyó évi április 10-iki száma az Ököritói katasztrófa alkalmából Cholnoky Victor iró és akadémiai tag tollából erős támadást intéz vármegyénk közigazgatása ellen. Mi állandóan figyeltük és figyeljük vármegyénk közigazgatását és tudjuk, hogy köz- igazgatásunk ellen intézett ezen támadás igazságtalan, — mert egy néhány ember esetleges mulasztása vagy tévedése miatt nem lehet és nem szabad egy egész vármegye közigazgatását felelőssé tenni. A koalitiós kormány idejében, 1907. évben megtartott tisztujitáson tisztitó tűzön ment át Szatmárvármegye tisztikara és mindazok akik munkaképességük vagy megbízhatóságuk tekintetében kifogás alá kerültek kimaradtak a tisztikarból. A mai tisztikar, úgy a központi mint a járási tisztviselők intakt, hozzáférhetlen tisztes gondolkodású és munka szerető emberekből áll, akik 3 évi munkásságuk alatt is pótolni tudták a múltak mulasztásait és helyrehozni a múltak hibáit. Cholnoky Viktor czikke tehát a tisztikar működését és a vármegyei közigazgatást általánosságban nem érintheti, legfelebb azok ellen irányulhat, akik téves intézkedés folytán mulasztást követtek el. Politika a vármegyében. Még nálunk is megindult a választási mozgalom. Megkezdődtek a jelölések, prog- rammbeszédek. Folyik a korteskedés mindenfelé. Erős küzdelem lesz a csengeri kerületben, a hol a Khuen pártja biztos győzelmet hirdet Luby Béla ellen. De csalódnak, mert a csengenek híven kitartanak a függetlenségi lobogó mellett. De külömben is ezen kerület munkapárti vezetőségének lelke mélyén elégedettlen- ség forrong, mert egy igen tekintélyes rész Szuhányi Ferencz jelöltségét óhajtja, a melyben nem régiben Domahidy Viktor is megnyugodott a nagybányai jelöltetésének reményében. A csengeri munkapárt belső forrongása is kedvező jel Luby Béla győzelmére. * * * A mátészalkai kerületben Szálkái Sándor bontott zászlói a Justh párti Szunyogh Mihály ellen. Szálkáit a kerület egész intelligentiája támogatja. Ámde Szunyogh a földmives osztály zöme veszi körül, igy a küzdelem itt is igen heves lesz. Az aranyosmedgyesi kerületben Szent- iványi Gyula lép fel munkapárti programmal br. Vécsey László pártonkivülivel szemben. E kerületben a függetlenségi párt — egy, két atyafi kivételével — báró Vécsey Lászlót támogatja. Az avast pedig elintézi a főszolgabiró, a csendőr és mindenek felett a — pénz. A krassói kerületben dr. Gaál Endre visz- szalépett és igy Helmeczy József munkapárti jelölt fog megküzdeni Pilisy István Justh-párti jelölttel. Helmeczyt nem a programmjáért, de azért fogják megválasztani, mert a kerületben nagy népszerűségnek és közszeretetnek örvend. A nagybányaiak várva várják azt a Lo- hengrint, aki egy miniszter vagy államtitkár képében — sülve vagy sütetlenül — a szájukba röpül. Ezúttal úgy látszik hiába várnak, mert Láng Lajos bukása óta a magyarság végvárába nem kívánkozik kormányzó férfiú. A nagykárolyi kerület nyugodt. Általános megelégedést keltett a gróf Károlyi József je- öltetése. Az a néhány munkapárti ur, akik Nagykárolyban összesúgtak és gróf Serényi jelöltségét hangoztatták — szépen meglapulva hallgatnak, mint a dinnye a fűben — sőt talán megérjük, hogy épen a vezetőjük fog majd alkalmas pillanatban — jó képet és egy dikciót kivágni a függetlenségi képviselő előtt.
