Szatmárvármegye, 1910 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1910-04-03 / 14. szám
14-ik szám. SZATMÁRVARMEGYE. 3-ik oldal. csűrben már akkora tolongás volt, hogy táncról szó sem lehetett és a párok csak nehezen mozoghattak. A katasztrófa. A mulatság fél kilenc óráig fesztelen jókedvvel folyt. Ekkor, nem tudni hogyan, egyszerre meggyuladt az egyik papirlámpa és nagy lággal égni kezdett. Amikor a táncolok észrevették a tüzet, valaki elkiáltotta magát, hogy senki se nyúljon hozzá, hanem egymás vállára állva akasszák le az égő lámpát. Szűcs László 15. huszárezredbeli közkatona azonban nem hallgatva erre a figyelmeztetésre, kardjával le akarta ütni a lámpát, de oly szerencsétlenül csapott feléje, hogy a lámpa odacsapódott a szárazgalyakhoz, a melyek nyomban tüzet fogtak. A sistergő lángok azután villámgyorsan terjedtek tova, egy-két pillanat múlva pedig lángot fogott a tető is és fuilasztó füst töltötte be az jgész csűrt. A tűz elfojtására ekkor természetesen már gondolni sem lehetett és mindenki a kijárat felé tódult. Előbb a két nagy kaput igyekeztek kinyitni, de utjokban állottak a padok és amint a füs ben a padokon áthuk- dácsottak és egymásra hágtak, a kapukhoz jóformán hozzá sem fértek. Az egyetlen remény a kisajtó maradt. Az egész tömeg most ezen keresztül akart menekülni. A nagy tolongásban velőtrázó jelenetek játszódtak le. Akik már közel voltak az ajtóhoz, egymás hátára vetették magukat és úgy igyekeztek előbbre jutni, hogy azután a szükajtón át kijuthassanak a szabadba. Csak nagyon kevésnek sikerült a kis ajtón kimenekülni. Az egész nagy kavarodás azonban alig tartott öt perczig, a mikor a nádtetőzet beszakadt és ráomlott a benlévőkre. Mentési kísérletek. A faluban a katasztrófa hire villámgyorsan terjedt el és az emberek mindenünnen elősiettek, hogy az oltási, meg a mentési munkálatokban segédkezzenek. Sokan a szűk ajtón át be akartak hatolni, hogy valamelyik hozzátartozójukat kimentsék és ezzel is akadályozták a kifelé igyekvőket. A kis ajtó körül valóságos csata fejlődött ki. Egetverő jajgatás, a sebesültek ha- lálhörgése és az ajtó körül az életért küzdők vad orditozása töltötte be a levegőt. A kiknek sikerült végül az égő pajtából kivergődni, azok égő ruhával és eszeveszetten jajgatva rohantak végig a falun, amig csak össze nem rogytak, vagy a segítségükre sietők meg nem állították. Égő fáklyák szaladtak végig a falun. Számos megmenekültet igy találtak meg azok, kik keresték őket. Az áldozatok. Ököritónak úgyszólván minden leánya odaveszett. Elpusztult az a két csendőr is, akit a rend fentartására szolgálattételre kirendeltek. Öt községbeli katona, aki az ünnepekre hazaérkezett és a mulatságon szintén résztvett, áldozata lett a katasztrófának. Az urai gazdaság egyik cselédje úgy menekült meg, hogy a tolongó tömeg alá került és amikor a tető beszakadt, őt elfedték a ráeső emberek és úgyszólván a hullák alól mászott ki. A szörnyű katasztrófa alatt négy koraszülés fordult elő. Egy gyermek csontvázát az anyja hóna alatt találták meg. Sziv- szaggató látvány volt, amikor az apa a ruha épen maradt foszlányairól ismerte fel övéit. A hivatalos megállapítás szerint összesen kétszázhetvenheten vesztették életüket, hatvanan pedig megsebesültek. Az összeállítás szerint,1 százhuszonhét halottat lehetetlen volt agnosz- kálni, annyira szénné és porrá égtek. Negyvenöt halott a környékbeli községekből való, kilencz- vennégy pedig ököritói lakos volt. A temetés. A temetést múlt hó 33-án délután 3 órakor kezdte meg Kovács Gusztáv református lelkész. Közös sírba tették azokat a halottakat, akiknek kilétét nem lehetett megállapítani. Mikor ezzel készen voltak, egyenkint szállították ki a koporsókat a temetőbe. Egy sir sincs, a hová kettőnél kevesebb halottat temetnének. A lelkész mindenik fölött beszédet és imát mondott. A sírok körül szivetrázó jelenetek játszódtak le. Asszonyok, férfiak sirva omoltak szeretteik koporsójára. Sok asszonyt a csendőröknek kellett a koporsótól elválasztani. Alispáni jelentés. Az alispán csütörtökön délelőtt a belügyminiszterhez az alábbi hivatalos jelentést tette: Mint már jelentettem, jótékonyczéíu tánczmulatságot tartottak márczius 27-én este szabályszerűen kikért és megadott hatósági engedély mellett. A mulatság kezdete nyolcz órára volt kitűzve. Amint megállapítható, körülbelül hétszáz jegy kelt el s amennyire a vizsgálat folyamán meg lehetett állapítani, a mulatság megkezdésének ikejekor körülbelül ötszázan gyűltek össze. Alig vette kezdetét a táncz, egy lámpa kigyulladt s egy szabadságon lévő lovaskatona vette elsőnek észre s a kardjával akarta leütni, hogy a földön elolthassák. A kardfogást azonban a közelben lévő rendezők legénykedésnek tartva, verekedésbe keveredtek a katonával, Az inczidens közben a táncz zavartalanul folyt, úgy hogy alig vették észre, hogy a múlt ősz alkalmával zöld gályákból összeállított tetődísz száraz levelei tüzet fogtak s a tetőzetről lehulló égő száraz levelek a nők haját s a lengébb ruházatokat pár pillanat alatt lángba borították. A többi pillanatok műve volt s maguk a megmenekültek sem képesek megbiztató fölvilágositást nyújtani a megrendítő katasztrófa körülményeiről. Alighogy a kintievők tudomást vettek a tűz kiütéséről, az elzárt kapu, mely leszegezve nem volt, csak kívülről a kinyílás ellen egy pár alig félméternyi magas czövekkel megerősítve, kitört s pár pillanat alatt majdnem emeletnyi magasságú emberhalom képződött. Rövid idő alatt a tető is leszakadt s a dulakodás és elgázolás közben már jó részben életét vesztett embertömeg fölött mintegy máglya alakult. Mentésről alig lehetett szó, oly gyorsan történt minden. Hitelesen meg van állapítva, hogy ököritói lakos 229, idegen pedig 46 halt meg, részben az embergomolyag- ban, részben pedig a katasztrófa színhelye mellett. Megsérült súlyos égési sebekkel 60, ezek közül a hozzátartozók részint a tanyákra, részint a szomszédos községekbe saját sérültjeiket hazaszállították. A községi lakosok hozzátartozói közül 43 vétetett a községben ápolás alá. Ezek közül a mai napig már 23 halt meg és igy jelenleg húszán vannak még ápolás alatt, de ezeknek nagy része is menthetetlennek látszik. A szomszéd fehérgyarmati és mátészalkai járás azonnal értesített főszolgabírói hivatalai az összes járási és körorvosok kíséretében még a hajnali órákban megjelentek, úgy hogy a sérültek ápolása alá vétele késedelmet nem szenvedett. A táviratilag értesített törvényszék a véletlenül a szomszédos Szamossályi községben kiszálláson lévő egyik vizsgálóbíróját törvényszéki orvossal és megfelelő személyzettel azonnal a helyszínére rendelte, úgy hogy az előzetes nyomozás megejtése után a temetésre az engedelmet már délelőtt tiz órára megadhatta. Azután kezdődött a hullák agnoszkálása, a fölismertek temetése. Fölismertek ököritóit '94-et, vidékit 45-öt; fölismerhetetlen volt 122 holttest. A csendőrségnek emberfölötti erőt kifejtő működése, valammt a lakosság józansága lehetővé tette, hogy minden katonai vagy megerősített csendőri segédlet nélkül márczius 29-én délután négy órára nemcsak az összes sírok el voltak hántolva, nemcsak a felismerhetetlen 122 hulla közös sirban volt eltemetve, de a testrészekkel, megszenesedett csontdarabokkal és ruhafoszlányókkal telitett hamu- és földréteg szintén a temetőben e czélra ásott sírhelyben már el vol helyezve. Sern a rend föntartása, sem az egészségügyi szolgálat teljesítése körül semmi fönnakadás nem fordult elő, semmi különös intézkedés tételére szükség nincs. A vizsgálat alapján senkivel szemben mulasztás vádja meg nem állapítható, mert a községi elöljáróság bizonylatával fölszerelt és a rendezőség felelősségvállalása mellett szabályszerűen beadott kérvényre' adta ki a főszolgabírói hivatal a tánczmulatságra az engedelmet, .amit annál is inkább jóhiszeműen tehetett, mert évek hosszú során keresztül a községben évenként megtartani szokott három-négy hasonló arányú tánczmulatság mindig ugyanezen csűr helyiségében tartatott meg. A csendőrség a tánczmulatság idejére kirendelve nem lett, mert a rendezőség és elöljáróság cseudőrséget nem kért, mint a hogy az évek hpsszu során át beigazolódott, hogy a rend fentartása czéljából Ököritón ilyen alkalmakkor erre szükség nem volt. É mellett a huszonhét községből álló csenged járás három csendőrőrsének összes legénységi létszáma 12, ezt a csekély létszámot, tekintettel a húsvéti ünnepekre, rendes szolgálattételtől elvonni a főszolgabíró nem tarthatta szükségesnek. Élelmezés, orvosi kezelés a betegeknél kívánni valót nem hagy hátra. Segitő-akcziót, bár e vidék a várfnegye legvagyonosabb szin- magyar lakossága, mégis kívánatossá teszi az a körülmény, hogy több munkaképtelen, elaggott ember vesztette el minden munkaképes hozzátartozóját, több keresetképtelen gyermek maradt teljesen szülők és hozzátartozók nélkül, több szolgálatban álló gazdasági cseléd vesztette el családfentartóját. Egyelőre, mint aránylag rövid idő alatt meg lehetett állapítani, ilyen család mintegy hatvan van. Eddig a magánadakozás pár ezer koronát juttatott e czélra. A mint az elveszettek majdnem teljesen összeállított névjegyzékéből kitűnik, az áldozatok legnagyobb száma gyermek, leány és asszony, aránylag nagyon kevés a férfi és az öreg ember, úgy hogy a sebesültekkel együtt megállapított 321 megégett egyénen felül a megmenekült körülbelül 200 egyén alig számbavehető kivétellel főként férfi. A sebesültek állandó gyógykezelésére, valamint az anyakönyvvezetési munkálatok lehető gyors keresztülvitelére az intézkedéseket megtettem, ezen munkálatok, valamint a hagyatéki eljárások közben esetleg felmerülő nehézségek eloszlatása iránt, ha szükség forogna fenn, annak idején jelentésemet külön fogom megtenni. Ilosvay Aladár alispán ennek folytán tegnap terjedelmes jelentést tett a belügyminiszterhez, melyben jelentette, hogy 149 család szorul segélyre és e célból 200.000 korona állami támogatást kért. A magán adakozások a nagykárolyi Hitelbankba vannak betétbe helyezve, hol eddig 10,000 koronát meghaladó összeg gyűlt össze. Újabban Ő felsége 30,000 koronát adott magánpénztárából, báró Rotschild Albert 2000 koronát, gróf Károlyi József 1000 koronát, Mándy Géza 300 koronát. Lapunk segélyadakozásokat készséggel elfogad, ezt illetékes rendeltetési helyére juttatja és hírlap utján nyugtázza. A vármegyei alispán tegnap reggel a belügyminiszter kívánsága folytán ez ügyben Budapestre utazott. HÍREK. — Nagykároly r. t. város :képviselőtestülete ma délelőtt 10 órakor a városháza tanácstermében rendes közgyűlést tart a következő tárgysorozattal: 1. Polgármester eseményi jelentése az 1999. évről. 2. A nyugdijügyi bizottság 1909. évi jelentése. 3. Kereskedelemügyi m. kir. miniszter ur határozata a Nagykároly— peéri vasút létesítési költségeihez megállapított városi hozzájárulás ügyében. 4. A vármegyei törvényhatósági bizottság véghatározata a város 1910. évi nyomtatvány beszerzése ügyében. 5. A Korparéten felállítandó állami elemi iskola elhelyezése czéljaira telekvétel ügye. 6. Nonn Gyula nagykárolyi lakos által a városi gazdasági ismétlő iskola telekhez csatolás czéljaira adományozót 1 D-öl terület elfogadásáról kiállított szerződés jóváhagyása. 7. A nagykárolyi róm. kath. egyház kérelme a Fetser-féle kereszthely tulajdonjogának átengedése iránt. 8. A városi rendőri-, tűzoltói szolga személyzet stb. kérelme fizetésjavitás és illetve nyugdíjintézetben leendő biztosításuk iránt. 9. A jogügyi és pénzügyi bizottság javaslata a városi takarékpénztár létesítése ügyének napirendről levétele tárgyában. 10. Előterjesztés az 1910. évben vasúton szállított jég kövezetvámjának elengedése, illetve visszatérítése ügyében. 11. A Fazekas-utcza délkeleti részén a szabályozási vonal megállapítása. 12. Az Árpád-utcza délkeleti részén a szabályozási vonal megállapítása. 13. Fekete György kérelme a Széchenyi- utczai 39. sz. telek előtt kenyéráruló-bódé felállításának engedélyezése iránt. 14. a) özv. Fábry Lajosné Majtény-utczai 2. sz., b) Csizma Ferencz Temető-utczai 26. sz., c) Vagner János petőfi-utczai 14. sz., s d) Bánhegyesi Lajos Árpád-utczai 76. sz. telkéhez csatolt utcarészlet s e) Major Józsefné Somos-utczai 32. sz. telkéből utczaterülethez csatolt telekrésztet kisajátítási kártalanítási árának megállapítása. 15. A márczius havi pénztárvizsgálati jegyzőkönyv bemutatása. 16. A közgyűlés idejét megelőzőleg Iegelább 24 órával beadható indítványok tárgyalása.
