Szatmárvármegye, 1910 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1910-03-27 / 13. szám
Nagykároly, 1910. mároins 27. Vasárnap. VI. évfolyam. 13. szám. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETI LAP. Szerkesztőség, hová a lap szellemi részét érintő közlemények küldendők: Deák Ferenc-tér 20. sz. Telefon 84. sz. Kiadóhivatal : Kaszinó-utcza 2. szám. -tg® 11 ------: Kéziratokat nem adunk vissza. ..... Küzdelmek küszöbén. A „Szatmárvármegye“ részére irta: KOSSUTH FERENC. A régi rendszer feltámadt. A Khuen- kormány elfoglalta a hatalomnak erős várát, melyet önként hagyott ott az a kormány, amelyet nemzetinek neveztek azért, mert a nemzeti ellenállásban részt- vett pártok vezéreiből alakult. A Khuen-kormányt a feltámadoítak kormányának lehet nevezni, de minthogy az ő feltámadásuk nem a jó, hanem a rossz szellemek müve, aligha támadtak fel örök életre, sőt valószínű, hogy a feltámadoítak élete rövid lesz, mert oly aiapra helyezték jövőjüket, amely a nemzet szellemével, egész történelmi múltjával ellenkezik. Ez az alap a lemondás minden nemzeti követelményről, vagyis más szóval a nemzet fejlődésének teljes megakasztása, ami ha sokáig tartana, a nemzetet sorvadásba vinné. Bár nem valószínű a feltámadt uralomnak hosszú fennmaradása, azért a nemzeti ügy szempontjából még sem lehet eléggé sajnálni azt, hogy erre a feltámadásra alkalom adatott, és úgyszólván ki lett erőszakolva az, hogy a nemzeti kormány ott hagyja a hatalmat, megszűnjék minden törekvés a nemzeti ügy előbbre vitelére, és jöjjenek a régiek, még pedig bátrabban, mint azelőtt és őszintébben is, mert most már még csak MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: Dr. Tóth Zoltán. Laptulajdonos: Fráter István. nem is tettetik, ho^iy ők is azt a, amit az uralkodó, hfenem egyszerűen b vallják, hogy semm t sem akarnak. A 48-as függet enségi Kossuth-pár- tot a régi rendszer fel ámasztásában semmi felelősség nem terhi li. E párt eljárása a nemzeti ügy szempo ttjából a lehető leghelyesebb volt. Szil .rdan megállt a nemzeti ügy védelmébe!, de túlzásokba nem bocsátkozott. Elfog, dván azt az elvet, hogy csak az idő s lerint lehetségest kísérelje meg, ehhez jhz elvhez minden téren alkalmazkodott k nem tette meg azt, amit a függetlenség Justh-párt megtett, hogy a fokozatosságot elfogadta minden kérdésben, csakis egyben nem, abban, hogy az önálló nemzeti bánképpen 1911. január 1-én állíttassák fel, amivel csakúgy felborította az egész helyzetet, mintha a fokozatosság elvét egyetlenegy téren sem fogadta volna el. Ennek a hibának a következménye nagyon is kézzel fogható a Kh mm-kormány jelenléte alakjában. A 48-as függetlenségi Kossuth-párt többet dolgozott, mint bármely párt az országban, azért, hogy a közgazdasági önállóság meg legyen valósítható és hogy létesíthető legyen az önálló nemzeti bank. E törekvéséről soha le nem mondott s mindaz, amit e lemondásról a párt régi és uj keletű ellenségei hireszte'tek, nem más, mint a valóságnak a legteljesebb figyelmenkivül hagyása. A 48-as függetElőfizetési árak: Egész évre ..............................................8 korona. Fé lévre.................................................... 4 korona. Negyedévre...............................................2 korona. Egyes szám 20 fillér. ||| Nyilttér sora 40 fillér. Hirdetések jutányos áron közöltéinek. i ienségi F/'^uth-párt nem az önálló nemzeti bantui, hanem a naptári időpontot ejtette el akkor, amikor ez az időpont hivatalosan is bebizonyított anyagi lehetetlenséggé vált. Mert kézzelfogható dolog, hogy Magyarországon, ahol a királynak törvényszentesitő s a szentesítést megtagadó joga is van, a király határozottan kifejezett megtagadásával szemben minden erősködés kárbaveszett. Ezen tilalmat csak a meggyőzéssel lehet előmozdítani, nem pedig a legyőzéssel, amire se módunk, se erőnk, se eszközünk nincsen. Aki tehát a meggyőzésre kínálkozó alkalmakat teljesen elzárja maga elől és azt hiszi, hogy népgyü- lésekkel képes ledönteni a felállított akadályt, az csodálatosan csalódik s ha egyáltalán valamit elérhet, ez csakis az, hogy az országot válságba sodorja, mint ahogy a jelen esetben ez meg is történt. E tényekből nem az a következtetés vonandó le, hogy a nemzetnek okvetlenül meg kell hajolnia a korona akarata előtt, mert vannak és fájdalom, mindig lesznek olyan kérdések, amelyekben a nemzetnek önmaga iránti kötelessége a legerősebb helytállás mindaddig, amig bekövetkezik az a szerencsés helyzet, amelynek előidézésén sokat fáradoztam én is, hogy t. i. a király és a nemzet megértsék egymást. De a nemzetnek, tekintve az erőviszonyokat, gondosan meg kell válogatni az okot, az alkalmat, Senki szigetén. Senki szigetén örök a csend, itten csak a hajótöröttek élnek; szelek szárnyán olykor a távoli partnál jön egy-egy vágyó, életteli ének, de azt itt már meg nem érthetik úgysem. Senki szigetére örvényes az ut, körülötte mindig vad viharok járnak s halálos éjeken ide sodor a tenger sok holteleven fáradt emberárnyat, kiknek nem élni már sokkal könnyebb lenne. Senki szigeten laknak azok, a kiket nem fűz másokhoz az élet; a kit vágy nem vezet, kötelesség nem köt, céltalan utján végül ide téved s itt várja a Halál fekete hajóját. Senki szigetének lakója vagyok s már az elveszett világ sem fáj itt, a kit meg nem ment a halál idejében: lassan megmerevül és kővé válik Senki szigetén az örökös csendben — Reichard Piroska. A port-izidori csata. Irta: BALÁZS 1GNÁCZ dr. A kerepesi-uti Port-Izidor-ká^éháznak külön helyiségében, április tizenhatodikén este díszes társaság gyűlt össze, hogy megünnepelje Rosenberg Lázár pártiáru-kereskedő házasságának tizedik évfordulóját. A terem zsúfolva volt az ünnepelt férfiú barátaival és tisztelőivel, de mi csak azoknak a nevét jegyezzük föl, akik szereplésükkel rászolgáltak arra, hogy ebben a rovatban helyet foglaljanak. Ezek Krausz Benő bádogos, Feuerman Dávid cselédközvetitő és Burger Sámuel lisztkereskedő. Valamennyien becses feleségükkel jelentek meg. Kohn Fülöp levélben üdvözölte Rosenberg Lázárt, s sajnálatát fejezte ki, hogy közbejött akadály miatt nem vehet részt az ünnepen. Aláírásának hitelességét Kisfaludy fogházgondnok igazolta a levélen. Közvetlenül azután, hogy asztalhoz ültek, még egy vendég érkezett; Garami Jakab szirupügynök. Az útról jött, s mivel már későre járt az idő, úgy, ahogy volt, sietett a kávéházba. Még a minta-táskáját is magával hozta. Garami Jakabot a vendégek üdvrivalgással fogadták. Különösen a hölgyek, akiknek a kedveltje volt. Szerették nem csak szép, lengő szakálla miatt, hanem főképpen azért, mert mókáival állandóan derültségben tudta tartani a társaságot. Hogy mi volt a menü, nem tartozik ide. Az ünnepnek különben is olyan piknikszerü jellege volt, amennyiben a vendégek azt ették amit magukkal hoztak. Az általános falatozás közben fölállt Garami Jakab, s éltette az ünnepelt férfiút, aki úgy is mint családapa, úgy is mint üzletember, rásiolgált polgártársai tiszteletére és szeretetére. — Úgy éljen! — kiáltott kínos elszólással az egész társaság. Az érzelmeknek ez ösztönszerü, őszinte megnyilatkozása szemmel láthatólag kellemetlenül érintette Rosenberg Lázárt. Garami észrevette azt, s egy adomával akarta kárpótolni az ünnepelt férfiút. Az adoma hihetetlenül rég volt, s még nyomasztóbbá tette a kedvet. Ilyen körülmények közt mindenki szívesen látta az asztalbontást. Rosenberg Lázár negyedmagával egy sarokasztalhoz ült alsózni, a többiek kisebb csoportokban verődve mulattak, úgy, a hogy tudtak. A hölgyek, köztük Rosenberg Lázáiné a szépszakállu szirup-ügynök köré csoportosultak, aki kifogyhatatlan volt a mulattató ötletekben. Rosenberg Lázárné, aki közvetlenül mel-
