Szatmárvármegye, 1910 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1910-02-20 / 8. szám
2-ik oldal. SZAT MÁRVÁRMEGy'E. 8-ik szám. ros közönségének mindenkori nagyrabecsüléséről. , Uray Géza intézett ezután búcsú szavakat dr. Falussyhoz, akivel együtt egyazon politikai párthoz tartoznak. Tudja azt, hogy Falussy ezután is ápolni fogja az összetartozandóság érzetét. Szavait azzal az óhajtással fejezi be, hogy az Isten engedje meg, hogy az a politikai irányzat, a melynek dr. Falussy oly kitartó munkása, sikert arathasson. Élteti dr. Falussy Árpádot. Dr. Keresztszeghy Lajos kifejezést adott annak, hogy Falussy főispánsága alatt még politikai ellenfeleinek is kiérdemelte tiszteletét és becsülését. • Dr. Falussy Árpád meghatóban válaszolt a búcsúztató szavakra. A hála és köszönet érzelmei töltik el keblét s teljes lelki erejére van szüksége, hogy e meghatott pillanatban, midőn a búcsúszava hangzik el ajkairól, megtudja tartani energiáját. Mielőtt a közgyűlési terembe lépett volna, a megindulás érzete vett erőt rajta, mert a küldöttség élén az a tiszteletre méltó férfiú ment érette, a ki négy évvel ezelőtt, mint kinevezett főispánt üdvözölte és hívta meg a közgyűlés határozatából székfoglalójának megtartására. — Nemes ambícióval és elhatározással foglalta el a főispáni széket, azzal, hogy e város fejlődése érdekében érvényesítse tudását és erejét. Főtörekvése volt, hogy a város érdekeiért munkálkodók lelkében összhangot teremtsen. És hogy ezt sikerült elérnie, az első sorban ennek a magas nívójú, intelligens gondolkozásu, öntudatos törvényhatóságnak az érdeme. — Főispánsága alatt számos olyan nehézség merült föl, amelynek okai a nehéz politikai viszonyokban gyökereztek. — Most, a midőn búcsúzik, nem a várostól, csupán a törvényhatóságától búcsúzik; mert ezután is meg fogja találni a munkakört, a melyben hűségesen szolgálhatja továbbra is e város érdekeit. Kéri a törvényhatóságot, hogy jóemlékezetében továbbra is tartsa meg! Ezután dr. Falussy Árpád a közgyűlés tagjainak zajos éljenzése közepette távozott a teremből. A közgyűlés elhatározta, hogy a volt főispán érdemeit jegyzőkönyvében megörökíti s távozása felett sajnálatát fejezi ki. * * * A főispán búcsújáról a „Szatmárnémeti“ laptársunk a többek között a következőket Írja: „. . . . itt mi most róla nem mint politikusról, hanem, mint főispánról, a közigazgatás fejéről és társadalmi életünk kimagasló alakjáról szólunk s e kettős minősége előtt hajtjuk meg elismerésünknek a lobogóját. Tagadhatatlan, hogy a távozó főispán anélkül, hogy szem elől tévesztette volna a vármegyének a mi városunkkal sokszor ellentétes érdekeit, jó és rósz csillagok alatt mindig igyekezett Szatmár- nak az előzékenységével, jóakaratával és befolyásával javára munkálkodni. Sőt nemcsak nagy, hanem kis dolgokban sem sajnálta soha a fáradtságot, melyet tőle az ügyei előbbrevitelének érdekében a város kért. Emellett gavallér gondolknzása, jó szive s mindenkin segíteni kész hajlandósága igen könnyűvé tette a hozzávaló férkőzést. Társadalmi életünket pedig mindig szerető gonddal övezte és tartalmas munkával vitte előre. így uj lelket lehelt a Széchenyi- társulatba, melynek emlékezetes, ragyogó ünnepe Széli Kálmánnal, gróf Károlyi Mihálylyal s az ország számos előkelőségével, egyenesen az ő nevéhez fűződik. Ekkor az egész ország függesztette a figyelő szemeit Szatmárra. Hasonlóképen fölemelte a Szatmár- megyei gazdasági egyesület is, mely az utóbbi időkben nehéz válságokkal küzdött. Nemcsak kivezette azt a belső zavarokból, hanem az egyenesen általa tervezett jövő évi jubileumi kiállítás gondos megvalósításával nagy határkövet fog állítani az egyesület ötvenéves működésének. Mert úgy az első, mint a másik testületnek is az élén marad s a munkássága ezeknél nem fog megszakadni. Ha tehát magas székéből le is lép, mienk marad a kisebb társadalomban s mi önzetlen működéséhez szives örömmel kívánunk a szerencsés kézzel fölfogott csapásokon örömet, sikert és áldást! * * * Nagybánya város vezetősége a következőkben búcsúzott el Falussy Árpád főispántól. 918—1910. szám Méltóságos Uram! Nagybánya szabad királyi r.-t. város tanácsa a legmélyebb sajnálattal látja Méltóságod távozását Szatmárvármegye s Szatmár sz. kir. város főispáni székéből. Hálával eltelve gondolunk Méltóságod kitűnő rokonszenvére s jóságára, melyben Méltóságod a vármegye kormányzása alatt városunkat és tanácsunkat részesíteni kegyeskedett. S midőn legháiásabb köszönetíinket tolmácsoljuk, engedje meg Méltóságod, hogy a bucsuzás e pillanataiban is városunk és tisztviselő karának hódolatteljes tiszteletéről és szeretetéről biztosítsuk. Nagybányán, 1910. febr. hó 15-én. A város tanácsa. Égly Mihály s. k. Makray s. k. főjegyző. polgármester. * idegen hozzám, egy alkalmas pillanatban megkérdezném tőle : — Édes Margitkám! . . . mondja nem találná maga türhetőnek ezt az életet az én oldalamon ? (Megijed, körülnéz, megzavarodik és a zsebkendőjével megtörli homlokát.) — Az én oldalamon ? . . . Mi köze az oldalamnak hozzá, avagy neki az oldalamhoz? — Ha nem .tudnák, hogy ennyire sein (mutatja a körmét) érdekel a kislány, még bizony gondolnának valamit, de igy (bizalmasan) azt hiszem — gyanútlanul beszélhetek. — Ah megvan! . . . (a homlokára üt) Ez az! Most jut eszembe, hogy táncoltam én vele még egy négyest azóta. Természetesei ... És ez a nagy szerelem oka hogyne! ... Ha valaki két hét alatt egymásután két négyest táncol egy leánnyal . . . persze, persze . . . (Mosolyog) Szegények ha tudnák, hogy el is felejtettem már az egészet. De hadd beszéljenek . . . (Vállat vont) Hát nem úgy van ? — Egyébként ennek a négyesnek kedves története van. Hallgassák csak! . . . Látom, liogy a kislány, már mint Margit, magányosan áll az anyja oldalán. Kicsit busul is, vagy szórakozott. Megszólítom : — Van már négyes táncos Margitka ? — Igen — mondja bizonytalanul. — Kivel táncolja ? Kissé habozott, majd az unokabátyja nevét mondta. Láttam, hogy nincs kedvére a táncosa és szerettem volna megszabadítani tőle. — Nem hagyhatná őt ott ? A kis lány szeme felvillant, ragyogott és alig rejtett örömmel mondta: — De nem ingyen ám ? — Hát mit akar érte? — Adjon egy gombostűt . . . Adtam, adtam volna mást is, mert mint már azt előbb is emlitettem, nagyos édes gyermek. Örömest beszélek, szívesen táncolok vele, de még nem ok rá, hogy telekürtöjék a várost: — Balog Péter szerelmes a Bérczy Margitba fülig . . . Nem bizony, mert Balog Péter nem az a legény, akit egy pár ragyogó szem, néhány kézszoritás levegyen a lábáról . Újra ismétlem, hogy nem vagyok szerelmes, de ha szerelmes tudnék lenni, hát inkább Margitba szeretnék, mint másba . . . Mert elképzelni a jelenetet, mikor az ember nyaka köré fonja gömbölyű karját és engedi, hogy megöleljék és szépen lesüti ábrándosán a szemét, amikor a fülébe súgják : — Ó be szeretem ! Azután ráfelel az ő behízelgő, dallamos hangján : — Én is ! . . . Lám egész költőt csinál belőlem ez a leány, hogy olyan dolgot képzelek, ami lángra gyújtja az ember vérét ... De nézzük cs^tk ! . ... hát ha más is ilyen ábrándokat szöveget és ha ő is másról szövi álmait ? . . . Mert az könnyen meglehet, annál könnyebben, mert Vári -Pista sokat Ügyeskedik körülötte és ő is csinos legény. Vári Pista ! (kicsinylőleg mosolyog) Hát mit bánom én ? . . . Mit törődöm vele, ha ő, ha más ? . . . Mit nekem a leány ? bár bosszantana, ha olyan semmi ember kaparintaná el, mint Pista, de hát mit tegyek ? . . . Én érzem és tudom itt belül, hogy egész érdektelen vagyok az ügyben, de a város az beszéli, hogy fülig vagyok vele . . . Nem adtam és nem is adok az egész városra semmit és épen azért megmutatom a jó nyelveknek, hogy nem vagyok egészen fülig - - (Fel és alá jár: izgatott.) Jó lenne, ha egy csokrot küldenek neki ! . . . talán levelet is irok hozzá ! . . . Tudja az Isten, mit és hogyan ? Mert igy van az ember, ha nem ért az ilyen érzelmi bolondságokhoz. . . (zsebkendőt 1 vesz elő a homlokát törli. Ingerülten). Talán nem jó lesz csokor . . . avagy a levél ? ! . . . Egyébként hiába mosolyognak, mert nem vagyok szerelmes Margitba . . . nem ... Irta: Honti Henrik. Ruhát fest és vegyileg tisztit HAUFEL SAMUEL Nagykároly, = Kölcsey-utca 1. sz. Alapittatott 1902. * iO