Szatmárvármegye, 1910 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1910-11-20 / 47. szám
47-ik szám. SZATMÁRVÁRMEGYE. 5 :k oldal. CSARNOK. Hóviharban. A csupán tizenegy mértföld hosszú szárny- vasútnak rossz bevételein kívül három mozdonyvezetője volt. Mivel az igazgató maga is ingujjban járkált s a felesége keztyükét árult provizióra, a mozdonyvezetőknek természetesen nem volt valami nagy fizetésük. A vonal mentén — úgy a közepe táján — feküdt egy egészen kicsinv város, melybe évenként kétszer eljutott a skarlát, a legújabb divat azonban csak egyszer, még pedig egy teljes évvel később, mint Stockholmba. E városka legszűkebb utcájában, kicsiny, barátságos, sárgára meszelt házban, melyből a mindig ragyogóan tiszta ablakokon keresztül ki lehetett nézni a világbe s ahol az ablaktáblák mögött üde gerániumok nyíltak, lakott Lindahl, a keskeny- vágányu vasút mozdonyvezetője. A virágok mögött szép kis feleségének csinos, halvány arca hajolt a fogyni nem akaró varrás fölé, mig a varrógép lábánál hároméves, kékszemü fiacskájuk, Gusztáv játszadozott. Ha a mama megolajozta a gép kerekét és berregtette azt, Gusztáv szétvetett lábakkal odaállt, kinyújtotta kövér karocskáját és vezényelt: — Me-hettt: Immár négy éve volt, hogy papa és mama vaggonja össze volt kapcsolva és a lelkész az egész élet tartamára kimondta a „mehet“-et. Eleinte persze nem ismerték sem a menetrendet, sem az utiránt, a vonat vajmi kevés értéket vitt s szerencsésen átsiklott ugyan a veszedelmes kanyargókon, de mindig nagy utat kellett megtennie, mig vizfelvevő állomásra jutott. De azért mégis előretörtetett, mert a szerelem vitte s az világított elől, ha a gond ködjétől nem látszottak tisztán a sínek. Lindahl rokonai azt mondták, hogy bolond, mikor a vasútnál vállalt szolgálatot. A gimnázium utolsó osztályából ment oda s ha tovább tanult volna, huszonötéves korában talán tisztességesebb álláshoz jutott volna. Lindahl azonban nagyon mélyen belenézett volt Blomwall Máriának, egy tönkrement junker leányának szemébe s érezte, hogy egy olyan állás, mely talán nyomorúságos, de gyors kenyérkeresethez juttatja, segítene rajta. így történt, hogy ezek ketten most a kis Gusztávval a csinos gerániumos házikó két szobájában laknak. A szobák parányiak voltak és alacsonyak, de kedvesek és melegek. Künn a vonalon a hóviharban sürü koromréteg ülepedett az arcra s tagjai megmerevedtek, de ebben a langyos, barátságos otthonban, Mária gömbölyű karjaiban és a kis Gusztáv aranyszőke fejétől, mely esténkint, mikor papa hazatért, szivéhez simult. Lindahl mindannyiszor felmelegedett. Lindahlnak nap-nap után a déli végállomásra kellett vezetnie a vonatot, hogy aztán este megint visszahozza. A legközelebbi szabadnap utáni vágytól ösztönözve aztán jókedvűen és szeretettel ült fel gőzparipájára s gyermekként örült minden indulási jelnek, mely őt közelebb hozta Máriájához és gyermekéhez. Az igazgató el is csodálkozottf mikor az állomáson, melynek egyúttal főnöke volt, sápadtan és komolyan látta felszállni Lindahlt a gépre. — Valami baja van Lindahl ur? — A mi kis Gusztávunk nagyon beteg s alighanem meg fog halni főnök ur. Evvel indult a vonat. Egész héten át száraz fagy uralkodott. Ma sürü pelyhekben hullt a hó s valóságos vihar dúlt. A vonat elkésve érkezett meg mindert állomásra, a késés mindig nagyobb lett s mikor visszaindult, kétséges volt, hogy estig egyáltalán eléri-e a várost. A kísérlet mégis sikerült s a vonat két órai késéssel befutott az állomásra, a késésrag tev cmfwyptnacihmfd- lyofypt, másra. Olyan vol mint egy játékszer, mint valami használaton kívül helyezett régi lim-lom a mi keskenyvágányu oldalvonalainkon. Lindái egy hangosan elsóhajtott „hála Isten“- nel gyorsan leugrott a gépről s el akart indulni hazafelé övéihez. — Lindahl ur! — Főnök ur! — Benne vagyunk a csávában. Az északnak induló déli vonat másfél mértföldnyire ide megakadt a hóban. Ötven munkás szabaddá lapátolta a pályát s most már lehetséges tovább- meunie. A vonetnak most indulnia kell, de Jensen hirtelen megbetegedelt tífuszban, amit ebben a kutya időben szerzett magának a mozdonyon. Önnek kell vezetnie a vonatot. — Hogyan . . . nekem . . . most éjjel ? Főnök ur magam is meghűltem és kimerültem... Emberfeletti dologra én sem vagyok képes! —• Tudom, hogy ez lelketlenség! De a szabályzatban nincs szó kimerültségről. Annyira beteg-e Ön, hogy a vonat utasainak életbiztonsága van veszélyeztetve, ha Ön vezeti a vonatot ? — Annyira nem ... de főnök ... az én kis Gusztávom talán halálán van ... ha ugyan még él! — Ezt igazán sajnálom, kedves Lindahl de beteg gyermekekei sem említ a szabályzat. Akar-e menni vagy sem ? — Mikor indul a vonat ? — Nyolc óra tizenötkor. — Karlsson, fiitsön! Tiz perc múlva itt leszek. Otthon szomorú látvány fogadta. A kis beteg szőke fürtjei nedvesen ndacsapzódtak a homlokához, torka hörgött s kicsiny kövér keze ökölke volt szorítva. Lélekzete nehéz volt és kinos, tekintete télénk, mint a sebzett őzé. Az anyjának már nem volt többé könnye, halott- halványan, összeharapott ajakkal száritgatta az izzadságot kedvence homloká’ól. Mikor az apa belépett, visszatértek könnyei s zokogva karjaiba vetvén magát kétségbeesve kiáltotta : Meéhal! Meghal! De nem szabad, nem lehet meghklnia. A doktor lemondott minden reményről. De a jó Isten nem lehet oly kegyetlen ! Guszti, kedvencem, itt van a papa! Most egész éjjel itt marad drága, édes kis Gusztijával. Csak megismered papát?! A gyermtk rábámult Lindalhra, torkába a hörgés pillanatra megszűnt, arcára mosoly tilt és ajka dadogta: — Édes papa, Guszti ágyához ülni . . . Lindahl megint ott állt a gépen és szakadó hóban nekivágott az éjszakának. Maga sem tudta, hogy mikép jutott Mária karjaiból a gépre. De most ott állt és tekintetét rászegezte a vágányokra tornyosuló hótorlaszokra. A mozdony lapátjai gyorsan átvágják a hótömeget s fehér felhőket szórnak kétfelé. Ép ily mélységesen metszi a fájdalom a tulajdon leikét. Mily hideg lehet ott lenn a kemény földben, a vastag hóréteg alatt. És az ő kis gyermeke nemsokára ott fog feküdni. Soha többé nem vezényli majd „mehet!“ Soha többé nem fut elébegesténkint, amikor hazatér és benyit, sohasem hallja többé, amikor vidáman köszönti: Jó estét édes papa! — Óh ! . . . — Mi baj van ? — Semmi Karlsson! — Éppen úgy hallottam, mintha sóhajtott volnaf Lindahl ur! — Óh csak ne képzelődjék 1 Egyetlen szót sem szóltam. Rakjon a tűzre! A vonat egyetlen utasa a legközelebbi állomáson kiszállt. A kövér ur hódprémes-bun- dát viselt s első osztályon utazó t. Fogat várta a pályaudvaron a kocsisa már ott állt a kupé ajtajánál. Mivel a vonat rövid volt, a vonat vezető hallotta a párbeszédüket. — Mi újság otthon, Blonhaal ? — kérdezte a kövér ur. — Minden egészséges nagyságos ur. — Feleségem és a gyermekek is? — Igenis, nagyságos ur, mindenki. A vonatvezető szive összeszorult. Az a hódprémes ur gazdag volt, boldog és megelégedett s visszatért szép, meleg otthonába, ahol feleség és gyermeke várták boldogan, egészségesen. Ő azonban, a szegény, félig megdermedt vonatvezető holnap csak egy megtört, lesújtott asszonyt s egy parányi gyermekholttestet fog találni otthonában. Újra nekivágott a viharnak. Utolsó előtti állomás, több szenet a tűzre! A vonat csak másnap térjen vissza, hogy mint 3-as számú vonat újból felvegye a járlatokat. A vihar elült, a természet ünnepelt. Hófehér leplet terített oltárára és a nap ragyogott. Milliónyi hógyémánt csillogott az ágakon, a vágány szabad volt s amerre a vonat elhaladt, boldog, megelégedett emberek álltak az ablaknál, akik örültek annak, hogy a vonatok újra járnak. A vonatvezető félrefordult; két nagy Könnycsepp csillogott szemében. Végre a vonat befutott az állomásra. Lindahl senkitől sem kérdezte a bajtársak közül, hogy nála odahaza mi az újság. Azokról az ajakakról akarta hallani, melyek egyedül tudják enyhíteni a hir keserűségét.' A sárga házikó ablakaiban, mint mindig, ott függnek a tiszta, fehér függönyök s a gerániumok is nyílnak, mint mindig. Úgy vélte, hogy integetnek feléje : A te kis Gusztávod meghalt! A te kis Gusztávod meghalt! Lindahl felrepült a lépcsőkön s feltépte az ajtót. Mária könnyek közt mosolyogva a nyakába borult. A kicsiny kosárban halványan és gyengén, de fájdalmak nélkül s az életnek visszaadva üldögélt a kis Gusztáv. Egy kis rudat lengetett a kezében, melynek végén piros zászló lobogott a halkan hebegte : — Mehet! Mehettt!... édes papa ! Sigurd. SZATMARYÁRMEGYE Előfizetés! ára: Félévre Negyedévre Egy hóra . 8 kor. — fill. , kor. — fill. 1 kor. — fill. — kor. 70 fill. —H^f -H#-»H>£§ NH»K — —K>jS-4-3 fff -HíH —h»íí -H>Sg-4<! •v'‘-o$-®g§ —H>f| —Hifi —H3^f 4. f^» Á. f^. Át fi. fi. T - - . iadioíii !ie3ye3,<^je9]e9|ef)íe3;e3|e f>|e 4444444444444'! i3;e9[e2;iC9|e3|e ^eaieajesieaicíTe 3,e?ie v ^ 4' ^ ^ sietve 4 4 4F 4 4 ^ ^ ^ 4 T t T T T T T ", . U J s a ft j 9 9 4 4 5 4 J í 44 44 5 s /"'■ íyzve íeveviC ? ^eveaesieveve^e jesieve^e^e-H»f| Figyelem !! Figyelem ! ! :: Készpénzkölcsönök:: Jelzálogkölcsön 4%, 41/2°/o és 5% amortizáczióra konvertálás, személyhitel (bankpénz 1—2 kezessel, magánpénz kezes nélkül), örökségek vétele, vállalatok financzirozása, Részvénytársaságok alapítása, fizetésképtelen kereskedők kiegyeztetése, valamint adás-vétel birtokok, házak, gyárak, üzletek, kávéházak, szállodák, vállalatok eladását vagy vételét közvetíti gyorsan, kulánsan. ADLER ÉS TÁRSA Általános Forgalmi Vállalat Betéti Társaság Budapest, József-körut 21. 4 4jf««^ teí «rr** & ttttttttttt ■ S<H~ iff pe-i— yi£ aicalG aic avac alt at a e at aka'eaicacaleavav a« ateajca eajea|Ga<GöMH— Tff 1 a vált uí a c a g a c át á't a't a c a>c at a * a Ga t a t a c
