Szatmárvármegye, 1910 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1910-11-13 / 46. szám

46-ik szám. ______________________________ ben mi fogjuk üdvözölni. Ennyit a dolog ér- érdeméhez. Az Északkeleti Újság laptulajdonos felelős szerkesztője, Szabó Albert ur, nagyon hálás témának tartotta lapunk vezérczikkét arra, ép úgy, mint a Kende-féle utügyet, hogy miatta Falussy Árpád volt főispánt viselt állásában tanúsított magatartásáért kritizálja. Nem akar­juk magunkat a védő szerepébe helyezni, mert erre a volt főispánnak szüksége nincs, — a czikkröl csak annyiban kel! megemlékeznünk, hogy azt nem Falussy, hanem a felelős szer­kesztő irta, mely körülményről Szabó Albert urnák is volt különben tudomása. Persze az az 1907-iki képviselőválasztás és a klerikális újságíró bukása, — még nem régen volt. Emléke él és mindannyiszor gyűlöl­ködő hangot ad a különben jámbor katholikus hivő ajkára, a midőn ennek a harcznak sze­replőit maga előtt látja, avagy csak képzeli is. * * * Az októberi közgyűlésnek a törvényható­sági bizottsági tagok választását elrendelő ha­tározata ellen Szabó Albert törvényhatósági bizottsági tag fellebbezést adott be, azon alapon, hogy nem lett a törvényben előirt ama sorrend megtartva, mely szerint a megyebizottsági ta­gok választása a legtöbb adót fizető bizottsági tagok névjegyzékének bemutatása után rende­lendő el. Miután pedig ezen névjegyzék össze­állítása és bemutatása még meg nem történt, a sérelmes határozat törvénytelen. Szabó Albert fellebbezésében elmondották a törvénynek meg­felelnek, — a méltányosságnak és czélszerüség- nek azonben' nem. Ugyanis a törvényen kívüli állapot miatt az adóhivatalok az adókimuta­tásokat a törvényben előirt augusztus hó 31-ig terjedő napig bemutatni nem tudták, és csak november közepére tették kilátásba. így, ha kellő időben nem rendeli el a közgyűlés a vá­lasztásokat, előállott volna az az eset, hogv január 1 -éré a törvényhatósági bizottság a ki­lépő tagokkal pótolva nem lett volna. A szük­ség tehát azt a helyes intézkedést követelte, a mi meg is történt Most nincs kizárva, hogy esetleges meg­semmisítéssel egy újabb választási izgalomnak és költségnek lesz kitéve a vármegye 78 ke­rülete, talán csak azért, mert a felebbezőnek valamelyik választás eredménye nem tetszik. az alkuban. Szent Antal hozzásegít a bőséghez, én viszont a szegényeken segítek. Tiszta sor, hogy a pénzemmel úgy rendelkezem, ahogy én akarok. És megint jó éjszakája volt. Egy bolon­dos, kékszemü orfeumnő és egy csomó üres pezsgős palack között ébredt föl reggel. A pin­cérek és a nő kegyetlenül megnyuzták és a vagyon is erősen apadt. A saját részét már jó­formán el is költötte, úgy okoskodott tehát, hogy a meglévőt osztja kétfelé. Most már bántotta a lelkiismeret és gondolatban féligmeddig sikkasz- tónak érezte magát, aki elkezelte a szegények pénzét. Úgy, ahogy volt, gyűrött arccal és gyalog megindult a Rókus felé. Annyira gyötörte ma­gát, hogy szinte félt a szent élettelen szobra elé lépni és amikor a temlom kapujához ért, habozva állt a lépcsők előtt. — Ha csakugyan sikkasztottam, akkor körülbelül mindegy, hogy mennyit. A lényegen nem változtat az összeg nagysága és a szent bizonyára nem bocsát meg nekem, ha csak egy fillérrel károsítottam is meg a szegényeit. Itt csak egy orvosság van. Ha délután nyerek — mert nyernem kell, — akkor pótolok mindent és nem is lesz semmi baj. ____________SZATMÁRV^R^EGYE.__________ Közig azgatási bizottsági ülés. Szatmárvármegye közigazgatási bizottsága f. hó 11-én tartotta meg Csaba Adorján főis­pán elnöklete alatt rendes havi ülését. A bizottség üdvözlése után előterjesztett alispáni jelentés szerint múlt hóban a személy és vagyonbiztonságot érintő különös esemény és intézkedést kívánó körülmény nem fordult elő. Bejelenti alispán, hogy a tasnád, érend- réd, reszege törvényhatósági közút építési mun­kálatai befejeztettek, a felülvizsgálati helyszíni bejárást f. hó 10-ére tűzte ki a kereskedelemügyi miniszter. Útlevelet kért 186, kapott 120 egyén. Ezután előterjesztés alá került lapunk múlt havi számában egész terjedelmében hozott azon kereskedelemügyi miniszteri leirat, mely Nagy­károly város vasúti állomás felvételi épületének újjá építése tárgyában tett közigazgatási bizott­sági feliratra vonatkozólag érkezett. A sima tu­domásul vétel előtt N. Szabó Antal szólalt fel, s azt indítványozta, hogy a közigazgatási bi­zottság ismételten Írjon fel a miniszterhez, mely­ben az kéressék, hogy az erre szükséges fede­zet készen léte esetére az államvasuti beruhá­zások között állomásunk felépítése első helyre tétessék. Elnöklő főispán erre előadta azt az örvendetes körülményt, hogy a kereskedelemügyi miniszternél ö maga személyesen is eljárt az indóház kiépítése kérelmében, hol azt a hatá­rozott Ígéretet kapta, hogy az 1912. é.vi költ­ségvetésbe indóházunk felépítésének költsége feltétlenül be fog állitatni és megszavazás ese­tén 1912. év tavaszán megkezdik az építést. Ezen megnyugtató válasz után a miniszteri le­iratot a bizottság tudomásul vette. A szakelőadók jelentése következvén : i Ilosvay Ferenc árvaszéki elnök jelenti, hogy a múlt hónapban elintézés alá került 211.4 dar rab, melyből folyó hóra 95;Üarab jött át elin­tézetlenül. Dr. Aáron Sándor vármegyei főorvos je­lentésében előadja, hogy október hóban az egészségi állapot kedvező volt. Nagyobb mérv­ben a kanyaró és vörheny fordult elő. Felső­bányán a roncsoló torok lob lépett fel. Trahoma Piskárkoson, Terebes és Királydaróczon ural­kodik, ahol személyesen megjelent és a tapasz­talt hiányok miatt kéri az alispánt, hogy a szükséges intézkedések megtételét rendelje el. így tépelődött és nem ment be. Ellenben délután kirobogott a versenytérre. Az a tudat, hogy a Szent Antal haragszik rá, módfelett iz­gatta és megfosztotta a múltkori biztos nyugod- ságtól. Most már habozott és ideges volt, mert halálos bizonyossággal tudta, hogy veszteni fog. Ebben a tekintetben rendszerint jó szimatja volt és akárhányszor azzal a meggyőződéssel ment ki a pályára, hogy elveszti az utolsó krajcárt is. Mégis ott volt, mert egy belső le­győzhetetlen kényszer hajszolta, hogy megve­rekedjék a sorssal. Eddig — az utolsó eset kivételével — mindig ő került alul. Reszkető kezekkel szedte elő a megma­radt százasokat és valahányszor egy-egy na­gyobb tétet rakott, mindig küldött fölfelé egy fohászt: — Ne haraduj Szent Antal, többé nem csaplak be! Hasztalan volt. A pénz úszott és estére kelve éppen csak a régi vagyon romjait tudta hazacipelni. Most már gyalog ment a többiek­kel és halavány, tépelődő arcáról száz lépés­nyire lesirt, hogy vesztett. Estére a régi kopott szállást kereste fel, ahol csodálkoztak a peches ember eleganciáján, de ez a csodálkozás fájt 3-ik oldal. Plachy Gyula kir. tanácsos, pénzügyigaz­gató jelentése szerint a múlt hóban egyenes adóban befolyt 355.459 K. 79 f. a múlt év ök- tóber havához hasonlítva kedvezőbb. Hadmen­tességi díjban 10.301 K. 16 f. a múlt évihez képest kedvezőtlenebb, bélyeg és illetékben be­folyt 15.485 K. 43 f. a múlt évihez hasonlítva kedvezőtlenebb, fogyasztási és ital adóban be­folyt 17.812 K. 34 f. a múlt évihez képest ked­vezőbb. Előterjeszti pénzügyigazgató azon javas­latot, hogy Zanathy .Mihály volt kir. közjegyző; után behajthatatlanul fennmaradt adó és illeték tartozás megfizetésére Nagykároly városa és a város polgármestere köteleztessék, mert a mi­niszteri leirat tartalma szerint ezek behajthatat­lanságának a város és a polgármester mulasz­tása az oka. Tiszti főügyész és N. Szabó Antal a javaslat ellen szólották. A közigazgatási bi­zottság az adók és illetékek leírását határozta el. Bodnár György kir. tanfelügyelő jelenti, hogy a tanév első hónapjai iskolai vizsgálatok megejtésére nem voltak alkalmasak s igy kör­utazásait nem kezdette meg. Jelentésében elő­adja, hogy felhívta a tanítókat arra, miszerint a közoktatásügyi miniszter rendelete folytán a nem magyar anyanyelvű és államsegélyben részesülő iskolákban a főbb tárgyakat csak a közokt. miniszter által engedélyezetteket tanítsák és a közokt. miniszter tanterve szerint, eszkö­zöljék a tanítást, mit ha ellenkezőleg tesznek, fegyelmi vétségnek fog tekintetni. Sajnálattal jelenti, hogy egyes vidékeken az iskolák elhe­lyezésénél tapasztalható hiányok megszünteté­sét a nép Szegénysége miatt nem remélheti. Előadja még, hogy az iskolakerülő gyeimekek szülőitől beszedett büntetés-pénzek a szegény gyermekek könyv és tanszer költségeire fordit- tatik. Szálkái Sándor felszólalt, hogy egyik- másik községben az elöljáróság a büntetés­pénzeket csak az év végén hajtja be, ami miatt kéri a felettes hatóság intézkedését, mert igy czélja elérve nincs. Dr. Fabó Zoltán kir. ügyész jelentése szerint a múlt hónapban letartóztatva volt 110 férfi és 15 nő. Szabadult 78 férfi és 12 nő. A hó utolsó napján fogva maradt 32 férfi és 3 nő. Jelenti továbbá, hogy a fehérgyarmati kir. járásbíróság fogházából egy fogoly megszökött, aki azonban még aznap elfogatott és vissza- kisértetett. neki. Elgondulta, hogy most még ur lehetne, ha az esztelen módra nem húz újat patrónusá- val, de csodálatosképpen mégsem magára ha­ragudott, hanem a szentre. — Ej, mese, hogy humánus! Ha az volna, megértette volna a helyzetet. A gazdagság elká- bitja az embert és szokni kell ahhoz, hogy az ember jótékony tudjon lenni. Aztán azon töprengett, hogy csúszhatna föl mégegyszer. Másnap egész nap a verseny- programmot tanulmányozta, kombinált, számí­tásokat csinált és papiroson halálos biztonsággal kiszámította, melyik lovaknak kell győzniök. Harmadnap minden vagyona elúszott. Egyszer a zsoké volt gazember, egyszer a ló nem akart menni, sőt az is megtörtént, hogy az átkozott paripa éppen a start pillanatában forditott hátat és ott maradt a gépnél. A peches ember sirt, átkozódott, de nem használt semmi. Egy hét múlva a peches ember a régi kopott rongyokban megjelent a Rókus ajtajánál. Nem ment be, csak ökölbe szorította a kezeit és úgy fenyegetődzött. A szentet szidta. Kálmán Jenő.

Next

/
Oldalképek
Tartalom