Szatmárvármegye, 1910 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1910-08-28 / 35. szám
2-ik oda!. SZATMÁRVÁRMEGYE. 33-ik szám. ségi fogyasztók szervezésével és megfelelő felvilágosításával, mert a mi kisigényű és kisfogyasztásu községeink csakis szövetkezve lesznek képesek arra, hogy növendékállarvágatásról lemondjanak. Minden eszközzel elő kell segíteni a külföldi tenyészanyag behozatalát is. Ez a leghasznosabb befektetés, mert versenytársaink tenyészanyagát csökkentjük s magunkét növeljük ez által. Mindezek az állattenyésztés fellendítésére irányuló törekvések benne vannak az uj földmivelésügyi miniszter programijában s csak az a kívánatos, hogy ezt a programmot gyakorlati kézzel valósítsa meg. Nagy könnyebbségére van a husdrágaság, a mely még azon körök érdeklődését is felkeltette az állattenyésztés fontossága iránt, amelyek állandó gyűlölködéssel kisérték a kormánynak és törvényhozásnak minden olyan intézkedését, a mely a mező- gazdasági termelés fellendítését célozta. Felette kívánatos tehát, hogy a földmivelésügyi miniszter ezt a kedvező hangulatot ügyesen kihasználva gyakorlati javaslatokkal járuljon a legközelebbi parlamenti ülésszak elé, gondoskodván oly intézmények létesítéséről, a melyeket egy következő miniszter szeszélye meg nem dönthet. A husdrágaság kérdésén pedig át kell esnünk. A közvetítés kiküszöbölésével a városok és fogyasztók sokat segíthetnek magukon addig is, mig majd egy bő takarmánytermésü év nyomán a húsárak önként csökkeni fognak. Ez a jövő tavasznál előbb nem várható. Akkor is csak abban az esetben, ha a jövő év takarmányterméskilátásai már biztatók lesznek. Á czivilizáczió szégyenfoltja. Irta: Nagy Zoltán. Tarft. az amerikai egyesület államok jelenlegi elnöke mondta nemrégiben, hogy az amerikai börtönügy a czivilizáczió szégyenfoltja. Vájjon mit mondana, ha ismerné a mi czivili- zácziónk szégyenfoltját: a czigány ügy országos rendezésének kérdését. Mert erről szól most az ének abból az alkalomból, hogy a belügyminiszter felmentett bizonyos nyugalmazott főispánt állásától és helyére egy volt képviselőt nevezett ki a czigány ügy rendezése végett felállított ügyosztály élére. Mert ilyen is van ám! Külön ügyosztály, külön hivatalos helyiség, megfelelő segéd és kezelő személyzet, melyek főnöke miniszteri tanácsosi czimmel és fizetéssel bí ró kormánybiztos. Kormánybiztos! Szépen hangzik.Több, külömb, mint tanácsos, főnök: kormánybiztos. És mi keletről jött nép, nekünk tetszik a parádé, a hangzatos czim, a külsőség és jól esik a „sinecura“ hogy éppen magyarul mondjuk az édes semmitevés. Ilyen sinecura állás a czigány kormánybiztosság. Élő ember nem igeu akad, a ki látott volna egy elaborátumot, egy javaslatot vagy csak egy nyúlfarknyi híradást is arról, hogy mit végzett, min dolgozott évek óta, amióta ezt az ügyosztályt felálli ották ez a kigondoló kormánybiztosság. Egyet tett, az kétségtelen : egyet, gondolkozott csendes emésztés közben. Vagy talán ezt sem ? Hogy is mondja a halhatatlan Jókai: „cogitó ergo sum“ gondolkozom, tehát vagyok. Vagy ez sem igaz már? Nem következtetés az, hogy gondolkozzék valaki, aki él és mozog? Szó a mi szó a czigány kérdés nálunk a czivilizáczió szégyenfoltja. Mennyire megelőzték abban is mint mindenben, a nagy kultur- államok. A holland és franczia törvény Írásos igazolvány váltására és ennek községekkénti láttamozására szorítja a kóbor czigányokat; a nagy Németország közigazgatása és állampolitikája elszedi a czigányoktól a gyermekeket és lelenczházakba, tápintézetekbe utalja, hogy dolgos munkás embert vezéreljen a társadalom számára. És mi mit íesszünk ? Faluról-falura üzzük, hajszoljuk, kergetjük a gyülevész hadat, igyekszünk csendőri segédlettel az ország határ felé szorítani k>, ki a nagy Oroszország felé, ahol elmerüljön a nagy embertömegben, vissza ne térhessen : igy vélünk megszabadulni tőlük. S mit érünk el ? Románián, Szerbián, keresztül egyenkint szállingóznak vissza a kiűzött vad még fékezhetetlenebb, rends: abálvoztat- lanabb természettel, szokással és életmóddá szaturálva. Vájjon nincs e eszközünk, módunk, rendszabályunk, ennek az állapotnak hanem megszüntetésére, de legalább a helyzet, a visszony szanálására. Nem rendelkezünk-e praeventin szabályokkal, melyeket következetesen alkalmazva, hogy ily módon csak egy lépést is tegyünk a rendezés felé ? Oh igen 1 Ott van az igazságügyminiszternek 24300 szám alatt 1908. évben kiadott rendelete, mely kötelező- leg előírja, hogy visszaeső csavargók ujjlenyomatát és fényképének felvételét eszközölni kell. S vájjon parádé ez csak; a fényképészeti iparnak, állami támogatás melletti fellendítése ? Nem. Czélja, rendeltetése az, hogy a nyilvántartási lapok alapján állandóan ellenőriztessek ez a kóbor, csavargó had és az igazságszolgáltatás eljárjon ha nem a dánosi eset, hanem egy mindennapos tyúklopás, lókötés, szemfényvesztés vagy csalási eset merül fel, melyre gyanú forog fenn, hogy ez a czigányok müve. És kérdjük vájjon végrehajtják-e csak ezt a rendelkezést is, nem szólva annyi sokról, a mely a papíron: törvényben, rendeletben előírva van ? Nem. Ismételjük, hogy nem. Mert a mi közigazgatásunk ... De miért fejezzük be a mondatot és miért állapítsuk meg azt a tényt, a mit annyian tudnak. Ezért és annyi más ok miatt szégyenfoltja a mi czivilizácziónknak a czigány ügy országos rendezése. Az a kérdés, a mely már üszkösödésbe ment át az élő állami szervezet testén, mert nem akad államférfi, aki orvoslásáról gondoskodnék. Azaz, valójában és igazán a dolog úgy áll itt, hogy gondoskodott s felállított annak idején egy külön osztályt, egy kormánybiztosságot a mely nem csinál egyebet, mint szintén gondolkozik és gondolkozik. És jönni fog, mert jönni kell ismét valami Sorrentó, te tündérszép város, addió kék barlang : Nem látlak benneteket többé soha ; megölöm magamat, meg akarok halni 1 Addió mindörökre 1“ Odafutottak, kicsavarták kezéből a fegyvert és megmentették az életnek. Amikor élet- untságának okát kérdezték tőle, sírva, nyögve felelt: —, A feleségem meg akart szökni egy abesziniai lelkészszel. Nagynehezen bírták csak rábeszélni a „Ma- damát“ hogy maradjon. Csak akkor hozta meg a kívánt áldozatot, amikor ezer darab teréztal- lért és három arany gyűrűt kapott, azonkívül meghatalmazást arra, hogy kedve szerint megcsiklandozhatja a férjének hátát — a korbácscsal. II. Turner M. ur: kisnövésü, rokonszenves, mindig elegánsan öltözködő férfi. Az őrületig szerelmes 1 Már az ötödik „Madama“-ja van, de ez is készül megszökni, mint az elődjei, mivelhogy tisztviselő létére a férfi naponta csak nyolc, tiz lírát keres, ilyen összegből egy nagyigényü „Madama“ nem tud megélni. Egy napon az ismerősei látták őt elutazni a 120 km. távolságban fekvő Cherenbe. Két koromfekete gyerek édes terhét cippelte vállain, akikről esküvel bizonyítja, hogy az övéi, sőt, hogy meglepően hasonlítanak reá. A „Madama“ pompás ruhában, egy öszvéren ülve nyargalt, a mögötte ülő cseled kék selyem napernyőt tartott úrnője fölé. A férfi gyalog ment a gyerek- teherrel és egy nehéz kecskeszőrböl készült uti- zsákkal; Oly büszkén nyargalt az asszony, mint valami királynő és tüzes pillantásokkal illette a fekete nézőit. Nyögve izadtan cipekedett utánna a férfi és zsarnoknőjéhez könyörületért esedezett : — Légy irgalmas hozzám legnemesebb Uorájé, imádott feleségem, lelkemnek királynője, utamat világitó csillag, óh érzelmeim császárnéja, létem uralkodója, szerelem óceánja, ragyogó nap te, az égi szerelem szenvedély központja, könyörgöm, légy irgalmas hozzám és vedd magad mellé e két angyalkát, avagy csak egyet közülök, nehogy meghaljak fáradtságomban 1 Az asszony gúnyos vigyorgással azt felelte : — Hülye tökfilkó, ha nem bírod el őket, dobjad le a mélységbe, de ne zaklas, mert különben ernyőmmel töröm széjjel a tökfejedet. Azt mondja, hogy meghal, dögölj meghát marha 1 Mit csináljak azzal a kiázott fehér arcoddal ? Nekem a fehérbörüek nem tetszenek, az erős feketéket szeretem — nekem csak a fehérbő- rüek sok tallérja kell 1 — Bocsáss meg imádott Uorájé, — sóhajtott a megzaklatott teherhordó állat — és kibékülésünk jeléül, engedd megcsókolnom apró tündérlábadat 1 És tényleg megcsókolta a nő kezeit, lábait és térdeit, miközben rúgásokat osztogatott neki a tündér. Alig érkeztek Cherenbe, megszökött egy robusztus szudánnéger- rel és a szegény megcsaltnak csak a két porontyát hagyta meg. A férfi megőrült fájdalmában. Sírva ment az erődhöz és követelte, hogy a katonaság hozza vissza a hüteient . . . III. 1897-ben egy arabs „Mada“ uralkodott Asmaran. Neve Fabdua volt; sem fekete, sem pedig fehérbőrű, kicsiny hisztérikus, szeszélyes és iszákos nőszemély. A partnere egy kis sovány hidászkapitány volt, aki mint királyi biztos élt a városban. Ellenben annyira bolondja volt a szerelemnek, hogy a felesége, a „Madama“ intézte az ügyeket. Aki valamit akart, annak csak az asszonyhoz kellett fordulnia, de nem közvetlenül — mert gyűlölte a fehérbőrű- eket — hanem saját fajtájabeli asszonyok közvetítésével. Aki ártani kívánt valakinek annak a „Madame“ szivét ajándékok által kellett megnyernie. Az a boldogtalan pedig, aki kegyvesztett lett a „Madama“-nál legalább is arra számíthatott. hogy csendőrkiséret mellett száműzetésbe küldetik. Ruhát fest és Sm h HAUFEL SAMUEL Nagykároly, = ~ Kölcsey-utca 1. sz. ^ Alapittatott 1902. 5
