Szatmárvármegye, 1910 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1910-08-07 / 32. szám

SZ ATM AR vármegye. 32-ik szám'. 2-ik oda!. kának előkészítésével fogja tölteni. Lehet az is, hogy a marostordai incidensnél a,további ei^ szagos k o d 4sgk k a 1 felhagy Kfíüéii; csók llokóff' Mjesztgé^ö próbáját játsza. egy Tideie, s végül ő fogja a legnagyobb -elégtételt. megadni az egész nemzetet sértő ezen eljárásáért. Lehet-— de ezt ma Jnég- nem tudjuk, ma .csak azt latjuk, hogy Khuen — Tisza min­den íigyeljr.eztetésé daczára .'is — az eibízakodoff győztes fél szerepét játsza. Pedig félnie kell, mert a „reform párt“ nap-nap mellett közelebb áll a megvalósuláshoz, mely erps kritikusa lesz a törvénytelenségeknek, s a mely párt nem fog szemethunyni az erőszakos tényeknek. • Az ígért nemzedes munkában pedig fegyvertársat találna benne! Hogyan segiibetaésk a járásbíróság! bejáraton? A jogkereső közönségnek — beleértve a szükségképen ide kényszeritett fel- és alperese­ket ép úgy, mint a kenyérkereső képviselőiket, — sokat hangoztatott panasza az, hogy járás­bíróságunk helyiségének nagy találékonysággal való elrejtése valósággal tűrhetetlen. E panasz az intéző körökben megteremtette a megoldás feletti aggodalmat.— a tényleges kivitel azon­ban állandóan késik. Némi tekintetben ez he­lyes is. A kinek szüksége van a bíróságra, az úgyis felkeresi, Ha kerülő is az útja, induljon előbb, ha pedig meg nem találja — mert ez igen gyakori,;— hát legrosszabb esetben, mond­juk, ejmakacsoíják, s, - ekkor, rnrijd ct fogják fel­keresni a végrehajtó- társaságábán. Az igazságügy tehát egész nyugodtam raü ködhetik eldugott várában. Mi azonban mégis azt Óhajtanánk, ha ezen segíteni lehetne. Két czél is vezet ebbén, egyik á bírósághoz vivő ut megrövidítése ,és a bíróságnak — hogy igy fejezzük ki magunkat — a nyilvánosság elé vitele; a másik pedig a város szépítése. A bíróság előtt fekszik a két görög kathó- likus egyház cinterme. Szép, tágas négyszögletű terület, a melyen a két templomon kívül más nincs. Két utczára nyílik, mely utczák a város közepén fekve, a legelcnkebb forgalmúak. Ezt a cintermet keli felhasználni. Módja pedig az lenne, hogy a cinterem Kölcsey- és Könyök-utczai falai lebontatnának, az egész tér a közforgalomnak át adatnék, a tér a város ál­tal parkiroztatnék szélein és keresztbe vezető utak aszfaltoztatnárrak és mint köztér — hogy ezt sem felejtsük el — nevet kapna. Ha ezt igy megtennék a bíróság egész épülete hosszában utczai homlokzatot kapna, melyen bejáratot lehetne vágni s meglennénk mentve attól a kínszenvedéstől, hogy körüljár­juk az egész Vármegyeházat és szövevényes, sáros, rósz kövezetü utón, mosókonyha, closet és istálló szomszédságában bevezető utón men­jünk fel a különben igen jó épületü bíróság­hoz. A térnek a bírósággal szemben levő oldala ép úgy, mint a Könyök-utcának a cinterem Nohát persze aztán a lakodalom is meg­történt annak rendje és módja szerint. Az uj pár fészket rakott és úgy a kilenczedik hónap vége felé már várták a kis Virágot. Bizony meg jött hála Istennek, jó egészségben, de — má­sodmagával. Biz’ ott ikrek lettek ! Egy fiú, egy leány. Vizhozta Virág Szervácz napamasszonya majd hanyatt esett ijedtében és — szégyeneié­ben. Váltig csak azt hajtogatta, hogy ilyesmi a Halszemü Kovácsok famíliájában még nem történt. Őnáluk csak az egy gyerek-rendszer a szokás!... De aztán később csak ő is bele­törődött, mert a gyerekek nagyon kedvesek, oko­sak voltak és igen szépen növekedtek. Hanem úgy egy jó esziendő múlva megint uj Virág-hajtás jelei mutatkoztak. Az öreg Ko- vácsné már ezen felboszankodott; arra se né­zett a tulajdon lánya felé a nehéz állapotában. A veje vitte meg neki a hirt: — Édes anyámasszony, a Verának négy leánya született. — Jaj, Uram Isten! —No ne ijedjen meg Kigyelmed. Csak három. — Csaak ? Borzasztó! — Nohát megmondom az igazat: megint ikrek. De mind a kettő fiú a gazember. Olyan egészségesek, mint a vöcsök. — Az már más. De mégis szörnyűség ! Oda van a Kovács család becsülete. — De a Virágoké most erősödik, kedves napamasszony ! mondotta büszkén a veje. Isten adta, Isten küldte a gyerekeket. Csak nem dob­hatom őket a patakba, mint a macskakölyköket. Szülőknek az a kötelességük, hogy gondjukat viseljék, embereket neveljenek belőlük. Ha nem születnének gyerekek, kiveszne az emberiség. Én bizony nem bánom, ha tizenkét gyermekem lesz is! Hát lett is. Nem tizenkettő, hanem tizen­négy. Három elhalt belőlük, maradt tizenegy. Mind szépen felnevelődött. Segítettek az apjuk­nak a munkában, vagyonszerzésben. Mikor az idejük eljött, megházasodtak, fészket raktak. Azoknak is születtek gyerekeik jó számosán. Gyarapodott, szaporodott a Virág família. A Ko­vácsok, Szabók, Farkarok pedig az ő egy gye­rek rendszerükkel évek során lassankint kipusz­tultak a faluból. Birtokaik a Virágok kezére ke­rültek. Már lányt se kaptak a maguk falujából, máshonnét házasodtak. Az öreg Virág úgy hetven esztendős kora felé elhatározta, hogy megüli az aranylakodal­mát. Meg is ülte. Országraszóló fényes ünnep­ség volt az Gémesfalván. Ott volt a fél várme­gye, alispán, főispán, mind, aki csak ösmerte az öreg Virágot. A főispán ur még arany ke­resztet is hozott neki a király Ő Felségétől. Persze nagy lakoma is volt az öreg szántóvető tiszteletére, ahol őt sok szép beszéddel, felkö­szöntővel ünnepelték. Mindezekre ő imigyen vá­laszolt : Hát tisztelt vendégsereg, köszönöm, hogy most idegyülekeztek erre az én ünnepnapomra. Isten Ő Szent Felsége hosszú szép időt enge­dett érnem az én szeretett életpárommal. a1- dassék érte az ő szent neve. Én most már nyu­godtan halok meg. Büszkén tekintek nagy nem­zetségemre, melyet én alapítottam. Az én nevem már fennmarad örökre, és lesz aki virágot ül­tessen a sirhalmomra. Fiaim, akik már maguk is élemedett emberek és unokáim, dédunokáim, akik most itt nagy számmal körültem vannak, bizonyára megőrzik hosszú ideig az én emlé­kezetemet. Én csak azt kívánom tőlük, hogy hü fiai legyenek ennek a magyar hazának ! Most pedig hadd szóljon a muzsika, járjuk el még- egyszer a kállai kettőst. Tánczközben tréfásan mondogatta oda a feleségének. Anyjukom, anyjukom meg ne halj vala­hogy előttem, mert nem állok jót érte, hogy újra meg nem házasodom. Na tudod csak az­ért, hogy ha már csak 11 élő gyerekünk ma­radt : hát megszülethessék a tizenkettedik is ... falai előtt elhúzódó rozoga, düledező épületei pár év múlva bizonyosan kiépülnének, mert a tér egy meglehető^ nagy forgalmat keresztezne a posta ‘ és fürdöjVöz egyfelől,-— a színház, szálloda, gimnázium, kaszinó, templom és/vasút­hoz .másfelől. Maga a bíróságot kereső közön­ség-'szükséglete — különösén a falusiakat értve — itt nyerhetne lebonyolítást, s félté ti énül azt eredményezné, hpgy üzletek nyílnának a ma még részben kertet, részben szegényes kunyhót képező' helyeken.­A kivitele nem képez nehézséget. A tel­kek az egyházakra nagy jövedelmezőségű vagy int nem képeznek. Az ött termő, lucerna és széna semmi esetre seni olyan nagy érték, amit a vá­ros megfizetni nem tudna. Nem gondolunk arra, hogy a város e telek tulajdonjogát megszerezze, maradjon továbbra is holtkéz vagyon és legyen az egyházaké. Kössön a város olyan szerződést | az egyházakkal hogy az egyházak közterületté átengedik a területet s a város az egyházaknak fizetne évenként mondjuk 1—2 darab aranyat a tulajdonjog fentartásának elismerése, az el­évülés megakadályozása és a használat ellen­értéke fejében. Az egyházak, a város és a bíróság együtt egy kis jóakarattal megvalósíthatnák ezt a ter­vet, kevés dologgal és egy. kis jóakarattal igen nagy jelentőségű kérdések nyernének magoldást. Ha itt keresztül menne a dolog, az igazságügyi, belügyi és vallásügyi miniszterek együttes közre­működésével — hisz egymást támogatnák e kérdésben — szintén véglegesen rendezhető lenne a kérdés. Az egyházakat pedig legkevésbé hisszük I tartózkodónak, mert önmagának nem ártanak, a köz érdekében pedig nagy áldozatot hoznának. HÍREK. Vármegyei közgyűlés. Vármegyénk tör­vényhatósági bizottsága f. hó 11-én d. e. fél tizenegy órakor rendkívüli közgyűlést tart. A tárgysorozat 191. pontból áll, melyek közül ér­dekesebbek a következők: 1. Tolnavármegye közönségének megkeresése ő császári és apos­toli királyi felsége I. Ferencz József 80-ik szü­letési évfordulója tárgyában. 2. Udvarhelyvár­megye közönségének átirata az állami tisztvi­selők vasárnapi munkaszünete tárgyában kelt határozata támogatása iránt. 3. Obholczer Gyu­lának a „Nagykárolyi zeneműkedvelők egyesü­lete“ elnökének 500 kor. segély iránti kérelme. 4. Honvédelmi miniszter leirata az altisztek részére a vármegyei alsóbbrendű közszolgálat állások betöltésénél a törvényben már nyújtott kedvezménynek a 6 évet tülszolgált altisztek javára és leendő biztositása tárgyában. A főispán költözködése. Csaba Adorján Szatmárvármegye és Szatmárnémeti város fő­ispánja Szatmárról e hét folyamán költözik át véglegesen a megye székhelyére, Nagykárolyba. Polgármesterünk szabadságon. Deb- reczeni István városunk polgármestere vasár­nap kezdte meg három hétre terjedő szabad­ságát, mely idő alatt Hetey Ábrahám főjegyző helyettesíti. Uj főispán. A hivatalos lap szerdai száma közli, hogy a király gróf Vay Tibor földbirto­kost Szabolcsvármegye főispánjává kinevezte. Bubát fest és vegyileg tisztit HAUFEL SAMUEL Nagykároly, = Kölcsey-utca 1. sz. Alapittatott 1902.

Next

/
Oldalképek
Tartalom