Szatmárvármegye, 1910 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1910-06-05 / 23. szám

23-ik szám.

SZATMÁRVARMEGYE.

3-ik oldal.

— Ügyvédi vizsga letétel. Dr. Debreczeni Sándor polgármesterünk fia az ügyvédi vizsgát Budapesten sikerrel letette.

— Dr. Falussy Árpád Kossuth párti és P. Ábrahám Dezső Just párti képviselő-jelöletk között a karcagi választó kerületben pótválasztás lesz,

— N. Szabó Albert dr. a letenyei kerületben néppárti programmal elbukott Za'án Gyula munkapártival szemben.

— Cirkus Variete Killiány a főpiaczi téren ma tartja megnyitó díszelőadását. A társulatnak saját jól szervezett zenekara van. A ma este fellépő tagok közül kiemelendő a kitűnő akrobatanő Olga Dissely, ki a télen Pesten a fővárosi Orfeumba és Bécsben Bonarhernál lépett fel. Mint értesülve vagyunk a társulat elsőrendű erőkből áll és kitünően játszanak.

— Az ököritói szerencsétlenség és a közös hadügyminisztérium. Az 1910. márczius 27-iki tüzkatasztrófa alkalmával Ököritóban szerencsétlenül járt hátramaradottak érdekében a közös hadügyminisztérium a magyar kir. houvédelemügyi minisztériummal egyetértőleg a következőket rendelte el:

1. Az összes ököritói illetőségű tényleges szolgálatban álló katonák kérésükre kivételesen nyomban idő előtt tartósan szabadságolandók.

2. Az ököritói illetőségű tartalékos és póttartalékos legénység kérésére a rendes vagy pótlandó gyakorlatok alól 1910. és 1911. években felmentendő.

3. Azok a jelenleg még ököritói illetőségű védkötelesek, a kik az ujonczjutalékba kerülnek, azon esetre is, ha a védtörvény 34. szakaszában megállapított kedvezményre igényt nem tarthanak, indokolt kérésre 8 heti katonai kiképzés után 1912 október 1-ig tartósan szabadságolandók.

— Eljegyzés. Glücksman Péter komlódtót- falui körjegyző eljegyezte Farkas Fánika urleányt Majtisról (Minden külön értesítés helyett.)

A hashajtó-pirulák ideje lejárt. Egy

lelkiismeretes orvos sem engedheti meg, hogy e többnyire növényi alkatrészeket tartalmazó szerek hosszabb ideig használtassanak. Ott, a hol a már idültté vált székrekedés rendszeres kezelést igényel, az orvosok a természet-alkotta Ferencz József-kesertiviz használatát határozott eiőnyben részesítik. Elegendő, ha 3—4 héten át reggelenkint éhgyomorra 72 pohárnyi „Ferencz József“- keserüvizet iszunk. Ez kitűnő eredménynyel jár és messze felülmúlja a piruláknak sok kellemetlenséggel járó hatását. Enyhesége miatt aggok, nők, gyermekek és ágyban fekvő betegek a valódi „Ferencz József“-vizet nagyon kedvelik.

— Őfelsége az olasz király és királyné udvari főorvosa ezeket írja: „Gyakran volt alkalmam mellbetegeknél, akiknél egy enyhe hashajtószerhez kellett fordulnom, Purgo-t igénybe venni s annak enyhe, semmikép sem izgató hatásával rendkívül meg voltam elégedve. Véleményem szerint ezen szer valóban a jövő laxánsának tekinthető.“ Prof. Dr. Antonio Mag- giorani.

— Nyaralók figyelmébe ajánljuk a gyönyörű fekvésű bajfalusi gyógyfürdőt, mely köszvény, csuz, rheuma stb. betegségek ellen orvosilag van javalva. Kellemes szórakozó és kiránduló hely. A fürdőnek orvosa van. Minden tekintetben olcsó árak és figyelmes kiszolgálás. Egyeseknek és családoknak hosszabb tartózkodásra árkedvezmény. (U. p. Felsőbánya, Szatmármegye.) Levélbeli tudakozódások : „Bajfalusi fürdőbérlőség Nagybánya, Rák-u. 57.“ cimzendők.

— Az idegesség korszakát éljük és nia, midőn a gyors cselekvés főrugója a haladásnak, mindenkinek futnia kell, gyors tempóban

kell célja felé iramodnia. Idegesen szaladunk, elfáradunk és gyakran elfelejtjük, hogy a gyors elfáradásnak mily egyszerű módon tudnánk gátat vetni. Tudjuk, hogy a szilárd, kemény anyagú tárgyon való menetelés rázkódást okoz és az idegeket támadja. A mikor kocsin megyünk, ezért keressük a gummikereküt és szerencsére itt van már az az idő, a mikor a gyalogjáró is élvezheti a gummianyag kiváló tulajdonságának, a rugalmasságnak óriási előnyeit. Ezt azonban csak oly módon érhetjük el, ha nem járunk el felületesen, mert miként mindenben, ebben is megteremtette kifejlődött forgalmunk a látszólagosan azonos, de tényleg csak hiányosan pótló olcsóbb anyagokat. A cipősarok csak akkor felelhet meg ' hivatásának, ha alapanyaga a valódi nyers kaucsuk, a mely szívóssága következtében szinte kodátlan tartósságot biztosit, bámulatos rugalmassága által pedig igazán nyújtja is a várt előnyöket. Nem szabad bármi hangzatos nevű, külföldi eredetnek látszatát keltő terméket elfogadnunk, hanem véssük emlékezetünkbe a „Palma“ szót és követeljük lábbeliszállitónktől, hogy csakis ezen felírással ellátott valódi kaucsuk cipősar- kot adjon.

CSARNOK.

Az erősebb.

Irta: Bán Ferencz.

Nem esik már a hó és Kis András lépései harsogó összhangot keltenek, amint kemény czizmái ránehezednek a megfagyott fehérségre. Amint megy a nagy utcán, mintha valami titkos erős, a kitűzött célja irányából jövő elál- laná az útját: a lábát bizonytalanul teszi előre és néha meg is áll. Határozatlansága a papiak ajtaja előtt csak fokozódott és talán be sem tér ha az udvarra kilépő pap rá nem kiált:

— Mi járatban gazduram !

Kis András, mintha bepillantottak volna bűnös gondolatoktól terhes leikébe, nagy hirtelenséggel kapja le a kalapját és kemény hanghordozással, amelyből nagyon kiérzett a dacosság feleli :

— Adjon Isten főtisztelendő ur!

— Kerüljön hát beljebb!

Kezet fognak. A széles tornácon egymás mellett áll a két hatalmas alak. Egykoruak és mindegyikük arcára kiült kemény, határozott célok felé törtető természetük. A pap szemei megcsillantak az elkezdésnél és a tartása ekkor olyan emberére szállott, aki valami nem regélt, de az érzéseiben bizonyosra vett esemény bekövetkezése előtt áll. Unszolja nógatja belépésre a falu leggőgösebb és leggazdagabb parasztját.

Lépjen be már hozzám.

A kezét is megfogja, de Kis András csökönyös: elleníáll mintha odabenn irtózat fogadná. Küzködtek valósággal. A pap nem hagyta annyiban. Nógatta továbbra is; már-már úgy látszott meginog Kis András; a felső teste az ajtó irányában hajlik, de ekkor beleharap a bajuszába és mintha egy gondolata, hirtelen kemény, nagy testté változott volna, amely támaszul kínálkozik a pap invitálása ellen lázadó akaratának kifeszitette a termetét és lábát olyan erővel teszi le, hogy a vert földön is visszhangot támasztott.

— Nem én.

A pap visszahökölt a kemény szóra és rögtön elbocsájtotta Kis András kezét, aki most mentegetőző hadarással beszél.

— Fiam született, bejelentem a főtiszte- lendőnek is.

Az „is“ nagyon keményen került ki a szájából s e szócska alkalmasint a közöttük lévő ellenségeskedő címerül szolgált, mert a pap válla ernyedten esett le és a kezei energi- átlanul lógtak.

— Hát ezért jött?

— Na ugyan, hát miért jöhettem volna ?

Nyers, kemény és durván kíméletlen volt

Kis András hangja, mint azoké az embereké, akik a csüggedség pillanatában győznek váratlanul. A papban egy pillanatra felülkerekedett az ember szigorú, korholó szavakkal akar nekitámadni az elbizakodott parasztnak, már az ajkán vannak a szavak, már megmozdul a szája

széle, de amikor pillantása kereszteződik Kis András dacos, haragos nézéssel, ráeszmél, hogy nem a harc embere ő. Egy keveset még tusa- kodik magával; sangvinikus vére háborog még a megaláztatás miatt, de az ujjai már segélyt- keresöen babrálnak a nyakán lógó arany .kereszttel. Fagyos szél szántott végig a tornácon ; átjárta a két álldogálló minden idegét úgy, hogy belerázkódnak a kellemetlen simogatásba.

A pap már újból a kezét nyújtja:

— Mikor legyen a keresztelő ?

A szelíd hangra Kis András is fölenged és mohón kap a feléje tartott tenyér felé:

— Vasárnapra szeretném. Ferkó lesz. Ferkó, mint a nagyapja.

— Mint a nagyapja. Meglesz.

— Most a pap fordul el, de visszahajlik, amikor a vállára nehezíti Kis András a kiterpesztett tenyerét.

— Ezt meg a szegényeknek.

Mosolygott hozzá és valósággal nevetésre

torzul az ábrázata, amikor a pap egyre jobban elhülő tekintettel olvassa a bankókat: egy, kettő . .. négy, öt, hat. Újból megszámlálja.

— De, hiszen ez hatvan forint.

— Egy fillérrel sem kevesebb.Jól tudom.

A pap csak fejét ingatta.

— Bár jó szívvel adnál, ha csak egy fillért is.

Ezek a szavak egyszeribe útnak indították Kis Andrást.

Vagy tizenkét esztendő telt el, hogy Kis András megint bekopogtatott. Deresedő a haja már, de még mindig olyan mintha cövek kelne útnak ha megmozdul. Az erős szánakozásával kezel a nehéz betegségből lábbadozó pappal és a mig végignéz a megsanyargatott testű emberen megelégedetten nyujtóztatja izmait a ruhája alatt. Egy pillanatra farkasszemet néznek egymással, de a robásztus Kis András nem birja a pap szelíd tekintetét. Mélységes, zugó csöndesség helyeződött kettejük közé, mint olyan embereknél, akik nem merik vagy nem akarják elmondani az egymásról való gondolataikat. Mégis a pap szólt először:

— Jól ment a sora, hogy nem láttam.

Kihúzta magát Kis András.

— Az ám. Megvettem a Túri Pál portáját, a Kovácsék földjét.

— Tudom, tudom, mind tudom.

Kis András azonban nem hagyta megzavartatni magát. Hencegőn, mint aki hatalmasságuk ellenségeskedése dacára is eljutott annak az útnak a végére, amit pelyhedző állal, erőtől duzzadó akarattal és csak magára támaszkodva a világban kiszínezett maga előtt száz magányos estén.

— Uj portát építettem, az istállóban hat pár lóval meg két tucat marhával s több hellyel. Közel a takarékba is bekerült vagy húszezer forint.

Diadalmasan nézett a papra, mintha csak azt várná, hogy szavai nyomán megsemmisül, törpévé zsugorodik.

— Megsegített az Isten.

— Az Isten ?

Majd hogy föl nem nevetett Kis András, de mégis elszégyelte magát a pap szobájában.

— De azért a fiam elküldöm bérmálni. Valami jó helyért a templomban nem sajnálok a szegényeknek ...

Vastag, haragos piros bugyellárist vett elő. Úgy tetszett a papnak magával az ördöggel áll szemközt és amig Kis András az újait nyála?va egyik bankót a másik után szedte elő, megropogtatva s a levegőben szélesen kiteregetve valamennyit, azon tusakodott, tiszta lelkiismei ettel elfogadhatja-e azt a pénzt, amit csak fitogta- tásból, sőt talán az Isten kicsúfolására adnak. Küzdött, vergődött. Nem tudott határozni. És amig igy tusakodik a szemei előtt megelevenednek a szentirás szavai és kedvesebb nékem egy megtévelyedett juh ...

Pirosság ömlik el az arcán annyira elszégyelte magát. Gyávasággal, er tienséggel vádolja magát, emiért im föladta a reményt, hogy a maga oldala mellé hódíthat, egy csökönyöst és ez önvád nyomán megélemedő betegsége késztette.

— Derék ember válik a fiából. Okos a feje. Beadja az iskolába ?

— A gazdasághoz van nagy kedve.

— Kár, kár, de igy is nagyon hasznos emberré lesz; bizonyos, hogy még áldására lesz a szülőnek.