Szatmárvármegye, 1910 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1910-05-29 / 22. szám
POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETI LAP. ■<$&■ ! Szerkesztőség, hová a lap szellemi részét érintő közlemények küldendők: Deák Ferenc-tér 20. sz. Telefon 84. sz. 4g§|r Kiadóhivatal : Kaszinó-utcza 2. szám. 1 1 1 Kéziratokat nem adunk vissza. ..... ME GJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő : Laptulajdonos : Dr. Tóth Zoltán. Fráter István. Választási képek. Nagykároly, 1910. május 28. . A krassói kerület uj és tekintélyes jelöltet kapott. Nehogy az a szégyen történjék meg a kerülettel, hogy a nemzetiségi Lukácsiu legyen megválasztva, a Kossuth- párt híveinek hathatós közbenjárása folytán a központ ajánlatára gróf Károlyi Mihály Kossuth-párti függetlenségi programmal a jelölést elfogadta. A gróf ma jön le a kerületbe, a mi úgy a Lukács, mint a Helmeczy-párfban nagy konstei> nációt kelt. Bár igen kevés idő áll rendelkezésére, a vállalkozás reménytelennek éppen nem mondható, mert e kerület intelligens választói kivétel nélkül függetlenségi pártiak, kik maguk kívánták a gróf fellépését, — a választók többi része pédig — a jó oláhok — elveiket az utolsó napra szokták fentartani, amikor aztán a. pénz és pálinka hatása alatt elveik femartása nélkül szavaznak. * * * A fehérgyarmati kerületben dr. Járrny Béla valóságos diatalutat tett az elmúlt hét folyamán kerülete községeiben. A kéményseprő-szabályrendelet gyárcó öreg Luby Gézát már nagyon unják, nekik Luby Géza nem elég fiatal. Persze, az az ember, a ki eddig úgy ült á gyarmati képviselői székben, mint egy Habsburg a trónon, zokog és pattog mérgében s báládatlánsággal vádolja a gyar- matiakát azért, hogy számtalan jócsele- kedete.ért most feledékenységgel válaszolnak. — Járrny Béla támogatására lent járt Irsai József volt Kossuth-párti képviselő, a ki elsőrangú szónoklatával és a tiszta politikai elvek meggyőző.'hirdetéseivel Járrny pártjának számát növelte. —. Az elkeseredett küzdelem jele, hogy 2 század gyalogság, egy század huszár és 25 főből álló csendőr lett kirendelve a választás napjaira. Járrny Béla megválasztása bizonyos, s junius 2-ával végleg letűnik Luby Géza évtizedes képviselősége, visszavonulhat csendes, budapesti magányába, elmerengve régi dicsőségében és elmerülve az öreg kor kényelmeiben. * * * A csenged Lubynak sem különb a sorsa'. A munkapárti Szuhányi Ferencz erősen hirdeti eszméit, mert két kézre szórja a pénzt. Igaz, hogy cSák 50,000 koronát kapott választási célókra. — Ez el -'égre nem sók ahhoz, hogy valaki kormánypárti képviselj? legyen. Azonban éppen elegendő' abban a kerüictuGi;' a. mely eddig csak az elvekért szavazott s hosszú évek után csak most érzi a választói jog áldásait. Azt gondolják a csengenek, hogy miért tegyenek ők jobbak a Deákné vásznánál'! Elég volt a tiszta választásból ennyi, érezzék már egyszer ők is azt a sok' jót, "a mit á szomszédos kerület polgárai. Jelszó lett már itt is, hogy az a vivát, — a ki pénzt ád! : v A mátészalkai kerület kereskedelmi szellemmel ellátott eddigi képviselőjére, Szúnyog Mihályra is szomorú napok VI. évfolyam. 22. szám. Negyedévre . . . . -. . . .... 2 korona. Egyes szám 20 fillér. ||j Nyilttér sora 40 fillér. Hirdetések jutányos áron közöltéinek. ^ jöttek. Úgy látszik, hogy mandátumot nem lehet olyan könnyen venni, mint automobilt, még akkor sem, ha a vétel sorrendjében először az autó jön, s azután a választás. Szúnyogot úgy képzeljük ennél a választásnál,, mint olyan kártyást, ki folyton vészit, s mindenét felteszi a lapra — hátha bevág. Pénz, ital, protegálás, betegápolás, lapelőfizetés, kezelés és csókolgatások után, most újabb, és a legutolsó módszerhez folyamodott. Azok részére, kik olvasni tudnak, a „Magyarország“-ba cikket ir s megküldi nekik. A cikk persze Szálkáit nem dicséri. A múlt héten a mátészalkai kerület legutolsó kunyhójába is „Magyarországkor olvastak, illetve ebbe pakkoltak. Az analfabéták részére ott az automobil, ezeket ezzel mulattatja s a szegény paraszt, aki eddig mezitlábbal járta a homokot, most autóban robog. Az utolsó ütő kártyának a hatóságok ellen való izgatás maradt. Meg van általa, ígérve az, hogy ha ismét követ lesz, llosvay Aladárt és Péchy Lászlói nyomban. elcsapatja és az uradalmi földeket felosztja. Szálkái és pártja viszont nyugodt, mint aki a maga dolgában biztos. * * * A somkuti kerület fehétlenüi a mun- kapárii Mán Lajosé. És ez igy van jói,, mert a két rósz közül a kevésbbé roszat kapjuk. Inkább legyen meg a munkapárti Mán Lajos, mint a nemzetiségi Vajda Sán-' dór. A munkapárt győzelmét Jéney Géza. garantálja, kit a főispán tett e kerület választási elnökévé. Jeneynél • alkalmasabb embert erre nem is találhattak. A féltékeny asszony. Hideg viselkedése által véksőkig ingerelve, Rozália, mint egy mérges macska gúnytól sziszegő hangon súgta a fülébe, hogy nem igaz, hogy az ura elutazott ... . A vastagbőrü bestia ott alszik mellettük a szomszéd kamrában. Csak egy vékony fal választja el őket. Rodolfo ereiben erre a hírre megfagyod a vér és pillanatra úgy érezte, hogy a szive megszűnt dobogni. — Hallod, hogy hortyog ? Hallod ? Jer velem a nappaliba. — Nem megyek, igy is elhiszem. De az ördögbe is! . . .akkor miért hivattál ide? Mért üzented, hogy a tiz negyvenessel Romába utazott ? Miféle ízetlen tréfák ezek ? — Hallod, hogy hortyog ? — ismételte folytott hangon, kegyetlenül Rozália. — Eh ! bánom is én a hortyogását. Bolond vagy. Távozni akarok, érted.! ; — Ah, kicsikém, a kapukulcs nállam van, — látod? Bent vagy a csapdában, kedves poétám. — Mi bajod, Rozália, miért nézel olyan különösen reám ? — Hogy mi a bajom ? Semmi ... De tegnap, a. sétányon . . a kutnál ... Itt elhallgatott a nő. Majd folytatta : —. Azt mondtam neked, holnap szombat, van. Antonio valószínűleg elutazik. Ez este tizenegy órakor eljöhetsz hozzám. t-rr Nos ? Aztán ? — Te nem feleltél. Úgy tettél mintha egy temetés bámulásába merültél volna. — Tudod, milyen hatással vannak reám a temetések. — Komédiás! Azért nem feleltél, mert ma este légyottod volt ... — Nekem ? — Igen — mással. És miután Antonio nem utazott el, hazugsággal csaltalak ide, hogy ne mehess ahhoz a másikhoz. — Rozália, már egy hónap óta kép- zelődöl ! — És te már egy hónap óta megcsalsz. Annyi szonettet írsz és mégis olyan buta vagy, hogy nem látod, hogy én mindent tudok. Nem, kicsikém, te nem vagy elég ember arra, hogy két urnák szolgálj! Nem ! — Ördögbe is! E hiábavaló fecsegéssel még bajba juttatsz ma éjjel. Eressz el ! — Egy feltétel alatt. — Nos? — Ha mindent bevallasz. — De ha nincs mit bevallanom. — Ne hazudj . . . Én tudom; ki az ; le tudom írni hogy néz ki. De annyira szeretlek, kis ostoba, hogy az egyszer még megbocsátok, ha szent ígéretet teszei, hogy többénem mégy hozzá . . . Vad, emésztő féltékenységben eszelte ki ezt a csapdát. Mert igy okoskodott: ha ez a gyenge fickó — a kit szeretek — a veszély dacára, amelyben forog, a tudat dacára, hogy férjem minden pillanatban beronthat, makacsul tagadja, amivel gyanúsítom, akkor ártatlan és én megszabadulok ettől a kínzó, gyötrő gyanútól, emésztő féltékenységtől, a mely már egy hónap óta gyötör ... És a negyvenéves asszony féltékénységé- vel súgta ravaszul alattomosan, szerelemtől és őrült gyanútól, felkorbácsolt érzéssel kis kedvese fülébe; — Vallj be mindent! Mindent! Az ifjú pedig azt gongolta, hogy az asz- szony, miután ily biztonsággal beszél, csakugyan megneszelt valamit. Égy gyönge védekezést még megpróbált: — Ha valamit csakugyan tudsz, miért akarod, hogy beszéljek ? — Miért? . . . Mert őszinte, férfias valn
