Szatmárvármegye, 1910 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1910-05-15 / 20. szám
20-ik szám. SZATMÁR VARMEGYE. 3-ik oldal. földéhes nép hiénái — aparczellázó bankok — állami felügyelet alá való helyezése és a szövetkezeti eszme pártolása és terjesztése; de a mezőgazdaság mellett, ha önálló gazdasági berendezést akarunk, pártolni kell a hazai ipart, a hazai iparos osztályt is. Hiszen a mezőgazdaság, ipar és kereskedelem egymásból folynak, egymást egészítik ki és csak a mesterséges rosz- akarat állítja azokat egymással szembe. Egy önáLó állam gazdaságilag csak úgy virulhat fel, ha mezőgazdasága modern és intenzív, ipara a nagy konkurrencziá- ban megállja a helyét és kereskedelme nagy piaczczal bir. Az iparos osztály érdekében, mely a czéhrendszer megszűnése és a nagy gyarak létesítése által sokat veszített, szintén sok lesz a tennivaló. Hazai kereskedelmünknek pedig az önálló vámterület fog nagy fellendülést adni. A közoktatásügy terén, a mely- egy fejlődésben levő államban, minő mi vagyunk, talán a legfontosabb kérdés, az állami ingyenes oktatásnak vagyok hive. Nem, mintha nem méltányolnám a felekezeti iskolák és tanítók hazafias működését, de ott, a hol sok külömböző nemzetiség és vallás van egy helyen, a magyarosításnak egyik legerősebb eszközét látom az állami iskolákban. Egy nemzedéket kulturailag felemelni, gazdaságilag támogatni és ezután politikai jogokkal felruházni, ez a.legszebb és legnemesebb czél, meiy szeme m előtt lebeg. De mit ér az, ha iskoláinkban az ifjúságot magyarokká neveljük, ha szeretet, tisztelet és állampolgári hűséget ébresztünk ifjú sziveikben a magyar haza iránt ? Kilépnek az ifjak az életbe és hazájukat a katonaságnál akarják szolgálni. Midőn ifjú lelkűk a iegfogéko- nyabb a nemes ideálokért, ott a katonaságnál azt látják, hogy a magyar nyelv és eszme ott idegen. Egy uj hatalmat ismernek meg, mely nem magyar és látszólag felettünk s uralkodik és ez az összbirodalmi osztrák katonai hatalom, meiy intézményeiben, jelvényében és szellemében teljesen idegen és sárba tiporna mindent, ami magyar. Ez az oka, hogy miért vagyok én az önálló magyar hadsereg hive! Hazafiság, nemzeti önérzet és katonaság más országokban egy és ugyanazon fogalom, csak mi vagyunk olyan szerencsétlenek, hogy saját fiainkat, ha hazájukat szolgálni akarják, német nyelven és osztrák zászló alatt esel leg saját hazájuk ellen vezénylik. De az úgynevezett közösügyek másikában: a külképviseletben talán még sérelmesebbek ránk nézve az állapotok. Sokat fordultam meg a külföldön és mondhatom, úgy nagykövetségeink, mint konzulátusainkban, minden található, csak magyar szellem nem. Külföldön, ha magyar embernek saját országa követéhez kell fordulni, többnyire meg sem értik magyarul; de bizton sehol magyar czimert, magyar zászlót és ami legfőbb: a magyar érdekek védelmét nem találja. Ha a gazdasági különválást megcsináljuk. kereskedelmi képviseletünk nem maradhat közös, hiszen többnyire ellenI ' tétes érdekek megvédése nem bizható egy és ugyanazon szervre. A personális unió az uralkodó személyiségének azonosságát involválja, azt tartom tehát, hogy a külügyi képviselet (diplomácia), mely az uralkodó személyének képviselete, ezentúl is közösnek kell lennie, de' ott is követelendő közjogi viszonyunk teljes kidomboritása, de főként az, hogy a külügyminisztérium összes hivatalnokai és a követségek egész személyzete magyarul is tudjon. Külügyi kormányzatunk állítólagos sikere, a bosnyák annexió is arczultrése a magyar közjognak. Amint megboldogult gróf Andrássy Gyula akkori kül- ügyminlsz.er igen helyesen mondotta 1879-ben a delegációban, midőn inter- pelláltatott; hogy miért nem annektál- tuk akkor Bosnyák országot: „Bosznia közjogilag magyar terület, tehát csak oda 'ehetne annektálni, azonban nemzetisé:;i viszonyaink ezt meg nem engedik. Ausztriához nem csatolható, mert ez Magyar- ország jogainak és a királyi eskünek megsértése volna, közös tartományt pedig a magyar közjog nem ismer.“ Én azt tartom, hogy az annexió teljesen felesleges volt. De egyet tanulhatunk belőle, egy tényt, meiy mindig igaz marad: ha a Monarchia kifelé erősnek látszik, akkor a magyarság ereje a Monarchiában gyengül és ha a magyarsága Monarchiában erős, akkor a Monarchia összbirodalmi ereje kifelé gyengül. Már ez is mutatja, hogy monarchikus és magyar érdek nem igen egyeztethetők. És kérdem ; a bosnyák annexlókor mi bizonyult erősnek? Talán az osztrák diplomácia? Taián a közöshadsereg harczképessége? Dehogy! Kizárólag á hatalmas német szövetséges egy szava volt az, mely a rakonczátlankodó szerbeket megfékezte. Talán ezért tartunk számtalan milliókért, egy óriási hadsereget és egy nagyhírű diplomáciát?! Vallásügyek terén elvem a vallásfelekezetek között a békét és egyetértést megteremteni. Követelem a katholikusok részére az autonómiát és az összes felekezetek részére az 1848. XX. t.-cz. életbeléptetését. Népnevelésünkben a keresztény szellem és erkölcs tanítását, mert erkölcsöt vallás nélkül nem tudok. Mindenkinek a vallási meggyőződését tisztelem és épen ezért tartom a felekezetnélküliséget, mint törvényt egy absurdumnak. Sok más téren is reformokra van szükségünk. Meg kell említenem a tisztviselők pragmatikáját, mely biztosítja véleményszabadságukat. De hátra van még az aktuális kérdések között, a jelenleg legidőszerűbbnek hirdetett választójogi kérdés. Régi választó törvényünk 30 esztendős, aránytalan és teljesen elavult. Én is azt vallom, hogy a nép szélesebb rétegeit kell politikai jogokkal felruházni, de hogy ezt minden korlát és praeventív intézkedés nélkül tegyük, ezt a magyarság szempontjából egy nagy tévedésnek tartom. A titkos községenként! választójog a magyarság suprematiájának sírját ásná meg. A4ert hiszen világos, hogy 52 °/o volna magyar képviselő és ez is valószínűleg sok pártra oszolva, holott ezzel szemben a nemzetiségiek egy táborban volnának ellenünk. Nem osztályérdek, nem a liberalizmus hiánya adja ajkamra ezen szavakat, hanem az őszinte hazafiui aggodalom. Évekkel ezelőtt fiatal koromat Heves megyében töltöttem, a honnan persze a világot szinmagyarnak láttam. Én is azt tartottam, hogy a cenzusos választói jog egy az emberi egyenlőséggel ellenkező intézmény; azóta sokat fordultam meg nemzetiségi vidékeken, úgy a tót felvidéken, mint Erdélyben és Szlavóniában is. És ezekután a szomorú tapasztalatok után nem tudok többé az emberi jogokért lelkesülni, ha ezeknek az ára a magyarság suprematiájának és vezető szereöének elpusztulása e hazában. Hogy milyen legyen a választójog, melyet én szerették, azt csak a kérdés alapos tanulmányozása után mondhatnám meg. Vezérelvül mégis a lehetőség szerint legszélesebb alapot, csekély, vagy ha lehet semmi vagyoni cenzust, de föltétlenül értelmi cenzust és “állandó lakhelyet követelnék. Hogy mennyire káros volna egy minden korlát nélkül való választói jog az egész magyarságra, bizonyítja az, hogy legnagyobb ellenségeink kívánják azt nálunk behozni. Nem-e Kristóffy József, fajunknak Judása volt az, ki ezen kérdést előre felvetette? Nem-e hirdetik osztrák részről egészen nyíltan, hogy a magyar faj biztos letörésére be kell hozni az általános, titkos szavazati jogot? Felsoroltam a közérdekű reformok és közjogi követelmények egy egész sorát, melyek a független magyar állam kiépítésére vezetnek. De hogy ezeket ke- I resztül is vihessük, nem elég a kitartás és a válivetett munka, ehhez tiszta fegyverek, önzetlen hazafiak kellenek és kell főleg összetartás. E helyen mit látunk? Személyes ellentéteket, pártharcokat és gyűlölködést, egymás lekicsinylését. Egyrészt tulmerész és kockázatos kalandokat, másrészt megalkuvást, lemondást és kishitűséget. Eszembe jut e mondás: „A hazáért fel lehet áldozni mindent, csak a hazát magát nem!“ Térjünk észhez, fogjunk békejobbot mi, kik mindannyian egy közös és magasztos célt tartunk szem előtt! Szűnjenek meg a személyi kérdések, a mikor az ország érdekéről és hazánk függetlenségének kivívásáról van szó! Egyesüljünk egy táborba, hiszen elveink egyek ! Csak igy érhetjük el az elveink diadalát. És épen ez az oka, hogy én függetlenségi 48-as létemre Kossuth Lajos halhatatlan szellemének és müvének szerény követője egyik pártba sem léptem be, nem akarván a disszonanciát fokozni és lehetővé akartam tenni, hogy legalább a nagykárolyi választókerületben a függetlenségi érzelmű polgárok egy táborba tömörülhessenek. Mint pár- tonkivüli 48-as kérem tehát az Önök bizalmát. Ha nem tekinteném az ország súlyos állapotát, taián nem is állnék ma itt Önök előtt, de a jelenlegi helyzetben azt tartom, hogy minden honfiúnak, de főként azoknak, kiket az Isten a társadalmi és vagyoni előnyökkel megáldott, kötelessége a hazáért, közügyekért és magyar népünk jólétéért sikra szállani. — Én azt tartom, hogy a vagyon és
