Szatmárvármegye, 1909 (5. évfolyam, 2-52. szám)
1909-02-21 / 8. szám
POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. •SS MEGJELENIK HETENKINT EGYSZER: VASARNAP. gr Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kaszínó-utcza 2. sz. Hirdetések jutányos áron közöltéinek. ===== Kéziratokat nem adunk vissza. — Lapvezér: Papp Béla országgyűlési képviselő. Felelős szerkeszt >: Laptulajdonos : i ErdőSsy Vilmos. Fráter István. Előfizetési árak: Egész évre ..............................' .. ............. 8 korona Félé vre ................................................................. 4 korona Negyedévre ........................................................... 2 korona. .—- Egyes szám ára 20 fillér. " Szatmárvármegye ünnepe. Lélekemelő ünnepségek közölt folyt le szerdán a Szatm ár vármegyei Gazdasági Egyesület elnökválasztó közgyűlése. Szatmár város tanácsterme nem volt ugyan lobogókkal és zöld girlandokkal feldíszítve, az egyleti tagok sem öltöttek frakkot, smokkingot, de hogy a jelenlevők szivei a szokottnál hangosabban dobogtak, hogy nein mindennapi lelkesedés szállta meg vármegyénk gazdáinak tettrekész lelkét, — az való igaz. Két kiemelendő, az egyesület jövő fejlődésére messze kiható mozzanat : a gróf Teleky Géza elnök és dr. Falussy Árpád főispán alelnök beszéde volt. E két beszéd minden mondata a veliőkig, a szivekig hatott, az üterekre tapintott. Öröm volt látni, hogy e tetszhalottnak látszó egyesület, mint elevenedett meg mind jobban-jobban a szónokok minden egyes mondata, egy-egy frappánsabb érve után. E két beszéd a szó szoros értelmében felrázta :z egyesületet lethargiájából. Lelkűk megiíta- sult, a munkavágy megrepeszteni látszott sziveiket. A beszédek igaz érveinek hatása alatt érezte mindenki, hogy elkövetkezett a cselekvés órája. Az a becsületes, igaz lelkesedés, mely a gyűlésen s a banketten megnyilvánult, a legerősebb bizonyítéka annak, hogy vármegyénk gazda közönsége a cselekvés terére lép, hogy acélos karral, szilaj elszántsággal, frissült erővel, számitó ésszel fog a nagymunkához. Fáradhatatlan, lelkes támogatói lesznek e nagy munkának az egyesület elnökei. Gróf Teleky Gézától sokat vár az egyesület. S több mint bizonyos, hogy az ő nagy tudását, bő tapasztalatait és befolyását érvényesíteni is fogja az egyesület érdekében. A haladást célzó törekvések letéteményese, első harcosa ő lesz. Tőle telhetőleg mindent el fog követni, hogy emelje a gazdák általános és szakképzettségét, növelje az összetartást. • Meg vagyunk rók* győződve, hogy gazdáink nemcsak megértették, de mindent meg is tesznek, hogy az egyesület előtt álló szép és magasztos feladatokat — melyeknek kivitele reájuk nézve létkérdés — keresztülvigyék. A íestvérharc régi átkát rázzák le hát magukról, borítsák a múltra a feledés rideg, szürke fátyolét. Ez elnökválasztó közgyűlés napja, az ott elhangzott két szép, bátorító, igazmondó beszéd legyen a jövőben vármegyénk gazdáinak vezércsillaga. Most pedig átadjuk a szót tudósitónknak : A Szatmárvármegyei Gazdasági Egyesület szerdán f. hó 17-én délelőtt tartotta elnökválasztó közgyűlését Szatmáron a városháza nagytermében. A közgyűlésen a tagok szokatlan nagy számban jelentek meg. Ott voltaK : Gróf Teleky Sándor Dr. Falussy Árpád Szeőke Barna alelnök Bartha Kálmán Bikkfalvy Albert Dr. Böszörményi Emil Buday József Cholnoky Imre Domahidy István Domahidy Viktor Domokos Andor Dr. Hárászthy Béla Jékey Mór Dr. Jékey László Jékey Zsigmond jákó Mihály Jákó Endre Kossuth Ltván b. Kovács Jenő Ko.’ács Gyula Kovásznay Zsigmond Kanizsay Jenő Dr. Keresztszeghy L. Luby Béla Dr. Lengyel Alajos Dr. Makár Károly Mándy Zoltán Madarassy Dezső Maróthy Sándor Madarassy Zoltán K. Nagy Sándor L. Nagy Béla Osztroviczky István Pethő György Poszvék Nándor-'^ Rácz Elemér Sárközy Andor Spitz Dezső Spiegel Ferencz Szarka Andor Szeőke Sándor Szálkái Sándor Szerdahelyi Ágoston Sz. Tréger Albert Tóth Móricz Dr. Vajay Károly Villágossy Gáspár egyl. titkár stb. Csipkerózsa. Csipkerózsa nyílik az útfélen. Köröskörül tele van tüskével. Csipkerózsa a szerelem lángja. Tüske a bu, mely szivemet bántja. Remegő szívvel néztem szép arcod, Sohasem vívtam nehezebb harcot. Futni akartam, hogy idejében Elhárítsam a vészt békében. Késő !... Már tiiz volt a szivemben. Odaszögezve álltam helyben. Megjött a vész, mit előre sejték. Miatta már is könnyeket ejték. Nem tudom én, haragszol-e vagy nem ... Maradjak-e itt, vagy el kell mennem ? Csupa rejtély a íe szemed párja. Ember, a ki titkát kitalálja. Boldogságot igér, ha rám téved. Ilyenkor hogy csókolnálak téged! Ha meg gyorsan eltakarod tőlem, Elzárod a szép reményt előlem. Ha nem szeretsz, haragudj is úgy rám, Hogy legalább világosan tudnám ! Hogy bujdossam, azt sem tudom, merre, Hogy ne lássak többé szép szemedbe! De nem ! Hiszen hasztalanul mennék. Tekintetem rólad le nem vennék! Előttem a nagyvilágban is ott járna, — Csipkerózsa, mesebeli lányka. Itt maradok! Nem hagylak el téged ! Hisz a bánat igyis, úgyis éget. Hadd égessen hát a közeledben, Gyönyörködjem rejtélyes szemedben! S ha szeretsz, tündérszemü királylányka, AAiért tereled szemed más világba! Miért mutatsz oly közönyös arcot, Hogy növeljed bennem a sziv-harcot ? Miért titkolózol édes Csipkerózsám, Ha a szived úgyis hajlik hozzám ? Ne fordisd el tekinteted, kérlek. Szembe nézz rám, ha én is úgy nézlek. így egymásra nézve szemtől-szembe, Kis kezecskéd fogva a kezembe; Hasztalanul titkolózol nékem, Te mondod ki átkom — üdvösségem. Vilja. Temetés a tengeren. Irta : Ruttkai Jenő. Zúgva kongat a harang ... A tenger végtelen kékje a horizonton ölelkezik az ég még végtelenebb kékjével. Kong a hajón a harang... Az álló hajó árnya játszva fut szét a vergődő hullámokon, hogy újra összefusson . . . Kong a harang ... A hajón temetnek. Temetik vele egy szerető anya támaszát, reményét; egv féltve szerető leány boldogságát, álmát. Sírhatsz anya a viharzó partok melleit, ki fiadat várod. Csókjaid s áljának holt ajkaira, tapadjanak üvegszemeihez, hogy élő lelke reszkessen belé. S ha majd a szellő lágyan csókol és kerülget, gondolj arra: tán fiadnak könnyező lelke az. És te szegény rózsaarcu leány temesd még mélyebbre, mint kedvesed temetik, reményed, álmod, mert szüksége volt reá Átyuká- nak ! Atyuska még sem siratja meg. Atyuskának ez nem fáj . . . Atyuska mond, minek kellett őt elhivnod az én karjaim közül, hisz oly jól érezte magát itt . . . de ott í . .. de most! . . . Atyuska nézd, mennyi viharedzett matróz sápad el, ha véletlen reá pillant. Nézd, homloka, az a szép, magas homloka, mily véres, pedig még ellenséget sem látott ... — Atyuska te tetted ezt! ... — Atyuska, te ölted meg őt! . . . A legény meg fekszik két deszka között kiterítve, hidegen, mereven. A lelke egyik percben ott kóvályog a hajó felett s visszasírja a
