Szatmárvármegye, 1909 (5. évfolyam, 2-52. szám)
1909-12-25 / 52. szám
POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETI LAP. fgü» Szerkesztőség, hová a lap szellemi részét érintő közlemények küldendők: Deák Ferenc-tér 20. sz. Telefon 84. sz. •fgg*- Kiadóhivatal : Kaszinó-utcza 2. szám. : Kéziratokat nem adunk vissza. == MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: |j Laptulajdonos: Dr. Tóth Zoltán. Fráter István. Előfizetési árak: Egész évre ...........................................g korona. Fé lévre................................................ 4 korona. Ne gyedévre...........................................2 korona. Eg yes szám 20 fillér. ||| Nyilttér sora 40 fillér. Hirdetések jutányos áron közöltéinek. FEKETE KARÁCSONY. Nagykároly, 1909. december 24. Azt a karácsonyi ünnepet, amikor a fehér hólepel nem száll le a földre s komor sötétségében hagyja a vidéket, — találóan jellemzi a népléiek fekete karácsonynak. A csillogó hó fehér tisztasága az ártatlanság jelképét tünteti fel. — Mint a földnek takarója, melegséget ád a szunyadó természetnek, fehér leple elpalástolja az alvó föld munkátlan kérgét. Felüdül a léiek, ha a természet ezen fényes ünnepi köntösét magára veheti. Szálló pelyhei, végtelenségbe átható terjedelme, pompázó fehérsége az, mi kedélyünket nyugodt hangulatban ringatja s ha elmarad, a föld sötét és komor szürkesége elbágyaszt. Politikai életünk karácsonyi ünnepéről ép úgy elmaradt a csillogó fehér hólepel, mint a természettől s miként ebben komor szürkeségei találunk csupán, úgy közéletünk szinterén is. Az a királyi szó, amely megígérte, hogy a magyar nemzet válságos helyzete alkotmányosan lesz megoldva s amely kijelentés eddig csak Ígéret volt, azt hittük, hogy karácsony ünnepi ajándéka lesz szegény nemzetünknek és a királyi eskü a szeretet ezen magasztos ünnepén valóra válik. Fájdalom azonban, hogy a mint a népiélek nem találta meg üdeségét a fekete karácsony miatt, nem találta meg azt az örömöt, amit a természet szépsége benne kelthet, — úgy nem találtuk meg mi sem azon reményünket, melyet királyunktól vártunk. Amily sötét és bizonytalan jövő körvonalai látszanak Bécs felől feltűnőben, ép oly szomorú és ádáz az ország határain belül forrongó politikai élet s a teljes felfordulás közelgő érzete zavarja a szeretet ünnepét. Az a tülekedés, az a bomlás, amely végig vonul a nemzet egész testén, azon félelemben tart bennünket, hogy miként a pestis, áldozatát magával viszi. Bármerre tekintünk is, sehol sem találjuk biztató jelét egy jobb jövőnek, mert úrrá lett közöttünk a gyűlölködés és pártoskodás, amely pedig féltve őrzött kincsünket: alkotmányunkat rombolja szét. Hogy e sok nemes tulajdonsággal megáldott nemzet ennyi küzdelem után még ma is, mint államalkotó és fentartó faj uralkodik, azt igazán csak az isteni gondviselésnek köszönhetjük s annak a vallásos hitnek, amely fajunkat minden időben jellemezte. Mert nagy gyengeségünk van. Nem tudjuk egymást megérteni soha. A szenvedélyek pusztító tüzében pillanatok alatt jó barátból ellenséggé válunk. Egymás ellen küzdünk, pedig kettőnk ereje is kevés a harmadik ellenség legyőzéséhez. Ez a gyengeségünk képezi az ellenségünk erejét, ezt használja fel Bécs ellenünk s ha győzni akar, nem kell hozzá más taktika, mint pártviszálykodás, amelynek pedig ma közéletünkben a legszerencsétlenebb példáját éljük. Nem kell idegen fegyver és hatalom legyőzésünkhöz, elegendő az intrikának és az egymás elleni féltékenység ördögének felszitása. Luciferek pedig mindig akadnak, kik a nemzet e szunnyadó szenvedélyét pokoli mesterséggel fel tudják korbácsolni. Pedig, ha valamikor szükség volt arra, hogy a nemzet egyetértsen, úgy a mai idő valóban az, amikor öreg királyunk akaratát és lelki erejét a nemzet legnagyobb ellenségei irányítják és befolyásolják. Ezzel a titkos hatalommal szemben csak a nemzet egyetemes ereje tud megküzdeni, de úgy, hogyha a pártoskodás és gyülölség átkos szenvedélye megszűnik és a Megváltó születése napján a szeretet ellenállhatatlan ereje fog uralkodni a magyar sziveken. Az az isteni Gondviselés, mely bennünket annyi sok ellenség között megtartott, hogy „megfogyva bár, de törve nem“ élünk e szegény hazán, — ahhoz a Gondviseléshez fohászkodunk most, kérve, hallgassa meg a nemzet imáját, szálljon vissza lelkűnkbe a béke és nyugalom, az egymást megértés nagy lelki kincse, hogy e nehéz időben ismét összeforrjon a nemzet lelke egy közös célra. ügy érezzük magunkat, mint a Megváltó népe, amely szomjuzó lélekkel várta Messiását. Várjuk a keleten feltűnő csillag fényét, mely bennünket, — miként a napkeleti bölcseket, — ebből a fekete karácsonyból kivezet és megvilágítja azt az utat, mely a nemzet alkotmányos életének állandóságához vezet. | KARÁCSONYRA kalapot, inget, nyakkendőt GOZNERNEL VÁSÁRDÍJUNK Deák-tér- 12, Egy tanuló fizetéssel felvétetik. 1
