Szatmárvármegye, 1909 (5. évfolyam, 2-52. szám)

1909-12-19 / 51. szám

Nagykároly, 1909. -december 19. Vasárnap. V. évfolyam. 51. szám. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETI LAP. -tg®­Szerkesztőség, hová a lap szellemi részét érintő közlemények küldendők: Deák Ferenc-tér 20. sz. Telefon 64. sz. •45®*- Kiadóhivatal : Kaszinó-utcza 2. szám. : . - Kéziratokat nem adunk vissza. 1 MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: j Laptulajdonos: Dr. Tóth Zoltán. | Fráter István. Előfizetési árak: Egész évre .............................................................8 korona. Fé lévre.................................................................... 4 korona. Ne gyedévre.............................................................2 korona. Eg yes szám 20 fillér. ||| Nyilttér sora 40 fillér. Hirdetések jutányos áron közöltéinek. Az indemnitás. Nagykároly, 1009. decz. 18. Semmi sem illusztrálja rikítóbban a a helyzet tarthatatlanságát, mint a most előtérbe tolódott indemnitás kérdése. Aki talán eddig még némi optimisztikus il­lúziókban ringatta magát, az is kényte­len most belátni, hogy itt minden felfor­dult, megszűnt a logika érvénye, fejte­tőre állott a politikai bölcsesség, csődöt mondott a bizonyosság. Tessék eligazodni ezen: a kormány élvezi a nemzet bizalmát, a képviselőház többsége támogatja, — de az indemni- tást nem akarják részére megszavazni. A korona nem fogadta el a kormány tagjainak a kibontakozásra való előter­jesztését, elereszteni azonban még nem akarja őket, kényszeríti, hogy helyükön maradjanak továbbra is. Az indemnitás megszavazása bizalmi kérdés. De a jelenlegi kormánnyal szem­ben teljesen irreleváns, hogy mi lesz az indemnitási javaslat sorsa, mert ha meg­tagadják, nem vonhat le abból semmi­féle konzekvenciát, mert hiszen már le­mondott, — viszont, ha megszavazzák ez nem fogja jelenteni reaktiválását. Másfelől a pénzügyi kontinnitás megakasztása rendkívüli súlyos helyzetbe sodorná az országot és az eddigi épü­leteket romba döntené. Ez olyan nagy felelősség, melyet a kormány lelkiisme­rete nem vehet magára. A javaslat különben is rövid időre szól. Nem használhat sem a jelenlegi kormánynak, sem bármilyen utódjának. Haszna csak az országnak lehet belőle, melynek kárai, — s az alkotmánynak, melynek sérelmei lehetnek a törvényen kívüli állapotból. Előterjesztésénél a kormány maga sem lelkesedik. Maga Kossuth Ferenc kívánta, hogy ne legyen pártkérdés. Ez­zel szabad kezet adott bizalmasainak. Nem a kormányzó hatalom számára van kérve, hanem az ország alkotmányos élet folyamata számára. A miniszterelnök abban a rövid nyi­latkozatban, amelylyel a javaslat benyúj­tását kisérte, csak a javaslat „alkotmá­nyos tárgyalását“ kérlek Nem javasolta sem az előzetes bizottsági tárgyalást, sem a közvetlen napirendre tűzést. Ez a ház dolga. A kormány szigorúan ra­gaszkodik ahhoz, hogy a parlament el­határozását nem befolyásolja. A jövő évi költségvetést be sem terjesztette. Ez is uj vonás, ez is csak azt bizonyítja, mit fentebb mondottunk. A költségvetést, mint lemondott kor­mány, a parlamenti szabályok értelmé­ben be sem terjeszthette. Erre hivatva nem lehet, tehát nem is tette. Az in­demnitás benyújtására azonban már a törvény parancsa kényszeríti, mit ha nem tesz meg, megszegi esküjét. Ezt a gordiusi csomót szerencsés ötlettel vágta ketté Bethlen István gróf­nak javaslata, melyet a Kossuth-párt értekezletén elfogadtak. A Ház ezek szerint nem is tár­gyalja az indemnitást, hanem sürgősen feliratot terjeszt a hirályhoz parlamen­táris kormány kinevezése iránt. Ha pe­dig a kormány mégis hivatalában kény- szerittetnék január 1-én, akkor meg­tiltja az utalványozások eszközlését. Ez a határozat — azt hisszük — döntő lépésre fogja késztetni Bécset. A király — azt mutatják a jelek — végre kilépett abból a teljes negacióból, mely­ben hónapok óta szinte megmereviilt és hajlandó lesz valamelyes irányban dön­tést hozni. Igaz, hogy a küszöbön álló döntés sem sok jóval biztat. Bécsben még min­dig ridegen elzárkóznak a nemzeti as­Óh, bár tudnék . . . Óh, bár tudnék feledni mindent Azt hive\ hogy csak álmodám — Oh, bárcsak tudnék hinni abban, Hogy jön még napsugár reám. Hogy balga múló képzelődés Volt, mi szivemen elterült — Hogy lesz még tavasz, lesz madárdal S virág fog nyílni mindenütt. Hogy lesz idő, elszáll lel kémről Ez a nehéz, sötét ború — A szürke homályt fény váltja fel. S nem lesz minden ily szomorú. Óh, de mikor lesz? Mikor vájjon, Hogy a lelkem fölszabadul ? S leiázva mind a fájó keservet Megkönnyebbül s az Égieknek Hálát rebegni térdre hull. Gulácsy Ilonka. Egy rendjel-pör. Irta: BALÁZS IGNÁC. Kerek negyven esztendeje múlt november tizedikén, hogy Nuszbaum Soma rövid- és nórinbergi áruüzletét megalapította. A negyven esztendő alatt sok vihart látott a Nuszbaum üzlete, s ha olykor-olykor bele is csapott a villám, meg nem rendült soha, nem ártott meg neki semmiféle katasztrófa, a bukás legkevésbbé. Elve ugyanis Nuszbaum Somának az volt, hogy nem az a fődolog, hogy meg ne bukjunk, ha­nem, hogy a bukásból meggyarapodva föl­támadjunk, s ennek az elvnek megfelelőleg úgy rendezte be a bukásait, hogy az övé legyen a haszon, a hitelezőié pedig az erkölcsi győ­zelem. Hogy ily derekasan kiállotta a negyven esztendő viszontagságát, Nuszbaum elhatározta, hogy a nevezetes évfordulót egy fényes ünnep­ség keretében üli meg. De volt más rugója is az elhatározásának. Egy kis kitüntetésre, va­lami rendiel-félére vágyott, s meg volt győ­ződve, hogy a jubileum a legjobb alkalom arra, hogy magára vonja az illetékes körök figyelmét. Egy régi ösmerősét, Kohn Adolfot ke­reste föl, aki abban a hírben állott, hogy só­gora révén, aki a Márton-libákat szállítja az udvarnak, összeköttetése van a felsőbb és leg­felsőbb körökkel. Őt kérte meg, hogy vállalja el a jubileum rendezését. Ne kíméljen sem költséget, sem fáradtságot, fődolog, hogy a jubileum a kormány figyelmét felköltse, s hogy a konkurrensei megpukkadjanak. Nuszbaum kétségtelenül rászolgált a ki­tüntetésre. Érdemeinek sokaságát leírni nincs terünk, de a kiválóbbakat lehetetlen hallgatás­sal mellőznünk. Egyik hervadhatatlan érdeme, hogy ő volt az első, aki a bibliai izü Sámuel név helyett fölvette a tőzsgyökeres magyar Soma nevet, mely példáját azóta hazánk szá­mos jelese követte. Ő hozta be a drótnélküli cipőfűzőt, ő tűzte ki negyvennyolcban Buda­várában az első — licitációt, a közjótékonyság terén pedig azzal tűnt ki, hogy a szegény kór­házi betegek élelmének a javítására kétszáz doboz fénymázt s ötven csomag gombostűt ajándékozott. Kohn Adolf meg volt hatva, halDán ezt a sok, jelentős érdemet s készséggel vállalta el a jubileum rendezését. Magára vállalta azt is, hogy Nuszbaumot illetékes helyen melegen fogja ajánlani legfelsőbb kitüntetésre. A jubileum fényesen sikerült. Ott volt a Dob-utca és környékének szine-java, set a külföldi hadsereg is képviselve volt, egy mexikói generális s egy kubai gerilla-vezér személyéken, kiket Kohn Adolf invitált meg az ünnepi lakomára s kik hihetetlen étvágyukkal s cirkuszi uniformisukkal általános föltünést keltettek. Háromszor-négyszer megismételtek minden fogást, s még a papirosmandzsettát is fölfalták, amely a kappan combját diszitette. (A két előkelő idegent azóta eltoloncolták a hazájukba — Galíciába.) Természetes, hogy Kohn Adolf is busásan kivette részét a nagy ebédbül. Elhozta az egész famíliáját, feleségét és hat gyermekét, akik falánkság dolgában a marokkói sáskán is tuhettek. Nuszbaum mindazonáltal teljes elismeré­sét fejezte ki Kohnnak a sikerült rendezésért, | KARÁCSONYRA kalapot, inget, nyakkendőt GOZNERNEL VÁSÁROLiUM Deák-tér- 12. Egy tanuló fizetéssel felvétetik. J

Next

/
Oldalképek
Tartalom