Szatmárvármegye, 1909 (5. évfolyam, 2-52. szám)
1909-10-31 / 44. szám
«§► POLITIKAI ÉS TÁRSADLMI HETI LAP. Szerkesztőség, hová a lap szellemi részét érintő közlemények küldendők: Deák Ferenc-tér 20. sz. Kia óhivatal : Kaszinó-utcza 2. szám. **■&■ Kéziratokat nem adunk vissza. == MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Lapvezér: PAPP BÉLA országgyűlési képviselő. Felelős szerkesztő : I! Laptulajdonos: Dr. Tóth Zoltán. j[ Fráter István. Előfizetési árak: Egész évre.............................................................8 korona. Félévre .................................................................... 4 korona. Ne gyedévre.............................................................2 korona. Eg yes szám 20 fillér. ||| Nyilttér sora 40 fillér. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Uj politikai párt. Lueger példája nálunk is hatott és csak rövid idő kellett ahhoz, hogy a bécsi keresztény szocialista párt pandantja Magyarországon is meglegyen. Társadalmi és gazdasági programmal alakult keresztény szocialista szövetség politikai érvényesülésre vágyik és a pártokban anélkül is túlságosan bővelkedő parlamentünket még egy párttal szaporítani akarja. Hogy mi a célja és mely oka vezeti a szövetséget arra, miszerint alakultakor megállapított feladatától eltérjen — egyelőre titokban tartják. Azonban a személyek, a kik e pártalakulásban szerepelnek, — s azok bécsi utazások, rnelyeket suttyomban tesznek, nyílttá teszik az egész kérdést. Nálunk eddig a néppártot, a keresztény szocialista szövetséget és végül a keresztényszociálista párt szervezetet eddig egy kalap alatt levőnek tudta mindenki. Csak- ma kezdenek distingválni s önmagukat külön-külön névvel, céllal és vezetővel feltüntetni, s egymásra egyúttal kigyót-békát rákiáltani. De a zavargó körön kívül álló szemlélő, ezekből az egymást ócsárló és magukat védő kijelentésekből, csaknem határozott bizonyossággal megállapíthatja, a titkolt célt és okokat. Az eszme Bécsből eredt. Példa: Lueger. Célja a darabontoknak a szociáldemokratákkal való paktáláshoz hasonlóan az, hogy legyen valaki, a ki egy impar- lamentáris kísérlet esetére tömegeket tudjon felvonultatni a vállalkozás igazolására. Készek Ferencz Ferdinánd politikáját Magyaroszágban ép úgy ápolni, mint túl a Lajtán a bécsi szociáldemokrata párt. Az imparlamentáris kormány elnökéül Kuen-Héderváryt óhajtanák megnyerni, mi annál valószínűbb, mert a politikai párttá alakuló keresztényszociális szövetség elnökéül gróf Szapáry Lászlót emlegetik, kivel Kuen már egy ízben szerepelt is a hírhedt vesztegetési affai- réban. A szövetség ;obb érzésű tagjai természetesen tiltakc :uak az ellen. Maga Giesswein Sándor orsz. képviselő, a magyarországi koré; /tgmyszocialista szövetség elnöke Kijelentette, hogy a mai napon Budapesten tartandó kongresszuson előterjesztendő megnyitó beszédjében igazolni fogja a szövetség politikai pártállását, s ha netán idegen cél szolgálatába állana a párt, ő az elnöki állásról nyomban lemond. A néppárt a keresztényszociálista szövetségre a legtöbb követ dobja. A szövetség alkotmányellenes tendenciáját hangoztatja. Az alakulástól nemcsak teljesen távol áll, de azt el is ítéli, sőt meghiúsítani szeretné. S éppen a néppárt perfid magatartása kényszeriíette az uj politikai párt alapítóit, hogy olyan hangzású nevet keressenek, mely az uj alakulást biztosítani tudná. Szapáry László gróf nem állott azonban egykönnyen kötélnek, el nem fogadta a párt elnökségét, — de el sem utasította, hanem öcscsét Szapáry Pál grófot ajánlotta, ki az elnöki tisztség elfogadására hajlandóságot mutatott, s igy valószínűleg ő lesz a mai napon alakult uj politikai párt vezére. Mi magunk részéről végtelen szomorú és lealázó jelentőségűnek tartjuk az egész pártalakulást. Nyilvánvalóvá lett az, hogy a párt, mely ma már mintegy 80 egyesülettel és 80,000 taggal bir, tagjait félrevezette. Alakulásukkor, zászlóbontásukkor fennen hirdették azt, hogy távol állanak minden politikai pártszi- nezettől. Czéljuk az volt, hogy Magyar- ország gazdasági és társadalmi helyzetén javítsanak, a kis gazdit segítsék, a kisiparost biztosítsák az osztrák ipar mol- lochja ellen. Halottak napján. Halottak napja alkonyatra száll már! Fényárban úszik kint a temető. Merengve állok ringó rózsaszállnál, Nem érzi illatát a pihenő; Nem látja ő a fénynek óczeánját, Holtak honában élők ünnepét; A fény sírok között hiába jár át, Körötte éj korong, örök setét! De gyorsan elfog bűvölő varázslat, Megnépesül a holtak bús hona; Koporsófödelet keményen ráznak, Csontijaikkal, s kél zene-bona ! Elémbe pattan Damjanich setéten, Hóhérkötéllel fonnyadó nyakán; Nyolc társa lép utánna oly merészen, Mint hadba jártak egykoron nyomán. Hóhér kötele ennyi hős nyakába’! Bus fájdalomtól szivem elszorul 1 Kilenc bitófa áll elémbe vágva! A temető előttem elborul! Ez hát jutalma annak, a ki védte, Hullatva vérét, a hon igazát ?! Akasztófához fűződő emléke, Élő seb a hon szivén, néma vád! Négy társuk lép utánuk szomorúan, Kiknek szivét átfúrta a golyó ; Mikor hullt ólomzápor, e borúban, Hős lelkünk elszállott, a csillogó! Csillogva szállott csillagos magasba, Hol várta őket az Ur trónusán ! Szent Péter a meny kapuját becsapta A tizenhárom vértanú után! Mind megjelentek itt halottak napján, Hozzám beszélnek hévvel, buzditón : „Arcod halandó mért is olyan halvány ? Meduzafőt csak nem látsz itt bohón ?! Meg nem rémit talán a hősök árnya, Kik érted haltak, halva a honért?! Amiért neked jut diadal mi pálma, A vértanuknak add a hálabért!“ Ti drága hamvak, nem a félelemtől Áll itt halványan a hálás utód! A részvét orgonaszózatja zendül E szivén át, mert nincsen arra mód, Hogy itt szent emléktek sírját megássák, Hogy itt ne éljen halhatatlanul; Hogy szánni szűnjék sorsotoknak gyászát, Szeretni hont ki tőletek tanul! „Ne szánj te minket, Damjanich felelt rá, A mi sorsunk nem szánalomra készt! A föld boldog nyugágygyal hogyne várná, Ki érte hősként haltéi: a merészt?! Szülőhazánk, mely testünk befogadta, Nekünk most édes altatót sugall! Mig egyre nyugszunk szenderegve rajta, Fölszáll a föld kebléből a háladal!“ A temető kultusza. Irta: CSUDÁKY BERTALAN. Ma még itt állunk az éltető verőfény színes sugárözönében. Véredényeinkben átzsibong az élet ösztöne. Dacolunk mindennel, amiből a múlandóság fojtó hullaszaga áramlik felénk. Mohó vágyakozással, egymást öklelve, kergetjük az élet gyönyöreit. Ki szorgalommal, ki becstelen furfanggal, ki hogyan. Nyomorban és jómódban, dohos pinceiakásban és pazar palotában, megrokkanva és duzzadó egészségben iizzük, hajszoljuk szünös-szüntelen, bölcsőtől a koporsóig a múló boldogságot s nem vesszük észre, hogy a végtelen ismeretlenbe rohanó időgépen csak ideiglenesen kaptunk helyet. A verőfény eltűnik, jön a komor holnap, azzal a rettenetes pillanattal, amikor nincs helyünk többé a gépben ; le kell szállnunk róla, hogy más üljön a helyünkre. Megcsendül a lélekharang, néhány percnyi vdaskodásunk van a kegyetlen mors imperatorral, egy-két sóhaj s ezzel vége! . . . Elmegyünk. Semmi közünk senkihez és semmihez. Itt hagyunk mindenkit és mindent. Vége szakad mindannak, amiért ádáz harcot folytattunk embertársainkkal és magával az élettel. Tompa kopogással hull büszke fejünkre a föld röge s holnap már ott vagyunk a halottak csendes birodalmában : a temetőben! Az élet és a halál vívódásának tragikus Varsányi Gyula. Ruhát fest és vegyileg tisztit HAUFEL SAMUEL Nagykároly, = Kölcsey-utca 1. sz. Alapittatott 1902.
