Szatmárvármegye, 1909 (5. évfolyam, 2-52. szám)
1909-09-05 / 36. szám
POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. ■tfg MEGJELENIK HETENKINT EGYSZER: VASÁRNAP. * Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kaszinó-utcza 2. sz. Hirdetések jutányos áron közöltéinek. - Kéziratokat nem adunk vissza. — .......... La pvezér: Papp Béla országgyűlési képviselő. Felelős szerkesztő: Laptulajdonos: Erdössy Vilmos. Fráter István. Előfizetési árak: Egész évre ..................................................... 8 korona Félévre ........................................................... 4 korona Negyedévre..................................................... 2 korona. _ == Egyes szám ára 20 fillér. =r ■— sa jnos, a magyar politikai pártok között nincs meg az egyetértés és a két állam egymással való mostani nagy csatájában sokan az ellenséges álláspont erősítésére és a nemzeti hadállások gyengítésére sietnek. Épen mi szolgáltattuk a legjobb fegyvert az ellenfél kezébe, amikor nyíltan feltártuk a magunk gyöngeségét és komoly, elszánt küzdelem helyett a belső veszekedés, viszálykodás képét mutattuk. Most az ősz beköszöntével az újból meginduló küzdelem a siker nagyobb reményével biztat, Az ősszel összeülő delegációktól a közös miniszterek lényegesen fokozódott állami szükségletek kielégítését, főleg nagyarányú hadi beruházások megszavazását kérik. A mi helyzetünk tehát kedvezőbb, mint ezelőtt, mert ezekre a költségekre múlhatatlan szükség van és ha mi e költségek megszavazásának feltételéül a mi kívánságaink meghallgatását és honorálását állítjuk oda, akkor bizonyára kétszer is meg fogják gondolni, vájjon kockáztassák-e azt, hogy a magyar delegáció — rideg visszautasitásra találva — szintén elutasítással, a megszavazás megtagadásával feleljen? Mi nem zárkózunk el e nagyobb mérvű beruházások anyagi eszközeinek biztosításától. De feltétlen meggyőződéTömörüljünk! Itt az ősz és szeptember beköszöntővel újra megélénkül a politikai élet, amely nyáron át jóformán teljesen kihalt volt és semmiféle eseményt sem kínált a krónikás tolla alá. Szeptember azonban, noha a ház csak a hónap végén nyílik meg, már pezsgő elevenséget hoz a politikában és nagyjelentőségű politikai nyilatkozatokat várhatunk, amelyek talán közelebb segítik a válságot a megoldáshoz. Legnagyobb érdeklődéssel természetesen Kossuth Ferenc miniszternek Aradon, a Kossuth szobor leleplezése alkalmábói tartandó beszéde és Andrássy Gyula gróf miniszternek kassai nyilatkozata elé tekintenek. Ez a két beszéd valószínűleg rendkívül jelentős momentum lesz a mostani krízisben és a miniszterek, a parlament két legtekintélyesebb pártjának vezérei bizonyára kör- vonalozni fogják ekkor, miképen képzelik el a megoldás módozatait és lehetőségeit. A politikai hadállások a nyár eleje óta semmivel sem változtak. Mégis — úgy tetszik — mintha az egymással ellentétes nézeteket valló pártok között bizonyos konciliánsabb magatartás és hangulat lenne észlelhető és a közös érintkezési pontok keresésére nagyobb lenne a hajlandóság, mint azelőtt. Odaát Ausztriában már serényen dolgozik a kormány, hogy a pártok között békét teremtsen és helyreállítsa i parlament munkaképességét. Az osztrák parlament különböző hatalmi tényezői a kibékülés munkáján fáradoznak és nyíltan utalnak arra a szükségre, hogy a magyar parlament követeléseivel szemben feltétlenül kívánatos az osztrák Reichsrat egységes fellépése és állásfoglalása. Általában Ausztriában mindig láthatjuk, hogy az egymással legélesebb harcban álló pártok" rögtön közös harci sorokban tömörülnek, mihelyt arról van szó, hogy magyar érdekekkel szemben kell síkra száliani. Ez az egyöntetűség, mindenkori egyértelműség bármily sajnálatos legyen is magyar szempontból, mégis követendő példa nekünk. Megtanulhatjuk belőle, hogy harcban az egységesség a leghatalmasabb ereje a küzdő félnek, mig visszavonás, belviszály, belső hadakozás mellett a győzelem mindig kétséges. Nekünk is tömörülni kell az osztrákokkal szemben és tömör egész táborban kell felvonulnunk, ha azt akarjuk, hogy diadalra vigyük fegyvereinket. Ma, Tele van a szivünk . . . Tele van szivünk jajjal, fájdalommal, Még alig bírunk tenger bánatunkkal. Tele van a szemünk égő, forró könynyel És várjuk a jövőt fásultan, közönynyel. Volt egy reménységünk; vált most csalódásra, Zokogva ébredtünk szörnyű valóságra. Volt egy imádságunk; nem jutott a mennybe, Pedig elrebegtiik minden reggel, este. Nem bocsátották be fényes mennyországba, Azért vagyunk mostan a porig lesújtva. Ha meghallgattad vón az imádságunkat; Együtt hagytad volna kicsiny családunkat. De elvetted ötét! Hogy miért, te tudod. Oh Uram legyen meg a te akaratod! Jöjj, de adj erőt is! Ne szóljunk ellened, Ne kérdezzük folyton: Uram, miért tetted ? Nem tettünk nagy rosszat, nem tett szegény ö sem, Ifjú élte most volt legszebb idejében — Tele reménységgel. — De Te szólsz: ne tovább! S ráborult lelkünkre örök nyomorúság. Megtépve a lelkünk, megtörve a szivünk, Édes jó Istenem; mért tetted ezt velünk ? Oh mért vetted még el ? Hadd élt volna köztünk! Hadd lett volna bodog! Mért nem hagytad velünk ? Oh Uram bocsáss meg, hogy kérdezni merlek! A Te akaratod mindenkor legyen meg. Te tudod mért tetted, mitől mentetted meg ? Hátha boldogabb így, hogy magadhoz vetted. Nem szabad kutatnunk a Te utaidat, Némán kell eltűrnünk büntető jobbodat. Hisz kegyelmedtől függ: elég-e már ennyi ? Ha akarnád tudnál tovább is sújtani. Oh, ha egyik kezed volt a szomoritó; Hadd legyen a másik enyhítő, gyógyító. Könnyítse a lelkűnkön ezt a nagy fájdalmat S adj neki, oh Uram; örök nyugodalmat. Gulácsy Ilonka. Tompa Mihályról. Irta s a feketehegyi-fürdő Tompa-ünnepén felolvasta Cseh Lajos főgimn. igazgató. Mélyen tisztelt Ünneplő Közönség! Kis nemzet vagyunk, — nagy emberünk aránylag kevés van, de e kevésnek emlékét is alig-alig becsüljük meg a kellő értéke szerint. Szinte kivételszámba megy Feketehegy fürdő- közönségének állandó hódolata Tompa Mihálynak, a nagy pap-költőnek emléke iránt. De nem csoda, mert aki Feketehegyen a természet változatos szépségeiben gyönyörködik, aki elméláz a rohanó patak lágy csobogásán, aki élvezi a fenyvesek éltető, ózondus levegőjét, az nem felejtheti el Tompa Mihályt, a természet nagy barátját, a virágok atyját. Mert ha már ez nem is, úgy e szobor és a másik kőemlék mindenkinek eszébe juttatja, hogy a nagy költő élete alkonyán a szepesi hegyek e kies völgyében keresett enyhülést testi fájdalmait a. Az 1866. év junius és juiius hó napjait töltötte itt a Virágregék halhatatlan költője. Idült bajára azonban Feketehegy balzsamos levegője gyógyulást nem, legföljebb enyhülést hozott. Ez időtől kezdődőleg élete alig egyéb, mint szakadatlan küzködés a halállal, mig végül is 1868 juiius 39-án az utóbbi győzedelmeskedett rajta. Elszállott a földről egy mély érzésű magyar lélek, megszűnt dobogni a magyar költő-királyok egyikének a szive. Porladozó részeit a hamvai sirdomb takarja, lelke azonban köztünk lebeg, eszméi sziveinkben élnek ! Az a végtelen szeretet, amely Tompát a természethez, a virágokhoz, a hazához és szeretett hitveséhez fűzte, ragadhatta meg még az 1868. év nyarán a feketehegyi fürdőközönség szivét, midőn a természet nagy dalosának emlékét a hegyoldalon megörökítette. A zugó fenyvesek sűrűjében, a természet nagy templomában emelkedett kőből az első Tompa-emlék, ahol mindjárt az év augusztus végén az első Tompa-ünnepséget is tartották. — 1888-ban Lomniczy Vilmos fürdőorvos és Ujágh Károly merényi ev. lelkész és Bartsch Sámuel Merény város főjegyzőjének buzgólkodása következtében e mellszobrot állították fel és azt 1889. juiius 25-én leplezték le fényes ünnepség keretében. 1868. óta minden évben áldoz Tompa Mihály emlékének Feketehegy fürdőközönsége. S méltán, mert nagyot alkotott, müvei örök- értéküek. Nem a szobrok, nem a sziklaemlékek, hanem költői alkotásai teszik nevét még a késői
