Szatmárvármegye, 1909 (5. évfolyam, 2-52. szám)
1909-05-23 / 21. szám
POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 4gg MEGJELENIK HETENKINT EGYSZER: VASÁRNAP. § Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kaszínó-utcza 2. sz. Hirdetések jutányos áron közöltéinek. — ■■■■ - Kéziratokat nem adunk vissza. , : Lapvezér: Papp Béla országgyűlési képviselő. Felelős szerkesztő : Laptulajdonos : Erdőssy Vilmos. Fráter István. Előfizetési árak: Egész évre .................................................... 8 korona i Félévre ................................................................... 4 korona Negyedévre............................................................. 2 korona. ""—-----7= Egyes szám ára 20 fillér. ■—— Egyedüli kibontakozás. Minél tovább húzódik a válság, annál bizonyosabbá lesz, hogy a függetlenségi párt nélkül, vagy éppen ennek akarata ellenére a helyzet megoldására gondolni sem lehet. A függetlenségi párt pedig ezúttal nem akar és nem akarhat egyebet, mint programmja jelenleg megvalósítható részeinek keresztülvitelét. Kétségesen felül áll, hogy e részletek között első helyen áll az önálló bank kérdése. Első lépést tehát pénzügyi függet- legségünk megteremtésében látja a "párt. Teljes reménynyel és joggal mehetett a legszélsőbb harcba az önálló magyar nemzeti bankért. Jogosította erre a királyi ígéret és kötelezte a nemzet iránti kötelesség. A nagyhatalmi hóbort, mely a szerencsétlen szerb bonyodalommal a németek jóvoltából Ausztria fejébe kergette a vért, különösen azonban a már évszázadokon keresztül megnyilvánult kapzsiság és szipolyozási vágy útjában állott a becsületes és méltányos megoldásnak. Erre most már nekünk ultimátummal kell felelnünk. Meg kell mutatnunk, hogy a monarchia hatalmi súlypontja csakis az egységes Magyarországban található fel. Meg kell értetnünk az összmonarchia régen lidércfénynyé vált eszméjében ké- jelgő Luegeristákkal, hogy a német szövetségestárs csak minket magyarokat becsült meg, midőn egységesnek tekintette az osztrák-magyar monarchiát s midőn e szövetség értékét méltányolva a legközelebbi európai bonyodalomban segédkezet nyújtott. Ha Ausztriában nem tudják, vagy nem akarják meglátni, hogy a nagy német politika nem a züllött, nem a szétdarabolt, nem a nemzetiségeiben örökösen marakodó osztrák tartományok erejére, hanem az erős és kielégített Magyarországra számit, akkor nekünk kell egységes és megalkuvást nem tűrő magatartásunkkal bebizonyítani, hogy az Aesopus oroszlánbőrétől nem félünk, mert kihallatszjk az orditás alóla. Olvassák eí csak tisztelt szomszédaink az elfogulatlan külföldi lapok felfogását a magyar válságról, s be fogják látni, hogy ezen riadók hangja mégis messzebb fog hallatszani, mint az osztrák malmok alatti nádsipok hamis nótája, a mely csak a malom alatti politikusok romlott hallását elégíti ki. Soha kedvezőbb bel- és külföldi politikai viszonyok nem állottak fent a magyar igények érvényésitésére, s egyedül rajtunk áll azok megvalósítása is. A válságban legfeljebb csak junius hó első napjaiban várható döntés, a mikor is állítólag a király ismét Budapestre érkezik, hogy közvetlenül érintkezésbe lépjen a függetlenségi és 48-as párt vezéreivel. Itt említjük meg, hogy politikai körökben nagyjelentőségettulajdonitanak annak a hosszú látogatásnak, a melyet Festetich Tasziló gróf tett tegnap Kossuth Ferencnél. Megjegyezzük, hogy főuraink közül Festetich Tasziló gróf az, a ki a legjobb viszonyban van Ferencz Ferdinánd trónörökössel. A trónörökös, mint tudvalevő, évente elszokott látogatni a gróf berzencei birtokára s részt vesz az ott rendezett vadászatokon. Városok kongresszusa. Az egész ország közvéleménye nagy érdeklődéssel kiséri a városok most tartott kongresszusát. Ezúttal először tanácskoznak együtt a törvényhatósági joggal felruházott városok kiküldöttei a rendezett tanácsú városok főtisztviselőivel. A kongresszus programmpontjai, az ott elhangzott beszédek igazolják legjobban, milyen nagy szükség volt e szervezetre. Hisszük, hogy eredményes munkát végeznek a városok kiküldöttei, s pótolni fogják a múlt idők sorvasztó mulasztásait. A kongresszus elhatározta, hogy minden harmadik évben rendes egyetemi ülést tartanak. A Ms zászlótartó. Emlékezés Budavár visszafoglalásától. Legendás idők 60 éves évfordulója volt tegnapelőtt, f. hó 21-én. E napon a merengő képzeletet a tavaszi szellő szárnyaira kapja s 60 éven átröpülve viszi a múltba, visszarepülve azokhoz a c.-odás hőstettekhez, aminőhöz hasonlókat nem vívtak még soha. És bár nagy idő mult el a dicső nap óta, azoknak fényét a 60 év ködén keresztül is érezzük, mert e nap emléke lángra lobbantja bennünk a honszerelem tüzét, melengeti a kérges sziveket, megtöri a közönyt, megtisztítja s felemeli lelkünket a honszerelem Istenének oltárához. Emlékezzünk! Elevenítsük fel azokat a legendába illő, meseszerü, mythosi harcokat, melyeket e napon vívott a hős honvédsereg, s a minőket egy nemzet története sem képes felmutatni. * Az a diadalmas honvédsereg, melynek minden egyes hőse a Kossuth Lajos lángszavára fogott fegyvert s verte vissza csatáról- csatára az osztrákok támadásait, Isaszeg, Nagy- salló diadala után a győzelem mámoros reményével indult Görgey vezetésével az ország szive felé, hogy visszaváltsa Budavárát, melyet a hazaáruló Hentzi erős bástyákkal vett körül s osztrák zsoldosokkal tartott megszállva. Budavár ostromáról a történettudósok és regényírók már köteteket irta.c. Ösmerjük annak csaknem minden egyes részletét. De talán kevesen vannak, akik tudják, hogy a honvédseregbe lépett szatmárvármegyei nemes ifjúság is méltó részt vett ki Budavár visszavételének dicsőségéből s vére hullásával tett bizonyságot arról, hogy a mi ifjúink lelkében is szent tüzet fogott a hazaszeretet. Kossuth Lajos Debrecenből intézett felhívást Szatmárvármegye közönségéhez, hogy a vármegye ifjai lépjenek be a honvédseregbe s menjenek a minden oldalról megtámadott haza védelmére. Domahidy Ferenc és Falussy Mihály ifjú lelkesedéssel járták be a vármegyét; mindenütt hazafias beszédekkel buzdították az ifjúságot a harci lobogó alá való gyülekezésre. Falussy Mihály, Szatmárvármegye akkori tiszti ügyésze Máramarosmegyébe is felment és Máramaros- szigetröl több mint száz itjut gyűjtött s hozott magával a hadsereg részére. Falussy Mihály lelkes beszédjének hallatára lépettbe 14 éves korában a honvédseregbe a ma is élő Illyés Bálint orsz. képviselő. A honvédseregbe különben a vármegyei tisztviselők közül,, az 1848. szeptember 18-án tartott vármegyei közgyűlési jegyzőkönyv adatai szerint Falussy Mihály tisztiügyészen kivül Peley József főszolgabíró, Domahidy Ferenc, Szintay Lajos, Maróthy János és Kulin Imre szolgabirák, Madarassy István, Cerjék Imre, Balázsi Endre, Nagy Dániel esküdtek, báró Luzsinszky Lajos úti inspektor és Horváth József kiadó léptek be. Nevezettek fegyverbe lépését a törvényhatóság hálás elismeréssel fogadta s nemes tettüket jegyzőkönyvben örökítette meg. Ezen tisztviselőkkel együtt 330 ifjút vezetett vármegyénkből Domahidy és Éalussy Debrecenbe Kossuth zászlója alá. Köztük: a ma is élő Magos Menyhértet, továbbá Révész Györgyöt, Jeney Dánielt, Majos Antalt, Sepsy Antalt és másokat. A szatmármegyei ifjúságot különböző csapatokhoz osztották be. Közüllök többen: Falussy Mihály, Domahidy Ferenc, Kulin Imre a Vilmos huszárezred hadnagyai lettek. A mi ifjaink hőstetteiről nem egy helyen olvastam. Győzelmet-győzelemre, dicsőséget- dicsőségre arattak ők is. A sok közül ezúttal Dalnoki Benkö Lajos, a hős zászlótartó vitéztettét örökítem meg. * 1849. május 20-ika éjjele volt. A vár aljában már kialvóban voltak az őrtüzek. A honvédek fáradt csapatai körülülték a tüzeket s a végigküzdött csatákról regéltek, meséltek. Nem aludt a táborban talán egyetlen egy ember sem. Ébren virrasztóit mindenik. Kmetty táborában egy göndörhaju, szép szál honvéd fejét tenyerébe hajtva ült. Nem érdekelte bajtársai beszélgetése. Bizonyára haza gondolt . . . Haza, a szülői házba, hol aggódó anyai szív várta kedves fiát, a család remény>V-
