Szatmárvármegye, 1909 (5. évfolyam, 2-52. szám)
1909-02-14 / 7. szám
2-ik oldal. SZATMÁRVÁRMEGYE. 7-ik szuin E versengéssel azonban S'.atmár ezúttal aligha fog célt érni, mert az Erdőd—Nagykárolyi vasútvonal kiépítése úgy Erdőd—Király- daróc vidékének, mint az egész vármegyének fontos érdeke, mert a forgalmat a megye központja felé irányítja. Mig az Erdőd—Ákosi vonal vármegyénk déli részének forgalmát is inkább Szilágymegye, mint Szatmár felé tereli. E kérdésben tehát a vármegye döntése kétséges nem lehet. De az előmunkálatokra engedélyt nyert vasúttársaság is tisztában van azzal, hogy a két vasútvonal közzül az Erdőd- Nagykárolyi sokkal jövedelmezőbb. Súlyos, nehéz dolgok ezek mind, még békés időben is. Egy esetleges háború természetesen még bonyolultabbá, igen könnyen k - vihetetlenekké tenné azokat. Minisztertanács. Tegnap délután minisztertanács volt. Ez alkalommal a kabinet tagjai a folyó ügyeken kívül megvitatták a politikai helyzetet is. Az ujonczjavaslatok. A képviselöház megszakította az adójavaslatok tárgyalását és az ujoncjavaslatokat tűzte ki napirendre. A kormányt erre az intézkedésre az újoncok megajánlásának és az ujonclétszám megállapításának sürgős volta késztette. A sorozás már az egész vonalon elő van készítve, ha tehát most a javaslatok késedelmet szenvednének, csak az állam rendes szükségletén esne csorba. Uj járásbíróságok felállítása Mint illetékes helyről értesülünk, az igazságügyi kormány ez év folyamán több járásbíróságot fog megszüntetni és ennek folytán a forgalomhoz és a szükséghez képest újabb járásbíróságokat fog felállítani. Ez év folyamán lesz szó tehát a Csen- gerben felállítandó járásbíróságról is. Hisz- szük, hogy a csengenek régi és jogos óhaja teljesülni is fog! Nagykároly városra nézve azonban életkérdés volna az érmihályfalvai járásbíróság mielőbbi felállítása. Érmihályfalva ma már egy szépen fejlődő, nagyforgalmu mezőváros, mely rövidesen a rendezett tanácsú városok színvonalára emelkedik. Szerencsés fekvésénél és gazdag vidékénél fogva praedestinálva van arra, hogy Székelyhidtól elszakadva, necsak közigazgatási, de igazságügyi központ is legyen. Természetesen Érmihályfalva és környékének e korszakalkotó, jövő fejlődésére messze kiható változása csak akkor következhet be, ha e járást teljes egészében vármegyénkhez csatolják. Ez esetben az igazságügyi kormánytól járásbíróság, a pénzügyi kormánytól pedig az adóhivatal felállítása volna kieszközölhető. rod magadat belopni, mint ahogy a szobámba belopódzkodtál. — Az Isten szerelmére, Betty! A nő az ajtóhoz ment és egy rántásra kinyitotta. — Zsófi 1 Hol bujkál ? Gyújtson világot és menjen szobájába. Sokáig tartott, mig Zsófi a gyújtót a zsebéből előkereste. Majd egy székre állott, hogy a f 'ggőlámpát lehúzza, akkor meg a bél nem égett s egyik fgyújtót a másik után gyújtotta, amig végre meggyuladt. Kezei reszkettek, a mint a függönyt húzta, majd kötényét a szemére húzta és kisietett. — Maradhatok? — Már úgy is itt vagy. — De csak fogd rövidre. A nő az asztal mellé ült s valami munkát vett ki varrókosarából. — Nincs szavad hozzám ? — kérdezte a férfi lágy hangon, miközben szorosan a nő mellé ült. — Csak azt várom, mit akarsz mondani. A férfi ujjaival dobolt az asztalon s egyik lábát a másikra emelte. Ajkai remegtek. Olyan mozdulatot tett, mintha fel akarna ugrani, de legyőzte magát és nyugodtan ülve maradt. — Igen . . . Mindenesetre akarok valamit mondani. Ha két évig házas valaki s azután elvál, kötelessége, hogy mondanivalója legyen, ha évek vagy hónapok múlva találkoznak. Nagykároly városára e járásnak a bekebelezése s az érmihályfalvai járásbíróság felállítása azért bir rendkívüli fontossággal, mert ez esetben ama kívánalomnak, — mely szerint a nagykárolyi törvényszék csak négy járásbíróság esetén adható meg, — elég lesz téve. A nagy- károlyi, erdődi, mátészalkai járásbíróságokhoz csatlakoznék az érmihályfalvai is. így a nagykárolyi törvényszék visszaállításának semmi akadálya nem volna. Mi ennek a tervnek mindég szószóllói voltunk, azt elaludni most sem engedjük. Hangoztatjuk azonban, hogy e terv létesítésének előfeltétele az, hogy Nagykároly vezetősége lépjen Érmihályfalva és vidéke vezető férfiaival minél előbb érintkezésbe. E nagyfontosságu tárgyban folytassanak eszmecserét, indítsanak közös akciót. Igyekezzenek az illetékes köröket meggyőzni, hogy e vidék közigazgatási és igazságügyi rendezésére égető szükség van. ismételten hangoztatjuk, hogy elsősorban a belügyi kormányt kell az idecsatolás eszméjének megnyerni. Ha ez sikerül, az érmihályfalvai járásbíróság s adóhivatal felállítása csaknem bizonyos. így a nagykárolyi törvényszék visszaállítása sem lesz nehezen keresetül vihető. Az érmihályfalvai járásban az átcsatolás iránt határtalan nagy a lelkesedés. Csak Nagykároly városát kell felrázni megszokott lethar- giájából, nemtörődömségéből. Városunk polgárságának kötelessége az érmihályfalvai lelkesedés szent tüzét minél jobban éleszteni. Itt a tizenkettedik óra, hogy városunk vezető férfiai belássák, minő nagy horderejű úgy mezőgazdaságilag, mint ipar s kereskedelmileg e kérdés mielőbbi megoldása. Megvagyunk arról győződve, hogy mindazon tényezők, kik a jelenlegi kormányra befolyást gyakorolnak, ez ügy érdekében ezúttal is minden lehetőt meg fognak tenni. Ha e szép terv sikerül, Nagykároly és Érmihályfalva hatalmas gócponttá fejlődne ki. Kölcsönös erővel kell e szép terv megvalósításához fogni, Nagykároly és Érmihályfalva felvirágoztatását, jövő boldogságát előmozdítani. Cukorgyárak létesítése vármegyénkben. Mi minden olyan intézmény iránt, mely a közérdeket szolgálja, vármegyénk mezőgazdasága, ipara vagy kereskedelmében haladást jelent, szívből lelkesedünk. így őszinte örömmel üdvözöljük azon vállalkozó szellemű urakat is, kik Szatmáron egy cukorgyár létesítése érdekében fáradoznak, tehát vármegyénk mezőgazdasági, ipari, kereskedelmi fejlődését előmozdítani akarják. — Nem kötelessége , . . — Pedig az, — nem hiszed ? Ajka gúnyos mosolyra húzódott, mikor a nő kézimunkájára tekintett. — A szegény gyermekeké lesz, ugy-e? Bólintott. — Van kutyád is? — Volt egy kutyám, — válaszolt a nő nyugodtan. — De elveszett. Sajnáltam, — nagyon sajnáltam. Szerettem. — Természetesen minden vasárnap egy párszor templomba mégy ? — Nem, — sajnos, nem! Megölted a hitemet. — Hisz az visszatér! — kiáltott a férfi és fölugrott. — Visszatér, légy egész nyugodt. . . . Az a többihez illeszkedik . . . Eh, hogy lehettem oly balga, hogy egy pillanatra is hinni tudtam. A nő ölébe ejtette a munkát, keresztbefonta karját és maga elé nézett. — Nem értem, hogy te már nem hiszel. Én nem adtam rá okot, hogy valamikor higyj. Én eltűntem a te életedben akkor, mikor oda beléptem, . . . akaratom nem volt, elernyedtem, . . . ragadott magával az ár. Azóta nem kereszteztem az utadat. — Nem volt akaratod ? Elernyedtél ? — Igen. Nem tudtam, mit csinálok, amikor férjhez mentem. Ki kell azonban fejezni abbéli aggodalmunkat is, hogy dr. Böszörményi Emil, Németh Elemér és Teitelbaum Hermann uraknak a Szatmár város környékére tervezett cukorgyár felállítása körüli fáradozásuk, — sajnos — alighanem meddő marad. Egyrészt azért, mert egy cukorgyár felállításához szükséges, megfelelő nagyságú termelő területet Szatmár körül aligha lehet megszerezni. Meddő marad másrészt azért, mert ha a szükséges 3—4000 hold terület rendelkezésükre is állana és a környékbeli birtokosok ily nagy területen cnkor- répa termelésre köteleznék is magukat, a várt sikert nem érik el, mert a Szatmár város körüli községek földjei cukorrépa termelésre egyáltalán nem alkalmasak A környékbeli földek ásványi összetétele ugyanis nem tartalmazza azon vegyi elemeket, melyek a cukorrépa termeléshez szükségesek. Továbbá e környéknek nincs egyenlő talaja. Hol szikes, hol vizenyős. A bátor kezdeményezőket azonban mégis elismerés illeti. Szatmár város közgyűlése ennek kifejezést is adott akkor, a mikor vármegyénk közgazdasági érdekeiért küzdő három lelkes tagjának a kísérletezésre ezer koronát szavazott meg. Sajnálattal értesülnünk arról, ha fáradozásuk — az általunk felsorolt okoknál fogva eredménytelen lenne. E nagyfontosságu mezőgazdasági, kereskedelmi és ipari kérdést tárgyalva, meg kell említenünk azt is, hogy néhai Domahidy Sándor már foglalkozott egy vármegyénkben felállítandó cukorgyár kérdésével. Ő Nagykároly határának nyugoti részén tervezte a cukorgyárat. És pedig azért, mert itt egyrészről a gróf Károlyi uradalom, másrészről Szaniszló, Pis- kolt, Vasad, Gálospetri és Érmihályfalva keleti részének termőföldanyaga a vegyvizsgálló állomás által vegyelemeztetvén, úgy találtatott, hogy e területen fekvő földek a cukorrépa termelésre a legmegfelelőbbek. — E területen, melyhez természetesen Domahida is csatlakozott volna, nem 3000, de a vasadi káptalani uradalommal, a gálospetri-i nagy birtokokkal együtt 8000 hold termő terület lett volna biztosítható. Minthogy mi Nagykároly város és vidékének fejlődését mezőgazdaságunk fejlesztésében és gyárak felállításában látjuk kellőképen megalapozva s biztosítva, ennélfogva felhívjuk az érdekeltek figyelmét egy létesítendő cukorgyár építésére. Figyelmükbe ajánljuk, ezt az eszmét annál is inkább, mert a vicinális vasutak folytonos kiépítése és ama nagy közúti politika, mely tiz év leforgása alatt ugyszóll- ván az összes falvakat köves úttal köti össze, a legfontosabb előfeltételét képezik egy cukorgyár felállításának. így e nagyjövedelmet nyújtó termény a járás legtávolabb eső vidékéről is könnyen szállítható volna a gyárba. — Ki kényszeritett rá ? És végtére is szerettél ! — Igen, szerettelek! A férfi ismét leült s hangja lágy, szívélyes volt, mint azelőtt. — Emlékszel arra a napra, mikor utól- szor láttuk egymást a biró előtt? Mily nyugodtak voltunk mind a ketten. Emlékszel rá, hogy egy ur meg azt kérdezte, hol vagyok én ? Nem tudta fölfogni, hogy az az ember, aki melletted ült és akivel beszéltél, az legyen az, akitől te elválni akartál. Meg aztán a továbbiak, . . . barátok maradtunk, ... ha bizonyos idő eltelt, viszontláttuk egymást. Tulajdonképpen békességes, szép nap volt az. — Ez igaz, — válaszolt a nő s hangja kissé reszketett. — Hisz te se felejtetted el ? ■ — Azt a napot? — Nem. Azóta nincs nyugtom. Én is olyan szépnek láttam mindentt ahogy mondod. Olyan tisztán és világosan áll, előttem a jövő . . . magányosan, szomorúan, de tisztán és nem reménytelenül. — Betty. — Csak azt akarom mondani, épenség- gel nem tudtam, mit csinálok. Csak midőn hazajöttem ide, akkor fogtam föl, mi történt. Csak akkor láttam a valóságot, ... a vigasztalan, sivár valóságot. Akkor tudtam csak meg, hogy engem az utcára dobtak.