Szatmárvármegye, 1909 (5. évfolyam, 2-52. szám)

1909-02-14 / 7. szám

2-ik oldal. SZATMÁRVÁRMEGYE. 7-ik szuin E versengéssel azonban S'.atmár ezúttal aligha fog célt érni, mert az Erdőd—Nagyká­rolyi vasútvonal kiépítése úgy Erdőd—Király- daróc vidékének, mint az egész vármegyének fontos érdeke, mert a forgalmat a megye köz­pontja felé irányítja. Mig az Erdőd—Ákosi vo­nal vármegyénk déli részének forgalmát is in­kább Szilágymegye, mint Szatmár felé tereli. E kérdésben tehát a vármegye döntése kétséges nem lehet. De az előmunkálatokra engedélyt nyert vasúttársaság is tisztában van azzal, hogy a két vasútvonal közzül az Erdőd- Nagykárolyi sokkal jövedelmezőbb. Súlyos, nehéz dolgok ezek mind, még békés időben is. Egy esetleges háború termé­szetesen még bonyolultabbá, igen könnyen k - vihetetlenekké tenné azokat. Minisztertanács. Tegnap délután minisz­tertanács volt. Ez alkalommal a kabinet tagjai a folyó ügyeken kívül megvitatták a politikai helyzetet is. Az ujonczjavaslatok. A képviselöház meg­szakította az adójavaslatok tárgyalását és az ujoncjavaslatokat tűzte ki napirendre. A kor­mányt erre az intézkedésre az újoncok meg­ajánlásának és az ujonclétszám megállapításának sürgős volta késztette. A sorozás már az egész vonalon elő van készítve, ha tehát most a ja­vaslatok késedelmet szenvednének, csak az ál­lam rendes szükségletén esne csorba. Uj járásbíróságok felállítása Mint illetékes helyről értesülünk, az igaz­ságügyi kormány ez év folyamán több járásbí­róságot fog megszüntetni és ennek folytán a forgalomhoz és a szükséghez képest újabb já­rásbíróságokat fog felállítani. Ez év folyamán lesz szó tehát a Csen- gerben felállítandó járásbíróságról is. Hisz- szük, hogy a csengenek régi és jogos óhaja teljesülni is fog! Nagykároly városra nézve azonban élet­kérdés volna az érmihályfalvai járásbíróság mi­előbbi felállítása. Érmihályfalva ma már egy szépen fejlődő, nagyforgalmu mezőváros, mely rövidesen a rendezett tanácsú városok színvo­nalára emelkedik. Szerencsés fekvésénél és gazdag vidékénél fogva praedestinálva van arra, hogy Székelyhidtól elszakadva, necsak közigazgatási, de igazságügyi központ is le­gyen. Természetesen Érmihályfalva és környé­kének e korszakalkotó, jövő fejlődésére messze kiható változása csak akkor következhet be, ha e járást teljes egészében vármegyénkhez csatolják. Ez esetben az igazságügyi kormány­tól járásbíróság, a pénzügyi kormánytól pedig az adóhivatal felállítása volna kieszközölhető. rod magadat belopni, mint ahogy a szobámba belopódzkodtál. — Az Isten szerelmére, Betty! A nő az ajtóhoz ment és egy rántásra kinyitotta. — Zsófi 1 Hol bujkál ? Gyújtson világot és menjen szobájába. Sokáig tartott, mig Zsófi a gyújtót a zse­béből előkereste. Majd egy székre állott, hogy a f 'ggőlámpát lehúzza, akkor meg a bél nem égett s egyik fgyújtót a másik után gyújtotta, amig végre meggyuladt. Kezei reszkettek, a mint a függönyt húzta, majd kötényét a sze­mére húzta és kisietett. — Maradhatok? — Már úgy is itt vagy. — De csak fogd rövidre. A nő az asztal mellé ült s valami mun­kát vett ki varrókosarából. — Nincs szavad hozzám ? — kérdezte a férfi lágy hangon, miközben szorosan a nő mellé ült. — Csak azt várom, mit akarsz mondani. A férfi ujjaival dobolt az asztalon s egyik lábát a másikra emelte. Ajkai remegtek. Olyan mozdulatot tett, mintha fel akarna ugrani, de legyőzte magát és nyugodtan ülve maradt. — Igen . . . Mindenesetre akarok valamit mondani. Ha két évig házas valaki s azután elvál, kötelessége, hogy mondanivalója legyen, ha évek vagy hónapok múlva találkoznak. Nagykároly városára e járásnak a beke­belezése s az érmihályfalvai járásbíróság felál­lítása azért bir rendkívüli fontossággal, mert ez esetben ama kívánalomnak, — mely szerint a nagykárolyi törvényszék csak négy járásbíróság esetén adható meg, — elég lesz téve. A nagy- károlyi, erdődi, mátészalkai járásbíróságokhoz csatlakoznék az érmihályfalvai is. így a nagy­károlyi törvényszék visszaállításának semmi aka­dálya nem volna. Mi ennek a tervnek mindég szószóllói voltunk, azt elaludni most sem engedjük. Han­goztatjuk azonban, hogy e terv létesítésének előfeltétele az, hogy Nagykároly vezetősége lépjen Érmihályfalva és vidéke vezető férfiaival minél előbb érintkezésbe. E nagyfontosságu tárgyban folytassanak eszmecserét, indítsanak közös akciót. Igyekezzenek az illetékes köröket meggyőzni, hogy e vidék közigazgatási és igaz­ságügyi rendezésére égető szükség van. ismételten hangoztatjuk, hogy elsősorban a belügyi kormányt kell az idecsatolás eszmé­jének megnyerni. Ha ez sikerül, az érmihály­falvai járásbíróság s adóhivatal felállítása csak­nem bizonyos. így a nagykárolyi törvényszék visszaállítása sem lesz nehezen keresetül vihető. Az érmihályfalvai járásban az átcsatolás iránt határtalan nagy a lelkesedés. Csak Nagy­károly városát kell felrázni megszokott lethar- giájából, nemtörődömségéből. Városunk pol­gárságának kötelessége az érmihályfalvai lelke­sedés szent tüzét minél jobban éleszteni. Itt a tizenkettedik óra, hogy városunk vezető férfiai belássák, minő nagy horderejű úgy mezőgazda­ságilag, mint ipar s kereskedelmileg e kérdés mielőbbi megoldása. Megvagyunk arról győződve, hogy mind­azon tényezők, kik a jelenlegi kormányra be­folyást gyakorolnak, ez ügy érdekében ezúttal is minden lehetőt meg fognak tenni. Ha e szép terv sikerül, Nagykároly és Érmihályfalva hatalmas gócponttá fejlődne ki. Kölcsönös erővel kell e szép terv megvalósítá­sához fogni, Nagykároly és Érmihályfalva fel­virágoztatását, jövő boldogságát előmozdítani. Cukorgyárak létesítése vármegyénkben. Mi minden olyan intézmény iránt, mely a közérdeket szolgálja, vármegyénk mezőgaz­dasága, ipara vagy kereskedelmében haladást jelent, szívből lelkesedünk. így őszinte örömmel üdvözöljük azon vállalkozó szellemű urakat is, kik Szatmáron egy cukorgyár létesítése érdekében fáradoznak, tehát vármegyénk mezőgazdasági, ipari, keres­kedelmi fejlődését előmozdítani akarják. — Nem kötelessége , . . — Pedig az, — nem hiszed ? Ajka gúnyos mosolyra húzódott, mikor a nő kézimunkájára tekintett. — A szegény gyermekeké lesz, ugy-e? Bólintott. — Van kutyád is? — Volt egy kutyám, — válaszolt a nő nyugodtan. — De elveszett. Sajnáltam, — na­gyon sajnáltam. Szerettem. — Természetesen minden vasárnap egy párszor templomba mégy ? — Nem, — sajnos, nem! Megölted a hi­temet. — Hisz az visszatér! — kiáltott a férfi és fölugrott. — Visszatér, légy egész nyugodt. . . . Az a többihez illeszkedik . . . Eh, hogy lehettem oly balga, hogy egy pillanatra is hinni tudtam. A nő ölébe ejtette a munkát, keresztbe­fonta karját és maga elé nézett. — Nem értem, hogy te már nem hiszel. Én nem adtam rá okot, hogy valamikor higyj. Én eltűntem a te életedben akkor, mikor oda beléptem, . . . akaratom nem volt, elernyedtem, . . . ragadott magával az ár. Azóta nem kereszteztem az utadat. — Nem volt akaratod ? Elernyedtél ? — Igen. Nem tudtam, mit csinálok, ami­kor férjhez mentem. Ki kell azonban fejezni abbéli aggodal­munkat is, hogy dr. Böszörményi Emil, Né­meth Elemér és Teitelbaum Hermann uraknak a Szatmár város környékére tervezett cukor­gyár felállítása körüli fáradozásuk, — sajnos — alighanem meddő marad. Egyrészt azért, mert egy cukorgyár felállításához szükséges, megfelelő nagyságú termelő területet Szatmár körül aligha lehet megszerezni. Meddő marad másrészt azért, mert ha a szükséges 3—4000 hold terület rendelkezésükre is állana és a kör­nyékbeli birtokosok ily nagy területen cnkor- répa termelésre köteleznék is magukat, a várt sikert nem érik el, mert a Szatmár város kö­rüli községek földjei cukorrépa termelésre egy­általán nem alkalmasak A környékbeli földek ásványi összetétele ugyanis nem tartalmazza azon vegyi elemeket, melyek a cukorrépa ter­meléshez szükségesek. Továbbá e környéknek nincs egyenlő talaja. Hol szikes, hol vizenyős. A bátor kezdeményezőket azonban mégis elismerés illeti. Szatmár város közgyűlése en­nek kifejezést is adott akkor, a mikor várme­gyénk közgazdasági érdekeiért küzdő három lelkes tagjának a kísérletezésre ezer koronát szavazott meg. Sajnálattal értesülnünk arról, ha fáradozásuk — az általunk felsorolt okoknál fogva eredménytelen lenne. E nagyfontosságu mezőgazdasági, keres­kedelmi és ipari kérdést tárgyalva, meg kell említenünk azt is, hogy néhai Domahidy Sán­dor már foglalkozott egy vármegyénkben fel­állítandó cukorgyár kérdésével. Ő Nagykároly határának nyugoti részén tervezte a cukorgyá­rat. És pedig azért, mert itt egyrészről a gróf Károlyi uradalom, másrészről Szaniszló, Pis- kolt, Vasad, Gálospetri és Érmihályfalva keleti részének termőföldanyaga a vegyvizsgálló ál­lomás által vegyelemeztetvén, úgy találtatott, hogy e területen fekvő földek a cukorrépa ter­melésre a legmegfelelőbbek. — E területen, melyhez természetesen Domahida is csatlako­zott volna, nem 3000, de a vasadi káptalani uradalommal, a gálospetri-i nagy birtokokkal együtt 8000 hold termő terület lett volna biz­tosítható. Minthogy mi Nagykároly város és vidé­kének fejlődését mezőgazdaságunk fejlesztésé­ben és gyárak felállításában látjuk kellőképen megalapozva s biztosítva, ennélfogva felhívjuk az érdekeltek figyelmét egy létesítendő cukor­gyár építésére. Figyelmükbe ajánljuk, ezt az eszmét annál is inkább, mert a vicinális vasu­tak folytonos kiépítése és ama nagy közúti politika, mely tiz év leforgása alatt ugyszóll- ván az összes falvakat köves úttal köti össze, a legfontosabb előfeltételét képezik egy cukor­gyár felállításának. így e nagyjövedelmet nyújtó termény a járás legtávolabb eső vidékéről is könnyen szállítható volna a gyárba. — Ki kényszeritett rá ? És végtére is sze­rettél ! — Igen, szerettelek! A férfi ismét leült s hangja lágy, szívé­lyes volt, mint azelőtt. — Emlékszel arra a napra, mikor utól- szor láttuk egymást a biró előtt? Mily nyu­godtak voltunk mind a ketten. Emlékszel rá, hogy egy ur meg azt kérdezte, hol vagyok én ? Nem tudta fölfogni, hogy az az ember, aki melletted ült és akivel beszéltél, az legyen az, akitől te elválni akartál. Meg aztán a továb­biak, . . . barátok maradtunk, ... ha bizonyos idő eltelt, viszontláttuk egymást. Tulajdonkép­pen békességes, szép nap volt az. — Ez igaz, — válaszolt a nő s hangja kissé reszketett. — Hisz te se felejtetted el ? ■ — Azt a napot? — Nem. Azóta nincs nyugtom. Én is olyan szépnek láttam mindentt ahogy mondod. Olyan tisztán és világosan áll, előttem a jövő . . . magányosan, szomorúan, de tisztán és nem reménytelenül. — Betty. — Csak azt akarom mondani, épenség- gel nem tudtam, mit csinálok. Csak midőn ha­zajöttem ide, akkor fogtam föl, mi történt. Csak akkor láttam a valóságot, ... a vigasz­talan, sivár valóságot. Akkor tudtam csak meg, hogy engem az utcára dobtak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom