Szatmárvármegye, 1909 (5. évfolyam, 2-52. szám)
1909-01-24 / 4. szám
SZATMÁR VÁRMEGYE. 4-ik szám 4-ik oldal. A Széchenyi-Társnlat igazgató választmányi ülése. A szatmárvármegyei Széchenyi-Társulat igazgató választmánya szerdán, folyó hó 20-án délelőtt 11 órakor Szatmáron, a városháza tanácstermében igen népes ülést tartott. Mivel dr. Falussy Árpád főispán, a társulat elnöke a Károlyi Geraldine grófnő temetése miatt az ülésre nem mehetett át Szatmárra, azon helyette dr. Vajay Károly polgármester, alehfök elnökölt. Az ülésen jelenvoltak : Berey József, Bodnár György, dr. Böszörményi Emil, dr. Fechtel János társ. titkár, dr. Fejes István, Ferenczy János, Jékey Zsigmond, Kende’ Zsigmond kir. kamarás, berencei Kováts Jenő, Kölcsey Antal, Kótay Lajos, Krassó Miksa, Madarassy Dezső társ. igazgató, Madarassy Zoltán, Marosán Kornél, Mihály Ferenc, Neubauer Elemér, Pemp Antal, Rácz Elemér, Rébay Dezső, Szerdahelyi Ágoston stb. A tárgysorozat első pontja az alapítványok bejelentése volt. Az elmúlt év folyamán következő alapítványok tétettek: dr. Boromisza Tibor Szatmár dr. Antal Sándor „ Antal Lajos Vetés . . dr. Böszörményi Emil Szatmár Bikkfalvy Albert Berend Bodoky Gyula Börvely Biky Károly Szatmár Bosszin József „ id. Császy Albert Mikola Horváth Bertalan Szatmár dr. Jékey István „ Jékey Zsigmond Géberjén dr. Joó Imre Nagykőrös . Jasztrabszky Lónyay Sándor Bu dr. Kádár Ambrus Szatmár Kölcsey Antal „ Komoróczy Jenő Győrtelek Kovács Gergely Szatmár . Kótay Pál „ dr. Kelemen Samu Szatmár Krassó Miksa „ Mándy Géza Vállaj . . . Maróthy Sándor Gacsály . Márkusz Márton Szatmár .. Polgári Kör Nagybánya Perényi János Szatmár Rácz Elemér Gacsály . Rébay Dezső Erdőd folyamán 1000 K 100 11 100 11 100 11 100 11 100 11 100 11 100 » 100 11 200 11 100 11 .100 11 100 11 dapest 200 100 100 100 100 100 100 100 200 100 100 100 100 100 100 Irén egy édes, csókban köszönte meg Bella figyelmeztetését. — Vigyázok magamra. Könnyű lesz ez nekem, ha te lész mellettem. — Mit csinál itt az a főhadnagy? — Terepfelvételre van néhány hétre ki- küldve. Ma vagy holnap nálunk is teszi tiszteletét. Itt elhallgattak. Gondolataikban mélyen elmerülve ültek még jó ideig a piros rózsákkal átszőtt kis lugasban, a nélkül, hogy egyetlen szót váltottak volna egymás közt. Szinte úgy látszott, mintha e két nagy vallomás édes álomba ringatta volna őket. Hajoljatok, boruljatok csak rájok ti felső rózsabimbók, nyíló rózsacsokrok. Puha bársony leveleitek hadd simuljanak rózsapiros orcájukhoz 1 Mézédes szirmaitok andalító Iehellete hadd ejtse mámorba őket, hogy az egyik elfeledje, a másik meg ne ismerje a but s bánatot ! . . Te pedig kis pacsirtám ott a nagy diófán dalolj csak, dalolj nekik! Dalolj édes szerelemről, zavartalan, sírig tartó boldogságról! . . . Szerelmes sziveiknek kimondhatatlanul jól esik álombaringató éneklésed 1 . . . S a kis pacsirta csakugyan dalolt, a zöld lugas csipkeleveles piros rózsái tényleg mirtus koszorúként övezték a két ábrándozó leány fejét. Csak aludjatok, álmodozzatok 1 Óh, mert álom nélkül nincs földi élet! Ki megszűnt hinni, remélni, szeretni és álmodozni, az megszűnt élni is. Csak álmodozzatok! . . . Erdőssy Vilmos. Sárközy Andor Óvári ....................................100 „ Sza bó Norbert Szatmár . . . . 100 „ Szegedy Antal Darnó . . . . ... 100. „ Szabó István Szatmár....................................100 „ Szu nyogh Mihály Budapest .... 200 „ Teitelbaum Herman Szatmár . . . 100 „ báró Vécsey László Sárköz . . . . 100 „ Winter György Boroszló ..... 100 „ dr. Vajay Károly Szatmár . . . . 100 „ Alapitó tagoknak a kegyes alapítványokért az igazgató választmány jegyzőkönyvi köszönetét szavazott. A Szatmáron építendő kultúrpalotára, melyben a társulatnak három helyiség áll majd rendelkezésére ideiglenesen, évi 300 korona segélyt szavaztak meg. Küsszner Albert, a társulat pénztárnoka a társulat folyószámláját és betéteit a Szatmárvármegyei Takarékpénztárból egyik magánpénzintézetbe vitte át. Az igazgató választmány utasította nevezett pénztárnokot, hogy a társulat betéteit ismét helyezze vissza a Szatmárvármegyei Takarékpénztárba. A legutóbbi nagygyűlés sikerét előmozdító. tényezőknek, u. m. Széli Kálmánnak, gróf Károlyi Mihálynak, dr. Boromisza Tibor püspöknek, dr. Falussy Árpád főispánnak, Szatmár város közönségének jegyzőkönyvi köszönetét szavaztak. Elhatározták, hogy Széli Kálmánnak, mint az Orsz. Közművelődési Tanács elnökének, a társulat november havi díszközgyűlésén tartott nagyszabású kultúrpolitikai beszédét a román nyelvre lefordittatják s azt Szilágy, Bihar, Szol- nokdoboka, Szatmár vármegyék oláhlakta községeiben ingyen szétosztják. Tudomásul vették, hogy a vármegye a társulat 1907. évi számadására a felmentvényt megadta. Kérték, a még hátralevő 15000 korona kiutalását. Az 1908. évi zárszámadás megvizsgálására Kótay Lajos, T/mrner Albert és Teitelbaum Herman vál. tagokat küldték ki. Végül a szatmárvármegyei általános tanító egyesületnek segély iránti kérelmét tárgyalták. Az egyesület a Szatmáron építendő „Tanítók Háza“ fentartása költségeinek fedezésére évi 600 korona segélyt kért. E tárgynál hosszabb vita volt. Dr. Vajay Károly tekintettel a társulat anyagi viszonyaira ez összeget soknak tartotta. Dr. Fechtel János, dr. Böszörményi Emil és Bodnár György a kért segély megadása érdekében szőllaltak fel. Beszédükben főleg azt hangoztatták, hogy a tanítóság milyen meleg szeretettel karolta fel mindenkor a társulat ügyeit, hogy a magyar kultúra zászlóját ők lobogtatják magasan, nélkülük, támogatásuk, segítségük nélkül nem lenne oly szép eredmény. Végül dr. Vajay Károly elnök indítványát fogadták el. E szerint az igazgatóválasztmány javasolja a közgyűlésnek, hogy a kért segélyt most adják meg. Adják meg első sorban azért, mert a vármegye kulturcélra többet nem adhat, Így az egyesület a vármegyétől segélyt aligha várhat. Továbbá, mert a kért segély megadása által a tanítói kar remélhetőleg még nagyobb lelkesedéssel szolgálja a társulat érdekeit. Javasolják továbbá a közgyűlésnek, hogy e segély fedezetet úgy nyerhet, ha a társulat a tiszta oláhlakta községekben 1—2 gyermek- menhellyel kevesebbet állít fel. A tapasztalat ugyanis beigazolta, hogy ilyen helyeken az óvodák felállítása nem célravezető. Több tárgy nem lévén, dr. Vajay Károly az ülést bezárta. A választmányi és alapitó tagok nagy része azonban még jó ideig együtt maradt és élénken vitatták a társulat egyes ügyeit. Ez örvendetes tanúbizonysága annak, hogy a társulat bel életében uj, egészséges szellő lengedez, hogy tagjai ki akarnak lépni a küzd- térre, erős akarattal akarják hirdetni a magyar kultúra szent igéit. Hazafias kötelességüknek tartják erőssiteni mindazon pontokat, hol a magyar államiság, a magyar kultúra jogosulatlan támadásoknak van kitéve. Készek szembe szállani mindazon ellenségeinkkel, kik a magyar faj létalapját szeretnék megtámadni.-y. SZATMARV ARMEGYE POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. * Előfizetéseket elfogad a kiadóhivatal Kaszinó-utca 2. szám. Vármegyénk az olaszországi szerencsétlenekért! Az olaszországi szivmarcangoló gyász az egész világ művelt közönségét mélyen rpegin- ditotta. Miliők és miliők sietnek, kiki tehetsége szerint, segíteni az özvegyeken, árvákon, hajléktalanokon. Vármegyénk fő és alispánja is nagyszabású segítő akciót indított s ez ügyben városunk társadalmának vezető férfiait f. hó 19-én d. u. 2 órára a főispáni elfogadó terembe értekezletre hívták össze. Az értekezleten dr. Falussy Árpád főispán és Ilosvay Aladár alispánon kívül megjelentek: dr. Antal István, dr. Adler Adolf, Asztalos György, Brichta Miksa, Boross János, Capitan Aurél, Cseh Lajos, Debreceni István, Jékel László, Jeney István, Klacskó István, Kaufmann Jenő, dr. Kovács Dezső, Markis Romulus, Nagy Tamás, dr. Péchy István, Plachy Gyula, Reök Gyula, Récsey László, dr. Roóz Elemér, Róth Károly, Sternberg Jenő, Singer Lipót, Schnébli János, Tanárky Béla, Vetzák Éde, ifj. Vetzák Ede. Elnöklő főispán üdvözölte a jelenlévőket, megjelenésükért szives köszönetét mondott s az értekezletet megnyitotta. Élénk szavakkal ecsetelte a délolaszországi megrendítő szerencsétlenséget. Meggyőző érvekkel mutatta ki, hogy Magyarország Olaszország iránt, mely nekünk egykor királyt, Kossuth apánknak hazát adott, a mely nemzetet a XIX. század eseményei testvérünkké avatta, most leróhatja háláját. Köszönetét mondott Debreceni István polgármesternek, hogy Nagykároly városában már mozgalmat indított e nemes cél érdekében. Első sorban az képezte vita tárgyát, ala- kittassék-e egy vármegyei nagybizottság ? Főispán tekintettel az idő rövidségére s az ezz.e! kapcsolatos nehézségekre ettől eltekinteni kér. Elegendőnek tartja, ha a vármegye alispánja átiratilag hívja fel a járási főszolgabirákat s minden egyes község elöljáróságát a gyűjtésre. Az értekezlet ilyen értelemben határozott. Kimondották ezután, hogy az öszehivottak Debreceni István polgármester elnökléte alatt helyi bizottsággá alakulnak. Debreceni István felsorolta azokat az intézkedéseket, melyeket az áltata összehívott értekezlet már határozott. E szerint házról-házra gyűjtenek. A gyűjtésre fel is kértek egyeseket. Szóvá tették a resicai s ajkai bányaszerencsétlenséget s hogy ezek felsegélyezésére is kellene akciót indítani. — Elnöklő főispán megnyugtatta az értekezlet tagjait, hogy a resicai s ajkai szerencsétlenül járt bányászok hátramaradottairól az állam gondoskodik, igy kimondotta az értekezlet, hogy a gyűjtésen kívül ajánlatos lenne mulatságok rendezése -is. Megbízták Debreceni István polgármestert lépjen ez irányban összeköttetésbe a városi jóté- konycélu egyletekkel. Elnöklő főispán felkérte a pénzintézetek vezetőit s az egyes hivatalok főnökeit, továbbá a honvéd zászlóalj parancsnokát, hogy saját hatáskörükben indítsanak gyűjtést. E célra 15 gyüjtőivet nyomban szétosztottak. A gyüjtőive- keí február 5-ig Ilosvay Aladár alispánnak, illetve Debreczeni István polgármesternek kel! beszolgáltatni. APRÓSÁGOK. Egy vidéki ur, ki arról hires, hogy nagyon szeret alkudozni, a minap beállított egy férfidivat üzletbe. Meglát ott egy pár sárga, magasszáru, vízhatlan vadászcipőt. Kezébe vette az egyiket, gusztálta erősen, gyönyörködött benne. Szerette volna megvenni, de sejtette, borsos ára lehet. Alig merte megkérdezni a kereskedőtől: — Mi az ára ennek a pompás vadászcipőnek ? — Annak, a melyik Nagyságod kezében van ? — Természetesen. — Tizennyolc korona. — Tizennyolc korona ? . . . — ismételte pasasunk mélyen elgondolkozva. — Az lehetetlen barátom. — De ha én mondom, elhiheti uraságod. — Elhiszem s rögtön ki is fizetem.
