Szatmárvármegye, 1909 (5. évfolyam, 2-52. szám)
1909-04-11 / 15. szám
4-ik oldal. SZATMÁRVÁR MEGYE. 15-ik szám. Istvánnak, az irodalmi szak elnökének az egyesület felvirágoztatása körül szerzett érdemeiért, Heves Béla színigazgatónak pedig azon szives előzékenységéért, hogy a műkedvelői előadásokhoz szükséges ruhákat díjmentesen engedte át az egyesületnek. A választmányi tagok között nagy örömet keltett, hogy dr. Falussy Árpád elnök 100 koronával az egyesület alapitó tagjai közzé lépett. Az ülés az elnök éltetésével ért véget. * A Kölcsey-Egyesület működéséről a közgyűlés után fogunk részletesebben Írni. Ezúttal csak röviden a taggyüjtéssel akarunk foglalkozni. Az egyesület tagjai közzé újabban 30-an léptek be. Ez a szám is eléggé bizonyítja, hogy városunk közönsége, társadalmunk ezen egyetlen irodalmi egyesületének működése iránt nagy érdeklődéssel viseltetik s az egyesület eddigi működésével meg van elégedve. 219 tagja van most az egyesületnek. Ez a szám azonban koránt sincs arányban városunk lateiner osztályának számával. Már pedig nekünk magyaroknak kultúrintézményeink odaadó támogatása kedves kötelességünknek kell hogy legyen. Minden szép és nemesért lelkesedő, drága magyar hazánk jövő boldogságát szivén viselő honfiai s honleányainknak fennen kell lobogtatni a magyar kultúra trikolórját. A kultúra fegyverével kell visszahódítani, megmenteni Magyarországot. A magyar kultúra nevében, a magyar szív egész melegével kérjük városunk lakosságát, — iratkozzanak be a Kölcsey-Egyesület pártoló tagjai közzé, hogy a mit eddig megtenni elmulasztottunk, kétszeres erővel pótolhassuk. Négy korona, tehát oly minimális összeg az évi tagsági dij, hogy azt senki meg nem érzi. Az egyesület teljes erejével azon van, hogy viszonzásul sok kellemes órát szerezzen tagjainak. Már pedig természetes dolog, hogy minél több a tagok száma, minél nagyobb az egyesület jövedelme, annál szebb eredményt lehet elérni minden téren. Zajtalanul, csendben dolgozott eddig az egyesület, most már a fórumra szeretne lépni, hogy hangos szóval, erős akarattal hirdesse a magyar kultúra szent igéjét. Magas feladatának azonban csakis úgy felelhet meg, ha városunk társadalma filléreivel együtt is segítségére siet. Mi hisszük, városunk minden szép és jóért lelkesedni tudó közönsége megérti s méltányolja az egyesület nemes hivatását és siet a szent cél érdekében a kibontott zászló alá sorakozni. —yVálasz egy levélre. Domahidy István várm. biz. tag úrtól a múlt hó 18-án tartott vármegyei közgyűlésen tárgyalt avasi járás székhelyére vonatkozólag egy hosszabb levelet kaptunk. Minthogy a nagyterjedelmü levélben nincsen jelezve, hogy az a nagy nyilvánosságnak van szánva s annak közlésére az igen tisztelt bizottsági tag úrtól felhatalmazást nem nyertünk, ennélfogva szellemesen és erős orgumen- tumokkal megirt levelét — legnagyobb sajnálatunkra — nem közölhetjük le. Az abban foglaltakra azonban kötelességünk lapunk hasábjain nyilatkozni. Domahidy István biz. tag ur felpanaszolja, hogy lapunkban az ő közgyűlési felszólialását tévesen közöltük. A levél szerint azt irtuk volna, hogy az igen tisztelt bizottsági tag ur a múlt hó december 29-iki rendkívüli közgyűlésen Avasujváros mellett szavazott volna. Bocsánat, de mi ezt sohasem irtuk, sőt ehhez hasonló értelmet a mi tudósításunkból kimagyarázni sem lehet. Ilyesmit nem is irhattunk, mert hiszen akkor nem is került szavazásra a dolog. Mi csak azt állítottuk, hogy dr. Adler Adolf biz. tag ur, illetve az alispán ur felszólalása után Domahidy István biz. tag ur indítványára a közgyűlés egyhangúlag köszönetét szavazott vármegyénk főispánjának, hogy az avasi járás felállítása érdekében oly sokat fáradozott. De az igazsághoz híven meg kell még jegyeznünk azt is, hogy az a tény, hogy ekkor a közgyűlés a belügyminiszteri leiratot s a székhely megállapítását tudomásul vette, senkit sem akadályozhatott meg abban, hogy a járási székhelynek Avasfelsőfaluba leendő áthelyezése iránt akciót indítson s azt a legközelebbi közgyűlésen indítványba is tegye. Távolról sem állott tehát lapunknak szándékában az a körülmény, hogy Domahidy István urnák a niárc. 18-iki közgyűlés alkalmával tanúsított állásfoglalását bármely irányban is kifogásoljuk, jóhiszeműségében kételkedjünk. Annál is inkább, mert e kérdésben a vármegye több vezető férfiának más és más volt a felfogása s meggyőződése, melyeknek tisztaságát mi készséggel elismertük. De Domahidy István biz. tag ur állásfoglalásának jóhiszeműségében kételkednünk már csak azért sem lehetett, mert hiszen a vármegye vezetősége is akkor, a mikor a járás rendszeresítésének kérdése először került a közgyűlés elé, szintén Avasfelsöfalut hozta úgy a közgyűlés, mint a belügyminiszter előtt javaslatba. A később felmerült, s jórészben elháríthatatlan akadályok s hosszasabb tárgyalások, valamint a helyszíni vizsgálatok eredményei azonban arról győzték meg úgy a vármegye vezetőségét, mint a döntésre illetékes belügyminisztert, hogy a rendszeresítendő járás székhelye csakis Avasujváros lehet. Az általunk ismert, megdönthetetlen indokok alapján lapunk is ezt az álláspontot tette magáévá s ezen álláspont mellett harcolt. S a mikor mi ma is ezen álláspont mellett vagyunk, ki kell jelentenünk, hogy Domahidy István biz. tag ur ma sem tért el eredeti álláspontjától. Következetes maradt a mellett, hogy a székhely Avasfelsőfalu legyen. És ezt fáradhatatlan buzgóságával és tekintélyének súlyával keresztülvinni igyekezett akkor is, a midőn e célból 14 járás községét vezette a fő- és alispán elé, a hol olyan erős organumentumok- kal igyekezett Avasfelsőfalu érdekeit megvédeni, hogy a főispán a küldöttségnek adott válaszában kijelentette, hogy „bár ő a döntésre illetékes belügyminiszteri határozattal eldöntöttnek tekinti a székhely megállapítását, mindazonáltal Domahidy István biz. tag ur igen súlyos indokai őt arra kényszerítik, hogy a székhelykérdéssel ismét foglalkozzék, a felett tárgyalásokba bocsátkozzék s ujjolag mérlegelje azokat az indokokat, a melyeknek a székhely elhelyezésénél úgy nemzetiségi, mint közigazgatási, kormányzási szempontból irányadók lehetnek.“ A vármegye vezetősége Domahidy István biz. tag ur kívánságának eleget is tett, újabb megfontolás és tárgyalás alá vette a kérdést, azonban az alispán ur által felhozott indokok alapján a közgyűlés ismételten Avasujváros mellett foglalt áliást. Ez a tényállás. Szívesen engedtünk tért annak, hogy Domahidy István biz. tag urnák az avasi székhely kérdésében elfoglalt jóhiszemű álláspontját e helyen is igazoljuk. Tettük azért, — hogy az esetleg téves hiriapi tudósításokból származó félreértéseket loyalisan eloszlassuk. Távol állott tőlünk, hogy Domahidy István biz. tag ur jóhiszemű szereplésével szemben a személyeskedés terére lépjünk. Mi mindenkinek véleményét tiszteljük, még akkor is, ha azt kritika tárgyává tesszük is. Ennyit az igazság kedvéért. Hogy mi a véleményem? Legutóbbi, egy anyának levelére irt válaszomban jeleztem volt, hogy legközelebb elmondom, mi a véleményem a nők dohányzásáról. Részemről határozottan elitélem azt. Elitélem pedig azért, mert szerintem a cigarettázó, pöfékelő hölgy sokat vészit nőiességéből. De hát hiába! Beteg emberek vagyunk, neuraszténiás, nyavalyás társadalmunk. Pár évvel ezelőtt legalább a külszínre adtunk valamit. Ma már — sajnos — azzal sem törődünk. Azelőtt, ha valamelyik asszony, vagy leány megkívánta a cigarettát, elbújt a negyedik szobába s titkon ereszgette a bodor füstöket. Ma versenyre kelnek a férfiakkal. Egynémelyik a j cigarettával már meg sem elégszik, szivarra gyújt. Sőt uranf bocsá’ akadnak már olyan mamák is, kik férjeikkel együtt szívják a tajtékpipából a finom szüzdohányt. Hja! A tiltott gyümölcs rendszerint édesebb. A nőknél a dohányzás úri szokás, divatujitás. Csúnya, rossz szokás, fránya divatozás. Ideje volna, hogy ez ellen is hadat indítson a józan társadalom. Még elejét lehet venni e bajnak, hiszen egyik generáció neveli a másikat. Az olyan anya, ki sant géné cigarettázik gyermekei előtt, maga mételyezi meg azok lelkét. Az ilyen család gyermekei előtt aztán beszélhetnek a tanárok spártai nevelésről az iskolában. A józanul gondolkozóknak állást kell foglalni a társadalom minden ferde kinövése, igy a nők dohányzásával szemben is. Nem szabad engedni, hogy a mai kor evolúciós iránya még több tért hódítson. Világosítsuk fel a dohányzó nőket, hogy ez által nemcsak nőiességükből veszítenek sokat, de tönkreteszik szép fogsorukat, ártanak egészségüknek, arcuk üdeségének. Világosítsuk fel különösen a dohányzó anyákat. Ne engedjük, hogy ők maguk csábítsák a rosszra gyermekeiket. Előfizetési felhívás. Április elsejével lapunkra uj előfizetést nyitottunk. Midőn igen tisztelt előfizetőinket arra kérjük, hogy előfizetésüket ujjitsák meg, egyben arra is kérjük, szíveskedjenek a hátralékokat is beküldeni. A „Ssatmárvármegye11 a nemzeti küzdelem és ellent állás idején született meg s bölcsője mellett nem egyszer állott a szigorú vizsgálóbíró. Milyen missziót teljesített akkor, mindenki előtt ismeretes. Azóta is csak a nemzeti és függet lenségi eszmék harcosa. A „Ssatmárvármegye“ szem előtt tartotta és tartja mindig a vármegye és a város érdekeit, melyeknek mindig ha talmas szószólója, a társadalmi és kul- tureszmék hirdetője és terjesztője. A „ Ssa tm ár várni egye “ a vá rmegyei közjegyzők félhivatalos közlönye, azoknak érdekeit mindig is támogatta és támogatni fogja a jövőben is. A „Ssatmárvármegye“ vármegyénk tanítóinak hivatalos közlönye, a tanítóság szószóllója, ügyeinek zászlóvivője. A „Ssatmárvármegye“ a vármegye minden nagyobb helyiségében tudósítóval rendelkezik, hírrovata ennélfogva eredeti és leggyorsabb. A „Ssatmárvármegye“ hirdetésekre a legalkalmasabb, mert nemcsak vármegyénkben, hanem más vármegyékben is a legtöbb előfizetője van és mindenütt olvassák. Hirdetési díjtételei a legkedvezőbbek. A „Ssatmárvármegye“ mindég ssombaton éjjel jelenik meg, asonban úgy, hogy a legmesszebb vidéken is vasárnap minden előfizető késhez kapja. A „Ssatmárvármegye“ előfizetési ára Egész évre . . 8 korona Fél 4 Negyed „.. 2 „ S&atmárvármegye“ kiadóhiaatala és sserkesstősége Nagykároly, Kassinó-ntca 2. ss.
