Szatmárvármegye, 1909 (5. évfolyam, 2-52. szám)
1909-02-14 / 7. szám
7-ik szám. SZATMÁRVÁR MEGYE. 3-ik oldal. Bizony itt volna már az ideje, hogy társadalmunk minden osztályában felébredne az érdeklődés, a vállalkozó kedv a gazdasági kérdések iránt. Városunk gazdasági fejlődése érdekében minden lehetőt meg kell tennünk. VÁRMEGYE. Közigazgatási bizottsági ülés. Vármegyénk közigazgatási bizottsága dr. Falussy Árpád vármegyénk főispánja elnöklésével tegnapelőtt, folyó hó 12-én délelőtt tartotta f. havi gyűlését. Miután elnöklő főispán az ülést megnyitotta, az erdőkihágási bizottság tagjai és Ináncsy József erdődi járási közig, gyakornok erdőkihágási esküt tettek. Ezután dr. Péchy István vm. főjegyző az alispáni félévi jelentést olvasta fel. A jelentés megemlékezik a kivándorlás emelkedéséről, (Erről lapunk más helyén van szó.) továbbá a vármegye népoktatási szükségleteinek kielégítéséről. Vármegyénkben ugyanis fölötte nagy számmal vannak olyan községek, hol a felekezetek anyagi erejüket már teljesen kimerítették, igy iskolájukat tovább fejleszteni képtelenek. A népoktatás községi alapon való rendezésével kísérletet tett ugyan a vármegye, mivel azonban a községek roskadoznak a tehertől ez sem volt keresztülvihető. A vármegye kéri a múlt év január havában a közokt. kormányhoz felterjesztett tervezetben felsorolt községekben az állami iskolák mielőbbi felállítását. Dr. Aáron Sándor vm. főorvos jelentéséből kiemeljük a következőket: Az egészségügyi állapot az elmúlt hó folyamán kedvezőtlenre fordult. Uralkodókor a lélegzőszervek heveny- hurutos és lobos bántalmai voltak. A halálesetek száma 22-vel volt több, mint december hóban. A máramarosszigeti bábatanfolyamra a nagybánya és nagysomkuti járásokból 16 növendék küldetett fel államköltségen leendő kiképzésre. Belügyminiszter véleményadás végett le- küldte Kremnitzky Antal ákosi lakos gyógyszerésznek Krasznabéltekre, Nány János erdő- szádai gyógytárbérlőnek Aranyosmegyesre önálló gyógytár felállítása iránti kérelmét. A bizottság mindkét gyógytár felállítását véleményezte. A főorvosi jelentés kapcsán N. Szabó Antal bizottsági tag interpellátiót intézett a vm. alispánjához. Luby Zsigmond fülpösdaróci föld- birtokos, vm. biz. tag ugyanis múlt hó folyamán elsiklott s lábát törte. Mátészalkára küldött orvosért. Az ottani orvosok azonban betegségüket hozván fel okul, megtagadták a kiutazást. Végre sikerült dr. Bródy Sándor orvost, — ki csak rövid idő óta telepedett meg Mátészalkán — feltalálni, nevezett azonnal kimenta beteghez. Interpelláló biz. tag kérte a vizsgálat megejté- sét. Szükségesnek tartja ezt annál is inkább, mert véleménye szerint mi történik a szegény betegekkel, ha az orvosok már a gazdagokhoz sem akarnak kiutazni ? Ilosvay Aladár alispán kijelentette, hogy ez ügyben a vizsgálatot megindítja s az eredményről annak idején jelentést tesz. Bodnár György kir. tanfelügyelő jelentését következőkben terjesztette elő : Január hó folyamán 16 iskolát látogattak meg, 27 tanító munkáját vizsgálták felül. A meglátogatott iskolák megfelelnek a követelményeknek ; az uj népoktatási törvényeknek szemmel látható hatása van. A vallás- és közoktatásügyi miniszter szeptemberre a herendi, lajosvölgyi, törökfalusi, 1910. januárra az alsófernezelyi, 1910. szeptemberre a szamos- kóródi, szamoshidi és batizi iskolákat engedélyezte. Megindultak a tárgyalások a nagykárolyi iskolák államosítása iránt is. Czilli Gyögy törv. állatorvos jelentette, hogy január hóban vármegyénk állategészségügye elég kedvező volt, a veszettség azonban nagyobb mérveket öltött. A veszett kutyák több esetben embereket és hasznos házi állatokat is megmartak. A veszettség elfolytása érdekében vármegyénk alispánja szigorú rendeletet bocsátott ki a járási főszolgabirákhoz, a községi elöljáróságokhoz és az állatorvosokhoz. Plachy Gyula kir. tanácsos p. ü. igazgató, Ilosvay Ferencz árv. elnök, Kacsó Károly műszaki tanácsos áll. ép. hivatal főnöke, Dr. Fabó Zoltán kir. ügyész s a többi előadók jelentéseit a bizottság tudomásul vette s igen sok ügyet tárgyalt le. — Felfüggesztés. Biró Ernő vámfalui jegyző ellen a pénzügyigazgatóság által megejtett vizsgálat alkalmával tapasztalt mulasztások és szabálytalanságok miatt a közigazgatási bizottság elrendelte a fegyelmi vizsgálatot. — Fegyeltri ügyek. A közigazgatási bizottság fegyelmi választmánya pénteken, folyó hó 12-én dr. Falussy Árpád elnöklésével ülést tartott, melyen három fegyelmi ügyet tárgyaltak le. Csulyán János avasfelsőfalui tanítót zugirá- szat és magyarok elleni izgatás miatt beadott feljelentés következtében a vallás és közoktatásügyi miniszter állásától felfüggesztette s ellene a fegyelmi vizsgálatot elrendelte. A vizsgálat folyamán a Csulyán ellen felhozott vádak nem nyertek beigazolást, igy a fegyelmi választmány felmentette. — Tóth Tibor szoiga- biró ellen botrányt okozó magaviselet miatt fegyelmit indított vármegyénk főispánja. A fegyelmi választmány 200 korona pénzbüntetésre Ítélte nevezett szolgabirót. — Ferenczy Zoltán körjegyző cs Nagy József ellen indított s általuk megfelebbezett fegyelmi ügyekben a választmány az 50 korona pénzbüntetést megállapító alsóbbfoku határozatot jóváhagyta, őket az eljárási költségekben elmarasztalta. — Járási szátngyakornokok. A belügyminiszter a pénzügyminiszterrel egyetértő leg kiadott rendeletével értesíti a törvényhatóságokat, hogy hol a nagy ügyforgalom miatt a járási számvevő a teendőket ellátni nem képes, a főszolgabíró előterjesztésére számgyakornoki állást rendszeresítenek. — Küldöttség a főispánnál. Olcsva-apáti község küldöttsége tisztelgett pénteken délelőtt dr. Falussy Árpád főispánnál Péchy László mátészalkai járási főszolgabíró vezetésével. A küldöttségben részt vettek: Jékey Zsigmond, Jármy András, Szálkái Sándor vm. biz. tagok, Bállá Béla közs. jegyző és tizenkét földműves. Péchy László a küldöttség szónoka szépen megokolt beszédében arra kérte főispánunkat, eszközölje ki Darányi Ignác földm. minisztertől, hogy Olcsva-apátit a folyammérnöki hivatal által kidolgozott terv szerint körvédtöltéssel vétesse körül. A Szamos, Tisza és Túr foly k ugyanis a tavaszi áradás alkalmával, jégzajláskor minden évben a teljes megsemmisülés veszélyével fenyegetik e községet. Vármegyénk főispánja a felhozott indokokat mérlegelve, Ígéretet tett a küldöttségnek, hogy tőle telhetőleg mindent megtesz, hogy kérésük teljesítve legyen. Hangoztatta azonban, hogy mivel a miniszterek csak az évenkint megszavazott költségvetések erejéig költekezhetnek, kétsége van az iránt, hogy kérésük ez év folyamán elintézést nyerjen. Mivel azonban rendkívüli bajok, gyors és rendkívüli segítséget követelnek, mivel ezúttal egy vidék létérdeke forog kockán, reméli a miniszter póthitel utján segíthet a bajon. A küldöttség lelkesen megéljenezte a főispán válaszát. — Kivándorlás vármegyénkből. A közigazgatási bizottság legutóbbi ülésén elszomorodás- sal hallgatták a bizottság tagjai az alispáni féléves jelentés azon részét, mely felhívja a kormány figyelmét arra, hogy a kivándorlásnak az elmúlt év első felében oly örvendetesen tapasztalt csökkenése csak látszólagosnak bizonyult. Sajnos az elmúlt év végével a kivándorlás oly nagy mértékben emelkedett, hogy az a folyó évi munkásviszonyokra való tekintettel ismét a legnagyobb aggodalomra ad okot. Minthogy a kivándorlás országszerte nagy mérveket ölt, remélhető, hogy nemzeti kormányunk minden lehető eszközt felhasznál a kivándorlás megakadályozására. Megemlítjük még, hogy január hó folyamán 200 Amerikába szóló útlevelet adott ki az alispáni hivatal. — Uj postaügynökség. A kereskedelmi miniszter Kővárgara községben postaügynökség felállítását engedélyezte. — És te az életedet ölebek, szegényekés nyomorultak között akarod eltölteni? — Nem értem gúnyolódásodat. Te engem eltaszitottál magadtól. Nem lehettem a feleséged. Vagy talán olyan helyet töltsék be, melyre épen nem vagyok képes? — Tehát azt hiszed, hogy az igazságtalanság teljesen és kizárólag az én részemről történt ? — Ezt persze nem tudom. Lehet — de ez még csak az egyik. Most arra kellett törekednem, hogy megtaláljam önmagamat, amilyen voltam, mielőtt meg életembe beleszóltál volna. Most már nem voltam kiegészítő részed. Önállónak kellett lennem, aki a saját lábán jár. Mindent, amit elnyomtál bennem, vagy amit kiöltél belőlem, össze kellett gyüjtenem, A cse^ repeket egymáshoz raktam, ahogy lehetett. Néhol jól ment, néhol csak valamennyire. A munka még most is folytatódik, de mindennap közelebb jutok a célhoz. A férfi fölkelt és a nő elé állt. Ám ez kikerülte tekintetét. Hosszasan járt föl s alá s eközben igy szólít: — Persze, ezt én meg nem ítélhetem. Azért jöttem, hogy megkérdezzelek: a múltat elfelejtetted-e? Otthonom üres,. . .a munkám kinoz, gyötör, én ... mi... nem tartozunk ahhoz az osztályhoz, mely napról-napra szerelmet cserél Megtettem, amit tehettem, hogy elfelejtselek. És egész tisztán láttam, hogy egy uj szerelem volna az egyedüli mentőhorgonyom. Megtettem, ami erőmtől tellett . . . mélyen belenéztem minden szembe, mely utamba tévedt . . . kerestem reméltem .. . képzeltem ezt, azt . . . Nem használt semmi. Mindenütt utamba álltái. Te vagy, te leszel a feleségem . .. dacára mindennek, ami történni fog, nem válók meg tőled. Visszajössz-e hozzám ? — Nem. A férfi leült, kezeit összekulcsolta térdén és szomorúan nézett maga elé. — Úgy, úgy . . .! Elhatározását kértem és megadta. De meg nem foghatom . . . Bizonyára tévedsz. Én jól vagyok, sokkal jobban, mint azelőtt. Békességben élek önmagámmal. Az örökös aggodalom, hogy nem leszek-e hozzád igazságtalan, az örökös reménytelen küzdelem, hogy valamid legyek ... egészen tönkretett. Most boldog vagyok___ annyira boldog, amennyire egy darabokra tört ember boldog lehet. — Ez szép tőled 1 A nő munkáját ismét kezébe vette, a férfi komoran tekintett maga elé. Egyik se szólt. — Úgy, úgy... akkor elmegyek. — Nem játszod el azt a régi dalt? Hiszen úgy válunk el, mint jó barátok. Nemde ? A nő intett s a zongorához lépett. Elkezdett játszani s lelke messzeszállt a hangjaival. A férti kezdetben tüzes szemmel nézett rá, majd lehorgasztotta fejét és behunyta szemét. A nő nem vett észre semmit, nem figyelt semmire, csak játszott. A hangok beleringatták a múltba, a boldog és gyötrelmes múltba . . . Erős elhatározásában megtántorodott. oly szívesen tágított volna. Tekintete elfátyoloso- dott. Akkord közben abbahagyta a zenét és könyekben tört ki. Ha most jönne, ha most átölelné karjaival... ha még egyszer gyöngéd, szerelmes szavakat súgna fülébe! Fölemelte fejét és fölkelt. A szoba üres volt. Zavartan kapott homlokához. Álom volt az egész?... Talán egyáltalán itt se volt ? Ott ült... azon a széken és kérte, hogy térjen vissza hozzá ... A falhoz támaszkodva, mintha félne hogy elesik, az ajtóhoz támolygott. — Zsófi! — Hol...? — A nagyságos ur ép most ment el. Úgy elrohant mellettem, még jó napot se mondott. Üres, kifejezéstelen arccal bámult a lányra — Elrohan melletted ... — ismételte álomszerűén. — Igen !.. De nagyságos asszony. .. Szegény nagyságos asszony ...!
