Szatmárvármegye, 1909 (5. évfolyam, 2-52. szám)
1909-02-14 / 7. szám
Nagykároly, 1909. február 14. Vasárnap. V. évfolyam. 7. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. MEGJELENIK HETENKINT EGYSZER: VASÁRNAP. # Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kaszinó-utcza 2. sz. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. == Kéziratokat nem adunk vissza. . Lapvezér: P a p p Béla országgyűlési képviselő. Felelős szerkesztő: Laptulajdonos : Erdössy Vilmos. ____Fráter István. Egé sz évre Félévre Negyedévre Előfizetési árak: Egyes szám ára 20 fillér. 8 korona 4 korona 2 korona. Kétségek és aggodalmak. A háború réme újra veszedelmesen kisért. Könnyen megeshet, hogy hadseregünk rövid idő alatt bemasiroz Szerbiába. Ezabemasirozás pedig, — még ha emberéletben nem is esik jelentékeny kár, — milliárdokba kerül. Más szóval évtizedekre veti vissza országunkat. Országunk vérkeringése megakad. A hivatalnok tollát, az iparos szerszámát teszi le; a földmivesnem művelheti földjét, elül a gyárakban a zaj. Pangásnak indul minden. A kormány sok szép terve, — melyek közzül nem egy már csaknem a megvalósulás stádiumában van, — dugába dől, mert kénytelen azokat a sok száz milliókat, melyeket az ország felvirágoztatására szentelt, a nagy molochnak, a hadvezetőség pénztárának átadni. A telepítés és parcellázásról szóló törvényjavaslat, mely a földműves osztálynak igazi otthont akar az országban teremteni, mely hivatva lenne az Amerikába való kivándorlást a minimumra csökkenteni, sajnos nem lesz letárgyalható. A kultuszminiszter — mint tudjuk — több milliókat szándékszik kultúrintézményeink fellenitésére, a papok, tanítók felsegélyezésére forditarti, évtizedes mulasztásokat pótolni, — s most mindezen szép tervnek könnyen véget vethet ez az esetleges nyomorúságos háború. A kereskedelmi kormány által a közutak kiépítésére szánt milliókat a katonák emésztik fel. A vicinális vasutak törvénytervezetét, mely nem a spekulációkra, hanem a közszükségletre épülő, tehát nemzetgazdászati szempontból fontos vasutak Kiépítését tűzi ki célul, — beláthatlan időkre ad acta kell tenni. Kossuth ezerszáz millió koronát kért az államvasutak kölcsönberuházásaira. u is az előző kormányok mulasztásait szándékszik pótolni. Célja a fővonalak kettősvágányuakká leendő átalakítása, a mozdony s ,koc#park kibővítése, a személy s • áruforgalom gyors lebonyolítása, a pályaudvaTWr kibővítése, újak építése. Most e sok szép terv alighanem füstbe megy. A háborús hírek miatt helyi aggodalmaink is vannak. Könnyen megeshet, hogy állomásuk kiépítése sem lesz keresztülvihető. A kereskedelmi kormány az e célra szükségelt 960,000 koronából ugyanis az elmúlt évben 500 ezeret a pályaudvar kibővítésre, uj sinpá- rak lerakására s a raktárak építésébe fektetett; az állomást a fennmaradt 460.000 koronából az idén építették volna föl. Jogosult tehát abbeli aggodalmunk, hogy a ha kereskedelmi miniszter az újabb beruházási kölcsönt a parlamentben tavaszig nem vihetné keresztül, úgy az állomásépület felépítését egy időre elhalasztják. A beruházási kölcsön megszavazása már megtörtént volna, ha a parlament munkaerejét más igen fontos ügyek nem kötnék le. Sajnos, most még gróf Andrássynak a választó jogról szóló törvényjavaslatának tárgyalását is — pedig ez az Ő felségével kötött paktumban is bennfoglal- tatik — bizonytalan időre el kellett halasztani. De aggodalmunk van ezenfelül még a Nagykároly—Peér—Margittai vonal kiépítésére nézve is. E vasútról szóllva meg kell említenünk azt is, hogy mint értesülünk, a kereskedelmi minisztériumban folyó tárgyalások alatt Mezőteremtől Nagykárolyig vezető útvonal használatánál (peage) nehézségek merültek fel. Ez útvonal kiépítése, illetve megerősítése ugyanis oly anyagi áldozatokat követel, hogy fölmerült az a kérdés, nem volna e jobb Mezőterem elkerülésével Vezendről a Szent-János tanyán át a grófi uradalmon keresztül a Somos erdő bejárásánál egy direct vonalat létesitesiteni. E helyen említjük meg, hogy múlt hó folyamán vármegyénk főispánja értekezlet hívott össze az Erdőd—Királydaróc—Genes—Nagykárolyi keskenyvágányu vicinális vasút építése tárgyában E vasút építését a Szatmár—Erdődi h. é. vasút r. t. akarja magára vállalni. A Nagykárolyra örökösen féltékenykedő Szatmár e vasút létesítésében is megelőzte városunkat. A mint az említett vasútvonal kiépítésének neszét vette, azonnal lépéseket tett az Erdőd—Krasznabéltek—Ákosi vasút kiépítésére. E vasút vármegyénk déli részét és Szilágymegye tasnádi járását Szatmár felé irányítaná. Ke esem a boldogságom . . . * Keresem a boldogságom, üdvösségem nálad. Ahogy hold a napja után, úgy járok utánad. Te csak biztatsz és elejtesz egy-egy mosolyt néha, De két karod meg nem ölel, Csókot sem adsz, szomjuhozó, sóvárgó ajkamra. Minden napnak bármily hosszú, meg van az estéje. A legvirulóbb nyárnak is ősz a követője. Nincsen olyan szép virágszál, amely el nem hervad. Addig ölelj, addig csókolj, Amíg ajkunk hideg nem lesz, szivünk el nem [hamvad. Tarczynski Kázmér. * Szerző által megzenésítve. Elvált utak. — Irta: K. Ewald. — Egy pillanatig pihentette ujjait a billentyűkön, lehajtotta fejét és a sötét kályhasarokba bámult. Azután még egyszer halkan eljátszotta a dallamot és dúdolta hozzá a szöveget. Egyszerre csak rányomta a lábát a pedálra és érthetetlen akkordba csapott. Majd csöndesen fölállt és lezárta a zongorát. Egy pillanatig elmélázva állott, rákönyökölt a kályhaellenzöre, s tekintetét a lángokon pihentette, melyek a rostély mögött világoltak. — Betty! Úgy érezte, mintha térdei remegnének, mintha le kellene roskadnia. A kályhaellenzőbe kapaszkodott és‘ a szoba belseje felé fordult, — arca halavány volt, mint a holdvilág fénye, mely a széles ablakon beszűrődött. Nem tudott szólni, a kályhaellenzőt nem tudta elereszteni, egy tagját se tudta mozdítani, . . . csak bámult azokba az okos, tiszta szemekbe, melyek a sürü szemöldökök aló! az övéit keresték . . . A férfi most hozzálépett, gyöngéden föloldotta kezeit és a szoba közepére vonta. A nő akarat nélkül követte, a székbe roskadt, melyet a férfi odatolt és nem tudta levenni róla tekintetét. Határozott lépésekkel, melyeket ő annyira ismert, a férfi föl-alá járt a szobában, kezeit mélyen a zsebébe sülyesztve. — Ugy-e, egy kicsit gyorsan jöttem. Csi- lapulj és szedd össze magadat. Én már okos leszek. Nem bírtam tovább, Betty. Félesztendö elég hosszú idő a kijózanodásra. Naponta órák hosszat bolyongtam az utcákon egy pillantásodért. így nem megy tovább. Tudod, hogy nem vagyok valami ideges természetű ember, de ez már nagyon megviselt. Végét kellett vetnem a dolognak, vagy igy, vagy úgy. Azért jöttem ide . . . A nő nem értett egy szót se abból, amit a férfi mondott, de hangja megnyugtatta, le- csilapitotta. Gépiesen hátrahajtotta fejét és behunyta szemeit. Hallgatása a férfit neki- buzditotta. Egyre tovább beszélt, mohón és megtörve, kihúzta kezét a zsebéből, majd megint visszadugta és egy/e a nőt nézte. — Rám nézve ez . . . hisz el se képzelheted, mily helyzetben voltam ! Annyit gondolkoztam a múltról, mikor boldogok voltunk. Annyit arról a módról, ahogy egymástól elváltunk. Ha a házasok örökös Óvodásból, gyűlöletből, féltékenységből mennek szét, azt meg lehet érteni. De hiszen köztünk alapjában olyan kevés az elnéznivaló! Legyen szent a béke, Betty! A nő nem felelt; behunyt szemmel, összekulcsolt kézzel némán ült a helyén. A férfi hozzálépett és föléje hajolt. — Beteg vagy? — kérdezte halkan. — Megijedtél tőlem ? A nő lassan fölemelte fejét és kinyitotta szemét. Aztán fölállt és az ajtó felé tartott. — Betty! A nő megfordult és rátekintett. — Csak azt akarom megkérdezni . . . hogy jutottál be ? — Zongoráztál, azért nem hallottad csöngetésemet. Rávettem Zsófit, hogy eresszen be. Megálltam a folyosón, hallottam, hogy énekeltél és nagy csendben kinyitottam az ajtót. Oh, Betty, az a régi dal, melyet boldogságunk idején annyiszor énekeltél ... A szivem elér- zékenyült, mikor hallottam és azt súgta ne- kém . . — Semmit se súgott, — törte meg a nő összeráncolt homlokkal. — Bizalmamba aka-
