Szatmárvármegye, 1909 (5. évfolyam, 2-52. szám)
1909-12-25 / 52. szám
4-ik oldal. szatmArvármegye. 52-ik s?ám II. Már kezdett esteledni s a lábbadozó betegek sétájukról visszatértek a nagy termekbe, a hol már felgyújtották a villanyt és az esti vizitre készülődtek az ápolók. A hórihorgas, vörös, szeplős arcú, köhö- gős vándorlólegény szinte törtetett, úgy sietett be a terembe és ágyához érve, alig fújta ki annak szélén ülve a fáradtságát, igy szólította meg az ágyában néha-néha halkan felnyögő, roncsolt kezű munkást: — Délután maga is tartott engem szóval sokáig. No hát most én is mondok valami nagy újságot. A beteget már gyöngévé tették fájdalmai, a láz előjelei is mutatkoztak, tompult volt már az agya is, igy hát csak tétovázva, minden érdeklődés nélkül kérdezte: — Ugyan mit? — Az előbb egy haldoklót hoztak. De föl se vihették a kórterembe az udvarról. Ott halt meg. Nem kell már annak orvos. — Jobb is neki! — No azért én nem kérnék belőle. Fiatal volt. Egészséges is volt. Jó sorsa is volt. Alig egy órával még a szerelemre gondolt és most már hideg hulla, a mit holnap felboncolnak, feldarabolnak, mielőtt eltemetnék. Pedig ma még csókolózni volt kedve. A hórihorgas, szeplős arcú legény hát- borzongató fázékonysággal húzta össze magát az ágya szélén és neve.ni próbált, de a köhögés elfojtotta a nevetését. A beteg figyelmét azonban mintha felköl- tötte volna. Feléje fordította a fejét és úgy kérdezte : — Csókolózni akart? És abba halt bele? — No, nem egészen. Nem kapott az egy árva csókot se. Csók helyett az a kardos menyecske, akit meg akart csókolni, egy nagy kést szúrt a mellébe. Ebbe halt bele. — Ugyan ne bolondozzon. Ne meséljen itt nekem ilyen rémhistóriákat. — Pedig úgy volt, végighallgattam azt a két munkást, akik a gyárból lekisérték a haldoklót. — A gyárból ? Melyikből ? — Azt nem tudom. De tudom, hogy az a leszúrt ember volt a munkavezető. A beteg szinte riadtan emelte fel a fejét. — Mit mond ? Ki volt ? — A munkavezető abban a gyárban, a honnan behozták. Ott a gyár irodájában egyedül volt egy fiatalasszonynyal. Olyan egyedül, hogy erőszakkal arra akarta kényszeríteni, hogy legyen az övé, hogy szeresse. De az asszony nem hallgatott rá és mikor már máskép nem birt tőle szabadulni, mert a munkavezető az ajtót is bezárta előtte és kiáltásait senki se hallotta, felkapott egy kezeügyébe eső nagy papirvágó kést és azzal leszúrta az embert. — A gazembert, mondja csak úgy. — Hát hiszen az is volt. Mert várjon csak, miért is ment hozzá az asszony, hadd gondolkozzam egy kicsit. — Bizonyosan úgy csalta oda, — siet a beteg emlékeztetni, mert valami nagy türelmetlenséget érez és ő is akarna kérdezni valamit. — Csakugyan. Úgy hivatta magához. De az asszony is nagy baj között lehetett, mert az ura, amint tudom, bent van a kórházban. — Itt van, itt van, hagyja helyben a beteg és az arcán mintha ujjongó öröm piros- lanék. — És azért hivatta, hogy segítséget Ígérjen neki, mig az ura kórházban lesz. Ezzel kezdte a csábítást. De az asszony büszkén utasította vissza. Jó kereső volt az ó ura, van miből megélnie, a segítségre nincs rászorulva. — Hej, ha az én Zsuzsim is ilyen nő lenne! Én bizony jó kereső voltam. Nem is lenne rászorulva az én Zsuzsim senki gazember pénzére. A legénynek eszébe jutott valami. — Mit mondott most, bátyám ? Milyen nevet ... izé ... a Zsuzsi. — Igen, Zsuzsi, az én feleségem. Amaz szinte ijedten ugrott fel és odalépett hozzá, egészen közel az ágyához. — De hisz akkor . . . Igen, most már határozottan emlékszem. Az a két munkás a Zsuzsi nevet említette ... A Törő Zsuzsi, az a fiatal szép menyecske. — Azaz, a Törő Zsuzsi. Mert én vagyok a Törő József. Amaz sajnálkozó hangon próbálta vigasztalni és meg is fogta a vállain, nehogy valami kárt tegyen hirtelenében magának. — Milyen óriási baj. A csapás, hiába, sohse jár egyedül a szegény embernél. Maga igazán szerencsétlen, szomszéd. És csodálkozott, hogy a szomszéd nem ugrott fel vak dühében. Sőt a vigasztalásra nyugodtan és boldogan igy felel: — Mégse cserélek sok szerencsés emberrel, öcsém. Mert most látom csak igazán, hogy a feleségem nem csalt meg, hű hozzám és csak engem szeret. Az a gazember csak a hálójába akarta keríteni, csábítgatta akkor is, amikor én láttam ma délben, mikor a gép a kezemet összetörte. No hát életével fizetett érte. Úgy kell neki, úgy kell. A terembe épen most lép be az inspek- ciós orvos. Sorba járja a betegek ágyait s mikor ideér, az utolsóhoz, az összezúzott kezű munkás igy fogadja: — Orvos ur, levághatják már a kezemet. Ha életben maradok, megélek én egy kézzel is. Csak a feleségem szeressen. Ö pedig szeret . . . szeret! Honthy István. Két fenyőfa. Irta: Nemeskéri KISS JÓZSEF. Mint színtelen kavargó tenger mélye, oly titokzatos az emberi élet. Minden szív egy egész naiv világ, teli beláthatatlan sejtelemmel. De az élet forgatagában vaunak napok, amikor milliók és milliók szivét egy közös érzés hatja át: a szeretet érzése. Karácsony-est ilyen ünnepe az emberi szívnek. Erről az ünnepről szól ez a történet, mely Itt esett meg a nagyváros egyik utcáján, hava kárácsony éjszakáján. A tündöklő csillag, mely egykor az üdvözítő eljövetelét hirdette karácsony estéjén, most is végig suhan láthatatlanul minden esztendőben az égbolton s lehulló tiszta sugara bevilágít az emberi sorsnak néha oly sötét éjszakájába. A csillag fényének egy-egy sugara csillog a kárácsonyfa gyertyáinak minden pici reszkető lángjában, ahol pedig a lángok nem gyulladnak ki, sötét bánat, keserűség, gyakran elkeseredés üt ott tanyát. A kicsiny zöld fenyőfa nagy boldogságot tud árasztani kunyhókban és palotákban, ahol körülrajongják azok, akiknek a szeretet szánta. És akinek nem jut egy ilyen tűlevelű galy sem, úgy érzi, mintha nem volna senki a világon, aki szeresse. Pedig itt a füsttel és fojtogató párával teli nagy városban sok ember van, a kinek nem hogy karácsonya, se otthona se betevő falatja sincsen. Egy ilyen boldogtalan embert láttam a minap kóborolni künn egy elhagyatott utcán, havas karácsonyi éjszakán. Meglátszott rajta nagyon az élet terhe, az örökös gond, gyötrelem, ádáz küzködés; szeméből a bánat és elkeseredés sugárzott. A nagy magánosság telén sohasem esett neki oly rosszul, mint épen ezen az ünnepi estén. Egy épülőfélben levő nagy palota üresen tátongó ajtajai, csupaszon meredező falai előtt egy kis viskó állt ott az utcán ; az épitöválla- lat őrének hajléka egy pici házikó ablakaiból világosság áradt. Az egyedül bolyongó ember betekintett az ablakon. Benn kicsiny fenyőfa állt égő gyer- tyácskákkal, mindenféle hitvány kis csecsebecsével fölcifrázva. Néhány garasba kerülhetett csak, de most kincset ért. Akik körülötte álltak enyhe fényétől elárasztva, barázdás arcukon az élet küzdelmei után való megenyhülés tükröződött. Két apró gyerek arcán pedig a rózsás vidámság. Ezt a kicsiny illatos zöld tűlevelű kis fenyőfácska tette. A kóborló ember szinte önfeledten utána kapott s akkor a keze tpegakadt egy másik fenyőfában. Nem volt leveles, illatos, zöld, se ragyogó és kedves, hanem hatalmas, száraz fenyőszál, mely büszkén, szinte félelmesen meredt föl a csillagos égnek, tartva terhét, az épület állványait. A magános ember átölelte a hideg, csupasz fenyőszálat s szivén áinyilailott az érzés: ime ez az ő karácsonyfája, ez a nagy száraz, dísztelen gerenda . . . És amint ott tartotta átölelve, égő homlokát hozzászoritva, mintha ez a nagy fa mesélt volna neki. . . . Azok. akik benn ülnek ott a piciny szép fácska mellett, egész évben itt jártak köröttem, nehéz munkában görnyedve. Sokszor támaszkodtak hozzám fáradtan, lihegve, de a fáradtság és a munka jutalma az a boldogság, amiben most részük van. Valaha ők |is elhagyatottak voltak, de amióta idejöttetek hozzám, mindig van annyi örömük, hogy megerősíti lelkűket az élet keserűségeinek elviselésére. Mert a boldogságot nem keresték soha máshol, mint a nekik szánt utón. Elviselték a rájuk mért terheket, de nem nagyobbitották bánatukat soha a mások javainak irigylésével, meg- kivánásával, vigasztalást nem kerestek tivornyában, tudtak iépten-nyomon lemondani, bármily örömtelen is lett légyen az. És ha nagyon nehéz volt a sorsuk, ha még dolgozni sem tudtak: hálás szívvel fogadták a segítséget, a melyet a jótékonyság angyala emberek kezéből nyújtott nekik. Ám te szegény szerencsétlen ember mit tettél ? Mindig zúgolódtál. Elégedetlenség keltette, haragodban eldobtad a szerszámot, átkot szórtál arra, akiknek többje volt mint neked. Te is itt jártál-keltél a nagy fenyőszál mellett, de ott hagytad. Mi történt aztán. Féktelen indulatodban magadról megfeledkezve, kárt okoztál embertársaidnak, vérbenforgó szemmel, összeszo- ritott ököllel rontottál neki az ő vagyonának s romboltad. Akik pedig adni akartak, visszautasítottad őket gőgösen, gyűlölettel. Pedig nem könyöradomány és alamizsna az annak az embernek, akinek oly sokat görnyedt a válla a nehéz munkában. íme most ilyen boldogtalan vagy. De térj vissza hozzám a nagy fenyőhöz ismét, a munkád után majd a száron ki fog nőni a zöld, illatos galy a te számodra, hogy beköltöztesse szivedben a mindenért megvigasztaló szeretet. Páratlan szőlőfaj! Hogy ezt bebizonyítsam a „Delaware“ szőlőről, királyi közjegyzői hitelesítéssel ellátott eredeti fénykép felvételeket készítettem. A felvétel áll: egy darab 20 éves csercsapos kifogástalanul dúsan termő tőke, 32 fiirt, egy darab 4 éves szál- vesszős tőke 1Ö8 fürt és 11 darab egy sorban levő 4 éves szállvesszös tőke több mint 1600 kifogástalan egészséges fürt szőlőterméssel. Ezek mind ott vétettek fel, a hol pár méternyire tőle az európai — oltványokon a termés 4—5-sz5ri metezés dacára elpusztult. Így ez az év volt az, a nre'y izonyitotta, hogy ezen fajnak termésében permetezés kül semmiféle szőlőbetegség kárt nem okoz. Ezenkívül rv előnye még, hogy oltani és alá a földet megforgatni nem ’ vesszője élben soha meg nem fagy bora elsőrendű és rend- il bőtermőt. Ezen a néven azonban igen sok was hitvány iáit adnak el, ezért a ki a valódi bőtermő és legnemesebb tájt rja megszerezni, az csak a NAGY GÁBOR-féle „Delaware szőt vegye. A DELAWARE szőlő bővebb leírását t1er"Jé1sé.: királyi közjegyzővel hitelesített eredeti fénykép felvételeit ies kivitelben, továbbá a szöveg közé nyomott 40 szép képet artalinazó képes árjegyzéket ingyen és bérmentve denkinek, a ki velem címét tudatja. Okvetlenül kérje még ma a tanulságos tartalmú árjegyzéket, mely a szolooltványokrol a lugasültetésről is ad részletes, helyes útbaigazításokat. IGY GÁBOR szőlőnagybirtokos K 0 L Y, posta, és távirda és távbeszélő állomás. Levelezés magyar, német, horvát, szerb és román nyelven
