Szatmárvármegye, 1909 (5. évfolyam, 2-52. szám)

1909-12-12 / 50. szám

*LoJr Nagykároly, 1909. december 12. Vasárnap. «S* POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETI LAP. Szerkesztőség, hová a lap szellemi részét érintő közlemények küldendők Deák Ferenc-tér 20. sz. •ífgSr Kiadóhivatal : Kaszinó-utcza 2. szám. «tg®- • ..................: Kéziratokat nem adunk vissza. •" ~,,i ME GJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő : 11 Laptulajdonos : Dr. Tóth Zoltán. II Fráter István. Bécsi taktika. Nagykároly, deczember 11. A nyolc hónap óta húzódó válság­ból egy igen fontos tanulságot merít­hetünk. Szomorú tapasztalat, de be kell ismernünk valóságát, mely az, hogy a magyar nemzetet nem szükséges kard­dal leverni, elérhető ez bécsi taktiká­val is. S a taktika fegyvere jobban öl, mint a golyó és az acél pengéje. Ezek a testet, de amaz a lelket pusztítja. A bécsi hatalom most ezen biztosan ölő fegyverhez folyamodott. Célja alkot­mányos jogaink összetörése, parlamenti munkásságunk megsemmisítése és a nem­zet gazdasági erejének megfojtása. Törvényben biztosított jogaink nem érvényesülhetnek tisztán Bécs miatt, az osztrák politika érdekében. Ha az osztrák politikának szekere megakad, ennek ke­serves következményeit mindig Magyar- országnak kell elviselni. Ennek szekere csak akkor zökkenhet egyet előre, ha ez Magyarország elleni gyűlöletből szárma­zik. Ha magyar érdekről van szó, nincs osztrák, ki ne foglalna állást ellenünk. Pedig ez nem egyéb, mint a nem­zetközi jog durva és erőszakos megtá­madása. Ezen tény már magában hordja a szétválás csiráját és csak kedvező al­kalom kell rá és a szétválás bekövetkez- hetik. De ha a súrlódásokra a közös in­tézmények adnák az okot, akkor még valahogyan megtudnánk bocsátani annak az osztráknak gyűlölt viselkedését, aki pedig nélkülünk nem szerepelhetne az európai hatalmasságok között. Sajnos azonban a mai válságnál az osztrák befolyás és érvényesülés erősza­koskodása nem közös ügyes intézménye­ink rendezésénél, hanem olyan dolgoknál vindikál maga részére föltétien direktívá­kat, a melyek a mi legsajátosabb belső, nemzeti ügyünket képezik. Ezek a gazdasági önállóságunk ügyei. A bankszabadalom ideje lejár. A nemzetnek törvényben gyökerező joga ezt a szabadalmat vagy meghosszabbí­tani, vagy megtagadni és ha megtagadja, az önálló nemzeti bankot felállítani. Ezt a jogot a király is elismerte. És dacára annak, hogy parlamen­tünk többsége ezen jogot érvényesíteni akarta, most a király az osztrák taktika befolyása alatt minden indokolás nélkül kérelmünket ridegen elutasítja. Ezen sikerteten eljárás után gazda­sági önállóságunk előkészítésének egy másik — nem kevésbbé fontos intéz­ményét óhajtotta a kormány megterem­teni — a készfizetések felvételét, melylyel a közös bank magyarországi része egy­forma jogokkal és egyforma szervezettel birt volna a Bécsben székelő másik rész­szel, a melylyel a közös bank minden V. évfolyam. 50. szám. Előfizetési árak: Egész évre...........................................8 korona. Fé lévre.................................................................... 4 korona. Neg yedévre . .......................................................2 korona. Eg yes szám 20 fillér. j|| Nyilttér sora 40 fillér. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. ágazatában teljes mértékben kidomborod­tak volna a nemzet jogai. Ez ellen sem volt a koronának ki­fogása. Ámde a nemzet ezen kétségtelen joga sem érvényesülhetett, mert megtört Lueger és társai tiltakozásán, a kik ma már nemcsak állandóan betolakodnak a magyar kormányzás ügyeibe, hanem dölyfös föllépésükkel királyi jogokat vél­nek gyakorolni nemzetünkkel szemben. A katonai követelményekkel hasonló elutasításban részesült kormányunk, pe­dig e tekintben tavasszal már határozott ígéret volt kezében. A nemzeti jogok eme elfojtása miatt a kormány kétszer beadta lemondását, először a tavasz folyamán, másodszor szeptember 28-án. A bécsi taktika azonban, a mely a nemzetnek nem ad semmit, — a mely visszautasít mindent, s csak a nemzet feltétlen behódolását és megalázását kö­veteli, még azt az egész világ parlamenti életében fenálló szokást is eldobta, hogy a miniszterek lemondását elfogadja és felmentést adjon a felelőség terhes ál­lástól. Ebben rejlik a bécsi hatalom leg­veszedelmesebb taktikája. Azt a kormányt, a mely 1906-ban megszabadította a nemzetet a darabantok garázdálkodásá­tól, a mely az üdvös törvények egész sorát dolgozta fel, a mely az ipar, ke­reskedelem, belügy, közoktatás és kul­Hegyen-völgyön át (Útleírás.) Irta: UJFALUSSY AMADIL. IV. Este hat óra körül tűntek föl a szürkülő látóhatáron a Zell am See mellett kevéiykedő fehér csúcsok. Kisvártatva már ott robogtunk az espla- nados part mentén s mihamarább azon vettem magamat észre, hogy a szálló erkélyén ülök hallgatag merengésben. A zelli tó hátramarad szerintem vidék dolgában Missurinától, de sokkal ismeretesebb, mert könnyebben megközelíthető vonat men­tén, kultúra közepeit. Természetesen szép is ám hegyövezettségében a HoheTenn-nel, Kitz- steinhornnal, a menházas zöld Schmittenhőhé- vel, a repedezett Steinernes Meerrel. A legszebb panorámát akkor kaptuk róla, amikor másnap, ha nem is éppen Cunar- dampferen, de kedélyesen füstölgő, tutoló kis gőzösön körülhajókáztuk.Üde reggel vo!t,óceános levegővel, Teljes mivoltában tárult elénk a vi­dék, ezüstösen iramló vonalak simultak végig a vizen, parányi, kecses habtarajak fürtöződtek nyomunkban. Napsugaras csillámok fakadtak az én lel- kemen is, amint néztem a zsenge hullámzást és a smaragdbércek közül előtündöklő liliom- csúcsokat. Valami sajátságos epikuréusi nyu­galomban ültem a lengén tovasikló gőzös pad­ján. Semmi nem bántott akkor. Nem filozo­fáltam. Nem gondoltam az altruizmusra kevéssé hajló önző emberekre, csak a természet dicső­sége iránt voltam fogékony. Zell am Seetől Bischofshofen felé vezetett utunk. A Hochkönig — 2938 m. — és az Übergossene Alp fehér üstöké látszik környékén. A Tennen láncolat mellett inkább szelíd, de itt-ottt vadabb és néhol lebilincselő vidéken közeledtünk Salzburghoz. Sajnálom, hogy Gollingban meg nem te­kinthettük a Schrwarzbachot, amely ott egy üregből, 62 m. magasságból zuhan alá és Hal- leinban a Dürnberg ősrégi sóbányáját. Salzburg — az ugyanilyen nevű herceg­ség — hajdan érsekség fővárosa valóban csinos képet nyújt a Salzach mindkét partján, egyik oldalon a Kapuzinerberg, másikon a Mönchs­berg és a várhegy aljában. Ezen mered az égnek a Hohe Festung, jelenleg kaszárnya. Régi tömör épület. Első kövét a IX-ik században tették le. A huszonöt méter magas úgynevezett kinzótoronyból remek körpillantást nyertünk, akárcsak Klagenfurtban. Különösebben tetszettek nekem a hosszú, keskeny, görnyedt folyosók az emeleten, ame­lyek szótlanul is többet beszélnek régmúlt dol­gokról, elavult világról, mint bármi egyéb. Visz- szajáró szelemekként kisért azonban á torony lépcsőzete mellett falba épült Sitzkerker, ahol a szerencsétlen foglyok soha többet föllállani, vagy lefeküdni nem tudtak, állandó üllésrevolt kárhoztatva. Szakadó esőben kerültünk le a városba. Úgy csapkodott a menykő, mintha ellenséges táborból, csupa ágyulövésből sortüzet adtak volna. De fenséges volt az az égiháboru. Csak gyönyörködni tudok a nekibőszüit elemek ma­gasztos fölindulásában. A régi város a folyó balpartján terül el. Főtere a Rezidenzplatz, a Darió készítette már- ványkuttal 1664-ből, az érseki palotával s még egy érdekes épülettel az általánosan ismert harang játékkal amit meghallgatni minden ide­gen kötelességének tart, nemkülönben a Stiert, a várban az öreg orgonát. Legkiválóbb érdekessége azonban a főtér­nek a tizenhetedik században Santino Solari, rennaissance Ízlésre építette, hatásos szélesmé- retti székesegyház. Olyan meglepően tágas, hogy négyes fogatok derüre-borura cikázhatná­nak benne. Igen sok temploma van különben Salz­burgnak, úgy mondják huszonnégy. Meglátszik rajta, hogy telivér papváros volt. Nevezetesebb még az egykori érseki is­tálló 130 lóra — egykoron a legszebb a kon­tinensen — most lovaskaszárnya, sziklafolyosós, valóban érdeklödésreméltó lovárdával. Salzburgban született Mozárt, a világra­szóló zeneszerző. Oda való Mákart is a festő. Keletre a várostól gömbölyödik a Gais- berg fogaskerekű vasúttal. Nemkülönben ne­vesebb kirándulópont Hellbrunn, császári kas­tély, 1605-ben Mascagni festette maradódszinü frescókkal. Dúsgazdag püspök építette. Szintén

Next

/
Oldalképek
Tartalom