Szatmárvármegye, 1909 (5. évfolyam, 2-52. szám)
1909-11-28 / 48. szám
2-ik oldal. SZATMÁRVÁRMEGYE. 47.-ik szám. mint adott a közös bank, joggal tartunk attól, hogy épen az ezen állapottal egybeeső ama választásnál, mely az általános választói jog alapján fog megejtetni, a nemzeti bank híveinek számát a hatalom játszva tudná megapasztani. Justhék lépése ezenfelül már csak azért is elhamarkodott és magára az önálló bank eszméjére káros volt, mert ha mi népszerűségünk megóvása kedvéért türjük azt, hogy a parlamenti többség a királlyal megint konfliktusba keveredjék, úgy nem tudni, hogy ez a konfliktus mikor és miként végződött volna, egy azonban bizonyos, hogy egy ilyen konfliktus az önálló banknak 1917-re való felállítását is lehetetlenné tette volna, mert az előkészülés és konszolidáció legdrágább esztendeitől fosztott volna meg bennünket és mikor azután megint kötöttünk volna egy másik paktumot, akkor megint a romok eltakarítása vettevolna igénybe összes időnket és megint csak előkészületlenül talált volna bennünket még az 1917-iki dátum is. Hogyha a nemzet tisztán látna, nemcsak szive, hanem esze szerint is ítélné meg a közviszonyokat, úgy arra a meggyőződésre jutna, hogy az önálló bank tulajdonképeni legnagyobb ellensége Justh Gyuia, legnagyobb előmozdítója Kossnth Ferenc. Mert Justh Gyula akarja ugyan a bankot, sőt mérgesen és türelmetlenül akarja, de hogyha a nemzet az ő akarata után menne, akkor ugyan még 1917-re se lenne önálló bank, hanem lenne egy csomó zavar, az történnék, hogy némelyek Lukács László segítségével egy csomó állást és tárcát kapnának. Ez azonban bármennyire szép dolog is, az önálló bankkal mégse ér fel. Viszont Kossuth Ferenc igaz ugyan, hogy kalendáriumi dátumért nem viszi a király ellen ismét dúló harcba az országot, hanem bölcsen visszavonulva, az erők megtakarításával, kellő előkészülés után a sikere sokkal közelebb áll a valószínűséghez, mint a Justhék egész akciójáé. De Kossuth Ferenc tudja, hogy elhatározása népszerűségének kockáztatásával jár. Mert sajnos a magyar társadalom még mindig azon a fokon van, hogy itt nem az ész, nem a tervszerűség, nem a belátás imponál, hanem az, hogy valaki kabzó szájjal a mellét verje s szüntelenül csak népszerűségi szólamokkal tödse meg a levegőt. Sajnos nekünk az ilyen ember derék, erős magyar akkor is, ha hazáját tudva, bolond dologba is vinné bele, mig ellenben aki jobban szereti a hazáját, mint a saját népszerűsége érdekét, az ilyen férfiú felett a magyar közvélemény hamar pálcát tör. Reméljük, hogy az ország többsége ezen kérdésben józan belátásra vergődik s el fogja ismerni azt, hogy becsületes és hazáját szerető őszinte politikus nem tehetett másként, mint a hegy Kossuth Ferenc cselekedett. Ami lelkűnkben mélyen van alapozva a függetlenségi politika magasztos eszméje. Mindig azt hirdetjük, hogy a függetlenségi politikát ki kell emelni abból a kicsinyes, jelszavas, kortes gőzkörből, aminőben az évtizedek óta leiedzett és fel kell emelni arra a piedesz- tálra, ahol nemcsak jelszavakkal dobá- lódzni, hanem reális valóságot megteremteni lehet. Kossuth Feréncz bölcs, higgadt és európai izü gondolkodásmódja megértette velünk hogy van egy másik fajta igazi függetlenségi politika is. amely a jövőben meg fogja hódítani magának az egész müveit magyar társadalmat is, amely magyar társadalom a jelszavaknak és szaftos mondásoknak nem, de a haza igaz, reális érdekű kultuszának készséggel be fog hódolni. S ez lesz a függetlenségi eszmének az általános győzelme. Az ország szempontjából erre van szükség, mert a függetlenségi eszmék, mint sziikkörü merev pártérdek csak egyeseknek szolgálhatnak népszerűségi mandátumma, de magának az országnak boldogulását nem viszik előre. A függetlenségi eszme csakis akkor lesz igazán a nemzetnek közkincse, ha a párthatalom és korlátolt kortes-szempontokból kiemelkedve, a nemzet egyetemét igyekszik előre vinni a boldogulás útjára. Politikai secessiók. A nagykárolyi függetlenségi és 48-as párt végrehajtó bizottsága Papp Bélának bizalmat szavazott. Kossuthot elhagyta és Justh Gyula pártjához csatlakozott. E határozat nyilvánvalóan bizalmatlanság Kossuth, Apponyi és Andrássy ellen, ama három államférfiu ellen, akik a legutóbbi időben Nagykároly város kulturális, kereskedelmi és közforgalmi intézményeit a legnagyobb melegséggel és áldozatkészséggel karolták fel és fejlesztették. Ez államférfiak kormányzása alatt került felszínre minden kérdés, mely városunk exis- tencialis érdekét képezte. A városi színház nagy kormánysegélye, a gazdasági és ipari fiúiskola, 2 kisdedóvó, a jövőre felépítendő állami elemi iskolák, két irányban induló nagykárolyi kövesut, a már megkezdett vasúti állomás kiépítése és felépítése, a gazdasági felügyelőség létesítése és a — most tárgyalás alatt levő kultúrmérnöki hivatal áthelyezése,— mind, ezen államférfiaknak Nagykároly város iránti meleg érdeklődését hirdetik. jobban megihlettek, mint a legfelségesebb dóm érce. A dühöngő szél eszeveszett trillázásában, a harsona égzengésekben, a fergetegek háborgó forrongásában, hóviharok morajlásában lavinák dördüléseiben is összhang lehet ott — istenes harmónia! És mennyire szép lehet ez a vidék naplementekor, amikor biborragyogást égetnek a lehanyatló napgolyó föllángoló sugarai a redős szilahomlokokra, vagy amikor Gäa földanyánk szelíd égitestvére Luna, végig önti rajta ezüstös mosolygását, de sötétes, titokzatos árnyakat fest a meddő szaggatások réseibe is. Sajnálom, hogy ebben nem lehetett ott részem. Ám legalább kárpótlásul 355 órát tartott volna a nappal, mint tudósok véleménye szerint a holdban, hogy időm lett volna amúgy igazában kigyönyörködni magamat. De nemcsak engem lelkesített föl Missurina. Margit, olasz királynő heteket töltött ott a Grand Hőiéiben. A tó kis szigetét Isola Marguerite- nek nevezik emlékére. Őszinte bánattal búcsuzgattam Missu- rinától, amint tovahaladt kocsink Cortina irányában. Kékes párázatban tapadt balról tőlünk az egekbe a Sorapis és Antalao, jobbról meg a Cristalló, mit aztán estére egészen körülkerültünk. A Tre Croci hágón, meg kissé lejjebb, valóban megvesztegetően szép látvány tárult elénk, olyan, amit holtanapjáig el nem felejthet az ember. Széles katlan feküdt alattunk. Köröskörül alacsonyabb és magasabb hegyláncolatok, mér- tékesebb pallérormok, gőgös mestercsucsok sorakoztak egymás mellé és egymás hátára, csaknem föl a Zenithig. Elmélyült csöndességben ültem a kényelmes landauerben. Harmonikus érzéseket váltottak ki belőlem az egymásba fonódó hegyek hangulatai. Csaknem átszellemülés féle lepett meg. Kezdtem magamban szánalmas mosoly- lyal illetni az emberek ezért-azért való tülekedését, az egymással való örökös vesződtséget, a kalmárlelkek pénzért való áldatlan harcát, egyeseknek a hírnév után való szertelen futását és a sok-sok egyébért való ostoba hajszát. Közben lejutottunk Cortináig, a 3269 m. magas Tofana tövébe. Hihetetlenül forgalmas város. Harmincezerre becsülik az évente ott megfordulók számát. Van egy égbenyuló kam- panilja — a velenceinek utánzata — elképzelhetetlen kilátással a dolomitkoszorura. Közelében a kis térség egyik házában, kiállítás kinál- gatja a csinosabbnál-csinosabb dolgokat, berakott faremekeket, ezüst és arany filigrán holmikat, csipkéket. Mindmegannyi az Ampezzó ügyes népének tulajdon kézimunkája. Cortinától aztán visszakerültünk Schlun- derbachba. Utunk szédületetes magasságba vitt nagy hegyen át. Nevezetesebb pont volt egy hid. Csaknem kutszerü mélységbe tekintettünk le róla, szűk hasadékon át, egymáshoz vonzódó két szikla között. Majd egészen a Crodarossa alá jutottunk. Meredek falai közelről is vöröses szinváltozat- ban bontakoztak ki a mögötte teljességgel megtisztult égből. Kezdett esthomályba hajlani a délután. Mind szélesebb sötétségek fészkelődtek a völgyekbe, fenyegető mélységekbe. Csak a nyújtózkodó sziklák vakmerőbb csúcsainak hegyezett élei ragyogtak még a lemenő nap felhők között cikázó sugaraiban. Utóbb azok is elkomorodtak, mire úgy néztek ki a hegyek, mintha ércbe öntötték volna őket. Hangulatos alkonyidő volt. Halk, méla magyar dal fakadt ajkunkon. A kósza szellő vitte tova a hangokat bele a feketéllő fenyvesekbe, bele a habzó patak zuhanásaiba. Öreg este lett, mire a Wildbadba visz- szaérkeztünk. Egy másik külön nap programmja volt az úgynevezett Fischleinthal. Gyönyörűséggel teljes időzés esett ott is. Sexten város — érdekes régi tiroli házakat láttunk benne — és az erőd, valamint a szintén útban fekvő Moosbad elhagyásával, ahonnan jól látszik a Helm, a Pusterthal Ri- gije, a Postgas hofig kocsin mentünk. Onnan tulajdon lábunkon föl az ijesztgélő hegyóriások közé. Egyik oldalról kissé tágasabban háromról szűkén övezett völgybenyuláson gyalogoltu nk fllPVÍ’T UMT fetöUők, leányka kabátok, tiu rnhák, férfi öltönyök a legegyszerűbb és rillIJjLUl! legfinomabb kivitelben, a legjutányosabb árakon, csakis Vekker Orbán PÜ~ ruha-üzletében szerezhetők meg. Üzlethelyiség: NAGYKÁROLY, Friedl-ház. Ruhák mérték után készíttetnek! Jutányos árak! Pontos kiszolgálás!
