Szatmárvármegye, 1909 (5. évfolyam, 2-52. szám)
1909-10-10 / 41. szám
2-ik oldal. SZA TM ÁRVÁRMEGYE. 41-ik szám. terelnök. Megmozdul ellenünk újra a győzhetetlen osztrák hadsereg, amelyet még nem vert meg eddig soha senki, csak nagy Frigyes, meg első Napóleon, meg harmadik Napóleon, meg Viktor Emánuel, meg Moltke, meg Görgey, Klapka, Damjanich, meg még azok, akikkel valaha háborúja volt. Megijedünk-e tőlük? Megijedünk-e az elvénült nyavalyás Ausztria nagyszájú fenyegetéseitől? Annyira sülyedtünkvolna már, hogy jogainkról, boldogulásunkról lemondjunk, mindenünket ijedten odaadjuk, ha Lueger egyszer hangosan elkiáltja magát? Jöjjön akármi, most meg kell állnunk. Ha most meghátrálunk, soha többet Bécscsel szemben meg nem állhatunk. Ha most beadjuk a derekunkat, évtizedekre ki leszünk szolgáltatva az ellenállás minden lehetősége nélkül Bécs kénye-kedvének. Értse meg a nemzet: nem a bankról van itt szó. Sokkal többről. Arról, hogy tehetünk-e már egyszer legalább egyetlenegy lépést is előre a boldogulás télé ? Arról, hogy érvényesülhet-e Magyarországon csak egyszer is a magyar nemzet akarata, vagy örökre a császári parancs, a bécsi akarat rabszolgái vagyunk? Ez a kérdés fog eldőlni a mostani küzdelemben. A mi helyzetünk erős, csak ki kell tartanunk. Törvény alapján állunk, királyi eskü szentsége szól mellettünk. S a törvénytipró erőszaknak sem lehet ellenünk hatalma. Azt megakadályozhatják, hogy a nemzeti bankot felállítsuk, de hogy a közös bank szabadalmát meghosszabbítsuk, arra nem kényszerithetnek. Ha 1911. január elsejéig meg nem szavazzuk a közös bank uj szabadalmát, — Köszönöm fiam — mondá boldog megelégedéssel szekeresi Szekeressy Olivér. Most pedig rohanj Schwarzgelb szabóhoz s fülinéi fogva hozd ide azt a kétszínű zsidót. Reggelre kész kell lenni a hadnagyi uniformisnak. Miska sarkon fordul s mint ügyes kutyamosóhoz illik, eltűnik a kulisszák mögött. Nemes nemzetes szekeresi Szekeressy Olivér azonban nem azért volt a 20-as dzsídások legifjabb hadnagya, hogy utánna ne kiáltson: Marsch, galopp, kariér. Majd belesüpped egy fotelbe, előveszi a táviratot, s mintha imádságos könyvből olvasgatna, olyan áhítattal, mély érzéssel olvassa: — Gratuliere. Zum Lieutenant ernannt im Regimente. Raymund. — Grossartig, nagyszerű, fenomenális. Abferbangolva sem voltam, mégis soron kívül neveztek ki hadnagynak. A hadnagytól fölfelé a generálisig egy sem volt velem megelégedve, mindég szidtak, korholtak, de a miniszter lefőzte most őket, soronkivüli előléptetésre terjesztett fel Őfelségének. Hogy fognak most ezek pukkadni. Halló! Das wird was werden ! S a mint a hallóra örömében felugrik, tekintete a szemközti ház egyik ablakából kikönyökölő szép leányra vetődik. Egy pillanatra a lélegzete is eláll, a szeme fennakad, elfeled mindent, örömét, bánatát, mint mondani szokfs egy fillér se maradt a zsebében, alig hallhatólag rebegte: — Sapperlot noch árnál, hiszen ez az Erzsiké, kinek tavaly nyáron a Franzival kurizáltunk. No ezt a két örömhírt rögvest megírom neki. A szót tett követi: leül és ir. „Kedves barátom! Te légy az első, ki örömeimről hirt hall. No. 1. Hadnagy lettem. No. 2. Velem szemben lakik Erzsiké, tudod az a szép leány, a kivel tavaly Révhuszton megismerkedtünk. Holnap teszem náluk tiszteletemet, remélem rövidesen megírhatom : jöttem, akkor ezen a napon az osztrák-magyar bank megszűnik létezni. Szuronyokkal sok mindent lehet csinálni, de szuronyokkal bankot alapítani nem lehet. Lehet akármennyire szuronya a császárnak, a közös bank fennmaradása mégis a mi kezünkben van és ha mi nem akarjuk, nem fog fennmaradni. A nemzet sorsa tisztán a nemzet kezében van. Ha kitart törvényes joga mellett, biztosan győzni fog. Ha behódol, akkor nem is érdemel mást, mint hogy idegen érdekek nyomorgó rabszolgája legyen. A politikai helyzet. Mint fővárosi félhivatalos lapok jelentik, Őfelsége a hét folyamán több előkelő politikust fog meghallgatni, igy újra fölveszik a tárgyalások elejtett fonalát. Fölösleges hangoztatnunk, hogy a függetlenségi pártnak e tárgyalások folyamán rendületlenül kell megállnia helyét. Másrészt azonban bölcsnek és óvatosnak kell lennie. Tudnia kell, hogyha a végső húr is el talál szakadni, úgy nem fogja tudni ismét azt az erőt sorompóba állítani, amelyre a legutóbbi nemzeti ellenállás idején képes volt. Hisszük, hogy Őfelsége nem fogja az erőszakos letörést választani, hanem a függetlenségi párttal, mint a többséggel keresi a kibontakozást. Az alkotmányos kibontakozással szemben pedig remélhetőleg a függetlenségi párt is figyelembe veszi azokat a veszedelmeket, amelyek egy újabb nemzeti ellenállás folytán érheti a nemzetet. A köpenyeg. — Politikai divatcikk. — Megbízhatatlan éghajlatunk minden gonosz szeszélyét október képviseli. Mikor a paszát- szelek melódiában wagneri muzsikája végig si- vit hazánk rónáin és bércein, az időjósok hisztériába esnek és a komoly meteorológiai intézet idegesen kapkod a prognózishoz. Ilyenkor nagy fontossága van a helyes öltözködésnek. ' Előáll a kérdés, mit öltsünk magunkra ? láttam, győztem, újamon a karika gyűrű. Isten veled! Ölel Olivér“. A levelet megcimezi, borítékba teszi, aztán a szobában sétálgatva, hol az ablaknál, hol a tükörnél meg-meg állva monologizál tovább: — Igen, igen öreg barátom, lieber Schulkamerad : így megy az nállam, gyorsan, miként egy jól irányzott ágyulövés. Szegény fiú, tudom hogy fog pukkadozni levelem olvasására. Nagyszerű gyerek ez az én pajtásom lovag bedőházi Bedőházy Benő. Sajnálom szegényt, először, hogy én soron kívül lettem hadnagy, pedig ő elsőnek, én utolsónak kerültem ki az iskolából; sajnálom másodszor, hogy Erzsikét elkaparitom előle. Igaz, abban még nem vagyok bizonyos, hogy szeret-e a kis aranyos, no de majd imponálni fogok neki. Egy dzsidás hadnagyot, nemes és nemzetes kis és nagyszekeresi Szekeressy Olivért, kinek ereiben Töhötöm vér csörgedez, csak nem kosarazza ki ... Az esküvővel még várhatunk 1—2 évet, mig mint mondani szokás, kitombolom magam. Aztán ő 16, én 20 éves vagyok, még élhetünk úgy is eleget együtt, oly sokat, hogy akar rá is ununk egymásra, mint a tisztek a sarzsilovukra. Közben ismételten meg-meg áll a tükör előtt, úgy gyönyörködik önmagában: — Ez a nyomorult szabó az ulánkámat mégis csak bőre szabta. Hiába prédikáltam neki a mekegő kecskének, hogy midért hordok, tehát jó szűk legyen. Milyen másképen festek majd hadnagyi ruhában. Azt is mondhatom milyen pompás érzés lesz majd az, ha a tisztek a generálistól lefelé mind végig paroláznak, a kapitányok pedig még brúdert is isznak. Ezt az isteni érzést csakis az érezheti, ki — s itt haptákba vágja magát — Őfelsége a legfőbb hadúr, — soron kívül hadnagyának nevezett ki. Tegnap még csak kadetocska, holnap már hadnagyocska. Szavamra mondom, a zászlósi rang sem megvetendő, — feltéve, ha otthonról elég zsebpénze van az embernek, — de azért a zászlós A felöltő, kivált a bő, kényelmes angol- fázon, nem rossz. De én a magam részéről a köpenyeg mellett döntök. A köpenyeg az ősember első, praktikus ruhadarabja és kétségtelen vonatkozásban áll a tógával, kacagánnyal, mentével és palásttal. A köpenyeg már a történelemben, sőt a Bibliában tudott magának helyet szorítani. Jusson eszünkbe József köpenyege. Mi lett volna a prűd sémita ifjúból, ha a köpenyeg alól szabadulva, nem menekült volna Putifárné kéjsóvár karjaiból ? Igen, abban a kritikus pillanatban a köpenyeg mentette meg József erényét és a zsidó nemzet sorsát a végromlástól. Minden jel arra enged következtetni, hogy a köpenyegé a jövő. Nem csupán azért, mert abba burkolódzhatunk a legkényelmesebben s azzal védekezhetünk legsikeresebben az ártó szelek ellen. A köpenyegnek ennél sokkal becsesebb, fontosabb tulajdonsága van. A köpenyeg az egyetlen ruhanemű, melyet kényelmesen, játszva, könnyű szerrel forgatni lehet. Kell-e magyaráznom a köpenyegforgatás megbecsülhetetlen előnyét a magán és nyilvános életben? Képzelhető-e diplomáciai siker, politikai eredmény, vagy karrier, köpenyegforgatás nélkül ? A köpenyeg célirányos forgatása szerez az államférfiunak súlyt, jelentőséget és érdemrendeket. A köpenyegforgatás művészete a leghasznosabb iparművészet. Nézetem szerint az államnak kötelessége volna gondoskodni, hogy ennek a művészetnek tanszéket állítsanak az egyetemen. (Micsoda elsőrangú tanári kart lehetne összeállítani pártközi alapon!) Mert ne tessék ám hinni, hogy a köpenyegforgatás valami egyszerű, kényelmes foglalkozás. Az öntudatos köpenyegforgatónak pro- videnciális tájékozottsággal kell bírnia. Tudnia kell, mikor, merre és milyen arányokban forgassa a köpenyeget. Hajszálmérleggel kell ellenőriznie az eshetőségeket, különben könnyen megeshetik, hogy visszafelé sül el a köpenyeg. Vegyük csak a bankkérdést. Ezidő szerint például négy kombináció fujdogál: közös, önálló, karttel és állami bank. Melyik kombináció felé forgassuk a köpenyeget, nehogy az ellenkező áramlat szele elsodorjon ? mégis csak ötödik kerék a tisztek között. így aztán sokszor sajnálatra méltó helyzetbe jut. A bálokon érezhető ez legjobban, hol szerényen visszahúzódva kell várni, mig a századosok, főhadnagyok, hadnagyok leteszik a generális szép szőke leányát. Pedig a bálokon igazságszerint nem a sematizmusbeli sorrendet kellene betartani, de hát civil-mondás szerint: az okosabb enged, katonáéknál a zászlós enged. Pedig ha a leányokat megkérdeznek, azoknál a zászlósnál kezdődnék s ezredesnél végződnék a sorrend. Most jut eszembe, hogy jártam a múltkor is. Az édes andalgó, a bájos boszíont — beh okos ember volt, a ki feltalálta — a képviselő feketeszemü kautióképes leányával akartam táncolni, repülésemben feltartóztatott egy erős kéz. Hátra sem néztem, megismertem a fogását: a Rittmeisteremé volt: — „Az öreg őrnagy hivat,“ — mondá. Vigyázba vágtam magam, sarkon fordultam s a térparancsnok, az öreg őrnagy keresésére indultam. Már velem szemközt jött az öreg. „Lieber Fähnrich — szólít hozzám kenetteljes hangon, mint egy Regi- menspáter — a leányomnak nincs táncosa a négyesre, lennél szives!“ Igaz, hogy őnagysága túl van a XXX-en, kautiója sincs, de mert az öreg letegezett, rendelkezésére álltam. Pedig igazi gyötrelem vele táncolni, inkább két re- mondát lovagoltam volna agyon. Akár mit beszéltem neki egy rövid igennél vagy nemnél hosszabb feleletet nem lehetett belőle kicsikarni. Szóval a szegény kadét hiába megy a bálba, nincs alkalma a táncra. No de annál többet táncoltatják a gyakorlótéren, a kaszárnyában, a lovárdában. Brr. — Fähnrich ide, Fähnrich oda. Fähnrich tegye ezt, Fähnrich tegye azt. Ha a században rozsdás egy kengyelvas, ha valamelyik ló influenzás, tulmakacs, tulkö- vér, ha a bundás regruta nem jól ül a lovon, ha, ha, ha, ezer ha, mindennek a kadét az oka. Hahaha ....
