Szatmárvármegye, 1909 (5. évfolyam, 2-52. szám)
1909-10-03 / 40. szám
6-ik oldal. SZATMÁRVÁRMEGYE. 40-ik szám. — Állatdijazások Szatmármegyébea. A Szatmármegyei Gazd. Egyesület ez évi üsző és bornyastehén díjazásait október havában tartja a következő helyeken: 4-én Kővárhosszufalu- ban, 5-én Fehérgyarmaton, 8-án Csanáloson, 13-án Szatmárnémetiben, 15-én Mátészalkán; mindenütt d. e. 9—11 óra időközben. Kiosztás alá kerül 1500 korona. Díjazva csak kisgazdák állatai lesznek, mig a nagytenyésztések és nagybirtokosok állatai díszoklevelet nyerhetnek. A felhajtás kielégítőnek Ígérkezik. — Hátha én is kikapok ? A helybeli rendőrség jóvoltából gyakran előforduló látványosságban volt része a múlt hó 29-én este sétáló közönségnek. A Széchenyi-utcán városunk egyik legforgalmasabb helyén egy posztoló rendőrlegény szomszédságában és szemeláttára játszódott le a jelenet: Két kocsis összekülönbözött, szitkozódva, káromkodva rohantak egymásnak s mintegy félóráig találgatták bottal kezükben, hogy melyikük feje keményebb. Az elemi iskolánál álló rendőr gondolt egyet, „hátha én is kapok?“ bölcs megfontolás után ellenkező irányba sietett, ügy lálszik a kötelességtudás minden részére kiterjedő alapos oktatásban részesül rendőrlegénységünk, mert, hogy a rendőrség engedelméből naponkint hallható utcai istenkáromlások és látható ilyen esetek miatt hölgyközönségünk már alig-alig sétálhat, régi dolog. Nem lehetne ezen segíteni ? . .. — Gizella királyné himző iskolája. Ecim alatt Szmik Antal mérnök 69 oldalra terjedő értékes történeti tanulmányt irt és adott ki. A csinos füzetben ismerteti a hímzést Európában a középkor derekán, majd rátér Gizella magyar királyné himző-iskolájára, leírja a magyar koronázási palástot. XVIII. János pápa miseruháját, ismerteti a magyar öltést s nehány igen ér- deKes történeti adattal fejezi be a kis müvet, mely irodalmunkban páratlan a maga nemében, annyival inkább, mert olyan jeles szakértő tollából került ki, ami'yen Szmik Antal a kézimunka terén. — Halálos szerencsétlenség. A fiatal vér, a meggondolatlanság, a hányavetiségnek ismét áldozata van. Svensere Pál 18 éves gépész- tanoncot saját hibájából halálra gázolta a gőzeke. A halálos szerencsétlenség szomorú történetéről alábbiakban számol be tudósítónk: Svensere gépésztanonc a gróf Károlyi Gyula uradalma egyik gőzekéjénél volt alkalmazva. Múlt hó 28-án a Kláramajor melletti tagban dolgozó két gőzeke egyikén foglalatoskodott Svensere s munkáját a gépész megelégedésére pontosan teljesítette. Dél tájban leugrottá mozgásban, működésben levő gépről, majd utánna szaladt s a kiskerék hajtóját megragadva, fel akart ugrani a gépre. A gép gerendején ülő gépész és a fütő figyelmeztették, várjon, mig megáll a gép, mert a mozgásban levő gépre veszedelmes a felszállás. A gyerek azonban vesztére nem hallgatott az intő szóra Felső teste már fönn volt a gépen, miközben jobb lábát a kis kerék elkapta s egész testét magával rántotta. Svensere a gerendej hosszában elterült a földön s a gép fejét összeroppantotta. Minthogy bűntény esete nem forgott fönn, a bíróság a nyomozást beszüntette, a boncolást mellőzte s a temetésre az engedélyt megadta. — Időjárás októberben. A meteor szerint október hó változási napjai 6, 7, 12, 13, 14, 18, 22, 26, 28. és 30-ra esnek, melyek közül a legerősebb hatásúak a 6, 12 18. és 26-ikiak. A 6. enyhébb, a 12-iki szeles, hűvös, részben csapadékos; a 18. újra enyhébb, száraz ; a 26. hűvös, csapadékos, esetleg hideg jelleggel, mely dért, sőt fagyot is hozhat s e jelleggel a hónap végéig megmarad. Október tehát eléggé változatos hónapnak Ígérkezik, még enyhébb időközökkel, de végén két külső bolygónak, leginkább a Szaturnusznak befolyása folytán a hidegebb jelleg is érvényesülhet. Felkérjük azon tisztelt előfizetőinket, kik még hátralékban vannak, szíveskedjenek hátralékukat a kiadóhivatal címére (Nagykároly, Kaszinó-utca 2. szám) mielőbb beküldeni. SZATMARVÁRMEGYE Egy évre .... 8 kor. — fill. Félévre .... 4 kor. — fill. Negyedévre ... 2 kor. — fill. Egy hóra .... — kor. 70 fill. A szatmári lóverseny. A szeptember 26-iki szatmári lóverseny kedvező időjárás mellett, nagy közönség érdeklődése mellett folyt le. A legtöbb futamban aránylag nagy mezőnyök indultak s gyakran érdekes tippelésekre nyújtott alkalmat az eredmény bizonytalansága. A totalisateur is serényen működött, olykor jelentékeny kvótákkal örvendeztetve meg a nyerőket. Az egyes versenyek eredménye a következő volt: I. Mezőgazdák versenye. 1. Laki Lajos, 2. Báró Bálint, 3. Korcsmáros Imre, 4. Csejő István. II. Tény észverseny. 1. Galgóczy István „Erzsi“. 2. Galgóczy István „Lola“, 3. Kállay Szabolcs „Gyöngyöm“. III. Szatmárváros dija. 1. Merweld Max „Dalila“, 2. Irinyi Csaba „Asmus“. IV. Hölgyek dija. 1. Galgóczy István „Lola“, 2. Weisz Ignác „Portó“, 3. bér. Kovács Miklós „Csóré“V. Akadályverseny. 1. Merveldt Max „Tanered“, 2. Ujfalussy Gábor „Babám“, 3. Szunyogh Albert „Afiss Hilla“, 4. Polster Gyula „Petyi“, V7. Gátverseny. 1. Fanta Géza „Mókus“, 2. Böszörményi Árpád „Bacsevszky“, 3. Kállay Szabolcs „Préda“, A verseny intézőség élén bér. Kovács Jenő elnök állott; a bírói tisztet Domahidy Elemér látta el. Óvás csak a IV. futamban volt, amelyet az intézőség elutasított; felebbe- zéssel nem éltek. Csarnok. A spiritizmusról. Irta: Eörvös Háthé. Élek, tehát meghalok, ts vájjon ez a halál csakugyan az örök megsemmisülést jelenti-e ? Avagy az örök életet, mely a népekkel veleszületett hit reménysége, meggyőződése. A ma- terialisztikus tudomány a megsemmisülést, illetve az anyagban való feloszlást tanítja, az isteni kinyilatkoztatásra támaszkodó theologia, avagy a keresztény tudomány az örök élet bizonyosságára esküszik. És az emberek? Megoszlanak e két tanítás szerint. A nagy tömeg várja és részben, nagyjából készül is az örökkévalóságra, a materiaisztikus tudományból táplált lelkek, pardon egyedek, vagy „értelmes“ állatok — várják a halált, mint az anyag szükségszerű kifáradását, mely egy utolsó fáradt lobbanás- sal, mint a mécses láng az olaj fogytával fellobban és kialszik. Végre az anyagnak, vége a világosságnak, az életnek! Hogy e kétféle meggyőződéssel eltelt emberek közül ki részén van az igazság, vita tárgyát képezheti, de hogy a kettő közül ki a boldogabb, tapasztalaton épült meggyőződésem szerint kétségtelenül az örök életre készülő, az Istent hivő. Mert hiába csak az élet a legfőbb jó, amiért reszketve vágyakozik az emberi lény. Az élet, amint Heine mondja „jobb a halál sötét, rideg üres semmijénél.“ A legnagyobb rossz a halál. Álszemérem nélkül, slinte ösztönszerint való beszéd volt, melylyel a nagy Lővve kellemesen visszautasítja Duvent őrnagy pisztoly párbajra való kihívását: „Inkább vagyok élő kutya, mint haldokló oroszlán.“ Gőthe, Heine, akik halhatatlanságuknak már a földi életben kétségtelen jeleit látják, az ősz Lőwe és annyi más nagy szelleme az emberiségnek, a halált egy gyászos, szomorú végnek látják, mely után a nagy öntudatlanság, a köd, a megérthetetlen semmi következik. A hivő lélek, az igazságban élő keresztény — a vallás szavai szerint „feltámadást“ lát a halálban, a spiritizmus pedig: születést. E két tábor emberei hiszik az élet öntudatos folytatását, bár más szavakkal jelölik is a transcedentális tényt. Birtokukban van tehát a legnagyobb kincs — az élet, mely kibontakozván a test béklyóiból — az örökkévalóság előcsarnokába lép. Az örök életet pedig, szemben a materialisták tanításával nem a test, az anyag, hanem az öntudatos lélek (psyche) rejti magában. A vallás embere az isteni kinyilatkoztatásban találja a tulvilági élet biztosítékát, melyet Krisztus bizonyított szavaival é.\ csudás feltámadásával ; a spiritista elfogadván Krisztus bizonyságát, önkéntesen előidézhető tényekre hivatkozva tesz tanúbizonyságot a túlvilágról — és a szellemekkel való közlekedés lehetőségéről. Tehát, amig a vallás a túlvilág létét isteni tekintélyre hivatkozva kijelenti, addig a spiritiz- mus annak az emberi értelemmel felfogható mivoltát deríti fel az emberi lélek előtt. Hogyan, hát az ember akinek értelme az anyag törvényeinek megismerésében is oly erőtlen, képes az örök ködbe burKolt tulvilági élet titkainak birodalmát áttekinteni ? A spiritizmus erre a kérdésre egyenes feleletet ad. Igen. De, amikor a lehetőséget igazolja: az ember belső alkotórészeit másképen construálja meg, mint az orvos. Az értelmet szellemnek nevezi, az életerőknek a lélek nevet adja. Az agy pedig elveszti mindenhatóságát — s egy finoman szerkesztett központi géppé válik, melyet a lélekben lakozó szellem: az öntudat igazgat. Mert a lélek az élet, a rendező principum, mely átjárja és betölti a testet és ebben a flui- dikus valamiben él a szellem, mely megismer, apercipiál, teremti a gondolatot és suggerálja az érzéseket. Ez az anyagtalan élet a minden, az egyén; ez hordozza benső természetében az örök életet. A test a maga miriád és miriád sejtjével a gép, melyet, hogy az anyaggal érint- kezhessék, azt uralja, elfoglalt a lélek. így tehát az ember nem a materialistikus tudomány által megkonstruált objektum, hanem egy egészen más összetételű teremtmény. Nem az anyag tulfinomult sejtjeinek mozgó, cselekvésre képes conglomerátuma, hanem egy dua- listikus alany, melyben a mechanismus a tökéletességgel szerkesztett gépnek, a testnek jut, a szellemi ténykedést a lélek végzi a gép által, olykor a gépen keresztül. E dualistikus állapot pedig magában hordozza a halált és az u. n. születési képességet, más szóval az örök életet anyagi és transce- dentális értelemben. íme a spiritiskus felfogás diadala a materialistikus felfogáson. Egy banális szóval kifejezve, a spiritizmus túllicitálja a materialismus tanítását. Örök élet az anyagban, — de örök élet a szellemben is! A materiális tudomány pedig a tőle megszokott cinizmussal kacag ezen a tullicitáláson és kipécézi a kérdést: „De hát van-e lélek, hol van, mi az?! Mutassátok meg nekem!“ És a spiritizmus nem tér ki e kérdések elől. Mély meggyőződéssel feleli: „Lélek van !“ A léleknek átlaga, észlelhető sajátsága, charach- tere van! Sőt a lelket, mely elrejtőzve él az emberben és láthatatlanul a transcedentális világ szemlélhetetlenségében — hivó szavával megjelenteti — láthatóvá teszi, sőt a materializálódott lélek által cselekményeket vitet véghez és meggyőzi az anyagelvü tudománynak oly különösen fanatikus és világraszóló hívét, mint Lombrosó. És ez az anyag mindenható ságáról meggyőződött tudós látván a föIdöntuP lélek (szellem) megnyilatkozását igy ir: 1 „Szégyelem magamat és levert vagyok, amiért, hogy e tényeket oly makacsul és annyi ideig tagadtam.“ Lombrozó csak egy ama anyagelvü tudósok táborából, akik a spiritizmus észszerü- ségét, a spiritisztikus tények lehetőségét, valódiságát perhorreszkálták s akik meggyőzetvén, e misztikus tudománynak bajnokaivá váltak. Az egyház, mely a szellemvilág létezését elismeri, az emberi életbe, sorsba, sőt a legbensőbb lelkimüködésbe való befolyását hiszi, a spiritizmus ellen ha nem is küzd, de annak gyakorlását határozottan kárhoztatja. Ez természetes is. A lelki és szellemi élet hatalmas ereje csudálatos, szinte kábító tüneményei, képességei a tömeg által gyakoroltatván, a gyermek kezébe kerülve bizony veszedelemmel fenyegetné a társadalmat. A babona, a szédelgések ezer nemekelne életre és riasztgatná a jelenségek benső és igaz értékét, értelmét megérteni nem tudó tömeget. Mert a spiritizmus gyakorlásához nemcsak hit,
