Szatmárvármegye, 1909 (5. évfolyam, 2-52. szám)
1909-01-31 / 5. szám
2-ik oldal. SZATMÁRVÁR MEGYE. 5-ik szám. A községi gyámpénztárakról. A belügyminisztérium az 55300—1933. számú rendeletével megalkotta a községi gyámpénztárak kezeléséről, az árvapénzek gyü- mölcsöztetéséről és a gyámügyi számvitelről szóló szabályzatot. Hogy mily üdvös intézkedéseket tartalmaz e szabályza , azzal — azt hiszem — minden kartársam teljesen tisztában van. Különösen tisztában vannak azok, kiknek községében ilyen gyámpéztár már létezik. Ilyen községi gyámpénztárnak felállítása a közvagyonosodás előmozdítása céljából minden községben, hol a kellő szellemi erő is megvan, hogy mennyire kívánatos, azt fejtegetni valóban felesleges. Két községem anyagi boldogulását, tisztán ezen községi gyámpénztárnak köszönheti. Már pedig ahol anyagi jólét honol, ott jön a többi boldogság, ha ehhez még béke és egyetértés is járul. Munkára fel kedves kartásaim ! Mutassuk meg, hogy hivatottak vagyunk minden tekintetben arra, hogy képesek vagyunk községeink jólétének előmozdítására szavunkat felemelni, tettre készen állani, ha éjelekkel kell pótolni is a munkanapot! Hiszen községünk jólétével párhuzamos a mi jólétünk is. Mutassuk meg minden téren, hogy szellemi érettségünk, a reánk bízott sokoldalú és felelősségteljes munkakör stb.-nél fogva érettek vagyunk arra, hogy mi — községi jegyzők — helyeztessünk községeink élére s nincs szükségünk arra. hogy felettünk a törvények, utasítások és rendeletek tömkelegében teljesen járatlan, hivatalos ügyekben még gondolkozni is képtelen s töbnyire a legfurfangosabb észjárással biró analfabéta egyén őrködjék s verje mellét cinikusan, mint a község feje. Álljunk elő minél többen, minél többször a közügyet szolgáló, megokolt, önálló indítványainkkal minden téren. Mutassunk rá, hol tapasztaltuk a törvény ferde intézkedéseit, miként óhajtanánk azt a köz érdekében szanálni. Hiszen ott fenn, ha egészséges eszméket pendítünk meg éppen a köz érdekében, nem hiszem, hogy meg ne hallgattassunk. Mi , ismerjük legjobban a nép viszonyait. Tulajdonképpen nincs az a törvény, rendelet stb. amit végső fokon ne mi plántálnánk át a köztudatba, igy mi tudjuk legjobban, hol van a baj — s gyakorlati emberek lévén, — hol és miként lehetne segíteni s a közjót előmozdítani törvényes formák között. télén, erőltetett mosolygást kényszeritett magára, de attól szinte megfagyott a főhadnagy vére, amikor rápillantott. Tekintetük újra találkozott s mig a főhadnagy megköszönni látszott e nem várt jelenetet, addig a leány érezte, hogy e védekezést alighanem rosszul gondolta ki a pillanat hatása alatt. Tényleg úgy is történt, mert Irén nem törődve a vendégjoggal, ugyancsak kikelt Bod- roghy főhadnagy ellen. — Főhadnagy ur tényleg jó barátja Bellám volt jegyesének? . . . Úgy mondja meg neki, hogy egy szívtelen ember. Nem fél az Isten sújtó kezétől, hogy azzal veri meg egykor, mivel e szegény szerencsétlen leány ellen vét .czett? — De Irénke édes ... — szakitá félbe Bella. — Tudom, helytelenül cselekszem, de azt is én tudom, milyen megmérhetetlen nagy a te fájdalmad. Ma reggel is — mondá a főhadnagyhoz fordulva, — levelei közzé temetkezve olyan keserves könyhullatások közt találtam, hogy a pogány is megszánta volna. A főhadnagy mélyen megrendülve hallgatta ezt a súlyos vádat, melynek minden egyes szavát vérlázitóan viszhangozták szivének dobbanásai. Szinte remegett egész énében. Óriási lelki tusája hevében agya forrott, izgott, tüzelt, miként a kitörni készülő láva. Gondolatai egymást űzték, hajszolták, de mig egyik ajkáig ért, hogy védelmére keljen, a másik már elűzte rohanásában. Ez a veszélyek közt meg- edzett férfi már sokszor volt olyan nehéz helyzetben, hol nem a mély megfontolás, hanem a pillanat hatása alatt kellett cselekednie, ott mindenkor bravúrosan megállta helyét s ime Ezen célból vezéreltetve, voltam bátor alábbi indítványomat — mit a szatmármegyei jegyzői egylet magáévá tett — az országos központi jegyzői egylethez beküldeni, hol is az legközelebbi gyűlésünkön tárgyaltatni fog. Felkérem kedves kartásaimat, hogy ezen indítványhoz minél számosabban szíveskedjenek — e lap hasábjain — hozzászólani. hogy az elnökség által megírandó memorandumhoz a teljes eg'sz anyagot hangyaszorgalommal idejében összehordhassuk. Indítványom a következő : Az országos jegyzői egylet közgyűlése küldöttségileg tisztelegjen a nmélt. belügy- minis'ter ur ő excellenciája előtt s memorandumában kérje, hogy: I. Az 1877. évi XX. t.-cz. 285. §-a alapján mindazon községek ruháztassanak fel önálló gyám óéntári jogosultsággal, mely községekben az odavaló illetőségű kiskorúak és gondnokoltak készpénzei és pénzértékei a 30,030 (harmincezer) koronát elérik, vagy azt meghaladják. II. A gyámpénztári jogosultsággal már felruházott vagy ezután felruházandó községekben a kezelés az 55300—903. B. M. ügyviteli szabályzatban körülírva lévén, annak 4. §. 1. bekezdése egészittessék ki akként, hogy a „gyámpénztárnok és községi jegyző mint ellenőr díjazása — ha a gyámpénztári tartalékalap a 15000 koronát meghaladja — a tartalékalap terhére állapittassék meg s az ellenőr javadalmazása az állami fizetéskiegészitésbe be ne tudassák.“ III. A memorandum elkészítésével s átnyujtásával az elnökség, valamint a kik a küldöttségben részt venni kívánnak, bízassanak meg. Indokolás : Azt hiszem, indítványom I. részével indokolni teljesen felesleges azon körülményt, hogy egyes községeknek önálló gyámpénztári jogosultsággal ' Való felruházása szociális szempontból s igy a közvagyonosodás előmozdításának szempontjából mennyire kívánatos. m 'it, ' Jól tudjuk, hogy a vármegye fenhatósága alatt levő s rrtbsit már^sa kir.’adóhivatal kezelésében álló gyámpénztárak a kiskorúak és gondnokoltak készpénzei után rendszerint 3— 3‘/4°/o kamatjutalékot számíthatnak. Ennek oka főleg az, hogy magánadós az úgynevezett megyei gyámpénztárt — a hosszadalmas s emellett költséges eljárás miatt — fel nem keresi s igy az árvavagyon csaknem letétileg __________________________________________ most két gyönge növel szemben szive, lelke, ajka, mindene megtagadta a szolgálatot. Mástól bárkitől szívesen eltűrte volna ezt a metszőén kegyetlen vádat s bizonyára érzelmeinek sokkalta nagyobb harcában is tudott volna védelmére szavakat találni, de Irénkével szem- ber teljesen tehetetlenül vergődött tépelődései között. Végre mégis csak leküzdötte szokatlan idegességét és remegő hangon igy szólt Irénhez. — Végtelenül sajnálom, hogy Irénke nagysám bemutatkozásom alkalmával nem hallotta nevemet: én vagyok Belluska volt jegyese. Bella, a mint észrevette a főhadnagy szándékát, hogy Irénkét, hacsak egyelőre is, megkímélje a keserves csalódástól, felugrott és szájára tette kezét, elnyomni akarván szavait, de már késő volt, minden ki volt mondva. Irénke e nem várt kijelentés hallatára csaknem ájultan hanyatlott hátra a fotelben. Rettenetes lelki errupció dúlt gyönge kis keblében. A milyen váratlanul mosolygott feléje a szerelem éltető napja, a szerelmes leányok kisérő árnya, a csalódás épen olyan hamar zúzta össze az ő merész fantáziájával megalkotott tündérképeit. Úgy érezte, örökre beborult szerelmének kék ege, tarolt mező lett szivének virágos kertje. Hit, remény, szerelem, boldogság mind-mind ott hevertek lábainál összezúzva, széttaposva. Ki látott már szivén lőtt galambot a föld porában vergődni ? Épen úgy nézett ki ez az egy szó által halálra sebzett leány is. Alig volt ereje könnyeit visszatartani s töredező, halvány hangon Bellának annyit mondani: — Miért nem montad te ezt nekem azonnal?? kezeltetvén, az adóhivataltól, esetleg valamelyik pénzintézettől nyert 4 — ritkán — 4'5°» csekély kamatjövedelemből levonja a gyámpénztári tartalékalapot illető rendesen 10°» jutalékot s a csekély maradványt tőkésiti a kiskorú vagy gondnokolt részére járó kamat- jövedelem gyanánt; addig a már önálló gyámpénztári jogosultsággal biró vagy egyes községeknek ily jogosultsággal történendő felru- háztatásuk esetén, a helyben vagy szomszédos községekben lakó kölcsönt felvenni szándékozó föld- vagy házbirtokosok a vidéki gyámpénztárakat nagyobb előszerettel keresik fel s a rendszerint 7%-os jelzálogkölcsön mellett az ily gyámpénztárak a kiskorúak s gondnok rltak tőkéje után szintén 6'3% kamatjövedelmet biztosítanak úgy, hogy pl. egy egyéves árva 1000 kor. tőke mellett 24 éves korára tisztán 4244 K. 75 fillér készpénz birokába jut, mig a megyei, illetőleg adóhivatali kezelés mellett ennek legfeljebb felét nyeri kézhez. Nagy előnye a községi gyámpénztárnak, hogy az árva nagykorúsága elértével követelése avagy szülője, gyámja, gondnoka az esetleges neveltetési stb. költségek kézhezvétele alkalmából nem kénytelen Poncziustól Pilátusig járni, időt veszíteni, költségeskedni, hanem azt idejében s gyorsan kézhez veheti! A 30.000 koronát azért vettem alapul, mert oly község édes hazánkban hihetőleg több van, melyben a gyámoltak és gondnokoltak pénzei és pénzértékéi ez összeget elérik vagy meghaladják ; meg hogy a helyi kezelésnek legyen is értelme ! Indítványom II. részét indokolni bátorkodom a következőleg; Az 55.300—903. R. M. szabályzat 4. §-a a gyámpénztárnok és ellenőr díjazását a gyámpénztári tartalékalap terhére nem állapítja meg. A szabályzatban ez az intézkedés abból a szempontból helyes, hogy a tartalékalap a netalán veszendővé vált követelések fedezésére szolgál ; mindazonáltal tekintettel arra, hogy az 55.300—903 B. M. szabályzatban világosan megjelöltetik a kölcsönadás lehetősége és annak feltételei s a mennyiben az ilyen községi gyámpénztárak rendesen csak pár száz, vagy legfeljebb pár ezer koronáig terjedő kölcsönöket folyósítanak, úgy — a tapasztalat szerint — legritkább eset az, hogy elveszett kölcsön miatt a tartalékalap igénybe vétessék, elegendőnek vélem, ha a tartalékalap 15.000 koronán aluli része a netalán elveszendő követelések fedezésére szolgálna. A 15.000 koronát meghaladó tartalékalapból azonban nem— Gondolhatod, miért akartam ezt előtted eltitkolni. — Sejtem — mondá színlelt nyugodtsággal, — belátok a szivedbe, szemedből olvasom ki gondolatodat. Majd a főhadnagyhoz fordulva folytatá: — Engedjen meg, de azért most sem vonhatom vissza előbb mondott szavaimat, sőt még inkább hangoztatom, csak sajnálhatja tettét főhadnagy ur, mert e leánynak olyan nemes szive van, mint a legdrágább gyémánt, kincset ér az. A hol ó jelen van, ott a könny is felszárad, feledésbe megy a bánat. Bizonysága ennek, hogy ő az ön viselkedése dacára is rajong önért. A főhadnagy némán állott fel helyéről, Bella kezét összevissza csókolta s mélyen át- érzett hangon kérte: — Bocsásson meg! Jól tudom, bűnös vagyok, de határtalan boldogságom felülmúlja vétkemet. — Nem szerettem volna hűen és igazán, — feleié Bella — ha neheztelnék önre. Én úgy sem engedtem volna meg, hogy fényes pályáját, melyért ön oly nagyon rajong, értem otthagyja és esetleg boldogtalan lett volna. Szemrehányásaim akkor igazán megölő gyilkosaim lettek volna. — Pedig higyje el, én szívesen cserélem fel aranyos atillámat az egyszerű polgári ruhával, csak hogy önt boldoggá tegyem! Az önvád ugyanis eléggé marcangolja azóta szivemet s életem folytonos bünhödéssé válik, ha helyre nem hozom vétkemet. Nem a történtek hatása alatt mondom ezt, be tudom bizonyítani, nem egyszer tettem elválásunk óta lépéseket az ön feltalálására; fáradozásaim azonban sajnos hiábavalók voltak.
