Szatmárvármegye, 1909 (5. évfolyam, 2-52. szám)
1909-07-25 / 30. szám
2-ik oldal. SZATMÁRVÁRMEGYE. 30-ik szám. Vezéreink, kik a helyzet jövő kialakulására döntő irányítást gyakorolnak, jól tudják, mivel tartoznak nemzetünknek. Bölcs, öntudatos,, kitartó munkájukkal bizonyára végét szakítják ennek az örökös harcnak, mely csak a nemzet erőit gyöngíti, szipolyozza. A bortörvény népies ismertetése. Darányi földmivelésügyi miniszter ismét egy hasznos kis könyvecskével szaporiíotta a földmivelésügyi minisztérium népszerű kiadványainak számát. Az 1908. évi XLVII. t.-c., vagyis az uj bortörvény, immár január 1-sö napjával lépett életbe, mégis a legjobban érdekelt magyar szőlőbirtokosok legnagyobb része máig is alig vesz róla másként tudomást, minthogy tudomásul veszi, hogy valamiféle uj bortörvényt alkotott a törvényhozás, de hogy ahoz miként és hogyan alkahrfazkodjék, az iránt majd csak akkor kezd érdeklődni, ha már az eljáró hatóságokkal kezd meggyűlni a baja. Persze ez a körülmény majd uj anyagat fog szolgáltatni arra, hogy a maradi gondolkodású szőlőbirtokos a kormányt szidhassa, pedig országos szempontból az ilyen gazdának egyáltalán nem lesz igaza, mert az uj bortörvényt igazán a legbecsületesebb gondolkodású és az ország bortermelése érdekeit szivükön hordozó szőlőtermelői hozzájárulásával alkotta meg a törvényhozás Darányi javaslatai alapján, aki most gondolkodott arról is, hogy a törvény és a vonatkozó végrehajtási rendelet a legvilágosabban megirt módon és igazán mindenki által hozzáférhető módon és alakban jusson az érdekeltek és érdeklődök kezeihez. Magára vessen hát az a bortermelő, aki ezután is a „törvény nem ismerésével“ próbál védekezni, mert a földmivelésügyi minisztérium által kiadott „Az uj bortörvény kis kátéja“ cimü, mintegy 184 lapra terjedő mü- vecske átolvasása egyszerűen megsemmisíti az ez irányú védekezést, még akkor is, ha valaki azt egyáltalán elfogadni is megkísérelné! Ez a tartalmas kis törvénymagyarázat könnyen megérthető stílusban ismerteti a bortörvénynek s a bortörvény végrehajtására vonatkozó rendeleteknek mindazon rendelkezéseit, amelyek a szőlősgazdákat, valamint a bor-adásvételével foglalkozókat érdekli. A kérdés és feleletekben megirt könyv betűrendes tárgymutatóval van ellátva, melynek alapján bárki könnyen megtalálhatja a választ arra, amit tudni kíván. Ára 23 fillér. Lelkészek, községi jegyzők, tanítók, valamint kis szőllösgazdák azonban ingyen kaphatják meg, ha ezirárt a m. kir. földmivelésügyi minisztérium könyvtárához, akár levelező-lapon is, fordulnak. leáldozik a nap vagy a kihalt kopár mezők fölött egyszerre valami rég elfelejtett ének dallama rezgett át, vagy talán az ifjú álmok hősei kisértettek erre? ... De ki tudna megérteni egy leányt ? . . Nem tudom miért, nem is sejtem miért . . . szivén lőtte magát a gouver- nante ... a gouvernante . . . * Óh, a világ kellemetlen, unalmas, ostoba és gyáva ... A halálról pedig nem sokat tudunk, de mi, akik szomorúan itt bolyongunk a kietlen földi téreken, sejtjük, hogy nem lehet rosszabb az életnél. Lomha, nehéz ködök feküsznek a tarlókon. Talán a másik világon másként van ! ? Az álmos tengerek felől kábító szelek kelnek útra, illatoznak az ibolyamezők és a virágzó fák ágain rég elhalt csalogányok szellemei énekelnek mámoritó dalokat a Bretagne legendáiról ... És talán azért kelt útra fiatalon, egy fehérbe öltözött halott menyasszony : a gouvernante ... a szép kis gouvernante . . . Erdössy Vilmos. A tanítónők és nőtisztviselők íérj hezmené séről. A modern kor és a nehéz megélhetési viszonyok, valamint a férfiaknak a házasságtól való idegenkedése ma már a nőt is arra kényszerítik, hogy kivegye részét az élet küzdelmeiből, és hogv függetlenségre törekedjék. S kétségtelenül igaz, hogy a női lelkületnek és gyöngéd bánásmódnak a legalkalmasabb a tanitónői pálya. Emellett bizonyít az is, hogy ezt a pályát lepik el legjobban a nők és hogy itt mu- tatko ik nagymértékben a tulprodukció. Akik a nőknek a közpályán nagy arányokban való alkalmazása ellen idökint felszólalnak, azokat sokkal mélyebb gazdasági okok vezérlik és bárhogy érveljenek is a feministák és a moralisták, nézeteiket sok mentő körülmény védi. Egynéhány évvel ezelőtt Bécsben előkelő hölgyek értekeztek a nökérdés ügyében és ott mondta egy mágnás asszony: — A nökérdést nem úgy oldjuk meg, bogy két lányt csekély fizetésű napdijas álláshoz juttatunk, hanem, hogy arra a két állásra egy férfit nevezünk ki tisztességes fizetéssel és akkor az egyik lányon örök időre segítettünk, mert az a férfi megnősül. Van ebben igazság. Tessék csak körülnézni a magánhivataiokban, ahol eddig egy hivatalnok dolgozott havi kétszáz korona fizetésért ott ma három kisasszony foglalatoskodik százötven korona összfizetéssel. Manapság tehát, midőn az értelmiséggel foglalkozók úgyis nyomorognak, államnak, városnak és nagyobb vállalatnak amaz intencióját nem lehet támadni, hogy azon igyekeznek, hogy minél több családnak kenyeret adjanak. Mert ugye azt a feministák is elismerik, hogy a tanítónők túlnyomó részben kinevezett tanítókhoz, vagy biztos állású hivatalnokokhoz mennek feleségül. S ha annak a tanítónak vagy hivatalnoknak olyan fizetést adunk, amelyre családot alapíthat, akkor igazán j nincs értelme, hogy a felesége elvonja egy másik családnak a fizetését, avagy azét az árva leányét, aki a szüleit tartja. „Élni és élni hagyni“, mondja egy elmés német közmondás. Minden nőnek a célja és élethivatása, hogy férjhez menjen és ha ezt élérte, akkor már történt is róla gondoskodás. Természetesen ezzel együtt jár az is, hogy a lányokat a gyakorlati és házas életnek neveljük és hogy, aki négy polgári iskolát végzett, az ne tartsa szégyennek és műveltségén alulinak a főzést és takarítást. Ebben a tekintetben pedig Svájc az igazi ideális ország. Sehol sem olyan tiszta és erkölcsös a családi élet, de még az utca se, mint Svájcban S ennek a magyarázatát én a jó nevelésben találom. Mert megbocsát nekem Schreiber Adél kisasszony és Bédiné-Schwimmer Rózsa urhölgy, de a modern nőt én nemcsak abban látom, aki fel van világosodva, ért a test ápolásához és tud tárcát írni, hanem abban is, aki a modern élet nehéz követelményeihez tud alkalmazkodni, erre készül és főleg az a modern nő, aki olyan gazdag tulajdonságokkal és eszközökkel rendelkezik, hogy hivatal és hozomány nélkül is jegygyűrűhöz jut. —y. Indítsunk harcot a fényűzés ellen. Azok között a bajok között, amelyek a magyarságot, — különösen a középosztályt — sorvasztják, nem áll az utolsó helyen a fény- üzési hajlam, a fölösleges, egymásra licitáló, sokszor ízléstelen, de a reális anyagi alapot legtöbbször nélkülöző luxus hajhászás. Nálunk a modern lakóházak nem egyszerű kényelemmel, hanem fölösleges fényűzéssel épülnek, fényűző a ruházatunk, szóiakozá- sunk, fényűző a közigazgatásunk, magastandiju oktatásügyünk, kereskedelmünk, sőt ami kicsiny iparunk van, az is sallangos. A fényűzés ugyanis olyan fogyasztás, mely fölösleget tételez föl. Ennek a józan ész szabályai szerint csak akkor volna szabad bekövetkeznie, mikor már szükségleteinket kielégítettük. Rendes körülmények között a fényűzés a gazdasági jólétnek s az ipari fejlettségnek a kísérője és ekkor is csak addig észszerű, mig az áldozat és az élvezet között meg van a helyes arány. És másban sohasem volna szabad nyilvánulni a fényűzésnek, mint a jótékonyságban, az életmód helyesebb berendezésében, egészséges, kényelmes lakásban, tiszta ruházkodásban s különösen szellemünk művelésében s nemes szórakozási kban. Nálunk azonban a fényűzésnek nem a vagyoni jólét a forrása, nem a fölösleg a mértéke s nem az életmód finomsága a kifejezője és nem az emberszeretet a vezérlő csillaga. — Nálunk a fényűzés hiúságból fakad és az érzékiség a táplálója. Mi felebarátaink irigységét akarjuk fényűzésünk révén felkelteni és — el akarjuk őket ámítani. Ez mély társadalmi baj, mely ellen a józan elméknek karöltve kell küzdeni; nőnek, férfinak egyaránt. A férfi sorsa igazán a nő. Övé a hatalom is, hogy a lejtőn lefelé rohanó férfi sorsának a kerekébe belekapaszkodhasson s megállítsa, mig lehet. Sokkal sebesebb ugyan most a rohanás, semhogy egyetlen fogással meg lehetne állítani, de folytonos fékezéssel, kitartó akarattal lassítható s végre egészen is meg lehet állítani. Legelőször, természetesen maguknak a nőknek kell a lefelé robbanásban megállniok s az ős római nőkre gondolniok, — akinek legszebb ékszerei gyermekei voltak. A gyermekszobában kell elkezdeni a fényüzési hajlam megölését. A szülői szeretetet és az anya büszkeséget ne a dada versengő felcifrázásában és ne a gyermekstaffirung hivalkodó kiállításában juttassák érvényre. — Azok a mamák, akiknek divatkérdésekben minden harmadik szavuk az angolokra hivatkozik, szívleljék meg és kövessék gyermekeik nevelésében is az elkényesztetést, a nyegleséget kizáró, józan angol egyszerűséget és gyakorlatiasságot! Egy kis lányka pityeregve megy haza; az iskolában kicsufolták a többiek azért, mert az ünnepélyen nem volt lakcipöben. És a csu- folkodó kis hősöket otthon helybenhagyó mosolygással szokták honorálni és rendesen még szebb ruhával jutalmazzák meg a luxus terén tett első szárnypróbálgatásait. Külföldön még az érettségi vizsgát is nagyon sok fiú egyszerű ruhában, puha ing-gallérban teszi le; nálunk már a negyedik gimnáziumi osztályban nem akarják viselni. Máshol a leány még bábuval játszik, vagy a gyepen szaladgál, mikor nálunk már a gyermek-zsuron a felnőtteket majmolják, egymás öltözetét kicsinyelik, vagy irigyelik. Manapság beszélgetés közben jóformán minden mondat után visszatér az a refrain, hogy nincs pénz. Miért veszik hát a nők ostrom alá a fölösleges, luxus-cikkeket áruló kereskedéseket? Miért töltik a mamák mégis legtöbb idejüket a családon kívül? A magyar asszonyok józan okosságára kell apellálni, hiszen ők hamarább megérzik a veszedelmet, mint a férfiak. Ha kell: lemondással, önmegtagadással állítsák vissza asszonyaink a régi magyar kúriák müveit otthonát, mely jellemes, erős és takarékos osztályt nevelt. Mutassanak példát s követeljék a példa követését a férfiaktól, az apáktól is. Ér/ényesitsék azt a nagy hatalmat, mely a gyermekszoba és a társaság vezetése révén a kezükben van, abban az irányban, hogy a családi életet bensővé, igazán meleggé tegyék. Hacsak ennyit tesznek, már is sokat tettek a fényüzési hajlam ellen, mert annak rendesen a családon kívül, a müveit, jóizlésü s a jövőbe látó anya gondos szemeitől távol, vagy a mü-otthonok mü-fényében van a melegágya. V Eoittetök figyelmébe t Van szerencs^m Szatmárvármegye és Nagykároly város építtető közönségének ^ ______________^4____________.* * szives figyelmébe ajánlani, hogy úgy tervezéseket, valamint költségvetések készíté sét és a legkisebb javításoktól kezdve, bármily átalakításokat és uj építkezéseket a legszakszerübb kivitelben jutányos árban vállalok. — Miért is kérem a nagyérdemű közönség szives pártfogását, magamat ajánlva kitűnő tisztelettel : IFJ. RINCZLI GYÖRGY építési vállalkozó Nagykárolyban, Tompa-utcza 47. szám. 425-6-1
