Szatmárvármegye, 1909 (5. évfolyam, 2-52. szám)
1909-06-06 / 23. szám
23-ik szám. SZATMÁRVÁRMEGYE 3-ik oldal. Neveljétek szülők fiaitokat a munkára, a gyakorlati életre, akkor fellendül az ipar, kereskedelem, erős és tekintélyes lesz a polgárság s boldogabb édes hazánk. Darabánt András állami polgári iskolai tanár. Hogy mi a véleményem? Petőfi szerint a költő a sors-haraggal egy anyaméhből született. Szerintem inkább áll ez a szerkesztőkre. íme most is olyan levelek; — megfejtendő problémák — állanak előttem, melyeknek elolvasása után elfutja az ember arcát a méreg pírja. Az ember a legszívesebben hallgatni szeretne róla, mint szerkesztőnek azonban kötelessége vele foglalkozni. A levelek egyikében azt kérdi egy kis leány: magyarázzam meg neki, mi is az a házibarát? Egy másik levél írója felhívja figyelmemet a városunkban divó legújabb divatra: az anonim levelekre. A házibarátokról más alkalommal irok. Ezúttal az anonim levelekkel foglalkozom. Névtelen levél. Még leírni is rosszul esik e két szót. Még kellemetlenebb a tollára venni az embernek e thémát. Sajnos, szükséges vele foglalkozni, az undorodás dacára is szóvá kell tenni. Hihetetlen, hová jutnak az erkölcsök. Az emberek szemérmetlensége ma már oly mérveket ölt, hogy félve kell gondolnunk a jövőre, mi lesz, ha ez igy halad ? A mit ezek a kis levélkék — melyek nekem bemutatva lettek — elkövethetnek egy- egy családi szentélyben, hát az felülmúl minden elképzelhetőt. Ezek a szennylapocskák tartalma már nem is az erkölcsi, de a büntető törvénybe ütközik. Gonoszabbak ezek a hasisnál, veszedelmesebbek a mákonynal, rombolóbb minden alkoholnál. Pedig nem volna szabad ennek igy lennie. Az ilyen szennylapokat csak a tűzbe kellene vetni, egyetlen sorát sem volna szabad elolvasni. Nem érdemesek egyébbre. Aljas lelkületű ember irka-firkája az, melynek a legtöbbször nincs más célja, mint egy vagy több ember boldogságának lábbal típrása. Ilyen öntudatos hazugságok, perfid aljasságokkal pedig egy pillanatig sem szabad foglalkozni. Úri ember, ki embertársáról rosszat, dif- famálót tud, vagy hallgat, vagy van annyi bátorsága, hogy szemébe mondja az illetőnek. A papirost a darázs szárnya alá kötöttem s leeresztettem a balkonra. Elli eltudta olvasni a sötétben is. Hisz nem i> írhattam mást. Lehasitott a papirosból egy szc letkét s a sötétben reí irt valamit s ezzel meglóbázta a darazsat, ami annyit jelentett, húzzam föl a diskrét szárnyast. „Szeretlek!“ Ez állott a papirosdarabkán, — de amikorra elolvastam, a két kicsi angol lány már eltűnt a balkonról. Egy pillanatig úgy éreztem, le kell ug a- nom a balkonra, be kell rohannom hozzájuk s oda keli vetnem magamat Elli lábai elé s ezerszer, százezerszer ke I elmondanom azt az üdvöt adó szót, de a valóság hamar rácáfolt elméletemre s meg kellett nyugodnom a rideg valóságban, bármilyen kevéssé akartam is. De másnap reggel, már hajnal előtt ott rohantam föl s alá a pensio-ház előtt s vártam — őszintén szólva — valami csodát. Valami szokatlan, valami mesés, valami az én földöntúli hangulatomnak megfelelő lehetetlen eseményt. Annyi történt, hogy úgy nyolc óra tájban a kéi kicsi angol lány megjelent a balkonon. Elli szemei ki voltak sírva s amikor meglátott, intett, maradjak ott, rögtön lejön. Kis levelet szorongatott apró markocská- j'ában s szó nélkül a kezembe nyomta. Nem állott sok benne, :sa'c ennyi: „Nagyon sajnálom, de az én házam, az én pensiom, nem olyan hely, ahol kalandszomjas kisasszonyok jól érezhetik magukat. Kérem, keressenek maguknak más lakást, szüleiket értesítettem az önök bekövetkezendő Névtelen levél írására csak jellemtelen ember vetemedhet. Azért azt tanácsolom, hogy azok, kiknek ilyen levelek vannak birtokukban, minden szégyenkezés nélkül adják át ezeket a névtelen leveleket a rendőrségnek, annak módjában lesz a levélgyártókat kikutatni. Könnyebb lesz ez annál is inkább, mert hiszen alapos gyanuokok vannak, kik írták ezeket a piszkos irka-firkákat. Legyenek meggyőződve, hogy elveszik méltó büntetésüket és egyszer s mindenkorra elmegy kedvük a névtelen levelezéstől. S ha ez igy nem sikerülne, úgy mozduljon meg a társadalom, ne nézze tovább egykedvű lethargiával, hogy szedi e veszedelmes társadalmi tünet a maga áldozatait. Leplezze le az ilyen individiumokat, dobja ki kebeléből, hiszen ezek eszményileg úgy sem voltak sohasem a becsületes emberek között. SZÍNHÁZ. Midőn 1907. október 5-én városi színházunkban először gördült fel a függöny, telve voltunk a legszebb reményekkel. Abban az őszinte meggyőződésben éltünk, hogy az uj színház otthont nyújt majd színészeinknek s viszont színészeink élvezetes estékkel, becsületesen lerótt művészi ellenszolgáltatással hálálják meg a közönség érdeklődését, áldozatkészségét. Az első hét letelte után azonban felsóhajtottunk, sokat láttunk, a jövőbe láttunk. Azt mondtuk akkor: a színház ma még — nagy a nagykárolyi műértő közönségnek. De elmnlt a ma, a holnap, a holnapután is s ebben a pillanatban, másfélesztendő múlva arra a meggyőződésre jutunk, hogy színházunk ma — még nagyobb a nagykárolyi rnüértő közönségnek. Pedig ugyanannyi páholy, ugyanannyi ülőhely van benne, - sajnos vajmi ritkán elfoglalva. Gyorsan unták meg a műélvezetet. Az érdeklődés nemhogy fokozódnék, hanem egyre csak lanyhább lesz. Újdonságok és reprizek, de általában jól megválasztott darabok jó előadással vannak műsoron nap-nap után. Színészeink törekesznek és sokszor szinte szánalmat keltenek, midőn egész lényüket, szivüket, eszüket beviszik a szerepbe, hogy 20—22 néző szerény fejbólintással vagy gyenge tapssal honorálja fáradozásukat. Még az elmúlt héten az érdeklődés tűrhetőnek mondható, tekintettel a jutalomjátékokra. Azonban Follinus Aurél, társulatunk főrendezőjének népszínműve „Náni“ nagyobb közönség előtt folyhatott volna le. Színészeinknek legderekabbjai szerepeltet ezen a lat ásváltoztatásáról s arról az okról, mely a változtatásra kényszeríti.“ Le voltunk sújtva mind a ketten. Egy pillanatig tanakodtunk, mit tegyünk, azután én komoran kijelentettem : — írni fogok a Pensionsmutteruknak, hogy nincsen rá okuk, hogy elhagyják a pen- siót, mert én költözöm ki három nap alatt, vagy lu tetszik, azonnal. Elli szomorúan ingatta a fejét. — Mi haszna? Úgyis megirt mindent haza. Egy hét sem telik bele, s minket elvisznek innen s nem látjuk egymást többé soha. — A világvégére is utána megyek. I love you! — Szeretlek — mondta szomorúan Elli — s szeretni foglak mindig. Majd meglátod. Hanem most elválunk. Egy pár perc múlva nem ismerjük egymást. Te megcsókolod a homlokomat és vége mindennek. — És te, te nem csókolsz meg? — Én is megcsókolom a homlokodat. Itt a kapu alatt, de elhívjuk Nellit, hogy ne mondhasson senki rosszat rólunk. Ő tanunk lesz. És a kicsi angol lány, olyan komolyan, olyan méltóságteljesen indult meg, hogy csaknem sírva fakadtam. Tudtam, éreztem, ez ellen a határozat ellen nincsen apelláta. Azután lejött Nelli s a legünnepélyesebben jelentette ki, hogy végig fogja nézni, mint veszünk búcsút egymástól s ő neki adom majd a szavamat reá, hogy Berlinben többé nem váltok egy szót sem Ellivel. És megcsókoltam a kicsi angol lány sima homlokát s ő az enyémet. Mintha az egész jeges tenger reám szakadt volna. 100 arany jutalmat ért népszínműben, de leginkább kitettek magukért H. Bállá Mariska, Rónai Imre és Somogyi. Érczkövy jelenete a sirdombnál kitűnő volt. Sipos Zoltán jogásza pedig ugyancsak eredeti volt. A „Kis fészek“ francia bohózatban Fodor Oszkár, Kendi Boriska és Sipos Zoltán igazán ügyes alakításait mintha Somogyi Károly Pa- tenilleje csak még emelte volna. Gömöri Vilma és Herceg Vilmos teljesen beleilleszkedtek az előadás keretébe. Előadásra került a múlt héten a már oly várva-várt „Bohémszerelem“ operette is. H. Bállá Mariska (Mimi), Tibor Lóri (Muzette), Érczkövy (Rodolphe), Rónai, Somogyi és Sipos nevei is már előre biztosítottak bennünket jó előadásról, ügyes játékról. Azt mondhatjuk, hogy igen élvezetes estében részesült a közönség azon része, amely az operettekért hévül. A darab zenéje is kitűnő. Rónai Imre jutalomjátéka „Smolen Tóni“ erős házat vonzott. Biztosak vagyunk abban, hogy Rónai, mint a társulat igen szimpatikus tagja, sohasem fogja a közönség érdeklődését nélkülözni. Ügyes alakításait mindig szívesen hallgatta és nézte a nagykárolyi publikum. H. Bállá Mariska, Somogyi Károly és Sipos Zoltán nagyban segédkeztek neki, hogy sikere minél nagyobb legyen. Elismerés illeti őket is, mint Érczkövy sikerült magyarját is. Tegnap este felelős szerkesztőnk, Erdőssy Vilmos egy felvonásos vigjátéka „Az első zsur“ került bemutatásra, amelyet Tibor Lóri jutalomjátéka : Mascagni „Paraszbecsület“ operája követett. M. HÍREK. — Személyi hir. dr. Falussy Árpád vármegyénk főispánja a tegnapelőtt délutáni gyorsvonattal Budapestre utazott. Székhelyére holnap tér vissza. — Áz érettségi vizsga eredménye. E hó 3-ikán és 4-én tartották meg Géressy Kálmán főigazgató és Lévay József kormánybiztos elnöklése mellett a helybeli főgimnáziumban az érettségi vizsgálatokat. A huszonkét jelentkező közül 3 jelesen, 8 jólérett, 9 érett, 2 — két hónapra dobatott vissza. A jelesen érettek Erőss Tibor, Horváth Endre és Sternberg Ferenc. — 105 fiatal pap felavatása. Debrecen városa e hó 2-án nagy ünnepélyes esemény színhelye volt. A fiatal református lelkészeknek egész serege gyülekezett ezen a napon Debrecenbe, ahol az egyházkerület kebelében már hét év óta nem volt papavatás, mert néhai Kiss Áron püspök betegeskedése, magas kora és gyengesége miatt a fiatal papok felavatása hét év óta elmaradt. Az uj püspöknek, Erőss Lajosnak ez volt az első nagy szereplése főpásztori minőségében. Az egyházkerületből 105 fiatal lelkész jelentkezett a papi felavatásra, köztük kilenc olyan jeles ifjú, akik annak idején első diákjai, seniorjai voltak a debreceni öreg kollégiumnak. — Csendőrtiszti áthelyezések. A honvédelmi miniszter Pongrácz Aladár tamási és Hunos Béla nagybányai csendőrhadnagyokat kölcsönösen áthelyezte. — Államsegély. A vallás és közoktatás- ügyi miniszter a nagybányai gör. kath. templom építési költségeinek fedezésére az eddig kiutalt 20 ezer korona segélyen felül tárcája terhére még 40 ezer korona segélyt helyezett kilátásba oly képen, hogy ez összeg fele az 1910-ik, másik fele 1911. évben fog folyósittatni. — Évzáró vizsgálat. A nagykárolyi gazdasági ismétlőiskolában az évzáró vizsgálat f. hó 10-én, délután 3 órakor fogja kezdetét venni. Ezzel kapcsolatban háziipari- és kézimunka- kiállítás is fog rendeztetni. A szülőket és az érdeklődőket ez utón meghívja az iskola igazgatósága. — Kinevezés. A m. kir. pénzügyigazgatóság Nagy Béla jászberényi lakost, a szinérvár- aljai kir. adóhivatalhoz segélydijas gyakornoknak nevezte ki. — Eljegyzés. Gál Jenő szatmári okleveles mérnök-épitész, eljegyezte Grossmann Lenkét, Grossmann Ádolf porcsalmai földbirtokos leányát. — Dj postamester. A nagyváradi posta- és távirda igazgató Székely Ernő kővárgarai lakost ugyanoda postamesterré nevezte ki.
