Szatmárvármegye, 1909 (5. évfolyam, 2-52. szám)
1909-05-16 / 20. szám
20-ik szám. SZATMÁRVÁRMEQYE. 3-ik oldal. lentések szerint az ország tenyészállatállományának legkiválóbb egyedei oly nagy számban kerülnek bemutatásra, amilyen kollekció még eddig magyar kiállításon alig volt szemlélhető. A nemzetközi tejgazdasági kiállítás és a szintén nemzetközi tejgazdasági kongresszus ugyanazon időpontra gyűjti Budapestre az idegen : német, angol, francia stb. gazdákat és érdeklődőket, akkor tehát, amidőn a magyar gazdák a mostani országos kongresszusukra Budapestre gyülekeznek, a külföld figyelme nemcsak közvetve, de az idegen államok képviselőinek közvetlen jelenléte folytán is növeli állásfoglalásuknak súlyát és érdekességét.' Örömmel és bizalommal tekintenek a gazdák a közelgő ünnepnapok elé, mert leghatalmasabb társadalmi intézményeik és testü- leteik kebelében immár teljes a harmónia s az elmúlt válságos idők után lelkes, odaadó vezérek irányítják a gazdák társadalmi mozgalmait és azokat a küzdelmeket, melyeket előreláthatólag a közel jövőben kell inegvivniok nemcsak a saját, de általában a magyar mezőgazdaság érdekében. Ezeknek a védelmi harcoknak kipróbált vezérekkel indulhat a gazdaközönség, kiknek sorai vezetőhelyen is az általános bizalmat bírva áll az uj fővezér ; kétszeresen fontos tehát a most megtartandó országos gazdakongresszus abból a szempontból is, hogy egy oly hatalmas tábornak lesz megismertetője, mely tábor csak most kezd igaza és ereje tudatára ébredezni, mikor azt látja, hogy minden vonalon szervezett csatasorokkal áll szemben, melyek — lehet mondani — mind csak ellene tömörültek, elfeledvén, hogy a magyar gazdák érdekeiben egyúttal a magyar földet s ezzel a magyar nemzetgazdaságot is létalapjában támadják. Kalauz a magyar beszéd megtanulásához. (Bírálat egy könyvről.) Irta: Marosán Viktor. Avasfelsőfalu, május 14. Nem egyszer s nem egy helyen kijelentettem már szóval és írásban, hogy a magyar beszéd térfoglalásának egyik legfőbb akadálya, hogy az idegen ajkú iskolák tanítói a magyar beszédnek sikeres tanításához megkívántaié gyakorlati jártassággal nem rendelkeznek. így tehát ezen iskolák tanítói a kellő módszertani tudás és gyakorlati jártasság hiányában csak kísérleteznek, próbálkoznak a magyar beszéd tanításánál. E hiányt hamar észrevette gróf Apponyi Albert kultuszminiszter, aki múlt évi február 5-én kelt 12.313 sz. intézkedésével elrendelte, hogy az állami tanítóképzőkben a magyar nyelv tanítása módszerét is tanítsák. Nagyon sok jót lehet remélni gróf Apponyi intézkedésétől e téren sa jövő nemzedékek tanítói valószínűleg több tudást, több tapasztalatot s több gyakorlati jártasságot is fognak hozni magukkal a képzőkből mint az eddigi tanítók. Minden valószinőség szerint a felekezeti tanítóképzőkben is fogják tanítani a magyar beszéd sikeres tanításának a módszerét s igy remélni lehet, hogy már a képzőkből kikerült tanítók képesek lesznek a nem magyar ajkú iskolákban a magyar beszédet elejétől kezdve sikeresen tanítani. Addig is, mig ez megvalósul, igen nagy szolgálatot tettek a magyar nyelv sikeres tanítása érdekében: Benedek Elek. Körösi Henrik és Tomcsányi János. „Vezérköny a magyar szómegtanulására“ cimü, igazi vezérkönyvükkel, mely igen alkalmas eszköz a magyar beszéd tanításánál a tanító kezében. Benedek Elek, a néptanítók lapja felelős szerkesztője, hírneves iró, volt,?orsz. képviselő; Körösi Henrik a kultuszminisztériumban működő kir. tanfelügyelő, volt középiskolai tanár; Tomcsányi Janos kir. tanfelügyelő. A szerzők tehát multjoknál, meg társadalmi állásuknál fogva is mintegy predesztinálva vannak arra, hogy e téren jót alkossanak. Hát jót is alkottak a szerzők, midőn vezérkönyvük er, — mely most jelent meg — megírták melyben 50 leckébe és 18 beszélgetési gyakor- ban foglalják össze fokozatosan lépcsőről-lép- csőre haladva azt a beszédanyagot, melynek elsajátítása után a nem magyar ajkú gyermek a magyar beszédben oly fokú jártasságot fog szerezni magának, hogy ezzel az életben igazán boldogulni is lesz képes. Hogy szerzők mily helyes utón és irányban haladnak a megtanítandó beszédanyag feldolgozásánál, ennek illusztrálására bemutatok alább nehány leckét. Az 1-ső lecke a gyermek nevének megemlítésével s megtanulásával foglalkozik. A 2-ik leckénél a gyermek megtanulja a fölállás és leülés magyar szavait. A 3-ik leckénél megismétlik a gyermekek a két első lecke beszédanyagát. A 4-ik leckében a tanterem s az abban található: palavessző, palatábla, toll, tintatartó, füzet, vonalzó és a könyvvel ismerkedik meg a növendék magyar nyelven. Az 5-ik leckénél 3z asztal, pad, kréta s a szivacs magyar nevét tanulja meg a gyermek. A 6-ik lecke alkalmával megtanulja a gyermek a dobogó, az íróasztal, a szék, az óra, meg a kályha magyar szavait. A 7-ik leckénél a fal, a menyezet, a padló, a szekrény, a seprű, a sarok magyar szavakkal ismerkedik meg a gyermek. A 8-ik leckében az ajtó, az ablak magyar neveit tanulják meg a gyermekek s igy tovább lépcsőzetesen fokról-fokra haladnak a növendékek a szükséges beszédanyag elsajátításában. De nemcsak a beszédanyagot tanulják meg igy fokról- fokra haladva, hanem már az első leckénél önálló mondásokká, élőbeszéddé is alkotják a gyermekek azt. A szerzők vezérkönyve alapján már az első leckénél igy beszélhetnek a gyermekek magyarul: — Az én nevem János, a te neved Péter, az ő neve György. Vagy másképpen: — Engem Jánosnak hívnák, téged Péternek hívnak, őt Györgynek hívják. A második leckénél : Én felállók, te felállsz, ő feláll. Én leülök, te felálsz, • ő leül. János leül, Péter feláll, és igy tovább. Gróf Apponyi Albert kultuszminiszter érintett rendeletében a magyar nyelv tanítása módszerére nézve is ad utasítást és a magyar nyelv tanítása módszerét igy írja körül: A tanfolyam vezető tanárának egyéni meg győződését nem kívánom korlátozni, de elengedhetetlenül szükséges, hogy az általa ismertetett és ajánlott módszer a tanterv és az utasítások követelményeivel mindenben megegyezzék. Nem nyugodhatik az sem a nyelvtanon, sem az olvasmányon ; az élőnyelv cselekvő használatán, a gondolat és szó közvetlen kapcsolatán, a tervszerűen vezetett beszélgetésen kell alapulnia, a melynek anyagát az iskolai és mindennapi élet szolgáltatja sa mely mindig szemléltetéssel, előmutatással, utánozással és cselekvő foglalkoztatással van kapcsolatban. Ezen módszertani elvek alapján készült a kezemben levő vezérkönyv is s én e módszert nem direkt, hanem természetes módszernek nevezem, mert hiszen nagyon helyesen s igen bölcsen mondja a miniszter, hogy a magyar beszéd módszerének az élőnyelv cselekvő használatán kell alapulnia oly módon, hogy az a gondolat és szó közvetlen kapcsolatára és a tervszerűen vezetett beszélgetésre kell, hogy támaszkodjék. E természetes módszert látom megvalósulva szerzők vezérkönyvében is, mely körülmény a különben becses könyvnek igen nagy értéket ad. a legjobban elbűvölt, aki képes volna Önt a világ minden részébe követni, akinek a legboldogabb pillanatai azok, mikor megjelenik előtte és csodás művészetével a közönséget elragadva a tökéletes diadal mámorát láthatja arcán, melynek kitörölhetetlen képe örökre szivében él... Immár a harmadik levél, amelyet a mar- chesától kapott, aki hazájában és külföldön tartott hangversenyein majdnem mindig jelen volt és Enricó, mikor megjelent hegedűjével a közönség előtt, hosszú, néma pillantással üdvözölte őt. Tavaszkor Nizzában a feltűnő szépségű, az ünnepelt marchesa egy virágkorzó alkalmával, két kézzel szórta kocsijából a narancsvirágot Enricó Mestrini felé, aki néma hódolattal nézte a ritka szépséget, a különös olasz típust, akinek aranyszőke dús haján ragyogva tört meg a napsugár és nagy szemei feketék voltak, mint az éjszaka. Mikor Enricó Mestrini megismerkedett vele, a marchesa Rómában palotájukba is meghívta az estélyekre, ahol a nagy társaságban azonban csak keveset érintkezhetett vele és csak lopva válthattak néhány bizalmasabb szót vagy hossabb pillantást. Az estélyeken kívül, meghittebb családi körben nem kereshette fel, azok más részére voltak fenntartva, mert a marchesa félig-meddig menyasszony volt és hogy igazán az legyen, attól a marchesát a leendő vőlegényétől való idegenkedése tartotta vissza, Egy olasz katonatiszt, aki halálosan beleszeretett, akarta nőül venni és a marchesa szülői, különösen atyja, legőszintébben óhajtolta a házasság létrejövetelét. Rómában egy ünnepély alkalmával, a kör- menetben a marchesa leendő vőlegénye is résztvett, egy szakasz lovas katonát vezetve és Enricó Mestrini nyújtotta karját, hogy a marchesát a virággal díszített tribünre vezesse. — Megengedi marchesa, hogy ezúttal én vezessem ? — Örömmel, signore. — Bár egész életemen át én vezethetném, — szólt halkan Enricó. — És én boldogan követném azon a dicsőséges utón ... — Melynek minden egyes virágszálát készséggel osztanám meg azzal, aki legszebb szerzeményemre inspirált. A marchesa sóhajtot, majd hirtelen Enricó felé fordult: — Ah signore, ha megszabadulhatnék attól az embertől, ha egyszerre szabad lennék és semmi sem állaná útját annak, hogy boldogok lehessünk . . . — Marchesa, hiszen még semmi sem köti... — De anyám könyörgése és atyám szigora; anyámnak, aki egészen beleélte magát abba a gondolatba, hogy egymáséi leszünk, nagy fájdalmat okoznék, atyámnak pedig engesztelhetetlen haragját vonnám magamra ellentmondással, aki úgy véli, hogy családunk ezen házasság által se legjobb összekötetést nyeri és én, mivel őt erősnek, bátornak és férfiasnak ismerem ... Nem lehet, legalább most még nem lehet... — szólt lemondóan. — Úgy vettem észre én is, hogy a mar- chese őt a legtökéletesebb férfinak tartja. — Ah bátornak látja és nem veszi észre a benne rejlő durvaságot, ideálisan férfiasnak, de nem tudja, hogy hiányzik belőle az érzés, aki maga apróra az önzés. Ah signore, mennyivel fenköltebb lélek a művész, mennyivel mélyebben tud érezni és megérti a mások érzelmeit, igazán szeretni csak egy művészt lehet... A marchesa hirtelen elhallgatott és ujját ajkaira illesztette; most haladt el előttük lóháton a kapitány és tüzes szemei fürkészve keresték a tribünön a marchesát. A következő héten Enricó Mestrini Os- tendeba utazott egy ottan tartandó hangversenye miatt, melyre egész Európából nagyszámmal sereglett müértő közönség. Ugyanakkor érkezett Ostendeba a marchesa is családjával, hogy a világhírű hangversenyen jelen lehessen. A két estére szóló hangverseny első estéje óriási sikerrel végződött. Enricó a müértő előkelő közönség teljes elismerését nyerte el és a marchesa babérkoszorúja és levele a legelső volt, mely az elismerés jeléül azon este kezeibe jutott. Enricó többször átolvasta a marchesa levelét és örömmel gondolt a mai estére, melyen viszontláthatja. A hangversenyterem ezúttal is egészen megtelt és a marchesa kocsija jóval a megkezdés előtt érkezett oda; szépségével, melyet remek toalettje még jobban kiemelt, valósággal feltűnést keltett. Szülői és az olasz kapitány társaságában foglalta el helyét, türelmetlenül várva a művész megjelenését. Enricó Mestrini művészetével hasonló sikert aratott. A kényes Ízlésű közönséget egészen elragadta játékával, mely szűnni nem akaró tapssal adózott a nagy művésznek. Végre a „Mia Madonna“ cimü szerzeményét kezdte játszani, miközben a marchesára fiiggeszté szemeit és játéka alatt le nem vette róla. Vallomás
