Szatmárvármegye, 1909 (5. évfolyam, 2-52. szám)

1909-05-02 / 18. szám

2-ik oldal.

SZAT MÁRVÁR MEGYE.

18-ik szám.

párt e kérdésben ki nem kapcsolt prog- rammja alapján jogosan követelheti az önálló nemzeti bank felállítását. E kérdésben Kossuth Ferenciül kezdve a párt minden tagja egyetértett.

E követelés jogosságát elösmerte a koalíció másik két pártja is akkor, a midőn a kabinet a bécsi ellenállástól tartva a kartellbank eszméjében egyér- telmiileg megállapodott.

De az önálló bank felállításának jogát kifejezetten elismerte maga a király is.

A kartellbank a bécsi kormány ellenállásán hajótörést szenvedett és e perctől kezdve megszűnt a kabinetben a szolidaritás és megjelent hazánk egén a sötét rém, az ősi átok: a viszálykodás szelleme.

A nemzet elismert jogainak harcában Kossuth s a függetlenségi párt egyedül maradt. A koalíció két pártja félreállott, pedig ha e két párt a függetlenségi pártba a kartellbank eszméjének visszautasítása után belép, Kossuthnak és Apponyinak az önálló bankra irányuló előterjesztését a koronánál támogatja, úgy ma nem a válságról s a darabont korszak visszatéréséről kellene beszélnünk, hanem hozsonákkal hirdetnők a nemzet egységét, a nemzet diadalát, hogy ime a gyűlölt Ausztriával szemben a nemzet egysége, kitartása és egyetértése bennünket a gazdaságilag önálló nemzetek sorába emeltek.

Fájdalom, a nemzet vezérei közzül az egyetértésnek ezen megdönthetetlen hatalmát többen nem akarják megérteni. Az ebből származó viszályból táplálkozik aztán a bécsi hatalom, amely jogaink érvényesítését ridegen visszautasította.

A sötét átok tehát a nemzeti kormányt elbuktatta. És mi mégis úgy látjuk, hogy ezzel a bukással nem a függetlenségi pártot, hanem a 67-es elemeket érte a bukás. Bízunk tehát a fügetlenségi és 48-as párt elveinek egész nemzetre kiható erejében, bízunk a függetlenségi párt két vezérének, Kossuthvarja senki. Nincsen ott rossz szellem. Nincsenek ott árnyak. Nincs, aki kérdezze:

— Mit válaszolsz az utolsó levélre?

Lélekharang kondul a templom tornyában. Valaki haldoklik, hogy ha elköltözik, Isten nyugosztalja.

Merőn néz az ifjú be a semmiségbe, mégis a mi feltűnik szemébe, megingatja lelkét, szivét szorongatja, mert most veszi észre, hogy a mi előtt áll — a szent anya képe.

Szeme könnybe lábad újra. Térde össze- roskad s imát rebeg ajka:

— Drága szent! Te nékem minden szenteknél szentebb vagy, ki úgy tündökölsz előttem tulvilági fényeddel, mint a Madonna. Hallgasd meg s vidd el az én válaszom arra az utolsó levélre, amelyet immár égi barátnőd az én megdicsőült menyasszonyom irt egykor hozzám . . .

Szólni akart, de ajka megtagadta a szolgálatot. A szivéhez kapott, a mely úgy szorult, mintha vasfogóval szorították volna össze, azután élettelenül hanyatt esett a hideg kövön.

Megölte a szívbaj. Az utolsó levélre maga vitte hát el a választ, annak, akit annyira szeretett s aki bizonyára már várta ezt a választ.

A templom toronyban elnémul a lélekharang szó, mintha azt jelezné, hogy a válasz már fölérkezett.

GÁL JENŐ okleveles mérnök

magánmérnöki irodája = Szatmár, Eötvös-ntcza 13. =

nak és Apponyinak bölcsességében, hogy ja nemzetre súlyosan nehezedő döntő kérdésekben megfogják találni a kivezető utat, nemcsak a párt elveinek, de főleg j a nemzet nagy érdekeinek folytonos szemmel tartása mellett.

A bécsi kormány többé darabontokkal kísérletezni nem mer, alkotmányos elvek alapján áiló párt és állam- férfu pedig a magyar nemzet letörésére nem vállalkozik. Senkisem vágyik hát arra, hogy a magyar nemzet tör:éneime mint gaz hazaárulót bélyegezze meg az utódok élő t.

De látjuk, hogy a bécsi udvar is tartózkodik mindén erőszakosságtól és alkotmányos utón keresi a kibontakozást. Azt hisszük, nem csalódunk, ha e kibontakozás kérdése az általános választói jog megalkotása körül forog, amelynek megalkotására magát a koaláit pártok úgy a nemzet, mint a király előtt magukat elkötelezték.

Az uralkodó pártnak tehát ezt a kötelességet teljesíteni kell, nehogy a választó törvény megalkotása olyan kormányra bizassék, a mely a nemzet gerincének, a magyarságnak letörésével a gyűlölködő nemzetiségekét s a szociáldemokratákat, tehát a nemzet ellenségeit emelje az államhatalom birtokába.

Az önálló bankról azonban a függetlenségi pártnak lemondania nem szabad, hanem a mig egyrészről az általános választások megalkotására vállalkozni fog, másrészről garaníiát keli követelnie és kapnia arra nézve, hogy önálló gazdasági berendezkedésünk a korona részéről biztosittatik.

A Ne teraere felfüggesztése. A sok port

és felekezeti háborúságot előidéző „Ne fernere“ pápai decretum végleges elintézést nyert. Vaszary Kolozs bíboros hercegprímás ugyanis a most kibocsátott nyolcadik körlevélben közli egyházmegyéje papságával azt az instrukciót, melyet a magyar püspöki kar ez év március 1 fiikán tartott konferenciáján állapítottak meg, s amely a „Ne terriere“ felfüggesztésére vonatkozik.

Uj főosztályok a belügyminisztériumban

A belügyminiszter a vezetése alatt álló minisztériumban két uj főosztályt szervezett a nagy arányokat öltött kivándorlási és gyermekvédelmi ügyek intézésére. A kivándorlási főosztály főnöke Kertész Gyula, a gyermekvédelmi főosztály vezetője Bosnyák Zoltán, aki Széli Kálmán mellett az általános, Andrássy mellett pedig az erkölcsi gyermekvédelmi rendszer szervezetét készítette.

A nagykárolyi törvényszék és Szatmár.

A „Szatmár és Vidéke“ laptársunk, — úgy látszik, — érdekelt fiskális toliból ismét nekirohant Nagykárolynak; különösen pedig vármegyénk főispánjának. Nagy elfogultsággal és még több féltékenységgel kritizálja Nagykároly város polgárságának mozgalmát a törvényszék visszaállítása kérdésében.

Ha nem csalódunk, ez az igazságtalan támadás annak részéről történt, ki éppen e város falai között látott napvilágot s a kinek családjának egyik derék tagja ma is Nagykároly város polgárságának rokonszenves támogatását élvezi.

Minden szatmári lakosnak joga lehet e város becsületes törekvését kritika tárgyává tenni, csak a cikkíró urnák nem, a kit nemcsak születése, hanem családi érdekei is sok tekintetben városunk falaihoz kötnek.

A Coriolan szerep nem illik a cikkíró úrhoz. Sőt éppen tőle várnók, hogy e város fejlődése iránt érdeklődéssel viseltessék. De

már régi közmondás, hogy a kikeresztelkedett zsidóból lesz a legnagyobb antiszemita és az elvándorolt patriótából a leg .agvobb ellenség.

De súlyosbítja cikkíró in támadását az a legfontosabb körülmény is, hog/ kritikájában egy csöpp igazság sincsen.

Nagykároly városnak a törvényszék felállításához feltétlen jóga van. Ezt a jogát a nemzeti kormány mindkét igazságügyi minisztere elismerte. Hogy a törvényszék viszszaálli- tása ez idő szerint nem volt megvalósítható, annak oka részben Nagykároly polgárságának türelmetlensége, a hangos deputáciojárás és ennek folyományaként dr. Kelemen Samu Szatmár város orsz. képviselőjének Günther ig. miniszter ellen bámulatos energiával folytatott actiojában keresendő.

Kelemen támadásai Günthert megfélemlítették, igy a nagy.íárolyi törvényszék visszaállítását, — határozott ígérete dacára — a tervezetből kihagyta. Ezt azzal indokolta, hogy a nagykárolyi törvényszék a vármegye kikereki- tésérel egyidejűleg, tehát az érmihályfalvai járás bekapcsolásával lesz létesíthető.

Abban az egyben igaza van cikkírónak, hogy dr. Falussy Árpád főispán nagy rokon- szenvvel viseltetik Nagykároly város minden érdeke iránt. Sőt, a mint tudjuk, a magunk részéről hozzátehetjük azt is, hogy a főispán három év óta állandóan azon fáradozik, hogy minél több intézményt létesítsen Nagykároly falai között.

Azt azonban Coriolan ur bölcsen elhallgatja, hogy a főispán fáradhatatlan buzgósága minden időben Szatmár város érdekeire is kiterjedt s kiterjed ma is. Elfeledi, hogy főispánunk minden újabb intézmény felállításával, kulturális mozgalmak létesítésével, Szatmár város fejlődésének rohamos előre vitelével három év óta fáradhatatlanul igyekezett a város érdekében közreműködni.

Cikkíró ur tegye a kezét a szivére s mondja meg nyíltan, hogy Szatmár város legutóbbi 3 éves fejlődésében volt e olyan kérdés, melyet nem a főispán^ kezdeményezett, vezetett s megvalósítani ne igyekezett volna ?

D. uron kívül Szatmár város minden polgára tudja, hogy a főispán úgy a város, mint különböző állami, közigazgatási, kulturális testületek és körök, sót magánosok érdekében is a legnagyobb buzgósággal igyekezett eljárni s hogy fáradozásait legtöbb esetben siker koronázta.

De igazságtalan cikkirró ur kritikája e várossal szemben is. Nagykárolynak ugyanis nemcsak joga van a törvényszék visszaállításához, hanem e város fejlődése, jövője s létérdeke is megkívánja, hogy a tőle elvitt törvényszéket ismét visszaállítsák.

Köztudomású tény, hogy a szatmári törvényszék munkaköre túlzsúfolt. Tulhalmozott- sága folytán az ügyek lebonyolítása akadályokba ütközik s igy nem tud eleget tenni azon igazságügyi alapelvnek, hogy a peresügyek gyorsan és akadálytalanul intéztessenek el. Magában ez az ok is elegendő arra, hogy a szatmári törvényszék területéből három járásbíróságot kiszakítsanak. Ha ez megtörténik, a szatmári törvényszék területén mégis 7 járásbíróság marad, miután a csengeri járásbíróság felállítása napirenden van.

A nagykárolyiak kérelme tehát a szervezés szempontjából nemcsak jogos és igazságos, de indokolt és méltányos is. És mi csak sajnálni tudjuk a nagykárolyiakat akkor, a midőn két igazs. miniszter által már megígért törvényszék visszaállítását a felesleges deputátíó- járással s az ebből származó ellenaktiőval ez időszerint maguk akadályozták meg.

A bonyolult politikai viszonyok egyelőre nem kedvezők a törvényszék visszaállítására. De hisszük és reméljük, hogy a békés kibontakozás után, a melynek egyik eredménye lesz az összes pártok előtt teljes népszerűtlenségbe esett Günther ig. miniszter elejtése is, — a consolidált viszonyok között reconstruált uj kabinet meg fogja oldani a választási törvényt, ezzel kapcsolatosan a választó kerületek és megyék ^kerekítésének kérdését is. Ez esetben az érmiháiyfalvi járás idecsatolásával, az érmi- hályfalvi járásbíróság felállításával azonnal intézkedés fog tétetni, a négy járásbíróság területéből álló nagykárolyi törvényszék felállítására.