Szatmárvármegye, 1909 (5. évfolyam, 2-52. szám)
1909-01-17 / 3. szám
4-ik oldal. SZATMÁRVÁRMEGYE. 3-ik szám. Nagyitás nélkül Írhatjuk, hogy a közönség ez estén a színházból egy igazán feledhetetlen est kedves emlékével távozott. Színház után a „Magyar-Király“ éttermében vacsora, majd világos viradatig tánc következett. Az ízléses vacsora s a finom italok, mint máskor, úgy ezúttal is Wessel Manó vendéglős Ízlését s fáradozását dicsérik. KÖZGAZDASÁG. A Szatmárvármegyei Gazdasági Egyesület elnökjelöltje. Gróf Teleky Géza v. b. t. t. egyhangúlag jelölték. A Szatmárvármegyei Gazdasági Egyesület tagjai folyó hó 12-én Szatmáron a városháza tanácstermében Szeőke Barna alelnök elnöklete alatt elnökjelölő értekezletre gyűltek össze, melyen dr. Böszörményi Emil ig. vál. tag indítványozta, hogy az egyesület elnökéül gróf Teleky Géza v. b. t. t. volt belügyminisztert kérjék fel. Az indítványt egyhangúlag s nagy lelkesedéssel elfogadták s elhatározták, hogy gróf Teleky Gézához egy nagy küldöttséget menesztenek s felkérik őt, vállalja el az egyesület elnökségét. Részünkről meg vagyunk arról győződve, az uj elnökjelölt elfogadja az elnökséget és szivvel-lélekkel azon lesz, hogy vármegyénk gazdasági egyesületét a szétzülléstől megmentse, az egyesület eddig csendes és nem mindég hivatásának megfelelő működési körébe uj vérkeringést öntsön, azt újra felvirágoztassa. Alkalmasabb, tetterősebb, agilisabb, befolyásosabb, tapasztalatokban gazdagabb elnököt vármegyénk gazdasági egyesülete valóban keresve-keresve sem találhatott volna, mint gróf Teleky Géza. Már puszta neve is egy egész programúi. Pedig ő még azon kevesek közzé is tartozik, kik az elvállalt kötelességeknek teljes ambitió- val megfelelni is szoktak. Eddigi egész élete a munka jegyében folyt le. Az ország, főként pedig vármegyénk nagyon sokat köszönhet neki. Elélvülhetetlen érdemei vannak nemcsak a közigazgatás, de a közgazdasági, a mezőgazdasági élet terén is. Meg vagyunk arról győződve, hogy nagy tudását, bő tapasztalatait érvényesíteni fogja mint gazdasági egyesületi elnök is s hogy nagy energiájával nemcsak uj életre ébreszti az egyesületet, hanem sikerül neki megoldani azokat a nagy és nehéz feladatokat is, melyek minden vármegyei gazdasági egyesületnek alapjait képezik. Nemcsak a gazdasági egyesület, de az egész vármegye gazdaközönsége nagy reményeket fűz gróf Teleky Géza elnökségéhez! S méltán! Az egyesület már pusztán azért is, hogy ha az elnökséget vállalja, nagy hálára kell hogy kötelezze magát vele szemben. Hálára pedig azért, mert a ki gróf Teleky Géza sokoldalú elfoglaltságát ismeri, tudja csak, milyen nagy áldozatot hoz a közjóért, a mikor ez elnökséget vállalja. Ő azonban saját személyére ezúttal sem lesz tekintettel. A közjóért szívesen áldozza fel magát, a helyett, hogy pihenni térne, újabb terheket vállal. Dolgozni akar. Az ilyen emberek munkáján aztán van is Istenáldás. Legyen is! X Háziipari tanfolyamok Szatmármegyé- ben. A Szatmárvármegyei Gazdasági Egyesület ez évben államsegéllyel három szatmármegyei községben létesített háziipari tanfolyamot. A tanfolyamok elhelyezésénél figyelemmel volt az egyesület vezetősége az illető községek fekvésére s lehetőség szerint olyanokban rendezte, hol az anyag helyben, nagyobb költség nélkül mindenkor beszerezhető s igy a lakosságnak jövőben ezáltal az állandó téli munka biztosítva legyen. Ez alapon lettek Apa és Nagyecsed községekben a kosárfonó tanfolyamok berendezve, még pedig oly formán, hogy mig Nagy- ecseden a takarmányozó kosarak és szekérkasok készítésére van a fősuly fektetve, addig az apainál a fehérvesszőből font kosarak, főleg postacsomag kosarak készítése a fő; mindkettő iránt az illető községekben oly mérvű az érdeklődés s oly szép számmal jelentkeztek a tanulók hogy ez a lakosság jövendő boldogulására biztató reményt nyújt, mert látjuk, hogy az intéző köröknek humánus irányú törekvése iránt már nem viseltetik a nép bizalmatlansággal. A komlódtótfalui fonó és szövő tanfolyam létesítésénél pedig főleg az irányította a vezetőséget, hogy a fonást és szövést, népünk ezen legrégibb háziiparát újból megkedveltesse velük, módot nyújtva megfelelő szakerő utján asszonyaiknak a modernebb Ízlés elsajátítására. Felhívjuk egyesületünk tévékénykedése iránt érdeklődő gazdatársainkat, keressék fel e tanfolyamokat és személyesen győződjenek meg azoknak működéséről. X Gazdasági munkásházak. A gazdasági munkásházakról szóló törvény több kedvezménye folytán a vármegyék nemes versenyre keltek, hogy a saját hajlékkal nem biró munkásokat ; önálló otthonhoz segítsék. Újabban Esztergom, Borsod, Torontálban indult meg ez ügyben akció. X Az őszi vetések állása vármegyénkben igen kevés kivétellel nem mondható kielégítőnek. Ezen aggasztó állapot nemcsak a későn I és kedvezőtlen körülmények között történt elvetésnek s a korán beálló téli fagynak tulajdonítható, hanem annak is, hogy az olvadás és fagy igen gyakran váltakozva követik egymást, holott az amúgy is gyenge és sok helyen csirájában levő vetések egy meleg hótakarót sokkal inkább igényelnének, mint ha megerősödött gyökérzetük lenne. Sajnos a tavaszi vetések számára elkészítendő őszi szántás is legtöbb helyen elmaradt a korai fagy miatt. X Országos vásárok Szatmármegyében. Szinérváralja jan. 11. 12. Avasujváros január 12. Nagybánya jan. 18. 19. 20. Mátészalka január 25. 26. Csenger jan. 29-én. APRÓSÁGOK. A legutóbbi közigazgatási ülésen feltűnt a választmányi tagoknak, hogy a távollevő vármegyei főügyészt egyszerre két alügyész is helyettesíti. Előbb Baudisz Jenő, majd később dr. Adler Adolf jelent meg az ülésen. Természetesen hűségesen jelentkeztek az elnöklő főispánnál, ki mosolyogva csak annyit felelt nekik: Dobzse. Bár nem szólltak, de leritt arcukról, hogy irigykedtek egymásra. Visszafolytott lélegzettel mondogatták magukban: Én vagy ő ? Ő vagy én? Melyikünk az igazi helyettes? — Távozásra azonban egyik sem mutatott hajlandóságot. Kezdetét vette az ülés. Elhangzottak a szép újévi üdvözlések. Szóllásra emelkedett főispánunk, szivekig megható szavakkal ecsetelte az olaszországi szerencsétlenséget. A jelenlévők szemeiben ragyogó könnyek csillantak fel, előkerültek a bugyelárisok. A két tb. alügyész egymásra nézett. Szerettek volna távozni. De egyikőjüknek maradni kellett. Ki legyen az? Már a könyörtelen sorsra akarták bízni ügyüket, a mikor a könyörado- mányt gyűjtő iv már előttük feküdt. Mit volt mit tenni, mint leszúrni a 6—6 koronát. A mikor ez esetről a főügyész értesült, hangosan kacagott fel s mondá : Ez nekem megér 12 koronát, alá is irom nyomban a gyűjtő-ivet. Bősz nyelvűek még azt is hozzátették, a február havi ülésen vájjon hányán helyettesítik a főügyészt ? * A mióta hire ment, hogy a nagykárolyi székhelypárt milyen hatalmas memorándumot intéz a szatmáriak ellen a miniszterekhez, odaát nagy a harcikedv. Egyik vezér már meg is fújta a harci trombitát. — Szervezzük a szatmári székhelypártot, többségben vagyunk, mindenkor leszavazzuk őket, a mi embereinket ültetjük be az állásokba . . . — Akkor először a rokonságokat kell szervezni pajtás, — feleié Dini szomszéd mosolyogva. — Már pedig ez keresztülvitelhetetlen ott, a hol annyi érdekszálakra kell tekintettel lenni, így hát más bosszút eszeljetek ki. * A vasárnapi fenomenális müvészesztélvről sok szó esik a társaságokban. Egy, a színházat nem nagyon kedvelő asszonyka meg is jegyezte: — Ha Környeit és Baranyainét szerződtetné Heves, még én is bérelnék egy páholyt. — Azt gondoljuk — felelték rá csípősen barátnői. * Karácsonykor egy falusi jókedvű, bohém társaság elhatározta, átrándul Erdődre kirúgni a hámból. Másnap reggel a gondolatot tett követte. Egy 25 literes demizsont megtöltöttek zamatos homoki borral s vonatra ültek. Gílvá- cson azonban baleset érte őket. Ezúttal véletlenül nem vasúti szerencsétlenség történt, hanem a demizsont féltékenyen őrző és cipelő atyafi elcsúszott s a korsót olyan alaposan tette le saját magával együtt, hogy az a társaság jajveszékelése között menten darabokra tört. A pompás, zamatos borocska ezüstös habjaival ott csillogott, folydogált a fagyos havon. A kárvallottak levett kalappal, szomorú szívvel, szomjuhozó torokkal nézték, hogy szédül el a drága csöppe;tői mind jobban a hideg, fagyos havas föld. Sóvár szemekkel nézte ezt a megható jelenetet két oláh paraszt. Pár pillanatig érdeklődéssel várták, a domnulék nem borulnak-e le a földre, nem szívják e tele tüdővel magukba a finom nedűt? Látva, hogy ezek csak sopánkodnak, egy-kettőre ott teremtek, neki hasaltak s lélegzetet se vettek, mig fel nem itták a kiömlött nektárt. Ez persze jókedvre hangolta az egész társaságot, megeredtek a jó viccek. Majd pedig ügyetlen barátjukat kényszeríteni akarták, ő is kövesse a mócok példáját. Ez legyen a büntetés. — Szép asszony cipőjéből szívesen iszom, de mindenféle jött-ment lábnyomokból nem akarok lerészegedni, — mentegetőzött az illető * Szatmáron is kiütött hát a színészek és szini kritikusok, — s hogy a dolog még érdekesebb legyen, — maguk a kritikusok között is a harc. Ugyancsak pocskandiázzák egymást. Heves direktor nagy hevessen meg is vonta a szinészgyalázó kritikustól a potya- ! jegyet. Harctéri tudósítónak Dini szomszédot degáltuk, remélve nem bukik le újra a szánkóról, illetve a vasútról bundástól, pokrócostul, szőröstől-bőröstől. * Dini szomszéd a napokban kirándult falura névnapra. Természetes, hogy kitünően mulatott s hangos jókedvvel ült a szánkóba, hogy hazatérjen. A szives vendéglátó házigazda prémesbundába öltöztetve s egy csomó pokrócba jól begöngyölve indította útnak drága vendégét, maga pedig szükebb családi körben tovább mulatott. Már azt hitték, az öreg ur rég alussza az igazak álmát, a mikor egyszerre betoppan Dini szomszéd. Az egész társaság kétségbeesetten kérdi: Az Istenért, mi történt Dini ? — Kasostul, ülésestül, bundástul, pokrócostul, mindenestül elveszített az a fránya kocsis. Elszunditottam s egyszerre csak arra ébredtem fel az ut kellős közepén, hogy se ló, se szán, se kocsis. — Soh’ se busulj, megvigasztalunk mi, reggel pedig hazaküldünk. S meg is vigasztalták. A sárga földig leitatták az öreget. Villy. HÍREK. Szívtelenhez. Lássa, szavakat nem találok, Ajkam el nem mondhatja Szegény szivem érzelmeit. Érzelmei mélységét Toll le nem írhatja. Csak egy szó van, — de ez a szó Annyi mindent rejteget.
