Szatmárvármegye, 1908 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1908-10-28 / 44. szám, Rendkívüli kiadás
6-ik oldal SZATMÁRVÁRMEGYE. 44-ik szám. nek. Hiszen az a kezdeményezés, amelynek fényes eredményeit csak messziről, de ma közelről ismertem meg, őszinte elismeréssel és őszinte bámulattal tölt el. Elévülhetetlen érdeme ez azoknak, akik megalkották a Széchenyi-egyletet, akik utat törtek, ösvényt jelöltek és eredményt létesítettek és örök dicsőséget azoknak, akik annak idején ez egyletet megalapították. Azt mondja az én barátom, a főispán, hogy én megnyugodva térhetek vissza az ország szivébe, a központba és oda messze nyugatra, ahol én is a végvárán a magyarságnak a másik irányban lakom. (Éljenzés). Nem megnyugodva, meggazdagodva térek vissza. Meggazdagodva annak az igazi érzésnek, annak a lelkes buzgóságnak a teljétől, amelyet itten találtam. A mérleg csak javamra billenhet. De van valami, ami egy kissé lelohasztja nagy örömömet. Őszintén megválom egy kis irigységgel telve megyek el innét. Az az egylet, amely itten egy vármegye és egy város területén akkora eredményeket tud felmutatni, hogy második közművelődési egyletévé vált az országnak csak egy megye területén működik és megszégyenítette azokat, akik országrészeknek társadalmát gyűjtötték össze, az az egylet valóban irigylésre méltó. Tehát igyekezni fogok annak amit Szatmárit találtam apostola lenni, azt hirdetni és buzdítani másokat, hogy ezt a példát kövessék. (Élénk éljenzés.) Sokat beszéltem ma a nemzetiségi viszonylatokról és arról, miben érintkezik ez a kérdés a magyar államiság és a magyar állameszme ügyével. Azokhoz, amiket mondtam, egyet teszek hozzá: Ha azok, akik ma a magyar állameszmétől idegenkednek és szembeállanak, jó pszichológok lennének, elejtenék ezt a téve- lyüket. Nem ismerik a magyar embert. A magyar ember könnyen lelkesedik, a magyar ember tud felejteni, a magyar ember engesztelé- keny, csak egyet köt ki magának: azt, hogy az ő országának, az ő fajának, az ő államának ismerjék el a hivatott, a legitim szupremáciáját. (Úgy van 1 Élénk helyeslés.) És ha ők ezt elismernék nyíltan és határozottan, mennyi előzékenységet találnának nálunk: Megnyitnánk a mi sziveinket (Úgy van!) és melegséget öntenénk beléjük, amely melegségből rájuk csak jó áradna. (Úgy van!) Egyben nem osztozom az én tisztelt elnöktársam véleményében, amit talán ő nem is úgy értett, abban tudniillik, hogy mi vagyunk a gyöngék. Ha úgy értette, hogy mi sokszor igen is lanyhák vagyunk ezt elismerem, de gyengék nem vagyunk. Én sokkal nagyobb véleménynyel vagyok a magyar fajnak gazdasági, kulturális és öröklött erényeiről, hogy sem ne vallanám, hogy igen könnyen elhárít magáról minden attentátumot, minden merényletet. De mi nem fenyegettünk, mert nincs okunk rá; de nem is félünk, mert erre éppenséggel nincs okunk. Egyszerűen ott állunk, hogy aki hozzánk közeledik és a magyar állam védőszárnyai alá adja magát, azt mi tárt karokkal fogadjuk és akkor, amikor terjesztjük a magyar kultúrát, ápoljuk, fejlesztjük a magyar nyelvet és annak áldásaiban őt is részesítjük, amikor magunkhoz öleljük és a hazához fűzzük, akkor saját érdekeikken is istápoljuk. Elnöktársam, a Széchenyi-egylet mai jelentéséből kitűnő fényes eredményeket méltatva, a Széchenyi-egyletre ürítette poharát. Én az anyafára ürítem poharamat: hogy ez az egyesület ilyen szép eredményeket tud felmutatni, azt köszönheti annak a társadalomnak, amelyből kinőtt: köszönheti Szatmárvármegye és Szatmár városa közönségének. Ennek a hazafias, tősgyökeres magyar, Magyarország százados életébe visszanyúló, történelmi emlékekben gazdag megye és város lakosságára, erre az igazán magyar és nagyra hivatott közönségre emelem poharamat. (Hosszas, lelkes éljenzés és taps.) Gróf Károlyi Mihály a Széchenyi-Társu- latra ürítette poharát. Fechtel János özv. gróf Károlyi Istvánnéra s leányára Károlyi Gyulá- néra, Ilosvay Aladár alispán a küldöttségekre és a kulturegyletek képviselőire, dr. kelemen Samu orsz. képv. Boromissza Tibor püspököt és Falussy Árpád társ. elnököt, gróf Károlyi Gyula a vármegye és város társadalmának egyesítését, Domahidy István Széli Kálmánt, gróf Dessewffy Emil Boromissza Tibort, b. Kovács Jenő a várm. tanítóit, Jékey Zsigmond a Károlyi grófnőket, Domahidy Elemér dr. Falussy Árpádot éltette. Beszédét azzal kezdte, hogy jól tudja, Falussy főispán nem a hízelgés, hanem az őszinteség embere. Melegen gratulált neki a vasárnapi ünnepség zajos sikeréhez. Nyugodt lelkiismerettel mondta, nem volt még e vármegyének ilyen agilis főispánja. Hangoztatta, hogy a Széchenyi-Társulat csaknem teljesen el volt hanyagolva. Falussy lelkes mozgalma, fáradhatatlan buzgósága rázta fel a társulatot a lethargiából. E szép, országos ünnep csakis neki köszönhető. Domahidy szép beszédére a közönség lelkes éljenzése volt a viszhang. Ebéd közben dr. Fechtel János főtitkár felolvasta az üdvözlő táviratokat, köztük Rá- kossy Jenőnek dr. Falussy Árpád főispánhoz intézett gyönyörű üdvözlő táviratát: „Újságíró társunkat ünnepelvén, nem vehetek részt a szatmári ünnepen, de szivem, gondolataim ott vannak nemzeti ünneplőinkkel. Szatmár felé dobog ma minden hazafias szív, Isten nyissa meg egét ama szavaknak, melyek ott ihletett ajkakról elhangzanak. Széli Kálmán, zaklatott korunk hazafias mozgalmainak tanítómestere és vezére lett; egy püspök hirdeti vele ma nemzeti igénket; boldogok, a kik hallgathatják őket és lelkesedhetnek nemes tanításaikon. Dicsőség és hála neked az ünnep lelkének és rendezőjének, üdvözletét mindazoknak, kik ihletetten beszélnek és azoknak, kik hittel és áhítattal hallgatják az igét. Rákosi.“ A bankett, melyen Bunkó Vince és zenekara szebbnél-szebb nótákkal szórakoztatta a közönséget, a leglelkesebb hangulatban folyt le s délutáni 4 órakor ért végett. A mikor Széli Kálmán s a többi vendégek lelkes éljenzés között a termet elhagyták, kedves jelenet játszódott le. Egy hatalmas román paraszt hirtelen vállára emelte előbb dr. Falussy főispánt, majd pedig Széli Kálmánt, s úgy vitték ki a kocsira. Tea a püspöknél s dr. Kelemen Samunál. A vendégek nagy része, valamint a város előkelőségei este fél 6 órakor teára voltak hivatalosak dr. Boromissza Tibor püspökhöz s dr. Kelemen Samu orsz. képviselőhöz. Kivilágítás. Este 6 óra után a város tereit s főutcáit szépen kivilágították. Különösen szépen volt a tűzoltó őrtorony kivilágítva. Széli Kálmán főispánunk társaságában végig kocsizott a városon. A merre elhaladtak, az utcákon hullámzó s a színházba siető közönség lelkesen megéljenezte őket. Díszelőadás a színházban. Este 7 órakor díszelőadás volt a szatmári városi színházban, melyen Széli Kálmán dr. Falussy Árpád főispán kíséretében jelent meg egy első emeleii középpáholyban. Heves Béla színtársulata előbb egy kedves prológot, majd Rákosy Viktor „Elnémult harangok“ cimü hangulatos színmüvét adta elő. Az előadás minden tekintetben kifogástalan volt. A szereplők teljes ambitióval, lelkesedéssel játszottak, egész tudásukat vitték a harcba, hogy első szatmári szereplésük fényesen sikerüljön. Fáradozásuknak meg is volt a kellő eredménye; igazolják ezt azok a vastapsok melyek a szereplőket az egyes felvonások után a lámpák elé szóllitották. Elutazás. A színházból Széli Kálmán főispánunk kíséretében egyenesen a vasúti állomásra hajtatott. Bucsuzásakor dr. Falussy Árpádnak ismételten megelégedését fejezte ki az ünnepség fenomenális sikeréért, a szives fogadtatás és vendégszeretetért, a közönség példás magaviseletéért. Megkérte főispánunkat, fejezze ki Szatmár városa s vármegye közönségének a hazafias, lélekemelő, a maga nemében páratlan sziveslátásért még egyszer hálás köszönetét. Vonat indulása előtt a fővárosi vendégek s a kulturegyesületsk kiküldöttei is melegen gratuláltak főispánunknak az ünnepély fényéhez. Utóhangok. Minket, kik vármegyénk közéletét folytpn szem előtt tartjuk, va óban nagy örömmel töltött el, hogy vármegyénk ilyen fényes kultur ünnepséget rendezett. A fővárosi lapok hasábokat szentelnek a Széchenyi-Társulat vasárnapi ünnepségének, s e kulturális egyesületet követendő például állítják oda a többi hason- nemü egyesületek elé. Az őszinte elismerés hangján kell Szatmár város hazafias közönségéről megemlékeznünk. E nemes város már nem egyszer tanu- jelét adta, hogy minden szép, nemes és jó iránt nemcsak lelkesedni, hanem áldozni is tud. De hogy hazaszeretete, a kultúra iránti lelkesedése s a vendéglátás vonzóereje mire képes, azt ezúttal mutatta meg igazán. Ez a páratlan vendégszeretet s lelkesedés minden egyes vendéget, a gróf Károlyi családot, — különösen gróf Károlyi Melindát — nagyon meghatotta; jól esett látnia, hogy Szatmár városa ilyen önzetlen szeretettel hódolt gróf Károlyi István emlékének. * E nagyszabású ünnepély a Széchenyi- Társulatnak egy újabb forrást nyitott. Nem csak erkölcsileg, mert megacélozta és felfrissítette vármegyénk és Szatmár városnak már-már lankadó erejét a magyar kultúra küzdelmében. Ez a lelkesedés napról-napra tettekben is megnyilvánul, mert Falussy főispánnak a vármegye szivéhez intézett kiáltványa mindenütt visszhangra talált, a magyar hazát fenntartani vágyó férfiak egymásután lépnek be a Széchenyi- Társulatba. De nemcsak vármegyénk közönsége karolja fel lelkesedéssel a Széchenyi-Társulat hazafias ügyét, hanem a mi páratlan a maga nemében egy boroszlói gyáros, a ki véletlenül e hazafias ünnepen Szatmáron időzött, a lelkesedés láttára belépett a társulat alapitó tagjai közzé. Uj alapitó tagok. Végül meg kell még itt emlékeznünk Tankóczy Gyula főkapitányról is, kinek igen nagy érdeme van abban, hogy a Széchenyi- Társulat ünnepe olyan fényesen sikerült. Már a szatmári tűzoltó kongresszuson is tanujelét adta, milyen rendkívüli jó érzékkel bir nagyszabású ünnepségek rendezésére, vezetésére. Eznttal újra beigazolta, hogy milyen nagy szervező, rendező tehetsége, jó Ízlése van. Mint a vármegye sajtó orgánumának, kedves kötelességünk Tankóczy Gyula főkapitány előtt az elismerés zászlóját meghajtani. Lapunk legutóbbi számában már közöltük a Széchenyi-Társulat uj alapitó tagjait. Azóta következő uj tagok kérték felvételüket: Kende Zsigmond Istvándi (felújítva) Szabó Norbert Szatmár Perényi János „ Dr. Vajay Károly „ Rébay Dezső Erdőd Wesselovszky Béla Szatmár Márkus Márton „ Komoróczy Jenő Csenger Krassó Miksa Szatmár Kováts Gergely „ Dr. Böszörményi Emil Szatmár * HÍREK. — Személyi hir. dr. Falussy Árpád vármegyénk főispánja tegnap a peéri szüretre utazott. — Reformáció emléke. Október 31-én lesz a reformáció emlékünnepe, mely alkalomból a legújabb miniszteri rendelet szerint az állami iskolákban az összes prot. gyermekek, valamint most már a prot. vallásu tanítók és tanárok is szabadságot kapnak. — Eljegyzés. Szoboszlay István nagybirtokos f. év. október hó 25-én eljegyezte Mező- Madarassy Zoltán és neje erdőhegyi Erdőhegyi Zsuzsánna leányát Mező-Madarassy Margitkát Szatmárudvariban. — Kinevezés. Demjén Nándor, okleveles tanító, az avasfeisőfalui áll. elemi iskolához helyettes tanítóvá neveztetett ki. — Fejes Ilonkát, dr. Fejes István szatmári ügyvéd leányát a vallás- és közoktatásügyi miniszter az ara- nyosmegyesi áll. elemi iskolához tanítónővé nevezte ki. — Nagygyűlés a boritaladó eltörlése ügyében. A f. hó 21-én Budapesten tartott tiltakozó gyűlésen számos kiváló egyéniség jelent meg: az országgyűlési képviselők s a vármegyék, városok, gazdasági egyesületek képviselői. Szat- márvármegyét a nagygyűlésen nyolc kiküldött képviselte. Az impozáns nagygyűlés egyhangúlag hozzájárult a M. Sz. 0. E. igazgatóságának a nagygyűlés elé terjesztett határozati ja200 kor. 100 „ 100 „ 100 „ 100 „ 100 „ 100 „ 100 „ 100 „ 100 „ 100 „
