Szatmárvármegye, 1908 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1908-01-19 / 3. szám

2-ik oldal. 3. szám. állami és városi adók elosztása meg fog felelni a közigazgatási feladatkörök arányának. A vá­rosoknak nem lenne szüksége semmiféle ál­lami segítségre, hanem csak arra, hogy az ál­lam ne vegye igénybe a városi polgárság adózó képességét olyan sokfélekép s olyan arányta­lan mértékben s különösen ne vegye igénybe az adóztatásnak azt a részét, amely elsősorban a helyi adózásra való, tudniillik a házak meg­adóztatását. A városi házak jövedelmezősége nagy mértékben függ a városi közintézmények­től s a házak hozadékát sokkal célszerűbben lehet a helyi viszonyoknak megfelelően városi adó formájában kiképezni. Lehet alkalmazni a házadót, esetleg kombinálva a közönséges érték szerint való megadóztatással vagy kizá­rólag az utóbbit. Az egyenes adók reformján kívül legkö­zelebb tárgyalás alá kerülhetnek az uj szesz­adótörvény, a helyiérdekű és a közúti vasu- takról szóló törvényjavaslat, a kisajátítási tör­vény revíziója, melyek nagymértékben érdeklik a városokat és végül, ami a legfontosabb, a városi törvény. A benyújtandó törvényjavaslatok között vannak olyanok is, melyeket a városok­nak kellene nemcsak sürgetniök, de ezekre nézve memorandumokba foglalt javaslatokat is kidolgozniok. Egyesülniük kell tehát a magyar váro­soknak jövőjük érdekében. Csak igy fognak tudni kellő erővel föllépni, igy tudnak kíván­ságaiknak nyomatékot is adni. S ezt bátran te­lhetik, sőt tenni kötelességük, mert ezzel nem partikuláris érdekeket érvényesítenek, hanem a városi lakosság boldogulásának előmozdítá­sával biztosítják egyszersmind az egész ország haladását. A városok együttes fellépésére és közös akciójára jobb alkalom nem kinálkozhatik, mint éppen most, az adóreform tárgyalása kü­szöbén. Az adóreformra vonatkozó törvényjavas­latok a városok lakosságát terhelik meg első­sorban avval a bevételi többlettel, melyet az államkincstár a reformtól vár, a mi háztulaj­donosaink, a mi kereskedőink, iparosaink, hi­vatalnokaink fognak az eddiginél súlyosabb adóterhet viselni s mikor az állam igy gondos­kodik magáról a városok lakosainak bőrén, ugyanakkor eszébe nem jutnak maguk a vá­rosok. Ebben azonban elsősorban nem a kor­mány, hanem maguk a városok hibásak, mert még csak kísérletet sem tettek az iránt, hogy az adóreformból valamely hasznot megkaparit- sanak maguknak. Ezen csak a kollektiv fellépés tekintélye és súlya segíthet, egy olyan országos akció, amelyben képviselve van az ország minden városa. Ilyen formában kifejezett követelés elől nem zárkózhatik el a kormány, amely igen jól ismeri a városok helyzetét. A Kölcsey-Egyesület hangversenye. Minden nemzeti álszemérmet félretéve, be kell vallanunk, hogy esztétikai közízlésünk és művészeti érzékünk fejlettsége tekintetében na­gyon elmaradtak a nyugati müveit nemzetek kulturállapotától. Különösen a vidéki városoknak jut kevés az igazi művészetek áldásából. Tud­juk, érezzük azt mi nagykárolyiak. Pedig senki sem állíthatja joggal, hogy Nagykároly közön­ségében nincs érdeklődés és fogékonyság a művészetek iránt. Azt nem lehet tagadni, hogy e közönség jelentékeny áldozatot hoz a művé­szet érdekében. Majdnem minden héten befizeti valamely egyesületnek a köteles koronákat a művészet cégére alatt. Van elég egyesület Nagy­károlyban, mely úgynevezett művészeti estélye­ket rendez, minden 2—3 hétben beszed a kö­zönségtől 3—400 korona művészeti adót, mely adónak céljáról és rendeltetéséről nem világo­sítják fel a közönséget. Hanem a nagyobb baj az, hogy ezen estélyek semmi művészeti ellen­értéket sem nyújtanak a közönségnek ez adó fejében. Egyetlen egyesülete Nagykárolynak, mely céljánál, alapszabályainál fogva hivatva van Nagykárolyban az irodalmat és művészetet ápolni, fejleszteni a szép iránti érzéket, s álta­lában a művelődést előmozdítani: a Kölcsey- Egyesület. S e célra való törekvést megkönnyíti és létjogosultságát biztosítja az a körülmény, hogy a Kölcsey-Egyesület kulturmüködésében SZATMÁRVÁRMEG YE, résztvesz Nagykároly minden polgára valláskü­lönbség nélkül. Nagy várakozással tekintett Nagykároly város közönsége a Kölcsey-Egyesület első mű­vész-estélye elé és örömmel kell konstatálnunk, hogy a Kölcsey-Egyesület e várakozást a leg­nagyobb mértékben kíelégitette. Cseh Lajos főgimnáziumi igazgató, a Köl­csey-Egyesület alelnöke nyitotta meg az estély műsorát, a művelődés történetébe mély bepil­lantást engedő lendületes beszédével. Vázolta a XIX. századnak, Kölcsey-századának kulturális vívmányait, mozgató eszméit. Kölcseyék elvi alapon vívták a XIX. század nagy eszmei har­cát. Mi is csak elvi alapon állhatunk. így ér­hetjük el az osztályokra szakadt nemzet egye­sítését, a nemzeti erők összpontosítását. A Köl­csey-Egyesület is Kölcsey Ferenc nagy szel­lemének világánál akarja kivenni részét a XX. század munkájából. A Kölcsey-Egyesület feladata, hogy hirdetője legyen mindannak, ami érvényre juttatja nemzeti életünk átalakulásában, a tiszta, szenytelen liberalizmuszt, a nemzeti eszmét, az egyetértést s a magyar művelődést. És mindezt szem előtt tartva nyitja meg a Kölcsey-Egye- sölet ez évi felolvasásainak sorozatát. A műsor második pontja volt Váczi Jo- lánka k. a. zongora-játéka. Chopin „Fantaziá"- ját játszotta igazi művészettel és különösen nagy képzettségre valló technikával. Művésze­tét a közönség zúgó tapsokkal honorálta. A zongora azonban nem volt egészen méltó a művészi játékhoz, s reméljük, hogy a Kölcsey- Egyesület a jövőben megfelelő zongorát fog beszerezni. Dr. Kovács Dezső ügyvéd : „Egy főszol­gabíró a XVIII. századból" cimen jóizü nagy­károlyi históriát olvasott fel. Kár, hogy a felol­vasónak a nagy színházi teremhez nem szokott orgánuma miatt a távolabb levő hallgatóságra nézve sok szép és érdekes része elveszett a felolvasásnak. De bírjuk Kovács Dezső ur Ígé­retét, mely megengedi, hogy lapunk következő számában az érdekes és a nagykárolyiakat kü­lönösen érdeklő korfestő elbeszélést közzéte- hetjük. c Az est fénypontja Dr. Krúdy Andor úr művészi cimbalom játéka volt. Előadta E. Grieg : Solweigs liedjét és Puccini: „Bohém élet" egy részletét. A közönség szűnni nem akaró tap­sára pedig a Bajazzók-ből játszott el egy rész­letet. Krúdy Andor úr művészete nem szorul a mi dicséretünkre. Csak konstatálhatjuk, hogy a közönség sok elragadó szép momentumot talált temperamentumos játékában. Igazi nagy művész hatását keltette a hallgató közönségben. A műsor végső pontja, de értékre nézve épen nem utolsó volt a „Karperec“ című egy felvonásos vígjáték előadása. A csattanó fordulatokban nem épen gazdag, épen azért ke- vésbbé hatásos darab előadása nem csekély készültséget és művészi érzéket igényelt. Az előadás sikerét első sorban a két női szereplő biztosította. Papp Béláné úrnő a tőle nem elő­ször tapasztalt könnyedséggel és otthoniassággal játszotta szerepét. Kacsó Mariska k. a. kereset­len terinészettségével tűnt ki. A közönség taps­sal, .a Kölcsey-Egyesület virágcsokrokkal tol­mácsolta eléggé le nem róható háláját. A férfi szereplők között legnagyobb szerepe Algay Ödön urnák volt, aki ismert temperamentumos játékával teljesen kielégítette a közönség hozzá­fűzött várakozását. Dr. Németh Béla ur hideg­vérrel játszotta nem nagy, de elég nehéz sze­repét. Dr. Luby László ur fellángoltnak látszott a zsurnaliszta szerepében. Mintha nyomta volna a fejét valami! ? Az estély után tombola és tánc volt a Magyar Király kávéházban. Farsangi naptár. Január 18. A nagykárolyi épitőmun- kások táncvigalma a polgári Január 25. A nagykárolyi asztalos-iparos ifjúság táncmulatsága a Központi Szálloda éttermében. kaszinó nagytermében. Febr. 1. A Nagykárolyi Zenemükedvelők Egyesületének hangversenye a megyeháza dísztermében. Február 2. A nagykárolyi főgimná­ziumi ifjúság hangversenye. Febr. 2. A nagy károlyi kath. legényegylet táncmulatsága a polgáriban. Febr. 5. Protestáns bál és hangverseny a megyeháza dísztermében. HÍREK. — Kinevezés. Dr. Falussy Árpád főispán Szatmár-Németi sz. kir. város börtönvizsgáló bizottságába rendes tagokká Korányi Jánost, Dr. Tanódy Mártont, Kőrösmezey Antalt és Dr. Fejes István törvhat. bizottsági tagokat, az árva­ügyi felebbezési bizottságba pedig r. tagokká Dr. Keresztszeghy Lajost és Korányi Jánost, pótta- gá Uray Gáspár bizottsági tagokat ne­vezte ki. — A szabad Líceum legközelebbi harmadik előadását f. hó 26-án vasár­nap d. u. 4 órakor tartja a főgimn. rajz­termében. Előadók: Roóz Samu dr. Régi perek. Klacskó István : A levegő élettani hatása az emberre. — A posta köréből. A kereskedelemügyi m. kir. minister a helybeli posta- és távirda- hivatalnál a postai csomagoknak házhoz való kézbesítését rendelte el bevezetni. Ezen újítás­sal városunk postahivatala az egész nagy vá­rosok mintájára berendezett kézbesítési szolgá­lattal lesz kibővítve úgy, hogy a közönség igé­nyeit teljesen kifogja elégíteni. A csomagok kéz­besítését két egyfogatu kézbesítő kocsijárattal fogják eszközölni. — Jelentős újítás történik a dávirda-szolgálatnál is, mert a táviratok továb­bítására a nyomtatott betűkkel működő Hüghes táviratozó gép lesz bevezetve, amelyen a tá­viratok közvetítése gyorsabb és pontosabb leend. — A gyermekek érdekében lapunk leg­utóbbi számában közlemény jelent meg, amely hogy megtalálta az utat a közönség szivéhez, bizonyítja a hozzánk beküldőit alábbi nyilat­kozat is: „Néhány szó a gyermekek érdekében“ cimü cikk jelent meg a „Szatmárvármegye“ legutóbbi számában, amelyben a cikk Írója nekünk szülőknek igazán szivünk szerint szól. Rideg, kőszívű embernek kell lennie, akinek nem fáj, ha látja azt a sok apró gyermeket a hideg téli reggeleken dideregve, fogvacogva, nyirkos, ködös levegőben és síkos járdákon menni az iskolába. Igen nagy szükség és nagy áldás lenne, ha a tanórák nyolc óra helyett kilenckor kezdődnének legalább az elemi is­kolákban, ahol ezáltal csakugyan semmit nem veszítenének a gyermekek, mert tiz óra helyett tizenegykor végezhetnék be a tanulásaikat. Mondjuk, a gimnázizták már nagyobbak lévén,< éppen annyira nem árthat nekik az a kora reg­geli levegő és jobban is tudnak magukra vi­gyázni mindenképpen, de bizony szegény kicsi­kék el-el nézgelődnek s ha többen összejönnek, egymást feltartóztatják, lábuk átázik, fázik s jön a legnagyobb baj, a betegség, s még hagy- ján, kik nem laknak messze az iskoláktól, de azok szegények, kik nagyon messziről kényte­lenek oda járni s nem is a legjobb ruházat­ban . . . ezeken igazán megesik az érző em­ber szive. Bizony nagyon sok jó származna belőle, ha legalább a téli időszakban, mond­juk októbertől—áprilisig kilenc órakor kezde­nék az iskolai előadásokat. Cikkíró ur, mint első, ki e tárgyban felszólalt, valóban elisme­rést érdemel, s legyen azon, hogy e kérdés ne aludjon el, számos szülő s kis gyermek fog hálás köszönetét mondani érette. Egy öt gyer­mekes anya.11 — E nyilatkozatot azzal a kommen­tárral adjuk le, hogy lapunk czélja mindenkor közügyek felkarolása volt s igy mi csak kötelessé­günket teljesítettük az eszme felvetésével. Azon­ban hozzá füzzük még e tárgyhoz, hogy az érdekelt szülők teendője most mozgalmat indí­tani annak keresztül vitelére, ami, hisszük, be is fog következni. — Tsdósitóinkhoz Kérjük helybeli és vidéki tudósitóinkat, hogy tudósításaikat lehe­tőleg szombat reggelig szíveskedjenek szerkesz­tőségünkbe elküldeni, hogy lapunk mielőbbi megjelenésében korlátozva ne legyünk. — Városi közgyűlés. Nagykároly város képviselőtestülete legközelebbi rendes közgyű­lését február 2-án tartja meg. — Hegyközségi gyűlés. Ma délelőtt 11 órakor a városháza nagytermében Nagykároly város hegyközsége gyűlést tart. Tárgysorozat:

Next

/
Oldalképek
Tartalom