Szatmárvármegye, 1908 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1908-03-29 / 13. szám
13. szám. SZATMA R VÁR MEGYE. 3-ik oldal. rozatai népkönyytár szervezése iránt, a jármii izr. fiókhitközs. alapszabályai, Krassó és Lippó közs. a dél magyarországi közmüv. egyes, ingyenes népkönyvtár ajándékozása iránt intézett határozatai, Varalyu közs. az áll. isk. szervezése esetén megajánlott hozzájárulásra vonatkozó határozata, Kékes-Oroszfalu közs. áll. isk. építése tárgyában kelt határozata. Bornemissza Géza festőművész 600 K segélyt kap. Izrael Jusztinné szülésznő felebbezése el- utasittatott. A vm. gyámptr. 1906. évi számadása jóváhagyatott. A kolozsvári siket-néma intézet 200 K segélyben részesül. Jóváhagyattak még: Nagyvárad átirata a kézizálogüzletek kölcsön dijainak leszállítása iránt. A gazdai érdekképviselet törv. hatóságonként! szervezése, Az orsz. mezögazd. egyesület felhívása. A hordár v. bérszolga-iparról alkotott szab. rend. A kis- és nagyközségek vásártartási szab. rendeletéi, Vámosoroszi és Riese közs. szervezési szab. rend. továbbá Csanálos és Fény hegyközségi szab. rendelete. A nagykárolyi járásban megüresedett mező- gazdasági tagsági helyre Solymossy István póttag hivatott be. Végül számos község számadása és költségvetés hagyatott jóvá. Miután még Égly Mihály Szatmár város tb. f jegyzője letette a hivatalos esküt, a rendkívüli kö;gyűlés elnöklő főispán zajos éltetésével d. u. 2 órakor \éget ért. A „Kölcsey-Egyesület“ művészestélye. A mai társadalomban, a magasabb kultur- életért szinte heroikus harcot kell folytatni. Az anyagi gondoktól, a mindennapi kenyér keserves megkeresésének gondjától majdnem teljesen lekötött társadalom nem ér rá a művészetek pártolására, annál kevésbbé a művészetek kultiválására. Így lassanként a gazdagok, a kiváltságosak szóraKOzása, lukszusa lesz a művészet és a műélvezet. Pedig az aesthetikai élvezetnek nem fényűzésnek kellene lennie, hanem minden ember közös, nélkülözhetetlen élet- szükségletének : mindennapi szellemi kenyérnek. Nagykároly város társadalma magasabb életműködésének ezt a nélkülözhetetlen élet- szükségletét töltötte be, ezt a szellemi — sajnos nem mindennapi — kenyeret szolgáltatta a „Kölcsey-Egyesület“ március 22-ik művész- estélye. Nagykároly város ez idén jelentős eredményekben gazdag kulturéletének magasan kiemelkedő mozzanata volt e müvészestély, mely nemcsak Nagykároly társadalmát részesítette valódi tiszta és értékes műélvezetben, hanem a Szatmárról és Nagykároly környékéről megjelent előkelő érdeklődő közönséget is. Bátran konstatálhatjuk, hogy a legcsiszoltabb, finom müizlésü közönség művészeti igényeit kielégíthette a művészestély. És e tény nagyobb fontosságú, mintsem első pillanatra gondolnók. Nagykárolynak, mint Szatmárvármegye székhelyének e tekintetben bizonyos reprezentációs kötelessége van: demonstrálnia kell azt, hogy kulturállapota épen nem áll hátrább a többi hasonló vidéki városokénál. A „Kölcsey-Egyesület“ művészestélye fényes bizonyságát is adta ennek. Nemcsak a neve volt müvészestély, valóban művészi volt minden egyes száma. A siker oroszlánrésze a vendég művésznőket és művészeket illeti. E kijelentést nem a vendégekkel szemben tartozó udvariasság mondatja velünk, hanem az igazság iránt tartozó kötelesség. Paiilay Erzsiké, a Nemzeti színház művésznőjének szereplése már előre is biztosította az estély művészi jellegét és sikerét: Szatmári szives és Nagykároly társadalmát hálára kötelező szereplő vendégeink: Fejes Mariska, dr. Tanódy Endre és Fábián Lajos valódi művészetüknek szinét-javát hozták át nekünk. Veres Gusztáv a mienk volt, tudjuk, hogy szívében most is a mienk és reméljük, hogy mindenestül is a mienk lesz annak idejében. Dóczy Józsefet — mint az egész ország, Nagykároly is ismerte már régen. Ismertük, mint kiváló poétát, most láttuk, mint embert, mint előadóművészt. Egy csapásra meghódította Nagykárolyt, melynek társadalmi életében — hisszük és reméljük — jelentékeny szerepe lesz. A művészest kiváló sikerű rendezésének érdeme Klacskó István főgimnáziumi tanárt, a Kölcsey-Egyesület irodalmi szakosztályának fáradhatatlan tevékenységű és kiváló müizlésü elnökét illeti. A „Tavasz érkezébe“ élőkép két tavaszt varázsolt elénk: a természet ébredését és az ifjúság tavaszát. Az ibolyák, hóvirágok, margaréták, nefelejtsek, vadrózsák, pillangók bájos, ártatlan gyermeki karának látása szemet, szivet, lelket elbájolt. A jelen lévő ifjú jogászok és jogászjelöltek, díjtalan joggyakornokok és szintén díjtalan fogalmazógyakornokjelöltek majd elnyelték szemükkel azt az élő tavaszt. Micsoda virágerdö lesz belőlük, ha majd kinyílnak — úgy 10—12 év múlva. Akkorra talán már a mai ifjú jogászok, joggyakornokok és fogal- mazógyakornokjelcltek is házasulandók lesznek. Paulay Erzsiké, a Nemzeti színház kiváló művésznője a fővárosi lapok hivatásos és aest- hetákai ízlésű kritikusai, de az egész ország véleménye szerint is a legnagyobb magyar sza- valómüvésznök egyike. A mi dicséretünkön és kritikánkon ő már felül áll, bátran elmondhatjuk róla véleményünket. A „Szózat“ szavalása után megboldogult diákkorom cnképzőköri emlékei jutottak eszembe, ahol is egy-egy jeles tanuló szavalatára kijelölt hivatalos,,bíráló“ igy adta le drukkteli kritikáját: „Tisztelt kör! A szavaló úr jól megtanulta a verset, jól elő is adta, csak a sorok végén megállt, néhol meg a rímet is kiéreztette, mindazonáltal dicséretesen fogadom el a szavalatot“. Mi azonban a többi szavalatot fogadjuk el dicséretesen. Petőfi „Egy gondolat bánt engemet“ cimü költeményének elszavalása a szavalomüveszet elérhető produktumának legfelsőbb fokán állt. Az érzelmek fokozásában a költő mély érzelme és a szavaló interpretálása §zinte öszeforrtak. „Szeptember végén“ nemcsak Petőfi, tie a világirodalom egyik legszebb költeménye. Szerelmi mámorának első napjaiban, a mézeshe- tekbeu irta Petőfi ezt az édesbús költeményt; elejétől végig biztos sejtelemmel, sőt mély meggyőződéssel. Azért a szavalat végén a siránkozó hang a költemény szellemének és történetének félreértését mutatta. Leginkább elemében volt a kedves, köny- nyed genre- és életképek előadásában. „A falu este“, „A kis kadét“ a keresetlen egyszerűség, a minden hatásvadászat nélkül való őszinte előadás mintaképe volt. A „Bekvártélyozás“ ugylátszik forszdarabja a művésznőnek. Sokszor is adja elő. Nem csoda ! Egyéniségének teljesen megfelelő darab. Mintha egyenesen az ő számára irta volna Hercegh Ferenc. — Aki mellesleg megjegyezve ezzel reprezentálta a Petőfi házat. Fejes Mariska magasfoku technikával és mély érzéssel előadott „Serende“-ja kiváló zenei képzettségről tanúskodott és méltán érdemelte ki a közönség osztatlan tetszését és háláját. Dr. Tanódy Endre diszkrét zongorakisé- rete egészítette ki a művészi játékot. Ugyancsak dr. Tanódy Endre kisérte Fábián Lajos énekét, kinek kellemes, mély baritonja és zeneképzettsége, nyugodt, sima énektechnikája professionals énekes hatását keltette a közönségben. Kár, hogy hangkvalitása nem érvényesülhetett teljes mértékben és egész terjedelmében. Veres Gusztáv, Kis József mély gondolatokkal telt, de kissé hosszú lélekzetü „Jehová- ját“ szavalta el. Kellemes érces orgánuma dacára a színpadtól távollevő közönségre nézve sok mondata elveszett. Dóczy József a „Kölcsey-Egyesület vezetőségének utólagos felkérésére volt szives az estélyen való szereplést elvállalni Hercegh Ferenc helyett. Mi nagykárolyiak bátran és meggyőződéssel bevalhatjuk — Hercegh Ferenc úgysem tudja meg — hogy nem csinált rossz cserét a Kölcsey-Egyesület. Előbb Paulay Erzsiké szavalta el Dóczy „A kanyargó Tisza partján“ cimü gyönyörű költeményét, melyet a szerző szívességéből lapunk tárcarovatában bemutatunk olvasóinknak. Majd a költő maga szavalta el „Molnár Katica“ cimü népballadáját époly egyszerű keresetlen természetes hangon, amily egyszerű keresetlen természetesség jellemezte a költeményt. Épen ezért volt költői, művészi a ballada is, az előadás is. Reméljük, hogy még sokszor lesz alkalma Nagykároly közönségének Dóczy költői szellemében és művészetében gyönyörködhetni. Kaufmann Sándor bravúros zongorajátéka szintén hozzájárult az estély művészi sikeréhez és a közönség osztatlan tetszésében részesült. A Kölcsey-Egyesület az estély jövedelmét nemes célra fordította, nemes önzetlenséggel a budapesti „Petőfi ház“ javára engedte át. És e tény érdemes arra, hogv leszögezzük és Nagykároly társadalmának figyelmét felhívjuk rá más egyesületekkel szemben, melyek minden jövedelmet a saját homályos céljaikra szoktak forditani. A Kölcsey-Egyesület már e nemes önzetlenségénél fogva is, de még inkább magas és eredményes kulturműködéséért megérdemli a közönség legszélesebb körű támogatását. Mint halljuk városunkból, de Nagykároly környékéről is, sőt az egész vármegye területéről sokan léptek be a Kölcsey-Egyesületbe. Nemcsak az egyesületet és ezzel a kultúrát mozdítják elő, akik a Kölcsey-Egyesület tagjainak sorába belépnek, hanem saját érdekeiket is, mert ezután az egyesület estélyein a tagok 25°/o százalék engedményt kapnak. Reméljük, hogy a közönség hathatós támogatásával még többször lesz alkalmunk a Kölcsey-Egyesület ily abszolút sikerű művészestélyében gyönyörködhetni. (0—) á nagykárolyi gyermeknap. Hazánk Európa kulturállamai között foglal helyet és törekszik mindama kötelmeknek meg is felelni, melyeket a liberális haladó közvélemény egy kulturállamtó! követel. Így évek óta a humanizmus parancsolta gyermekvédelmet is látjuk hazánkban terjedni, a gyermekvédelem számtalan ágazataiban megindult a mozgalom és ebben első sorban maga az állam, de mellette a törvényhatóságok, társadalom, egyesületek és magánosok is buzgólkodnak. Daczára ennek a nagyterjedelmü mozgalomnak, tapasztalhatjuk naponta, lépésről-lépésre, hogy intézkedéseink nem tökéletesek, nem elég terjedelműek, mert számtalan nyomor vár még enyhítésre, számtalan seb . gyógyító tapaszra ; számtalan még száma, a nyomorgó nélkülöző gyermekeknek, nyomorékok, hajléktalanok, erkölcstelen és züllött gyermekek találhatók még. A gyermekhalandóság még szerfelett nagy; anyagiakban szűkölködünk és erélyes, czéltuda- tos központi vezetés hiányában szenvedünk. E két nagy hiányon akar segíteni a 3 év előtt megalakult Országos Gyermekvédő Liga. irányi íja ma már ezen egyesület Magyarország egész gyermekvédelmét, - foglalkozik nemcsak erkölcsileg, de anyagilag is és nagyterjedelmü önálló intézkedéseibel mindenütt ott jelen meg és ott segít, hol arra szükség van, kiegészíti a kisebb egyesületek működését. A Liga ezen intézkedésével nemcsak az államnak, de az egyes törvényhatóságoknak és kisebb egyesületeknek tervén könnyebbít. És ezen egyesület fő alkotó erejét a népből veszi, nem magas tagdíjas tagoktól nyeri anyagi forrását, hanem a népre, a sokfejü népre és annak filléreire alapítja működését. Egész ereje abban rejlik, hogy a haza összes lakóira számit, adózó polgárok és polgárnők, aggok és gyermekek, földbirtokosok, kereskedők és iparosok, munkások és napszámosok hordják össze filléreiket és ezekből építi fel mindenre kiterjedő gondos működési program mját. Ezen elvből indult ki a Liga, midőn az u. n. „Gyermek-napot“ alapította és a f. évben április 2. és 3-án tartja meg. A közönség törekedjék a gyermeknapon nagyobb bevásárlásait oly kereskedők és iparosoknál eszközölni, kik tagjai a ligának, ameny- nyire lehet készpénzzel vásároljon, sőt e napon fizesse ki régi számláit, — mert a kereskedők és iparosok a gyermeknapi bevétel egy százalékát akkor szívesen befizetik a Liga czéljaira. A gyermekvédelem előmozdítását ezélzó gyűjtési czélra — eltekinte attól, hogy a me- gyegyülés napján a vármegyeháza lépcsőházában már ki volt helyezve két gyűjtő-urna, — a gyermek-napon városunkban négy helyen ró- hatja le a közönség nyilvánosan jótékonysági adóját és pedig: a városháza előtt, Győrffyjó-
