Szatmárvármegye, 1908 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1908-02-16 / 7. szám
2-ik oldal. SZATMÁRVÁRMEGYE. 7. szám. A yálasztói reform. Az általános választói jog beliozutaláról szóló törvényjavaslat-tervezet a belügyminisztériumban teljesen elkészült. A tervezetet Andrássy Gyula gróf belügyminiszter a legközelebbi minisztertanács elé fogja terjeszteni. Mint értesülünk, a belügyminiszter a javaslatot főbb vonásaiban meg fogja ismertetni a házszabályrevlzió dolgában a jövő héten összeülő tizes bizottság tagjaival is. A javaslati szerint a választói jog általános lesz. Plurális választói jogról szó sem volt. Szavazati joga lesz minden 24 éves polgárnak, aki Írni és olvasni tud. A magyarság érdekei a kerületek i uj beosztásával biztosíttatnak. Erre nézve a j belügyminiszter kikérte a törvényhatóságok véleményét és csak a beérkezett bizalmas jelentések alapján fogott hozzá a kerületek beosztásának nagy munkájához. Annyi bizonyos, hogy Andrássy választási reformja a legmodernebb alapokon épült fel. A földmivelésügyi miniszter aj törvény- javaslatai. Darányi Ignác földmivelésügyi miniszter újabban több igen fontos javaslatot terjeszt az országgyűlés elé, meiyek mind a belső gazdasági megerősödés útját kívánják egyengetni s a gazdasági függetlenségünk föladatainak java részét oldják meg. A százkilencmilliós vizi beruházás nem csak jó és bőséges foglalkozást ad a földmunkásoknak, hanem uj alapokra fogja fektetni közlekedési viszonyainkat is, a belső hajózás számára eddig elzárt vizi vonalak megnyitásával. A vízjogi törvény revíziója a vizi erők ipari célokra való fölhasználását fogja megkönnyíteni és ezzel az akcióval Darányi és Kossuth iparfejlesztő politikájának megy a segítségére. Az állattenyésztésről szóló törvényhozási előterjesztések, kiadóbb eszközöket kívánnak rendelkezésére bocsátani a földmivelésügyi miniszternek, legjövedelmezőbb gazdasági águnk, az állattenyésztés fejlesztésére. A halászati törvényt kiegészítő és módosító törvényjavaslat a halászat gazdasági hasznának jövedelmezőbb kiaknázását fogja előbbre vinni. Végül készen van a telepítésről és parcellázásról szóló törvényjavaslat is, amely százmillió koronával kívánja a közép és főleg kisbirtokps gazdák számát és tevékenységi körét szaporítani. Véderőnk szervezése. Nemzeti konszolidációnk befejezése immár nem halasztható, mert nekünk számolnunk kell avval az eshetőséggel, hogy Ausztria alkatrészeire szétbomlik s ha akkor nem rendeltem fel, kivel Lausannében együtt voltunk nevelőben. István fellélegzett s mikor elbúcsúztunk, majd megölelt az előszobában. Mikor haza érkeztünk cigarettára gyújtott s a következőket beszélte el. Londonban két télen laktam, mikor Mary... ez volt az énekesnő neve, ott énekelt az udvari színházban. Megismerkedtem Lady Worthonnal, egy szőke, rendkívül okos, de igen különös asszonnyal. Szalonjában sok volt az iró, művész látogató. — Egy fiatal sötétszemü lord, láttam rajong a ladyért. Hamar összebarátkoztunk, mert könnyen tudom az embert barátommá tenni. És képzeld, a szegény egész regény életet élt le! A szerelmeit mint valami nagy regényhős után mintázta s csodálatos, mindig rátalált arra az asszonyra, vagy lányra, ki partnere lehetett ebben a különös regenyéletben. Worthonnéval Stendhsl Rouge etnoirja szerint járt el: föltette magában, hogy este 10 órakor a férje jelenlétében megfogja a kezét s fél 11 órakor megcsókolja a vállát. Úgy is tett. Talán a vakmerőség imponált az asszonynak, én nem tudom, de sokat beszéltek már akkor róluk, mikor én megismerkedtem velük. Megjegyzem, Warthonné csodálatos szép szőke ruhában járt, állig érő, sima, remek puha szövetből. Most jól figyelj ide: Worthonné egyszer oly hidegen fogadta a lordját, hogy féltem, a szerencsétlen kárt tesz magában. Együtt mentem el vele. Tévedtem. Egy egész halom rózsát vásárolt, betért a lakásába s kért, kisérjem vissza Worthon ladyéklioz. Az utón elkezdett egy uj rendszerű forgópisztolyról beszélni. Tudod, nem értek az ilyes- : mihez, de a lényege az volt, hogy egy rugó I kezünk egy nemzeti érzéstől áthatott haderővel, megszűnünk állam lenni s az ausztriai nemzetiségek színvonalára sülyedünk és nem leszünk képesek az alakulandó uj dunai hatalomnak alapját megvetni s a dinasztia további fennállásának támaszul szolgálni. Nemzeti konszolidációnk terén pedig nem nélkülözhetjük legköltségesebb szervezetünknek közreműködését, j okvetlenül követelnünk kell, hogy még az egységesen szervezett hadsereg mellett is annak magyar csapatokból álló kiegészítő része magyar nemzeti érzés és szellem ne hozassék 1 ellentétbe a dinasztikus érzéssel, hogy az ne j legyen hátránya, hanem előnye az egyéni érvényesülésnek. Ezt a célt sr.ol^álná a magyar vezényszó, ha ez a jelszó a keltő tartalommal is megtöltetik, mert nem az a lényeg, hogy 70—80 szó német helyett magyarul hangozzék el, hanem az, hogy e mellett intézményszerü garanciáink is legyenek arra, hogy hadseregünk a magyar állameszmének hatalmas védője és a nemzeti érzésnek erős forrása, — mert hiszen magyar vezényszó mellett is gyönge lehet a hazafias érzés. A magyar vezényszó követelésétől elválaszthatatlan a magyar szolgálati nyelv behozatala is, sőt ez utóbbi még talán nagyobb fontossággal bir nemzeti megerősödésünk szempontjából. Gondoljuk csak meg, hogy ma az az oláh, tót, szerb vagy német ajkú fiú, aki az elemi iskolában magyar szót hallott, későbben már nem hallja a magyar nyelvet és nem látja a magyar államot: mikor azután sor alá kerül s már érettebb észszel bir, a hadsereg kötelékében ismét száműzve látja a magyar nyelvet, magyar hazáról, magyar királyról senki sem beszél neki, csak a császárról, az imperátorról hall. így nem csoda, ha nemzeti konszolidációnk csak nagynehezen tud előrehaladni. Égető szükségünk van tehát úgy a magyar vezényszóra, mint a magyar szolgálati nyelvre; előbbi a gyakorlati téren, utóbbi a kaszárnya falain belül hirdesse, hogy a magyar állam területén vagyunk s hogy az annak védelmére szolgáló hadi erő is a mienk. S kívánhatjuk ezt azért is, mert nekünk van államnyelvünk s törvény rendeli, hogy az a kormányzás minden ágában használtassák. A közös hadseregnek mai szervezete oka annak a sajátságos és szomorú ténynek is, hogy a magyar nemzeti érzés és a dinasztikus hűség közötti képzelt ellentét még olyan körökben is hitelre talál, amely körök feladata volna nemzeti konszolidációnkat megteremteni. Vannak vidékek, ahol nemzeti erősödésünk terén nyomására a fegyver akkor sült el, ha a forgóhenger ürege a töltény szájához ért. Persze nem párbajra használták, hanem egy játékhoz, mely akkoriban divat volt s nagy összegekben játszották ép a véletlenen alapuló lövés miatt. Mikor a lépcsőn felmentünk, a lord sans géné teleszórta a lady ajtaja küszöbét a rózsákkal s Így szólt: „Nem játszanánk my dear egy kis rou- lettet ? Avval — anélkül, hogy megakadályozhattam volna, a homlokomhoz nyomta a fegyvert s elcsattantotta. A pisztoly nem sült el. Vesztettem volna tiz fontot, ha erre a lövésre teszek, szólt nyugodtan a lord s avval zsebretette a pisztolyt s indult lefelé. Gépiesen követtem s hazakisértem. Első dolga volt otthon, hogy két fahasábot állított fel s rájuk célzott a pisztollyal, a pisztoly elsült s a golyó keresztül ment a fahasábokon. All right — szólt — igy tett a dermontov hőse. Ha tovább megy a henger 1 . . . Lássa, most tudom, nem érdemes szeretnem a ladyt. Másra szántak az égiek. Megbosszankodtarn. Barátom azóta felé se nézett a ladynak s ez a szürkeruhás asszony itt pedig oly átkozottul hasonlít Worthonnéhoz, hogy én mindig azt vélem: ő az s én állok küszöbe előtt a felvont fegyverekkel. Nem va- gyok gyáva ember, de ha már halni akarnék valakiért gondosabban megtölteném Bravunin- gomat s nem játszanám! István azóta mindig a szürke ruhás asz- szonynyal jár, de én mindig elkerülöm. Tudja Isten miért, nem szeretek az acélszürke szemeibe nézni annak az asszonynak. Kuthy Imre. azért nem fejtenek ki nagyobb tevékenységet közigazgatási hatóságaink, mert attól tartanak, hogy ezzel a kormányt felfelé kellemetlen helyzetbe hozzák s igy fokozottabb hazafias tevékenységükkel neki nem tesznek kedves szolgálatot. Ez egy oly veszedelmes tévhit, hogy ezen csak radikális orvoslás sogithet s ez a hadsereg magyar részének mielőbbi magyarrá tétele és pedig a hadsereg mai szervezetén belül. Ezt a térvhitet csak úgy lehet gyökeresen kiirtani, ha a legfőbb hadúr dokumentálja, hogy a magyar nemzeti érzés és a dinasztia iránti hűség nem ellentétes fogalmak, sőt egymást kiegészítik és teljesen fedik. Ily nyilvános dokumentum volna a magyar vezényszó behozatala. Erre őfelségét rávenni és őt teljesen meggyőzni arról, hogy ez nemcsak nemzeti, de egyúttal elsőrendű dinasztikus érdek is, — ez képezi kormányfér- fiaink és politikusainknak nehéz, de következményeiben áldásos feladatát. A sikerhez tapintat, mérséklet, de egyúttal állhatatos, céltudatos működés is kívántatik. Azért tehát akkor, amikor annak ideje el fog érkezni, elengedhetetlen kötelességünk lesz erélyesen sikraszállani a magyar vezényszóért és attól elválaszthatatlan magyar szolgálati nyelvért. De addig is, mig a kérdés gyökeres megoldásának ideje elérkezik, nem maradhatunk tétlenek, mert itt minden megállapodás visszafejlődést jelent. Ha valaki útjában egy árok elé ér, amelyet átugorni nem bir, vagy nem biztos abban, hogy az ugrás sikerülni fog: az okosság azt parancsolja, hogy építsen hidat s azon jusson át a másik partra, de semmi esetre se maradjon tétlenül. Tétlenséggel az ellentéteket nem egyenlítjük ki, csak a parazsat földeljük el, amely tovább ég, mig egyszer ismét e.ős erupcióban fog kitörni. Óvakodjunk tehát az egyszerre el nem érhető dolgoktól, de óvakodjunk a tétlen tespe- déstől is s kellő mérséklettel tartsuk folyton felszínen a katonai kérdéseket, igyekezzünk kitűzött célunk felé; ha csak porszemeket tudunk is egymás fölé rakni, de — haladjunk előre. (P. 8.) A nagykároly—margittai vasút közigazgatási bejárása, A nagykároly—margittai vasút mezöterem- peéri szakaszának közigazgatási bejárása f. hó 12-én történt meg a városháza polgármesteri helyiségében, nagy érdeklődés mellett, melyen az érdekelt községek képviselőin kívül részt vettek: Dr. Korányi Kálmán kereskedelmi miniszteri műszaki tanácsos, Uhlarik Béla debreceni államvasuti üzletvezető, a fölmüvelésügyi minisztérium részéről Török Gábor kultúrmérnök, Kacsóh Károly főmérnök, az államépité- szeti hivatal vezetője és Némethy József mérnök, a szilágysági vasút képviseletében Jeney István és Józsa Jenő főmérnökök, Horváth Károly vezérkari százados a VI. hadtest részéről, Garády Sándor vasúti és gőzhajózási főfelügye- lőségi biztos Budapestről, Banner Antal osztálymérnök Szatmárról, Atzél Ferenc Máv. ellenőr, Berényi Lajos a debreceni forgalmi és kereskedelmi osztály főnöke, Mándy Bertalan szatmári forgalmi főnök, dr. Farkas Imre, a vasút engedményese, Atzél Béla nagykárolyi állomásfőnök, dr. Péchy István vármegyei főjegyző, dr. Kovács Dezső, Nagykároly város képviseletében Debreceni István polgármester stb. Az értekezlet előadója dr. Korányi Kálmán kereskedelmi miniszteri osztálytanácsos volt, aki üdvözölve a megjelenteket, a tervezett uj vasút történetét ismertette. Eszerint az engedményes: Dr. Farkas Imre kérelmére rendelte el Kossuth Ferenc kereskedelemügyi miniszter január 14-én a vasúti úttest közigazgatási bejárását, amely Mezőleremtől Peér községig végbe is ment. Az uj vasútnak peér—margittai része ezúttal nem fog kiépíttetni s az érintett községek a következők lesznek: Vezend, Portelek, Iriny, Denge- leg, Ér-Endréd és Peér, amelyek a törzsrész- vények jegyzésével alábbi arányban járultak a vasút építéséhez: Peér 20,000 korona, Ér-Endréd 20,000 korona, Dengeleg és Iriny 15—15 ezer korona, Portelek 10,000 korona. Ezenkívül
