Szatmárvármegye, 1908 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1908-12-13 / 51. szám
51. szárii-. SZATM ÁRVÁRMEGYE. 3-ik oldal. voltak ugyan, de közgyűlései nem foglalták el teljesen, szegény megboldogult Gida bácsi főkapitány vendégszobáját sem. Pedig egynéhá- nyan annyit dolgoztak, mint az előtt, az igaz nehezebben volt mozgatható az egész társulati szervezet. Igen, mert pótolni kelletett, az igénybe nem vett munkaerőket. De akár hogy volt, jó volt, csak nem oly inponáló mint kezdetben és most dr. Falussy Árpád főispánban megtalálta a társulat Kováts Lajos bölcsességet Kováts Eduárd fáradhatatlanságát, gróf Károlyi és Ujfalussy főispán összeköttetéseit. És az említett két illusztris főnek eszméit mily szépen formába önti és vezérkarával mily szépen végrehajtja az igazgató: Madarassy Dezső, megmutatta már másfél éves működésén is. Különben mióta a főispán a társulat elnöke, alig esik meg egy választmányi ülés is nélküle. Egy szóval a társulat ügyei és munkálkodása iránt a közérdeklődés nem csak megye szerte, hanem országosan is fel van költ ve megint, mint régebben volt. Példa reá Széli Kálmán volt miniszterelnök és a gróf Károlyicsalád megtisztelő látogatása. Az ö ajkáról hallottuk, hogy a,társulat működését országszerte méltányoljak. És ez nem hízelgő frázis, hanem valóság. Kováts Eduárd idejében a Széchenyi- Társulat állandó összeköttetésben volt az Em- kével oly annyira, hogy még a választmányi ülésekről szóló jegyzőkönyvek és igazgatói jelentések, az „Emke“ cimü folyóiratban, mindig közzé tétettek. Ma már a kulturegyesületek országos tanácsában előkelő helyet foglalunk el, mindazonáltal, az Emkével való régi testvéries viszony nak ujabbi felfrissítése kívánatosnak mutatkozik A kisdedóvás intézményének fogásait az Emke tőllünk sajátította el. Ellenben mi meg az Emkétöl tanultuk meg, hogy a magyar dal mily magyarositó hatással bir. Kulturális viszonyaink és törekvéseink azonosak, igy ezentúl is sokat használhatunk egymásnak. De egyáltalában nagyon kívánatos, hogy azon pezsgő élet, mely a társulat életében egy két év óta mutatkozik, le ne lohadjon. Csak az ily állandó hazafias lelkesedés képes csodákat is művelni. Tudjuk, hogy a társulat világossága és jótékony melege még nem férkőzött minden zugba, mert nem férkőzhetett. Mert nem volt és ma sincs, elegendő anyagi ereje. Ily vezetés mellett azonban reméljük, hogy az is lesz ! Marosán Viktor, • az aranyosniegyesi áll elemi iskola igazgatója. nyit kérdett: — Piroska, Piroska, ugyan ki fertőzte meg ennyire a lelked? — Sokaktól hallom, hogy elhanyagolsz. — De hiszen ez aljas rágalom, — tört ki Oroszády. — Dehogy rágalom. Ez a szinigazság. S ha már mindent tudsz, tudd meg azt is, hogy én nem a gyermek betegségétől félek, hanem jövő héten nagy estélyt akartam adni, a meghívókat mar szét is küldtem . . . Nem fejezhette be beszédét. Oroszády türelmét vesztve, látva, hogy egész családi boldogsága veszendőben van, ingerült hangon kelt ki neje ellen. Kitört belőle a visszafojtott keserűség árja: — Úgy ? Hát ez az igazi ok ? Valóban olyan szívtelen volnál, hogy neked előbbre való egy estély, mint gyermeked egészsége, élete?... Hogy te azalatt, mig az orvosok imádott gyermekünket egy veszélyes műtéttel próbálják az életnek megmenteni, a helyett, hogy gyermeked egészségéért a jó Istenhez imádkoznál, azon gondolkozol, miképen tudnád e szerencsétlenséget eltitkolni, a tervezett mulatságot megtartani. Hát él még a te szivedben az anyai szeretetnek csak egy parányi atomja ? . . . Nem, nem. Kihalt abból minden jó érzés. Menj, hagyd el házamat. Legalább ha édes kis leánykámat az orvosok megtudják menteni az életnek s felnő, nagyzási hóbortjaiddal, félszeg gondolkozásoddal nem mételyezed meg a lelkét. Azt hinné az ember, Oroszádyné e borzasztó szavak hallatára bűnbánó Magdolnához illően kérte volna férje bocsánatát. De nem. Kevélyen távozni akart a szalonból. Oroszády kitöréseit Muhay orvos az ajtóban állva hallgatta végig. A mint Oroszádyné menni készült, előre lépett, megfogta kezét. Nehéz megélhetési viszoayek. A kisiparosok országos nagygyűlést hirdettek és már meg is tartották Budapesten. Sérelmeiket, panaszaikat, bajaikat akarták megbeszélni és orvoslást találni rájuk. Az ország minden részéből gyűltek össze kisiparosok és az Ipartestületek Országos Szövetségének ve- zetőzégétől külön akartak válni, hogy megalkothassák a vidéki kisiparosok szövetségét. Beszéltek. Panaszkodjak. De mégis úgy határoztak, hogy nem válnak külön, de kérni fogják érdekeik jobb felkarolását. Helyesen tették igy. A magyar kisipar témíereg, tengődik és előretörő gyáriparunk ’nem egy felesleges törtetése révén igen sok kárt teszen az amúgy is elárvult kisiparnak anélkül természetesen, hogy a gyáriparnak és az e :zel összefüggő közvetítő kereskedelemnek hasznára lenne. Úgy értjük ezt, hogy akárhány vállalat, élelmes külföldiek, vagy összeköttetésekkel biró belföldiek, elsősorban a szubvenció mézére indult e! vállalkozására. Jól alig alapozott, saját megfelelő tőkével kellő mértékig nem rendelkező „gyárosok“ ekként megrontói lettek a kisiparnak, amely pedig egészséges gyáripar mellett hasznosan ékelődhetnék be a nagyipar és a közvetítő kereskedés közé. De tervszerűség kellene a dolgok legf bo intézésében. Valamint tervszerűség kellene az iparsegitési akcióban is. Elfacsaro-' dik az ember szive, ha látja, ha hallja, ha olvassa, ankét, beszéd, szónoklat. X. levelet ir Y-nak. Egymást ünnepük rendre-sorra és mindezt közéleti tevékenységnek hívják és amennyiben és amikor a kisiparral kapcsolatban beszéltetnek magukról, — akkor a kisipar megsegítésének keresztelik el. Pedig dehogy az. Nem is lehet igy soha azzá, mert egy szerves testületé a nemzet gazdaságának nem a vele való ötletszerű foglalkozása, hanem reneszeres és tervszerű megmunkálására szorul. A kisipar érdeke ugyanígy ez lenne, mint akár a gyáriparé vagy a kereskedelemé is. Nem szónoklat kell ide hanem tervszerű megsegítés és kiadós, főleg végrehajtható, komoly munkaprogramra. Csak igy lehetnének eredmények is azok nyomán, hát nem bánjuk, ha épen muszáj, jogos lehetne a tömjén, a banket, a szónoklás Is. Addig semmi esetre se jogosult. Legalább is nevetséges. GÁL JENŐ okleveles mérnök magánmérnöki irodája = Szaímár, Eőtvös-ntcza 13. = — Megálljon egy pillanatra méltóságos asszonyom..Legyenek erősek, legyenek . . . Oroszády őrülten ordított fel: — Bátyám, az Isten szerelmére kérem, beszéljen világosan és gyorsan. Csak nem hali meg lluci? — Meghalt, — feleié az orvos. Oroszádyné e lesújtó hir hallatára kirántotta magát az orvos kezéből, berohant gyermeke szobájába. Oroszády leroskadt egy fotelbe s oly hangon, melybe egy egész élet boldogsága van temetve, felfohászkodott: — Nagy Isten! Te ki éltet lehelsz fűbe, fába, virágba, sziklakőbe, napsugárba, mond mit vétettem ellened, hogy ily kemény próbára teszed szivemet? íme, egy pár pillanat alatt rombadőlt egész életem boldogsága. Nincs már senkim. Sem feleségem, sem gyermekem . . . Kihalt világ, üres szív ... Muhay hozzálépett s vigasztalni akarta. E pillanatban rohant vissza Oroszádyné a gyermek szobájából s fuldokolva kiáltá: — Nem igaz, nem halt meg. Oroszády ámulva nézett az orvosra. — Igen él — mondá Muhay. — Megmentettük önöknek. Sőt remélem, e kemény próba által megmentettem önöket is az ő számára. Bocsássák meg nekem e kemény leckét. Oroszádyné átkarolta férjét: Ha valakinek bocsánatot kell kérni, úgy az én vagyok egyedül. Bocsáss, óh bocsáss meg nekem nyomorult bűnösnek, hisz nem tudtam, a mikor múló örömökért kockára tettem mind a hármunk boldogságát. Muhay ujmutatására lopódzott ielkembe az a kis fénysugár, mely most megmutatta, hogyan kell a jövőben viselkednem. Ezt a kemény prókát megérdemeltem. Oroszády gyöngéden magához szorította nejét. Hangosan zokogott. Az asszony fuldoVÁRMEGYE. Közigazgatási bizottsági ülés. Várnregyénk közigazgatási bizottsága dr. Falussy Árpád főispán elnöklete alatt pénteken, f. hó 11-én d. e. 10 órakor az alispáni kisteremben ülést tartott, melyen Luby Béla s Papp Béla orsz. képviselők kivételével az összes bizottsági tagok s előadók részt vettek. Elnöklő főispán üdvözölte a megjelenteket, s bejelentette, hogy Szálkái Sándor biz. tag a napirend előtt kért szót. Szálkái felpanaszolta, hogy a múlt havi közigazgatási bi- zoitsági ülésen a tanfelügyelőhöz intézett in- terpeliátióját a mátészalkai polgári iskola igazgatója s tanári kara, valamint lapunk tudósitója félremagyarázíák. Ha ő ezt az iskolát ger- manizással vádolta volna, úgy ezért elnöklő főispán őt bizonyára rendreutasitotta volna. Úgy hiszi, e vádat a kir. tanfelügyelő sem hagyta volna szó nélkül. Hangoztatta, sérteni senkit sem akart, őt a legjobb szándék vezérelte fel- szóllalásában. Egyedül arra gondolt, mi fog történni a kérdéses iskolával, ha a tanítványok száma továbbra is fokozatosan csökken ? Elnöklő főispán úgy a maga, mint a bizottság nevében kijelentette, miszerint a bizottság egyetlen tagja sem talált felszóllaló biz. tag interpellátiójában sértést. Ha igy lett volna, ő lelt volna az első, ki interpellálót a sértő kifejezésért rendre utasította volna. llosvay Aladár alispán, Bodnár György kir. tanfelügyelő és Nemestóthi Szabó Antal biz. tag hozzászólása után elnöklő főispán határo- zatilag kimondotta, hogy az elhangzott felszól- lalások után a mátészalkai polgári iskola tanárainak a közig, bizottsághoz benyújtott beadványa fe!ett napirendre térnek s azt irattárba tétetni rendelik. Az alispáni jelentést dr. Péchy István vm. főjegyző olvasta fel. E jelentés a többek között örömmel emlékezik meg az avasi járás felállításáról. A jelentés felolvasása után Nemestóthi Szabó Anjal biz. tag kért szót. Beszédében hangoztatta, hogy az avasi járás felállítása egyedül dr. Falussy Árpád főispán érdeme. Indítványára, a bizottság a főispánnak köszönetét szavazott. Falussy főispán meleg szavakkal köszönte meg az elisme;ést, mely buzdításul szolgál neki a jövőben. ígérte, a vármegye érdekeit mindenkor szivén viseli. Majos Győző nagykárolyi, Csenged Gusztáv csengeri járási írnokokat alispán felfüggeszkolva beszélt tovább: — Köszönöm, köszönöm, hogy kinyitottátok szememet, hogy megtanítottak az igazi, csöndes boldogságra, mely többet ér a világ összes múló örömeinél. Eddig csak azt tudtam, hogy szeretlek bennetekek. De hogy mennyire kell az asszonynak férjét, az anyának gyermekét szeretni, azt e kemény próbából tanultam meg. — Majd térdre roskadt férje előtt • — Kérlek, könyörgöm, ne dobj él magadtól, engedd, hogy melletted vezekeljek súlyos bűnömért ! ... De bár tettemért elüzessz gyermekem mellől, veled szemben nem lesz mesértett hiúságom, csak megtört büszkeségem, csak szerelmem. Igaz, megmérhetetlen, mélységes szerelmem. Oroszády felemelte nejét s egy hosszú csőkben adta meg a kért absoiutiót. Majd az orvoshoz fordult: — Szívből köszönjük önnek kedves bátyám ezt a kemény, ezt a fájdalmas próbát. Igaz, súlyos, szivettepő, őrjítő volt, de meg volt a hatása. Nekem visszaadta feleségemet, gyermekemnek az édes anyát. Visszaadta mindnyájunknak már-már elveszettnek hitt, de önáltal újra feltalált családi boldogságunkat. — Nincs mit köszönniük, — válaszolt az orvos. — Kötességem volt igy cselekedni, abban az iszonyú percben boldogságuk megmentésére valamit kitalálni. Csak azt sajnálom, hogy annak a kis ártatlannak egész a halál küszöbéig kellett elmenni, hogy megmentse egymásnak s önmagának szüleit. Én csak arra kérem önöket, e kemény próbát az élet viharai között sohase feledjék el. — Ígérjük, —• felelék mindketten. Aztán mind a hárman bementek a gyermekszobába. Erdőssy Vilmos.
