Szatmárvármegye, 1908 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1908-10-28 / 44. szám, Rendkívüli kiadás
44. szám. SZATMÁ RVÁRMEGYE. 3-ik oldal. cselekedetében. — Magas Ízlése lelkének finomságával párosult. Sokan félre ösmerték az ő fenkölt gondolkozását, mert szigorú lélekkel birt, a mely csak a kristalizált lelkeket, acél jellemeket becsülte, legyen az gazdag vagy szegény, főrangú vagy pór. Azon rendkívüli emberek közzé tartozott, akinek ha sziveik elvérzett is, de meggyőződésén, lelkének akaraterején csorbát ütni nem engedett. * * * Választó kerülete állandó szeretettel vette őt körül. Nagykárolynak, ősi fészkének fejlesztésében élénk részt vett. Károlyi István áldozatkészsége teremette meg a „Hymnus“ nagy költőjének, Kölcsey nek a szobrát és jó részben az ő áldozatkészsége emelt szobrot vármegyénk székhelyén a népjogok megteremtőjének, Kossuth Lajosnak. Még képviselői fizetését is választó kerületének adományozta, a melynek érdekeit élete utolsó percéig lelkesen támogatta. Nemes cselekedetével, áldozatkészségével nem hivalkodott. Önzetlenül szolgálta a hazát, önzetlenül a közérdeket — kitüntetést és címeket nem kért és nem várt soha. * * * Sokat utazott azért, hogy lásson, tanuljon. Éles megfigyelő képessége magas ízléssel párosult. Külföldi útjaiban tanulmányozta az iparművészet remek alkotásait. Mintákat hozott és azokat magyar ízléssel átdolgozva vármegyéje iparosaival mestermunkát készíttetett. — A nemzeti Casinó nagyszabású átalakítása, belső berendezése, a parkklub termeinek iparos alkotásai mind az ő tevékenységének, nagy buzgalmának maradandó emlékét hirdetik. Ezen alkotásokkal a magyar iparművészet fejlesztésének egyik úttörője volt. * * * A legutóbbi évek politikai küzdelmében ismét ott látjuk őt a vezérek között, ott harcol a nemzet igaz ügyéért. A nemzeti átalakulás és ujjáébredésnek egyik törhetetlen harcosa volt. Vármegyénk hazafias ellenállását ő szervezte. Vezérünk volt, akinek lelke sugarától nyertünk mi is erőt a kitartó és lankadatlan küzdelemre. Érezte, hogy a nehéz válságos napokban nemzetének szüksége van reá. Lelkesedésének lobogó lángjával csatlakozott a küzdők sorába. Mi láttuk őt vármegyénkben, szükebb hazánkban küzdők élén. Az ő szava ügyünk igazságába vetett rendithetlen bizalma tartotta meg bennünk a már-már lankadó erőt. Reá tekintettünk, tölle tanultunk hinni és bízni és e hitünk erősítette meg a mi lelkünket. * * * Gróf Károlyi Istvánban poéta-léiek lakott. A „Hymnus“ nagyköltője emlékezete iránti tiszteletét és szeretetét még atyjától örökölte, ki Kölcseynek barátja volt. A szabadságharc nagyköltőjének, a magyar róna lantos poétájának, Petőfi Sándornak költeményeit betéve tudta. Beszédeit igen sokszor Petőfi verseiből vett idézetekkel kezdi vagy fejezi be. Petőfi szelleme és költészete hatotta át nemes lelkét és mélyen érző szivét. Az ő kegyelete, poétikus lelke és gyöngéd figyelme örökítette meg az erdődi vár romba- dozó kápolnájának falán azt a márványtáblát, mely a vándort arra figyelmezteti, hogy szent ez a hely, ahol Petőfi Sándor és Szendrey Julia megesküdött. A vár mellett a tó, ahol Károlyi István a csüggedt lelkű költőnek örök emléket állított kőbe vésve: „Álldogálok a tó partján szomorú fűz mellett . . .“ A hatalmas főur akaraterős lelke bámulatosan forr össze a lirai költő szellemével. Az isteni gondviselés csudálatos intézkedése volt, hogy azon a napon, julius 31-én, a melyen 58 évvel előbb Petőfi Sándor a kozákok lándzsájától hősi halált halt — adta vissza le 'két gróf Károlyi István az egek urának. * * * E nemesen gondolkozó, szivében-lelkében tiszta magyar érzésű féfiu emléke előtt tisztelettel hajlik meg a Szatmármegyei Széchenyi- Társulat. De minket nemcsak a tisztelet, hanem őszinte elismerés hozott ma össze az ünnepi közgyűlésre, hogy meggyujtsuk a kegyelet ál-' dozat tüzét és annak melegítő sugarai mellett hálás szívvel emlékezzünk meg ama férfiúról, a kinek működése társulatunk életében határjelt mutat és akinek lelkes felhívására, döntő szavára nyert a Széchenyi-Társulat uj erőforrást. 1885. év szeptember hó 12-én Schlauch Lőrincz diszelnök elnöklete alatt gyűlésre jött össze Szatmárvármegye magyarsága. Ott hangzott el ez a szó, hogy a magyar állameszmének általános elismerést és érvényt szerezni és az ahhoz való ragaszkodást erősíteni, a magyar érzelem gyarapítása és szilárdulása mellett a magyar nyelv ismeretét az idegen ajkú lakosok között terjeszteni! Az eszme Gróf Károlyi István leikébe tüzet fogott és lángra gyűlt, aminek eredménye az lett, hogy vármegyénk ugyanezen évi őszi közgyűlésén hazafias érzéstől magasan szárnyaló beszéd kíséretében Gróf Károlyi István tette meg az indítványt az 1%-os kulturadó megszavazására. A 48-as időkre emlékeztető lelkesedéssel adta meg vármegyénk az 1%-os adót a nemes, és hazafias cél érdekében. A hazaszeretettől lángoló beszéd hatása alatt eggyé forrt a vármegye magyarságának a szive, és örömmel hozott áldozatot a magyar kultúra oltárára. Diadal volt ez, amely vármegyénk culturájának és történelmének évkönyveiben tündöklő betűkkel van bevésve és e diadalt gróf Károlyi István buzgólkodása aratta. Meghajtjuk lobogónkat az ő feledhetetlen emléke előtt és ápolni, éleszteni és örökké fen- tartani fogjuk ama tüzet, amelyet a mai napon az ő emlékezetére hálás és kegyeletes érzelmekkel gyújtottunk fel és az ő szellemének vezetése alatt folytatjuk munkánkat Társulatunk örök jelszavával: „Legyen a hazának minden lakosa a magyar államiság hive és tudjon magyarul.“ dr. Falussy Árpád gyönyörű beszéde után dr. Fechtel János főtitkár emelkedett szobásra. Mélyen tisztelt közönség! Mély jelentőségű tisztem teljes tudatában ragadom meg a szót, hogy e fényes nap ünnepi hangulatának nemzeti tüzét tőlem tel- hetőleg szítsam, neveljem, hogy a nemzeti öntudat ereje olymagasra dagadjon, mint a viharos tengerek toronymagasságu árjai, hogy minden szemből az ősi cselekvő fajszeretet hangjai törjenek elé s az ajkak hirdessék világgá nemzetünk elszántságát, nyelvi, műveltségi, politikai jogainak mindenkor való megvédésére. Fényes, ragyogó ez a nap, midőn a vármegye hazaszerető népe, az ország képviselete, a nemzet apraja, nagyja összegyűlt a füstölgő oltár körül, a mely felett a magyar nemzeti Génius terjeszti ki hatalmas védő szárnyait. Boruljon is le előtte, a ki magyar s ha szive piros vére nem is folyik érette, a lélekből fakadó hő fohász áhitatos sóhaja repüljön tisztán, fényesen, mint a napsugár a magyarok Istenéhez s imádkozzék a nemzet szerencséjéért és örök boldogulásáért. Emelje szivét hozzá mindenki összekulcsolt kezekkel hogy e véráztatott földet megáldja, az érette dolgozó munkáját megtermékenyítse, polgárait boldogítsa, hogy a lázasan folyó nemzeti és kultur törekvések czélt érjenek s a magyar nép mint királyi sas a nemzeti egység és nemzeti műveltség magas sziklájának napsütött ormáról imponáljon az egész müveit világnak. Hajh, ez volt álma a legnagyobb magyarnak, akinek zászlaja alá gyűltünk, kinek eszméjében, honszerelmében, törhetetlen munkásságában fenségesen ragyogó vezérlő csillagot bírunk, had váljék valóra az a ragyogó álom, had tomboljon még egyszer Európa homlokán az egységes nemzeti műveltség cslllagkoszoru- jával fején a hajdan harczban dicső hatalmas nemzet. Fel! harczra, bajra magyarok, Széchényi szellemének nyomában előre! Talpra mindnyájan aprók, nagyok, nők, férfiak, ma mindenkire — az eszmélni kezdő gyermektől a reszkető ősz emberig — szüksége van a hazának, hadd lengjen büszkén, szabadon ez a zászló és a zászlóra e jelszó legyen írva „Egységes magyar nemzeti társadalom, szűz tiszta magyar szellem“ Legyen a hazának minden lakosa a magyar államiság hive és tudjon magyarul 1“ A Széchény társulat megalakulása égető nemzeti kulturális szükség volt, mert a magya <. nyelv védelmének és terjesztésének elhanyagolása immár nemzeti veszedelemmel fenyegetett. A vármegye 307 községéből csak 152-ben beszélte a falu többsége a magyar nyelvet, ott pedig, a hol a magyar elem kisebbségben volt, bele assimilálódoít a nemzetiségek romboló áradatába és ezen assimilátió rettenetes arányokat öltött s nyomában járt a nemzetiségi öntudat meggyőződése. Dákórománia képzeletbeli határai arányosan tolódtak ki s 1882-ben az alakulás évében, már Tokajnál állott Románia határa. Ekkor lép föl a jeles hazafi, berencei Kovács Lajos a mentő gondolattal, alakítsunk egy magyar nemzeti kultúrát terjesztő és védő társulatot. — Az eszmét az 1882-ík évben Szat- mártt a társaskörben tartott társadalmi hires eszmecserék alkalmával beszélték meg, az akkor szerepet játszó lelkes hazafiak. Julius 11-én már megtartották az előkészülő gyűlést, melyen Domahidy Ferencz főispán elnökölt és megjelent azon az európai nagynevű későbbi biboros-püspök Dr. Schlauch Lőrincz is. Deczember 28-án pedig a Társulat a vármegye magyar népének örömrivalgása között meg is alakult ; diszelnöke a püspök, elnöke a főispán, igazgatója berenczei Kovács Lajos, titkára Csomay Imre lett. Es rögtön megindult a lázas munka. A jelszót: „Legyen a hazának minden lakosa a magyar államiság hive és tudjon magyarul“ — viszhangozta az egész vármegye, az egész ország. Kovács Lajos, ez a lelkes és nagytehet- ségü ember, aki a nagy Széchényinek volt belső és szeretett munkatársa, jobb keze, szóval, hírlapi cikkekkel, példával agitált, buzdított, gyújtott, dolgozott. Százakra menő tagokat gyűjtöttek, vidéki választmányokat szerveztek, a melyek lobogtatták künt a zászlót. Ám a beszedett támogató pénzösszeg 2000—2400 forintnál többet nem tett ki. Ily összeggel eredményes, széles medrü munkát nem lehet végezni. — Több és biztosabb pénz kellett. Reágondoltak a vármegyei pótadóra. 1885. szeptember 12-én egybegyűltek a Széchényi Társulat összes tagjai, a nagykárolyi vm. székházban. Dr. Schlauch Lőrincz biboros-püspök fényes beszédet mondott az ügy érdekében, Gróf Károlyi István pedig megtette az 1%-os pótadó indítványát. Az őszi közgyűlés egyhangú lelkesedéssel adta meg a kivánt összeget, sőt 1888. május 3-án a megyének minden községét kötelezte a gyermekmenhelyek felállítására. Ma 109 ilyen működik a vármegyében. Kisded óvodák tekintetében Szatmárvármegye ma az első az országban, az első magyar vármegye s szervezetét a kormány és az Emke itt tanulmányoztatta s az 1891. évi kisdedóvó törvény ez alapon áll. Ez volt a minta, a mely után dolgoztak az állam és közművelődési társulatok, a Széchényi Társulatnak voltak eszméi, módszere és volt kitűnő taktikája. A Társulat jutalmazta a tanítókat a magyar nyelv oktatásában elért sikereikért és hogy a siker nagy volt mutatja az a körülmény, hogy a román papság ellenakciót csinált és részéről is serényen jutalmazta a magyar nyelv ellen működő tanférfiakat. A Társulat népkönyvtárakat állított a vidéken; a központin kívül 24 ilyen működik. A hatása nagy, mert a magyar művelődés eszköze és óvszer a felszínre törekvő szociálde- mokrátia ellen is. Az esti iskolák a felnőttek számára kitűnő kulturális intézmény. 40—.0 éves emberek tanulnak irni, olvasni, számolni magyarul s szívesen hallgatják a magyar történelem és alkotmánytan előadását, és magyar szót hallar nak és tanulnak. A Társulat eddig 203000 koronát vett be és kiadott 187000 koronát. 250000 gyermeket nevelt az óvodákban. Ez kérem olyan tény, a mely nem szorul dicséretre. Itt a számok ékesebben beszélnek, mint a világ legnagyobb szónokai. A Széchényi Társulat a második jelentős magyar kultur egyesület az o szágban. Gróf Károlyi István ez a törhetetlen magyar hazafi az országos kultur kongresszusokon a Társulat képviseletében mindenütt megjelent s mint előadó, mint lelkes szónok magasztalta és ajánlotta a közfigyelembe e kultur intézményt. Megérdemli, hogy kegyelettel emlegessük a nagy és fajma- gyar főur nevét. A munka tehát máig is folyik,
