Szatmárvármegye, 1908 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1908-02-02 / 5. szám
2-ik oldal. SZATMÁRVÁR MEGYE. 5. szám. Kivándorlás — visszavándorlás. A Magyar Társadalom Tudományi társaságban érdekes tanácskozás volt a napokban a kivándorlás kérdéséről. A kivándorlás kérdése — sajnos — már régebb idő óta aktuális nálunk. A német társaságok gőzösein és pár éve a Cunard társaság hatalmas hajóin ezrével vándorolt ki a dolgos magyar munkás nép, hogy odakünn, Amerikában keresse boldogulását. Ankéteztek is a kérdésről eleget, kotnol} tanulmányok mutattak rá a kivándorlás mélyen rejlő okaira, — hanem mindez édes-keveset használt, mert a kivándorlók száma csak nem akart csökkenni és ma már ott vagyunk, hogy vannak egész vidékek Megyarországon, amelyek teljesen elnéptelenedtek. Az a mostani örvendetes jelenség, hogy megindult a visszavándorlás folyamata, csak átmeneti szimptóma, a melynek nyomában csakhamar beáll a szomorú reakció, mihelyt az amerikai pénzválság véget ér. A kormányok éveken keresztül tétlenül nézték, mint fogy, pusztul a nemzet és egyes hajóstársaságoknak adott privilégiumoknál alig tettek egyebet a kivándorlás inegakasztására. A mostani kormány az első, amely teljes eréllyel veszi kezébe a kérdést, belátva, hogy immár égetően sürgős azoknak a mélyreható bajoknak szanálása, a melyek a nép százezrei kezébe nyomnak vándorbotot. Sajnos, a legfontosabb dolgot egyelőre bajosan lehet megoldásra juttatni. Mert hiszen a kivándorlás legelemibb oka az, hogy Amerikában a munkabérek magasabbak, mint nálunk. De a társadalomtudományi társaság vitáján nagyon helyesen mutattak rá, arra a másik szempontra is, hogy nem mind kivándorló az, aki az újvilágba hajózik és az országra nézve nem mind elveszett munkáskéz az, amely idehagyja hazánkat. A kivándorlás bizonyos tekintetben üdvösnek is mondható, ha tekintetbe vesszük, hogy azok, akik csak átmenetileg keresik fel Amerikát, tekintélyes összegekkel segélyezik itthon maradt családjaikat, megvagyonosodva térnek pár év múltán haza és egész vidékek köszönhetik jólétüket, gazdasági fellendülésüket az Amerikába kivándorolt családtagoknak. Amikor a mostani kormány a kivándorlással összefüggő bajokat akarja orvosolni, nem kerülte el figyelmét az a körülmény sem, hogy ezeket a csak ideiglenesen kivándoroltakat erős szálakkal fiizze az országhoz és biztosítsa azt, hogy a magyar állam számét poéta, Getrest, érzékeny verseit, aki felette fogyatékosán bár, de határozott buzgalommal spinétezik a spinéten, szóval, aki egy földre szállott angyal, nem, arkangyal, nem, egy teljes létszámú menyország! Az ifjú ember és a kuruc leányzó valószínűleg sokkal huzamosabban és mindenesetre sokkal illedelmesebben flirtöltek, mint manapság tennék, de a vége csak az lett a dolognak, ami ma volna: egy lombfakasztó májusi napon Götz Ferenc felöltötte a Iegszebbik mentéjét és szerelmesen vakmerő hebehurgyasággal beállított Irinyi László uramhoz leánykérőbe. A jelenet rövid volt és csattanós. Irinyi a házigazda köteles nyugalmával végig hallgatta a lángoló ifjú előadását, azután három kérdést intézett hozzá: — Domine Spectabilis, hol is vannak a famíliája ősi jószágai? Továbbá ha szabad tudnom, melyik káptalan őrzi a nemeslevelét ? Végül méltóztatik-e valamely nemes emberhez illendő közhivatalt betölteni ? Amely kérdések közül Götz Ferenc a két elsőre határozott nemmel válaszolván, a harmadikra pedig olyasmit makogván, hogy ‘végleges hivatala még ugyan nincs, de a kegyelmes gróf bizonnyára nem fogja abnegálni az ő alázatos supplicatióját az éppen most megüresedett salánki uradalmi sáfárság tárgyában. Irinyi uram végig nézte őt előbb alulról felfelé, azután felülről lefelé és jól megropogtatva a szót, azt mondá neki: — Akkor hát Spectabilis, keressen magának feleséget a kegyelmes grófné frájjai közül. Mely szentencia kijelentése után a körülményekhez képest barátságosan búcsút vett az elképedt kérőtől, a ház körül található összes német románokkal, dacára az enyhe májusi időnek, befüttetett a nagy ebédlőbe, a spinétet saját úri kezeivel felaprózta tűzifának, végezetül pedig a köszméte bokrok közé bujt Klára leány- asszonyt onnan anyai brachiummal előhozat■ mára ne vesszenek el végképpen. Ezzel függ i egybe a külügyminiszternek az az üdvös akciója, a mely az Egyesült Államokban több uj konzulátus létesítését és a konzulátusok felhatalmazásának kibővítését tervezi, ami által a kivándoroltak érdekeit Amerikában is hathatósan oltalmazza a magyar állam. A vidék közigazgatásának fejlesztése. Az alkotmánybiztositéko'k ügye, kapcsolatban a választási jog kiterjesztéséről szóló törvényjavaslat előkészítésével, továbbá a folyó ügyek lehetőleg azonnali elintézése mindeddig annyira igénybe vették a belügyminisztérium munkásságát, hogy csak most kerülhet sor a vidéki köz- igazgatás intenzív fejlesztésére. Ezen a téren Ándrássy Gyula gróf mélyreható változásokat akar keresztül vinni, aminek első jeléül a közegészségügyi kérdések elintézése kerül sorra az 1903. évi költségvetésben. A költségvetésben a belügyminiszter már rendezi a körorvosok szociális helyzetét, tekintet nélkül arra, hogy ez igen nagy mértékben növeli az állam terheit. Az állam azonban nemcsak a közegészségügyi, hanem egyébb kiadásokban is nagy összegeket fizet ki segély cimén. A vármegyei közigazgatási szervek szaporítása mellett tervbe vette még a miniszter azt is, hogy az igazságügyminiszter hozzájárulásával a közjegyzői állásokat is szaporítják. A telefon reformja. Kossuth Ferenc kereskedelemügyi miniszter egy évvel ezelőtt nyilatkozatot tett az irányban, hogy a jelenleg érvényben levő bonyolult telefon-díjszabást gyökeresen refolmálni fogja. Azt, hogy a telefon- díjszabás reformja küszöbön van, bizonyítja az, hogy Kossuth kereskedelemügyi miniszter legközelebb törvényjavaslatot fog beterjeszteni a képviselőházhoz a telefontarifa megváltoztatása ügyében. Az uj tarifa nem tesz különbséget városi, környékbeli, törvényhatósági vagy táviratközve- j titő hálózat között, hanem csak helyi és távolsági forgalmBt különböztet meg. Á*helyi forgalomban a díjszabás a hálózat nagysága, valamint az igénybevétel mértéke szerint változik. Oly hálózatnál, melynek legföljebb 25 előfizetője van, az abonálási dij a legalacsonyabb s amint az előfizetők Sifáma bizonyos határokat meghalad, a dij is emelkedik. Megszűnik az átalányrendszer. Az elő- fizetődij bizonyos számú beszélgetésre szól, ván — szégyen bár, de igaz, — tettleges intelmekkel tette neki e ragyogó májusi napot örökre elfelejthetetlenné. * Szegény Götz, igen nagyon a szivére vette az Irinyi-puccsot. Nem dicsekedett ugyan vele, de csak hire ment a furcsa leánykérőnek és eljutván az újság a gróf fülébe is, egy darabig úgy tett, mintha semmit sem tudna a dologról; várta, hogy az ifjú ember álljon elő a szivbéli bajával. Götz azonban érzékeny német lelke szerint befelé busult s a külső világgal szemben csak az árulta el nagy bánatát, hogy igen szórakozottan intézte el a vegyesen kezei közé kerülő vármegyei és uradalmi aktákat. Történvén egyszer, hogy a midőn az alispán bizonyos hadiköltségek megtérítése iránt tenne előterjesztést a főispánhoz, úgyis, mint a tiszántúli városok főhadbiztosához és ugyanakkor az erdődi tiszttartó utasításaképpen a befogott résteleki fatolvajokkal miképpen leendő elbánás tárgyában: a szerelmetes bubánatában megzavarodott Götz amannak kiutalványozott huszonöt kemény botot, emennek pedig fejenként 159 rhénes forintokat. A rezoluciók ugyan nem lettek végrehajtva, de a végképpen való fejvesztettségből már a gróf is látta, hogy tenni kell valamit pártfogoltja érdekében. Azt tudta, hogy Irinyi uramat hasztalan kapacitálná, hát inkább a másik végén fogta a dolgot. A nyár vége felé felmegy Bécsbe, ahol, ha csak pénz nem kellett, készséggel teljesítették minden kivánatát és magával hozta a Götzből „Geőcz“ Ferenccé vátt nemesi diplomáját, továbbá secretáriussá való kineveztetését a m. kir. helytartótanácshoz és hogy Irinyi minden feltétele teljesítve legyen : nemes Geőcz Ferenc uramnak egy nemesi telket inscribált Nagykároly mezővárosában, a Zöldfa-utcán. amelyen felül ha beszélgetünk, ezért külön dij jár. A telefonnak szélesebb rétegekben való elterjedését célozzák az automata-állomások is, amelyekben egyenkint 10 fillérért lehet beszélgetéseket folytatni. Ilyen állomást bárki rendezhet be üzletében, azonban bizonyos számú beszélgetést tartozik biztosítani. A távolsági forgalomban megszűnik az egységes dij és helyébe zónák szerinti díjszabás lép. Összesen öt távolsági fokozat lesz. 25, 50, 100, 200 kilométerig és 200 km.-nél nagyobb távolságok. E távolságokra a dij 20, 30, 100, illetve 200 fillér. Az első zónában bizonyos számú beszélgetésre is elő lehet fizetni. A „Nagykárolyi Oltáregyesület“ 131. felolvasó estéje. Valamely város kulturállapotának egyik igen jelentékeny fokmérője az illető városban működő egyesületek életrevaló kulturális működése. Nagykároly e tekintetben nem áll leghátul a vidéki városok között. Újabb jelekből ítélve hatalmas lendületet kezd venni egyesületeink kulturális működése. Csak nem rég adtunk hirt a Kölcsey-Egyesület estéjének művészi sikeréről s most ismét örömmel kell konstatálnunk, hogy az Oltáregyesület január 26-iki III. estéje a legmagasabb kívánalmakat is kielégítette. A múltkori nagyon sikertelen II. felolvasó estéje után igazán hozsannával kell fogadnunk a mostani valódi művészetet produkáló, igazi műélvezetet nyújtó estét. Az estét a dalárda nyitotta meg, az is zárta be. Nagykároly e legrégibb agilis egyesülete e működésével is megmutatta képességeit és hivatottságát. Nagykároly társadalmától buzgóbb pártolást érdemelne. Mindig készen van a működésre, ahol szükség van rá. Gyakran is veszik igénybe működését. Ez azonban a dalárdára nézve éppen nem előnyös, mert, mikor arra kerül a sor, hogy a dalárda a saját kasszájára, a saját létfentartásának szükségletére rendez dalestélyt, senki sem lesz kiváncsi meghallgatni. Elnyfltte önmagát. Tóth József képezdei tanár tartott hatalmas, a közönséget magával ragadó előadást Krisztusról, aki igenis reformátor volt, a tárMindezek minden felesleges lármaütés nélkül történvén, nehogy Irinyi valamit megsejtsen és időközben férjhez kényszerítse a lányát: képzelhetni, milyen nagyot néztek a vármegye karai és rendei, a midőn az 1765 december 4-én tartott restaurációs közgyűlés vége felé Geőcz Ferenc uram nemeslevele kihirdettetek s címere bemutatta ik. E címer maga is egy heraldikai unicum: koronáját két hiiségszaru képezi, melyeket a grófi munificentiára magyaráztak az egykoruak, a középmezőben egy fehér galamb gubbaszkodik egy faágon, csőrében gyűrűvel, mellette két csillaggal, amely dolgok kétségtelen emblémái az epedő szerelemnek és az Irinyi Klára két csillag szemének, végül az alsó mezőben egy összegömbölyödött kígyó, amely azonban különös módon olyan kettős görbületet alkot, hogy bárha a hozzáértő heral- dikusok szerint, az Irinyi uram apai mérgét volna hivatva kifejezni, valójában igen élénken emlékeztet egy lege artis kiformált gömbölyű — sósperecre, ami a Geőcz édesapja mesterségével hozatván összeköttetésbe és a nemességhez praedikatum nem adományoztatván: a gróff némettye elnevezést vármegyeszerte hirtelen felváltotta a nemes perecczi Götz névvel való csúfolódás. No de mindegy, ha meg is csúszott a keze a bolondos cimfestőnek, csak nemeslevél az azért és éppen olyan tagjává teszi a gazdáját a szent koronának, mint a milyen akár maga Irinyi uram. Mert az a nehány száz esztendő korkülönbség, ami a kettőjüké között van, bizonyára nem vétethetik számba egy olyan, az idők végtelenségéig, sőt talán még azon túl is tartó dolognál, mint a milyen a magyar nemesség. E nevezetes napon is lóra kelve, ősi szokás szerint restaurációs bál tartatott a Tsillag nevezetű fogadóban, amelyen teljes számban tomparékoltak a vármegye vénei és fiataljai,— előbbiek a kegyelmes főispánnak, utóbbiak
