Szatmárvármegye, 1908 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1908-08-02 / 31. szám
Nagykároly, 1908. augusztus 2. Vasárnap. IV. évfolyam. 31. szám. MEGJELENIK HETENKINT EGYSZER: VASÁRNAP. & Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kaszínó-utcza 2. sz. Hirdetések jutányos áron közöltéinek. — ...... ■ Kéziratokat nem adunk vissza. = Lapvezér: P app Béla országgyűlési képviselő. Felelős szerkesztő : Laptulajdonos : Erdőssy Vilmos. Szintay Kálmán, Előfizetési árak; Egész évre ............................................. 8 korona Félévre ..................................................................... 4 korona Negyedévre............................................................... 2 korona. —...-...—: Egyes szám ára 20 fillér. — Le gyünk türelemmel. (e.) A politika aréna függönye le van bocsátva. A kulisszák mögött azonban lázasan folyik a munka. A publikum nehezen várja októberben a függöny fel- gördülését, amikor majd az általános titkos választójog törvényjavaslata kerül színre. Szünetel a t. ház. A nemzetközi s darabont sajtó azonban már is erősen foglalkozik azokkal az eshetőségekkel, melyek e nagyfontosságu törvényjavaslat életbeléptetése után következni fognak. Nagy dob s trombitaszóval, éktelen szájzörgetéssel dolgoznak. Természetesen mind a haza szent nevével indul a harcba. Szentül meg vannak arról győződve, hogy nekik, a darabontok, nemzetköziek és nemzetiségiek zülött táborának sikerül majd a jelenlegi többségben lévő hazafias pártokat letörni. Fennen hirdetik, hogy most már az istenadta nép akarata érvényesül; az uj választói jog alapján a nép fog diktálni, azé lesz a hatalom. Szép frázisok ezek, csak legyen a ki elhigyje. Feledik ezek az álapostolok, hogy a magyar nép zömét nem lehet becsapni, medve módjára táncoltatni, A gyermekszáj. Irta: Kövér Ilma. A fiatal szolgabiró minden ambícióját mérlegbe vetve fáradozott azon, hogy vallomásra bírja a megrögzött bűnöst, aki már három hét óta volt lecsukva a vizsgálati fogságban. Naponta maga elé vezetette az öreg házaspár gyilkosát: a Kallóssy uraság kocsisát. — Vallja meg kend igaz bünbánattal, hogy kend gyilkolta meg március 25-én öreg este Mózes Áront és a hitestársát, a vegyeskereskedőt a hosszú utcában, akit utóbb kirabolt. — Nen én, biró uram, felelt rekedt hangon a fiatal paraszt; hisz már megesküdtem, hogy közel se jártam arra, mikor a gyilkosság esett. •— Holnap újabb tanukat idézünk be, akik tudnak róla, hogy haragosa volt Mózeséknak. — Hát persze, hogy haragosa voltam mert lehazudta egyszer, hogy kifizettem az ostornyelet amit nála vettem, de azért egy ujjal se bántottam, ha az egész világ ellenem tanúskodik is. — Kend hát megrögzött gonosztevő. Minden vallatáskor ott siránkozott a törvényszéki terem egyik zugában a vádlott fiatal felesége, aki váltig erősitgette, hogy az ő Jánosa nem lehet bűnös. Igaz, hogy a gyilkosság idejében nem volt otthon, mert a kis gyermekük hirtelen rosszul lett és a patikába futott medicináért, de azt maga az úristen se hitetheti el vele, hogy ekkoron gonoszságra lett volna képes az ő hitesfele. vele a történelmi múltat, a nemzeti hagyományokat', a haza sajátos érdekeit csak úgy máról-holnapra elfeledtetni. Hála Istennek a mi jó magyar népünk nem ül fel az ilyen síppal, dobbal dolgozó szájzörgető nemzeti hősöknek. Maga kárán tanulta meg, mit érnek őkelmék. A magyar nép hagyományos tisztánlátása a múltban is mindenkor megtalálta a helyes utat, megtalálja azt a jövőben is, hiába kiabálják tele az országot az önérdek hajhászó, ugorkafára kapaszkodó álapostolok. Az utóbbi évek viharai fokozottabb önvigyázatot oltottak a magyarba. A gáncsvetők és konkolyhintőkkel már leszámoltunk. A nemzet megbízik kipróbált vezéreiben, meg van arról győződve, hogy ők e sokat sanyargatott szegény országot a politikai és gazdasági függetlenség biztos útjára vezérlik. Hogy pedig az ő nagy munkájukban segítségükre lehessünk, a társadalmi harcok egyetlen fegyveréhez, a tömörüléshez kell fognunk. Láttuk, hogy a kormány a kisemberek érdekében mennyi üdvös törvényt alkotott. Nemzetünk javáért dolgoztak ők, melléjük kell majd a nemzeteknek is sorakozni. — Aztán meri-e kend tagadni, tette hozzá kérdését a közvádló is, hogy ez a fejsze nem a kendé ? 1 Kondor János végig húzta bilincsrevert kezét homlokán. — Azt egy szóval se tagadom. — Nos, ezt a fejszét ott találták véresen a holttestek mellett. Mit hozhat fel mentségül ? — Csak azt, hogy a fekete pokol ördögei csinálnak itt egy förtelmes tréfát. A fejsze az enyém, mert a nyelébe bele is van faragva a betűm, de tőből száradjon ki a karom, ha valaha élő lényre emeltem ezt a fejszét. Az asszonyt is vallatták e miatt. — Mikor volt utoljára kezében ez a fejsze, Kondomé? — Akkor este, hogy a kis fiunk beteg lett. Fát hasogattam vele. Beidézték az uraságot is, a kinél Kondor János szolgált, mint béres és igáskocsis. — Milyen természetű embernek ismeri Kondor Jánost? Mióta van szolgálatban? — Már nyolc év óta szolgál nálam, kissé heves, de jóravaló embernek tartottam mindig. A velük félkonyhára lakó Olaj István öreg bérest is vallatóra fogták. — Mondja csak igaz hitére Olaj István, mikor tájban került haza Kondor János azon este, mikor a gyilkosság történt? — Künn ültem a pitvar ajtóban és tisztán emlékszem, hogy először elment a patikába recepttel, akit a doktor ur irt, aztán visszajött nemsokára és lamentálgatott, hogy négy hatos A népámitók csak hadd bolonditsák önmagukat azzal, hogy ha a nép milliói bevétetnek az alkotmányos élet kereteibe, az ő kedvükért keresztül gázolnak mindama intézményeken, nemzettársadalmi alkotásokon, melyet annyi szenvedés és megpróbáltatás között épített, védett, erősített a magyar nemzet. Mi álljunk össze, szervezkedjünk s ne engedjünk táborunkból egyetlen egyet sem elcsábítani. S ha akadna ingadozó, erősítsük hitében, politikai vallásában. Várjuk be türelemmel gróf Andrássy nagy munkáját. Legyünk meggyőződve, hogy ő ki a lemondásig szereti az ő magyar népét, meg fogja találni a közép utat a statisztikai kérlelhetetlenség s az irreális lovagiaskodás között. ... Ha előttünk lesz a nagy tjfu, mely uj erőket, friss életkedveket lesz hivatva az alkotmányos élet kereteibe bevinn , lesz alkalma és módja a nemzet fiainak ahhoz hozzászóllak. Addig türelem legyen jelszavunk, „csitt“ az állapostoloknak feleletünk. A szerb pátriárcha választó kongresszus előleges tanácskozását kínos meglepetés ért bennünket. A kongresszus néhány magyargyü- lölő tagja kifogást emelt az ellen, hogy, a király személyesitője magyar nyelven olvasta fel a királyi leiratot. Ez a támadás nemcsak jogfog érte járni s hogy milyen nehéz sor is a szegénység, csak egy kis betegség és azt se tudja az ember, hogy hol áll a feje, honnan vegye a pénzt a doktorra és a patikára. — Hát a nyomorúság vitte a bűnre, bólogatott a biró, és milyen állapotban jött vissza másodszor? — Akkor már nem voltunk otthon, mert elmentünk a felségemmel a komáékhoz egy kis trécselésre. — És ki maradt aztán a háznál? — Csak a Kondorék: ketten laknak abban a házikóban ott az istáló mellett. — És ki volt az istállóban ? — Akkor a tehenészen kívül senki se volt ott, meg ennek a hat esztendős kis öcscse. A tehenész azt erősitgette, hogy ő hallotta, mikor Kondomé fát hasogatott, azt mondta az ura: — Bár inkább a gazdag emberek fejét hasogathatnád igy szét, akik úgy duskálódnak minden jóban, mig mi csak nyomorgunk. — Hazug, bitang! ordított rá a vádlott. A biró rendre utasította a dühbe borult embert: — Megtiltom, hogy a tanukkal gorom- báskodjék kend. A mint a meggyilkoltak atyafiai vallomásából nyilvánvalóvá lett, a pénzkészlet alig volt nyolcvan, száz korona, mert Mózesék a pénzüket nem tartották otthon, a mire a gyilkos persze nem számított. — Megkövetem, biró uramékat, szólt a tehenész, üljenek csak felette bátran igazságot, mert Kondor János olyan szilaj természetű em-
