Szatmárvármegye, 1908 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1908-01-26 / 4. szám

4-ikol dal SZAT MÁRVÁR MEGYE. 4. szám. * Hát hiszen legyen, de csak úgy mérsé­kelten! Tulságba vinni azonban — egyelőre — nem egészen opportunus dolog. Itt van például: a Krémer Sándor esete. A rossz vi­lág egyebet sem tud róla és felőle, minthogy hajnalban beül a pénztárba, reggel 9 órakor pedig már tapiskol befelé a takarékba és ra- kosgatja-rakosgatja az újonnan vert százkoro­nás aranyakat egymás mellé. Már egész ágyu- üteg van belülük. Pedig mindössze ezer dara­bot vertek. És az lassanként mind a Krémeré lesz. Mit? Lassanként? . . . Még a télen 1 . . . Egy világlátott ember mesélte tegnap a Magyar Királyban, hogy Szemere Miklós teg­napelőtt kifogyott az aprópénzéből. Már az utolsó millió koronás bankóját is fölváltotta, elvesztette. Lecsavarta hát az óralánczáról a százkoronás arany-joujout és odadobta a bakk- asztalra: — Tartom a többit! . . . — Hohó 1 — szólt a bankár, miközben az úri crupier lepörgette a bank hamuszinü nótáit és konstatálta az álladékot: — három millió ötszázhatvankilenc ezer korona a reszt! — Itt a fedezet! — mondta Szemere Miklós, — az aranymedáliára mutatva. • — Hisz ez csak száz korona, aranyban! — kicsinyein a bankár. — Mégis benne rejlik az elégtétel! — válaszol Szemere. — Hogy-hogy? — Hát úgy, — válaszol Szemere, — hogy Krémer Sándor, a szatmári szinikerület igazga­tója megfogadta, hogy nem nyugszik addig, amig mind az ezer darab százkoronás aranyat magához nem váltja. Bármi áron is. Teheti, mert telik neki rája! — Hja úgy! — mondta a bankár. — Most már rendben vagyunk! . . . Krémer Sán­dor ! ? . . . A szatmári színigazgató 1 ? Az jó pénz! . . . — És leadta a blattot. * Hát ilyen jó hire van Krémer Sándornak, mint tőkepénzesnek. A színigazgató Krémer Sándor már nem örvend ilyen első minőségű renoménak. S ennek az oka az, hogy a kassza elvonja a színpadtól. Pedig hát ahhoz is volna neki egynémelyes köze. Nálunk, Nagy­károlyban pl. megtette az őszön, hogy másfél hónap alatt, amig a szezon tartott, nemhogy a hölgyekkel, akik ugyanabban az időben is kétség kivül épen olyan kedvesek és bájosak voltak ttt a Tiszántúl, mint ma, de bizonyára nem tudtak sem latinul, sem németül. Hát erre azt is felelhetnők nagyon, hogy Götz Ferenc, mint édes anyjának isteni féle­lemben nevelt és még zsenge fia, egyáltalán nem tartotta szükségesnek a hölgyekkel való társalkodást. Talán mindaddig igy volt ez, amed­dig . . . Azonban ide tegyünk egy pontot, mert most jön az, amit Götz egy kis anachro- nismussal Göthe után szabadon bizonyára az — ewig teibliche-nak nevezett volna, — de amit mi egyszerűen és a német filozófus poéta meghatározásánál sokkal kézzel foghatóbban úgy nevezünk, hogy egy bogárszemü, barna- hajú, igen kellemetesen mosolygó, tizenhat esz­tendős Szatmárvármegyei nemes kisasszonyka. (Vége köv.) még csak föl sem lépett egyetlenegyszer is, de még csak nem is rendezett. Holott a színházi jelentésben erősen szerepelt apaszinészi minő­ségben. így aztán nem csoda, ha Szatniáron is erősen birálgatják a színház művezetését és a társulat, meg az előadások gyöngéit. Mert sok is az a kivetni való. Ezidősze- rint például: nincs operett-primadonnája a tár­sulatnak. Azt a valakit értjük, akinek tánczos- szubrgtt egyébként a neve. Mert azoknál a hölgyeknél, akiket Krémer ebben a lenge sze­repkörben léptet föl, még a borneói elefántok is kecsesebben táncolnak. A társulat szalonszinészei ? Azok még le­ülni sem tudnak illedelmesen. És frakkhoz .sö­tétkék nadrágot, meg tarka mandzsettát öltenek. Hogy az ugyanakkor viselt violaszin kravátli­ról ne is beszéljünk ... Aztán a szereptudás ! Mert ide sarkallik legkivált a színművészet. A Krémer Sándor tár­sulatában tagadhatatlanul a súgóé mindig az első dij. Nagyon jó súgója van a társulatnak. A szatmáriak — hir szerint — jutalomjátékot rendeztetnek a javára. Megérdemli szegény. Mert már eddig is, — mint mondják — ki- sugta a féltüdőjét. — Ellenben deresre kellene huzni azt a színészt, aki csak úgy tud játszani, hogy az ember váltig attól tart, hogy lecsúszik a sugóköpenyeg alá. Vannak egynéhányan ilye­nek ma Krémeméi. * Mindezekkel szemben igen sok előnyös tulajdonsága is van Krémének. A legbecsülen- dőbb benne az, hogy olyan pontosan fizet, mint egy táborszernagy. A társulata egy perc­nyi késedelem nélkül kapja meg a gázsiját, amely pedig minden ragosztályban elsőrendű a képességekhez és szolgáltatásokhoz mérten. Üz­leti szempontbói tehát, mint szenvedő fél is kiváló ember Krémer. S ha átérzi azt, hogy társulata egynéhány "elsőrendű tagja kicserélé­sével és még elsöbbrendüek beállításával ön­magának is használ: úgy alig lesz veszedel­mes konkurrense az újabb ciklusra. Krémernek mindenesetre fogadkoznia kell a jövőre. S nagy megtiszteltetés lehet reá nézve, hogy az ő fogadkozását készpénznek is veszi a kerület szini-direktoriuma. Fogadja meg, hogy ezután többet törődik a színpaddal, szubrettet (comme ill’ faut szubrettet) és egy jól vasalt nadrágu szalonszinészt szerződtet, szigorúbb lesz a szerepnemtudás bírságolásában, néha maga is játszik és a kar nőnemű felét ügyesen felfrissíti: s akkor bizton megül továbbra is a poziczióban. A couponok nyírására pedig min­dig marad vagy ötven esztendeje. * Mert vannak jóegynéhányan, akik már jönnének a nyomában. A nevesebbek: Bihari Ákos, Polgár Károly, Pesti Ihász Lajos. És még egypár, akikről szó sem hallik az illetékes kö­rökben. Polgár Károlynak, aki most a délvidéki szinikerület (Lugos, Versecz, Nagybecskerek, Resicza, Zombor) igazgatója ■ - meglehetős súlyú protektorai vannak. De gyönge a társu­lata. Sokkalta gyöngébb a Krémerénél. Láttam Lúgoson, meg Becskereken. Még ott is gyön- gélték. Pedig annak a kerületnek nincsen olyan müizlésben fejlett puklikuma, mint mi vagyunk. Nagy kérdés persze hogy Polgár Ká­roly sem igéri-e, hogy a társulatát teljesen ki­cseréli-e? Mert a inai környezetével három es­tén nem állaná meg nálunk. Krémernek óriási előnye vele szemben, hogy csak részleges javításra van szüksége és máris túlszárnyalja Polgárt, ha még olyan jó uj tagokat is szer­ződtet, mert azok összetanulatlanok. Bihari Ákos már veszedelmesebb ellenfél. Úri színész. Akinek már az egyéni megjelenése is végtelenül megnyerő. Herczeg Ferencz Ocs- kay brigadérosában ezelőtt 6—7 esztendővel ő kreálta Taricsot. Az egész harmadik és utolsó felvonás az ő tirádáján múlik. Mikor dobper- getés közben viszik a vesztőhelyre és odapré­dikál a hazaáruló Ocskaynak. Epizód-szerep volt, és mégis hasábokat Írtak Bihariról a la­pok. Mert ő első sorban is színész s csak az­után igazgató. És a legeslegvégén — üzletem­ber. Ez a legnagyobb baja. Mert — úgy hall­juk — hogy az anyagi állapota kergeti. Nagy koncepciójú, nagy álmu poétalélek, kiváló színész, ur, — de nincs pénze. Pedig ilyen ember kellene nekünk! Most Kecskeméten di­rigál, de ott is küzködik az anyagi gonddal, mert éppen ellentéte Krémernek# Művész, de nem üzletember. A vidéken nincs is olyan hős­szerelmes és szalonszinész, mint Bihari. Szat- máron, — úgy tudjuk — a finomult Ízlésű, elit-publikum egyöntetüleg Bihari Ákos mel­leti van. S a mi véleményünk is az, hogy anyagi garanciák nyújtása mellett Bihari Ákos volna a mi számunkra leginkább megfelelő színigazgató. Pesti Ihász Lajos meg a többi alig zavar vizet. Nem is veszik a próbálkozásukat komo­lyan. Mert elvégre is: nem arravaió a szini- kerületünk, hogy szárnypróbálgatásoknak, avagy utófelbuzdulásoknak legyen a kísérleti tengeri- nyula. * S bár a fönnebbiekből kiérezhető, hogy véleményünk és előzetes tájékozódásunk alap­ján bizonyos kikötések mellett mégis csak Krémért tartjuk legmegfelelőbbnek, mégsem zárkózhatunk el annak tanácsolása elől, hogy Szatmárnémeti és Nagykároly városok szinügyi bizottságai körültekintően járjanak el a szín­igazgató választásnál. És föltétlenül szüksé­gesnek tartjuk, hogy a bizottságok dön­tés előtt megnézzék úgy Polgár Károlynak, mint Bihari Ákosnak egy-két előadását. S ameny- nyiben Nagykároly városa két és fél hónapig ad évente otthont a színtársulatnak s most uj színházat is építtetett, jogosan megilletné az öt hónapos szatmári idénnyel szemben a méltá- nyosabb megosztásu döntési jog, mint az egy- harmad-résznyi szavazat. De nem beszélünk most erről a kérdésről, amelyet elvégre is egyezség szabályoz, csak azt tartanók igen kivántosnak, hogy abba a szinházlátó bizott­ságba, amely a két legkomolyabb pályázó kva­litásait lesz hivatott megállapítani: fejlett mü- izléssel biró és elfogulatlan urak kerüljenek, nehogy kicsinyes szempontokon botoljék ke­resztül szinügyünknek leendő három esztendeje. —ár. GÁL JENŐ okleveles mérnök magánmérnöki irodája---- Szatmár, Eötvös-uícza 13. :---­Si rofín Emeli- az étvágyat és a testsúlyt, megszün­teti a köhögést, váladékot, éjjeli izzadást. Tüdőbetegségek, hurutok, szamár- köhögés, skrofuiozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Roahe“ eredeti csomagolást. F. Hoffmann-La Roche & Co. Basel (Svájc) Kapható orvosi rendeletre a gyógyszertárak ban. — Ára üvegenkint 4.— korona.

Next

/
Oldalképek
Tartalom