Szatmárvármegye, 1908 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1908-05-31 / 22. szám

POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. tfg MEGJELENIK HETENKINT EGYSZER: VASÁRNAP. •» Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kaszínó-utcza 2. sz. Hirdetések jutányos áron közöltéinek.­....... - Kéziratokat nem adunk vissza. : Lapvezér: P app Béla országgyűlési képviselő. Felelős szerkesztő : Laptulajdonos : Erdőssy Vilmos.__ Szintay Kálmán. Eg ész évre Félévre Negyedévre Előfizetési árak: Egyes szám ára 20 fillér. 8 korona 4 korona 2 korona. Kossuth Lajos. Nagykároly, Í908. május 28. Áldozó csütörtökön rég múlt daliás idők serkentő fuvallatát éreztük magunk körül. Szivünkben a honszerelem veszta tüze lobbant fel. Csodás melódiák hangzottak fü­lünkbe. A való szabadság utáni epesztő vágyakozás gyémántcseppje csillant meg fénytelen szemeinkben. A szó gyújtó hatalma felrázott meg­szokott lethargiánkból. E nagy nap a jövő valóra váló szép álmait varázsolta elénk. S mindezt Kossuth nevének ha­talma, glóriája, a múlt dicső emléke tévé. E napon kivetettük szivünkből mindazt a háborgó érzést, a mi a köz­napi harcban, a nehéz életküzdelemben az örök áramlás iszapjaként szivünk­ben meggyülemlett. E nap a dicséret s az örök hála napja volt! Zsolozsmát zengtünk Istenünknek, hogy Kossuthot adta vezérünk, prófétánk, atyánknak! Láthattuk újra, hiába akarják őt ellen­ségeink lekicsinyleni. Hallhatatlan alakja marad ő a magyar történelemnek, mig e hazának egyetlen romlatlan gyermeke is leszen. Mint ember, mint hazafi, főként pedig mint államférfiu oly tiszteletre­méltó, nagy és nemes volt, hogy joggal nevezi őt a közvélemény s a történelem nemzetünk atyja s reformátorának. Legendaszerü, nemzeti hős, mit- hoszi alak ő. Pedig nem volt a csaták félelmes oroszlánja, ki előtt hulla a hulla, ... ki diadalmas harcokból ellen­ség zászlóját hozta haza győzelmi zálo­gul... S mégis! Egyre-másra hódolnak a lelkes honfiak kegyelettel emléke előtt. Városok, községek, egyik a másik után sietnek ércbe öntetni, kőbe vésetni mit- hoszi alakját, hogy utódaink, déd- és ükunokáink e szobrokhoz járhassanak majd honszerelmet tanulni, vért, jajt, omló könnyet nem feledni. Hogy kicsoda nekünk Kossuth Lajos, nem kell azt nekem elmondani. Jól tudja azt minden hazája függetlenségét, szabad­ságát szerető, azért száz halált halni tudó magyar. Kossuth neve nem a múlt története. Élő jelen, politikai programm az. A par­lament legnagyobb pártja az ő nevével, elveivel viv ma is kemény tusát hazánk ellenségeivel. Rajongó szeretettel, hódoló tisztelet­tel övezett eszménye, bálványa ő minden nemesen érző, hazáját szerető magyarnak. Miként a fénylő csillagok irányt mu­tatnak az éj vándorának, úgy Kossuth nagy szellemének ragyogása is kijelöli a magyar nemzet haladásának, jövő bol­dogságának útját. Nem holmi kis bolygó volt ő, nem növő, fogyó hold, hanem álló csillag, tündöklő nap, mely a lát­határra való felléptétől letűnéséig válto­zatlanul szórta térmékenyitő sugarait. Szórja még ma is! . . . Hiszen halála -után is az ő nevének fényéből táplál­kozik a csillagsereg. Sokan megtanulhatják az ő dicső példáiból, hogy az erős kötelességérze­tet nem szabad a jövő bizonytalanságá­nak megbénítani. Csüggedést, gyávaságot, lemondást nem ismerni. Hazánk atyja, fajunk büszkesége! Nagykároly városa is ércbe vésette fen- költ alakod, hogy tőled tanuljuk meg a honszerelmet. Szivünk mélységes háláját, lelkünk porig alázó hódolatát, emlékezetünk her­vadhatatlan koszorúját hoztuk Tenéked. Igaz megilletődéssel hajtottuk meg zászlónkat ércszobrod előtt. S abban a percben úgy éreztük, mintha nagy lelked — hacsak egy pár pillanatra is — visszaröppent volna ércszobrodba, mintha ajkad beszéli, szemed iiizsu- garat lövelt volna. Köszönjük Neked, hogy feláldoz­tad magadat népedért! Olyan példaképét állítottad az igaz hazafinak, milyen soha el nem múló eszménye marad e hon igaz fiainak. Ércszobrod az idők vasfoga meg­emésztheti, romba döntheti, de szi­vünkbe vésett emléked nem pusztulhat el, mig egyetlen magyaréi e földtekén. Á magyar nép bérctől bércig zengi neved. A rónák végtelenén hul­lámzik végig dicsőséged. Szobrod előtt állva, Téged cso­dálva, hisszük, érezzük a költő mon­dásának igazságát: „Nép, mely dicsőt, magasztosát igy ünnepel,1 Van élni abban hit,jog s erő!“ Kossuth Lajos édes apánk ! Ne­mesítsd meg lelkünket, acélozd meg sziveinket, hogy életünket, vérünket mindenkor fel tudjuk áldozni drága magyar hazánkért! Ott fenn a magasban őrködj felet­tünk, hogy a hazaszeretet örök lángja sohase aludjon ki sziveinkből! Taníts bennünket a múlt példáiból lelkesedni! Magyarok Istene ! Te ki büszke szár­nyalással vezetted ezer éven át a magas­röptű Turult, adj a jövőben is népednek olyan lelkes, önzetlen apostolokat, mint Kossuth apánk volt! Adj olyan bátor, tettrekész honvéd sereget, mint Kossuthé volt! Akkor, bátor vagyok elszántsággal, a győzelem biztos reményében kelünk édes magyar hazánk szabadsága s függetlensé­gének védelmére. Isten minket úgy segéljen! Erdőssy Vilmos.

Next

/
Oldalképek
Tartalom