Szatmárvármegye, 1908 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1908-05-17 / 20. szám
Nagykároly, 1908. május 17. % p , * ' ÍS í IV. évfolyam. 20. szám.---------------------ö---------------------------------------------PO LITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. MEGJELENIK HETENKINT EGYSZER: VASÁRNAP. ^ Szerkesztőség : Nagyhajduváros-utca 37. sz. Kiadóhivatal: Kaszinó-utcza 2. sz. Hirdetések jutányos áron közöltéinek. - Kéziratokat nem adunk vissza. Lapvezér: Papp Béla országgyűlési képviselő. Felelős szerkesztő : Laptulajdonos : Pro s z G y ö r gy__Sziitfay Kálmán. Eg ész évre Félévre Negyedévre Előfizetési árak: ........................................... .. .. 8 korona .......... ............................................... 4 korona ................................ .................... 2 korona. Eg yes szám ára 20 fillér. ==— 48 Egy táborban. Nagykároly, 1908. máj. 15. (—) ,,Közel vagyunk ahhoz az időhöz, amidőn az egész nemzet negyen- nyolcas pártivá lesz.“ Kossuth Ferenc ajkáról hangzott el e szózat a pécsi Kossuth-szobor leleplezése alkalmával, annak a Kossuth Ferencnek ajkáról, aki sohasem szokott szavakkal dobálózni meggondolás és mérlegelés nélkül. Méltán foglalkoztathatja tehát e kijelentés, — az egy táborba, a 48-as táborba való tömörülésnek eszmeje az egész magyar politikai világot. És már is konstatálhatjuk, hogy az egész magyar közvélemény, az egész magyar nemzet, a politikai világnak minden nemzeti irányú pártja rokonszenvesen fogadta az eszmét. A nemzetben nincs semmi akadálya az eszme megvalósithatásának. Hiszen már a legutóbbi választás alkalmával a nemzet túlnyomó nagy többsége a függetlenségi és 48-as párt mellett nyilatkozott meg. Egy lépés kell még csak, hogy most már az egész nemzet a 48-as pártban egyesüljön. A politikai pártok vezető férfiaiban sem találhatjuk az eszme megvalósításának akadályát: ponyi, a Károlyiak annak idején'%Bülcphettek a 48-as pártba, jAndrássy és párthívei szintén megtehetik most ugyanazt, hiszen Andrássy maga hangoztatta húsvéti cikkében, hogy ne azt keressük, ami elválaszt, hanem azt, ami összeköt bennünket. Nagy dolog pedig az, ami kell, hogy bennünket összekössön : az erős, egységes magypr nemzeti ál-! lám végleges kialakítása. Ebben eddig is! megegyezett minden becsületes magyar ember, csupán a nemzeti eszméknek a gyakorlati politikában miként való meg-| valósításának kérdésében volt eltérés. A nemrég letűnt szomorú idők pedig végkép megérielték a magyar nemzetben egy uj alakulás létrehozásának az egy táborba való tömörülésnek szükségét. Az egységes nagy 48-as táborba való tömörülésnek uj kialakulása feltétlenül szükséges, hogy Magyarország gazdasági és politikai függetlenségét megvalósíthassuk, hogy a magyar nemzeti államot kiépíthessük. Nemzeti szempontból elkerülhetetlenül szükséges, hogy a mindinkább előretörekvő nemzetiségi és nemzetközi socialista akcióval szemben a magyarság egy táborban concent- rálódjék, hogy gazdasági, kulturális és sociális téren félté,lenül biztoitva legyen a magyarság hegemóniája. S e hegemónia biztosításával gazdasági életünk megszilárciitása, kultúrintézményeink kifejlesztése és az általános választójog behozatala után Magyarország mint erős, független és tekintélyes állam foglaljon helyet Európa modern, haladni vágyó és haladni tudó államai között. As önálló magyar jegybank. A 48-as függetlenségi párt egyik sarkalatos programmpontja, az önálló magyar jegybank felállítása lassan, de biztosan halad a megvalósulás felé. Nemsokára előterjesztik véleményüket z bankbizottság szakértői. Hovatovább világos lesz mindenki előtt, hogy a jegybank minden halogatás nélkül megvalósítandó. Azok az előnyök, melyek az önálló jegybanktól várhatók, azt bizonyítják, hogy az önálló banktól nemcsak félni nem kell, hanem kívánni kell annak mielőbbi megvalósulását mindenkinek, aki nem akar az ország gazdasági felszabadulásának útjába állni. — A Szaünármegyei Gazdasági Egyesület vezetősége mozgalmat indított aziránt, hogy az egyesület eddigi csendes és nem mindig hivatásának megfelelő működési körébe uj vérkeringést öntsön. E cél elérése véget első sorban szükséges, hogy az egyesület élére olyan elnök választassék, aki a mezőgazdaság modern irányzatával tisztában van s akinek elég gyakorlata és ideje van arra, hogy virágzóvá tegye az utóbbi időben némileg elhanyagolt vármegyei gazdasági egyesületet. Úgy tudjuk, hogy a Gazdasági Egyesület vezetősége és irányadó elemei Búcsú. Eltávozol tőlünk távol szebb hazába, Hol nem csendül pohár És nem zengg a nóta. Ahol forró csókok sziizi zenéjére Alszol el estende, Ébredsz szép reggelre. . Nekünk majd hiányzói poharas pajtásom, De neked üdvösebb E bájos nyugalom. Irigyelünk talán, ám nem szánunk érte, Hogy elvágyói tölünk, Egy csendesebb körbe. Mi csak rójuk tovább, léha életünket. Esztelen morzsoljuk Tovább éveinket És hogyha már elfogy a szép nóta, jó bor. Példádat követni, Ráérünk majd akkor. Y’nski. Mari visszatér. Enyhe napsugár fénylett a bérházak, kőszobrain, az utcák kőből nőtt akáczfái illatos virágokat hajtottak és tömérdek nép lepte el az aszfaltot azon a fülledt alkonyaton, mikor Mari elindult hazulról A külvárosnak ez a kékszemü, lenhaju leánya, aki világothóditó tervekkel lépettt ki az alacsony ferenczvárosi ház kapuján és nagy fogadalommal határozta el, hogy addig vissza nem tér az egy szoba- konyhás lakásba, amig küzködő, szegény munkás szülőit ki nem tudta onnan váltani. És elvinni a boldogságba. Mari sok regényt olvasott. Téli estéken a kormos petróleumlámpa világánál bújta a munkáskönyvtárak elkopott regényeit. S hősök éltek előtte. Akik bátran neki vágnak az életnek, bár mezítelenül, ócska rongyok között, jöttek a világra, selymes ágy, puha párnái között végezték be az életüket. Mindnek volt valami ellenálhatatlan erénye. Eszes az egyik, szép a másik. A leány akiről ez a történet szól, az utóbbiak közé tartozott. Sokszor, őrizetlen pillanatokban nézegette magát a tükör előtt, s hiú pillantásokkal gyönyörködött a saját halvány arczában. Olyan arcz volt ez, amilyent még a külső ferenczvárosban lehet találni. Néha önti el a vér, de akkor ellenálhatatlan varázs sugárzik le róla. Mari tehát elindult. Kékpettyes, olcsó kartonruha volt rajta. A szülői még nem tértek haza a gyárból. Mire megérkeznek, üresnek találják az alacsony szobát s bizonyosan két ségbeesnek. De annál nagyobb lesz az eljövendő boldogságuk! A leány befelé indult a városba. Mikor a körútra ért, magával ragadta a zsibongó nép és színes holmijukkal megfogták a villanyfényben úszó kirakatok. Nézegette egyiket a másik után. A gyönyörű holmik láttára eszébe jutott a tulajdon szegényes volta, s nem mert rápillantani a mellette járó kaczagó asszonyokra és elegáns férfiakra. Bizonytalan érzésekkel, lomposan, szomorúan és árván ténfergett tovább az utcza során, mindaddig, mig néptelenebbé nem váltak a gyalogjárók. Az üzleteket is kezdték becsukni, egymásután lobbantak ki a lámpák és hűvös szellő futott végig a csenevész fák között. A leány most egy mellékutczára tévedt és egyszerre csak egy komor, százablakos, szürke gyárépület mellett találta magát. Gőzmalom ! vagy mi — gondolta Mari — és akaratlanul megállt az épület kolosszus kitárt kapuja előd. A gyárból akkor jöttek ki a munkások. Fáradt, verejtékes embercsoport. Roskadt inu, kimerült öregek és korán hervadt, barázdás arcú fiatalok. Amint meglátta a maga népét, Marinak a szivébe nyilait valami. Olyas érzés, amilyent a szökevény katona érez, mikor rejtett, veszedelmes utakon lopózkodva átpártol az ellenség táborába. Alantas, bolond érzés ez, de a legnagyobb energiájú ember sem tudja magát kivonni alóla. Az árulás tudata a legkinzóbb, leggyöt- relmesebb. Éjszaka a szerencsétlen teremtés álmában fehérleples rémek jelennek meg. És integetnek félelmesen. Vissza, vissza . . . Mari körülnézett. Néptelen volt körülötte az utcza, Távol egy rendőr járt. Szabályos lépései viszhangozva kopogtak a kövezeten.
