Szatmárvármegye, 1907 (3. évfolyam, 1-106. szám)
1907-09-25 / 79. szám
2-ik oldal. SZATMÁRVÁRMEGYE. 79. szám, Az érsemjéni Kazinczy-szobor. Kulturünnep a szomszédban. — A „Szatmárvármegye“ kiküldött tudósítójától. — Nagykároly, szept. 23. Egy kis eldugott biharországi faluban je- jentős kulturünnep folyt le e hó 22-én, vasárnap. Az istenáldotta magyar művészet ölelkezett a magyar irodalommal. Kazinczy Ferencz szobrát leplezték le, amit Fráter Loránd állított. Nem közadakozásból, hanem önnön-áldozat- készségéből. S a szeptember-végi verőfény mintha öröme-telten vont volna dicskoszorút Kazinczy Ferencz nemes feje köré, amelyből művelődésünk újabb története során annyi gondolat áradt szerte a lelkekbe, hogy megne- mesültünk tanításaira és szerelni tudjuk immár a kultúrát, akár bölcselő Írásban, akár szívről szakadt dalban nyilatkozzék is meg. Szép és bensőségteljes volt az ünnep. Ott voltak : a Tudományos Akadémia képviselője, a kultuszminiszter és a földmivelésügyi miniszter képviselője, az irodalmi társaságok képviselői, Biharvár megye és a szomszédos vármegyék főispánjai s a környékbeli uricsaládok szine-java. A vendégek legnagyobb része Fráter Béla úri házánál gyülekezett össze s félnégy órakor délután onnan ment a díszes vaskerítéssel övezett kis parkba, ahol a nagyemlékű iró ércszobra emelkedik. A templomteret, amelynek közepén van a park, teljesen betöltötte Érsem- jén és a környék derék magyar népe s igaz bensőséggel, meghatottsággal vett részt a lélekemelő ünnepségben. Az emlékmű leleplezése után az ünneplő közönség Érmihályfalvára ment át, ahol a kaszinóban hangverseny volt, amelyet szintén Fráter Loránd, a szobor adományozója rendezett, hogy ilyen módon teremtsen alapot a szobor fenntartására. A hangversenyen résztvett az öt szomszédos vármegye egész úri közönsége, nemkülönben a hangversenyt követő lakomán is, amely igaz magyar kedélyben, a szépért rajongó lélek jókedvű emelkedettségében folyt le. A lélekemelő kultur-ünnepről az alábbi tudósításban számolunk be: A jelenvoltak. Az Érsemjénben vasárnap megtartott leleplezési ünnepély külsejében impozáns s belsőleg igazán szeretetteljes volt. Képviseltette magát rajta Apponyi Albert gróf közoktatási miniszter, aki helyett Glatz Antal bihari főispán jelent meg az ünnepélyen és Darányi Ignácz földmivelési miniszter, kinek képviseletében Kazy József miniszteri tanácsos, cs. és kir. kamarás jött el. A Magyar Tudományos Akadémia részéről ott volt Heinrich Gusztáv főtitkár, a Kis- faludy-Társaságot Négyessy László, a Petőfi- Társaságot Ferenczy Zoltán képviselte hivatalosan. A Kazinczy-körnek igen sok tagja volt ott, élükön Hornyay Béla elnökkel s ott voltak az ország többi összes irodalmi társaságainak és egyesületeinek képviselői. Az előkelőségek soraiban ott voltak még : Falussy Árpád, Metzner Béla, Vay Gábor gróf és Veszprémy Zoltán főispánok, Molnár Ákos és Kovács Ernő országgyűlési képviselők, Dókas Ernő alispán; a Kazinczy- család tagjai közül: Kazinczy Ferencz két uno- kaöcscse: Gábor, debreczeni járásbiró a feleségével ; Lajos, kecskeméti törvényszéki biró és ennek fia: ifjabb Kazinczy Gábor műegyetemi hallgató ; Kazinczy Andor zempléni földbirtokos, Kazinczy Béla pénzügyi tanácsos, unoka- öcscsei és Kazinczy Mariska; a Fráter-család tagjai közül: idősebb Fráter Béla, Fráter Tamás, ifjabb Fráter Béla dr., Fráter Loránd, Fényes Zoltán, Erőss Zoltán, Marjay Péter, a környékbeli előkelőségek közül : Bujanovich Béla, Szilassy Zoltán, Bay Sándor, Bory Béla, Szabó József dr. és rengeteg sokan mások. A megérkezés. A fővárosi vendégek Heinrich Gusztávval és Kazy Józseffel vasárnap reggel utaztak el Budapestről Érmihályfalvára, ahová d. u. 1 órakor értek, s amelynek pályaudvarán nemzeti szinü zászlók lengtek. Künn volt az egész közönség s mikor a vonat berobogott, hatalmas éljenzéssel fogadták. A vendégeket Konrád László üdvözölte igen szives beszéddel, amit az Akadémia és a testvér irodalmi társaságok nevében Heinrich köszönt meg. Fogadtatás után pompás kocsikon és fogatokon röpítették be a vendégeket Semjénbe, ahol Fráter Loránd huszárkapitány fogadta őket. A földmivelési miniszter képviselőjét a község részéről külön is üdvözölte Kiss Imre jegyző; a kultuszminiszter helyettese más utón jött meg. A szobor leleplezése. Az ünnepet Végh József ev. ref. lelkész imával nyitotta meg. Ä nép vele imádkozott. Ezután az irodalmi társaságok megbízottja, az ünnep szónoka : Négyessy László, Kazinczy élet- történet írója mondta el nagyszabású beszédét, amelyből kiemeljük a következő részleteket: Keletről tűnt fel a csillag . . . És vezetni kezdett bennünket, midőn irány nélkül bolyongtunk a pusztaságon. Keletre vándoroltunk ma, hogy leboruljunk a helyen, ahol nemzetünknek egyik megváltója született. Szivünk gyökeréig megindulva állunk meg e talajon s a magyar szellemi élet uj korszakának, másfélszázados atmoszférájának súlyát érezzük. Mert a nemzeti lélek egész nagyszerű fejlődése s minden sikere és diadala, minden emléke és büszkesége, amit másfél század óta felmutatott, összetartozik annak a nagy embernek működésével s nagyrészt azon nyugszik, mint alapon, aki hazánknak ez igénytelen pontján született. Átihletett lélekkel érezzük itt éppen az ö szavainak igazát: Szent a hely, ahol egy nagy ember álla, S példája századok múltjával is Buzdítva szól a jóknak leikeikhez. Beszédközben lehullt a lepel a szoborról, amelyet Horvay János készített. A szobor sikerült portrait-szobor, Kazinczy jobbjában irónt, baljában könyvet tart. A szónokot mindvégig nagy figyelemmel hallgatták s hatalmasan megéljenezték, ahogy beszédét befejezte. Most Paulay Erzsiké lépett az emelvényre s az ő csodálatos művészetével szavalta el Szávay Gyulának alkalmi versét, a melylyel leírhatatlan hatást keltett. Végül az egész tömeg egy szívvel, egy lélekkel énekelte, hogy: Isten áldd meg a magyart! — Az Akadémia koszorúját Heinrich Gusztáv tette le. Koszorúkat tettek még ' le: a Kisfaludy- Társaság, a Petőfi-Társaság, a nagykárolyi Kölcsey-Egyesület, az Egyetemi Ifjak Széchenyi- Szövetsége, a Csokonay-Kör, a Szilágyi István- Társaság, az Arany János- és Kölcsey-Társaság, a Budapesti Újságírók Egyesülete és a többi összes irodalmi egyesület, a szomszédos vármegyék és városok, községek meg falvak. Leleplezés után a vendégek átkocsiztak Mihályfalvára, ahol Fráter Loránd hangversenyt adott s amelyre a külön erre a célra épített terem zsúfolásig megtelt. A hangversenyt Miklós Elemér dr. főv. tanár nyitotta meg alkalmi prológjával. Tarnay Alajos művészi zongorajátéka után Paulay Erzsi mondotta el Herczeg Ferencz: „Bekvártélyoztak“ cimü monológját utánozhatatlan bájossággal, majd Fráter Loránd hegedült és nótázott, amelynek nyomán olyan tapsvihar kélt, amilyent még nem hallottunk. Koncert után lakoma fejezte be a szép ünnepet, melyen számos felköszöntő hangzott el. A fővárosi vendégek az éjjeli vonattal utaztak haza. Aki kétszer halt meg. — Öngyilkos orvostanhallgató. — Morfium és cyanhydrogén. — A „Szatmárvármegye“ tudósítójától. — Nagykároly, szept. 23. Ugyancsak különös öngyilkossági eset történt e hó 20-án és 21-én Nagykárolyban. Egy a világgal és önmagával meghasonlott huszesztendős ifjú, aki különben orvostanhallgató volt, vált meg önként az élettől. 0 maga azt írja, hogy életuntságból lett öngyilkos. Hát ez — sajna — ma már eléggé közönséges eset. De van valami különösen megrázó ennek a szegény öngyilkosnak a tragédiájában. Kétszer kellett öngyilkossá lennie, hogy meg tudjon halni. A morfium nem volt elég erős: másnap fölébredt. Akkor cyanhydrogént ivott: ez már elpusztította. Közben pedig, a mérgekkel szervezetében : leveleket irt. És perczről-perczre rajzolja, ecseteli, mindinkább kuszálódó vonásokkal, hogy hogyan közeledik az elmúlás felé. Perverz gondolat! Mintha már olvastunk volna effélét egy tudományszomjból öngyilkossá lett orvosról. Nohát igazodjanak el most ezeken az írásokon az orvosok és — a morálfilozofusok. Pszychiaterekre nincsen szükség, mert aki 60— 70 czentigramm morfiummal a szervezetében ilyen józanul tud megfigyelni, az nem volt bolond. Annak a lelke egyensúlya 20 esztendős korában valami nagy ok niián rendülhetett meg, hogy belepusztult a teste is, — de annyira öntudatosan és az erős elhatározás emberfeletti czélzatosságával történt mindez, hogy — imponál a gyarló embernek. A csöndes vendég. E hó 20-án, pénteken este 9 óra tájban egy fáradtnak látszó, úri öltözetű fiatalember tért be a nagykárolyi Magyar Király szállodába és szobát kért. A bejelentő czédulára fölirta a nevét: Erdélyi Sándor, orvostanhallgató. Fölvezették az emeleten lévő 11. számú szobába. Papirost, tollat, tintát kért, mert — úgymond — sok a levelezése, hagyják nyugton reggelig. A szobapinczér visszavonult. Másnap, szombaton reggel 11 óra tájt feltűnt a fogadó személyzetének, hogy a 11-es még mindig alszik. Bezörgettek hozzá. Gyönge hangon kérdi a vendég, hogy mi baj ? Figyelmeztetik, hogy már délre jár, nem kiván-e valamit ? — Nem! — volt a válasz. — Rosszul érzem magam, pihenni akarok egész nap ! . . Hát nyugton hagyták. A vendég nem is mutatkozott egész nap. Sem nem evett, sem nem ivott semmit. Ez ugyan feltűnt a szálloda személyzetének, de megnyugodtak, hogy alkalmasint a gyomrát rontotta el s nem háborgatták tovább. Az öngyilkosság fölfedezése. Másnap, vasárnap reggel 9 óra tájt megint bezörgettek a 11-es számú vendéghez. Nem hallatszott belülről semmi válasz, semmi nesz. Jelentik Sugár Emilnek, a szálloda tulajdonosának a különös jelenséget. Ez maga is oda megy az ajtóra zörgetni: semmi sem hallatszik belülről. Egy magas széket hozatott erre Sugár Emil és bekukucskált az ajtó feletti ablakon a szobáka. Hát ott ül összegörnyedve az ágyon a félhomályos szobában a csöndes vendég. Zörget rá, nem mozdul. — Ez aligha meg nem halt! ... — futott végig a szálloda személyzetén a borzongás. — Ha meghalt is, nincs mást mit tennünk. Megyek a rendőrségre ! — mondta Sugár Emil. És ment. A rendőrség szerepe. Vasárnap reggel 10 óra lehetett, amikor kikelt ábrázattal jelentkezett Demidor Ignácz rendőrkapitány előtt Sugár Emil. Elmondja sebten, hogy mi történt a szállodájában. A kapitány tüstént intézkedett. Csorba Gyula rendőralkapitány, egy rendőrségi írnok és Katz Ferencz lakatos-mester elmentek a Magyar Királyba. Benéznek az ablakon, hát a vendég még mindig ugyanabban a görnyedten ülő helyzetben van az ágyon: az asztalon, a földön orvosságos üvegek és egy csomó zárt meg nyitott levél. Semmi kétség sem lehetett immár, hogy a vendég megmérgezte magát és meghalt. Az alkapitány intézkedésére a lakatos fölnyitotta az ajtót. Kábító patikaszag áramlott ki a zárt levegőjű szobából. Rázzák az ágyon ülőt: nem mozdul. Ki tudja: mióta volt már halott. Hideg és merev volt. Az alkapitány intézkedett, hogy azonnal jöjjön a rendőrorvos. Amig az jött: szétnézett a szobában és megnézte a levelek czimzését.
