Szatmárvármegye, 1907 (3. évfolyam, 1-106. szám)

1907-01-16 / 5. szám

2-ik oldal. Gazdagyülés városunkban. A munkások pártadójából élősködő socialista agitátorok annyira fellázították a mezei munkásokat, hogy ezek vagy nem akarják az aratási szerződéseket most megkötni, vagy pedig oly túlzott követelésekkel állanak elő, miket a gaz­datársadalom anyagi romlása nélkül nem teljesíthet. Ez vitte az Országos Magyar Gazdasági Egyesületet arra, hogy a mun­kások szervezetével szembeállítsa a gaz­dák szervezetét, mely tisztán erkölcsi hatásokkal egyöntetű eljárásra kötelezze a gazdákat a munkások túlzott követe­léseivel szemben. Az 0. M. G. E. felhívására a Szat- mármegyei Gazdák Egyesülete a múlt év december 31-én tartott gyűlésében el­határozta, hogy közigazgatási járások ^szerint felkeresi a megyében a gazdákat és a nagykárolyi járásban Domahidy Istvánt bízza meg a szervezéssel. Az ő Összehívására jelentek meg hétfőn a vá­rosháza tanácstermében járásunk gazdái, kiknek soraiban ott láttuk gróf Károlyi uradalma képviseletében Tóth Sándort, Jurcsek Bélát, Gorzó Imrét, a Mándi uradalom képviseletében Kemény Sán­dort, továbbá Balány Sándort Érkört- vélyesről, Kolevics uradalmi intézőt Kap- lonyból, Schiffbeck Mátyást Nagykároly­ból és Genes, Csanálos, Érkörívélyes, Iriny, Domahida, Dengeleg, Szentmiklós, Börvely tekintélyes gazdáit. Domahidy István, mint a nagykárolyi já­rás elnöke nyitotta meg a gyűlést és beszédé­ben jelzi, hogy mindnyájan érezzük azt a rend­kívüli helyzetet, mely társadalmi utón most összehozott bennünket és amely helyzetnek együttes tevékenységre kell serkenteni akkor, mikor a munkásokkal állandóan jóviszonyban voltunk, akkor, mikor mint földmives gazdák állandóan teljesítettük kötelezettségeinket, bizo­nyos izgatok fellázították ellenünk a mezei mun­kást. Ezért a gazdaközönség elhatározta, hogy tömörülni fog. Összehivták a gyűlést Szatmárra, szép számmal jelentek meg, de nem jelenhet­tek meg annyian, hogy egyetértéssel határoz­hatták el azt, hogy a rendkívüli viszonyok foly­tán mit cselekedjünk, azért szolgabirói járáson­ként hivták össze a kis- és nagygazdákat. Szive mélyéből üdvözli a nagy és kisbir- tokosságot és felkéri azokat, kik a munkaadó osztályhoz nem tartoznak, hanem mint mun­kások jelentek meg, hagyják el a termet, mert őket erre a gyűlésre nem hívták meg. (Erre 3 szál munkás eltávozik). Őket nem önző célok vezették helyzetük megbeszélésére. Nem á mun­kások elnyomására jöttek össze, hanem, hogy elmenjenek a munkabér megállapításánál a méltányosságnak addig a határáig, meddig a mai viszonyok között lehetséges, hogy a mun­kásoknak az igényeit, — aki nélkül a gazdák sem élhetnek — kielégíthessék. Mert össze van kötve a gazda a munkással. Munkás nélkül nem kapálhatjuk földjeinket, de a munkás is utalva van a gazdára, hogy az esztendőnek legalább egy részéig biztositsák létüket. Eljöt­tünk, hogy figyelmeztessük népünket azokra a tengeri kígyókra, kiknek beszéde őket felizgatja, ne higyjenek nekik, hanem lássák, hogy félre vannak vezetve, ne higyjenek azoknak, akiket saját zsebükből ápolnak, mert ha az izgatok megtömték zsebüket, elhagyják a munkásokat. Hogy figyelmeztessük a munkásokat, kik­kel 1848-ban megosztottuk vagyonúnkat,, ran­gunkat, jogainkat, hogy ha felülnek az izga- tóknak, mi az utolsó óraban kényszerítve va­gyunk munkásokról gondoskodni, hogy termé­nyünket learathassuk. Ha a magyar munkások nem kötnek szerződést, felkérik a hadügymi­nisztert, hogy katonákból adjanak munkaerőt és ha ezt nem tehetnék, elmennek a szomszéd államokba sőt a legutolsó esetben elmennek abba a birodalomba, hol sok az ember és ke­vés a kenyér. Sőt még tovább megyünk, a mennyiben a szatmári gazdasági gyűlésen a SZATMÁRVÁRME'ö «E. 4 5. szám középosztály részéről egész komoly, forrt indítvány tétetett, hogyha ezek sem jók,-afckop ne szántsunk, ne vessünk és más miVefési: ágba fogunk, inkább az állattenyésztéshez for­dulunk. Ilyen túlzó nézetek fejlődtek ki a gazdák között, de ez nem fog bekövetkezni, mert a kormány ígéretet tett, mikor 200-an mentünk el gazdák a földmivelésügyi miniszterhez, s az azt mondta, hogy minden lehetőt elkövetünk, hogy Magyarország ezen államalkotó és fentartó osztálya el ne pusztuljon. Öt küldötte ki a Szatmármegyei Gazdasági Egyesület, hogy a nagy- és kisgazdákat hívja össze az együttes szervezkedésre, hogy 1-ször állapítsák meg a legmagasabb aratási szerződések alapját, 2-szor a munkabérek maximális nagyságát, 3-szor le­hetőleg. méltányosan a cselédbéreket állapítsák meg, hogy egyöntetűen járjanak el és felkéri a gyárak tulajdonosait is, hogy esetleges indítvá­nyukat, vagy nyilatkozataikat tegyék meg, vajon van-e reményük, hogy a gyárakban a munkát lehet folytatni és jegyezzék elő magukat, hogy a kormány gondoskodjék nekik munkásokról. A gazdák elmennek a méltányosság legvégső határáig, de e szervezkedéssel azt akarják, hogy egymásra ne licitáljanak és erre erkölcsileg le­gyen minden gazda kötelezve. Hogy a gazdák munkásokat csakis cselédkönyvekkel fogadnak fel és pedig úgy, hogy abba be legyen írva, hogy a munkás ezt a munkát bevégezte. Ezért felhívja a nagykárolyi kerületet, hogy alakuljon meg a szervezet. Úgy gondolja, hogy a nagy­károlyi kerületet kisebb körzetekre osszák fel és ezekbe olyan gazdákat válaszszanak, a kik a viszonyokat nagyon ismerik és ezek hívják a kisebb körzeteket gyűlésre, hogy megállapítsák a munkabér maximumát. Ezt az indítványt egyhangúlag elfogadta a gazdagyülés és a nagykárolyi járás szervezé­sére Mándi Gézát, Jurcsek Bélát és Lénárd Je­nőt kérték fel. Ide tartoznak Vállaj, Mérk, Bör­vely, Csanálos. Nagykároly, Kálmánd, Kaplony, Fény és Mezőteremet szervezi Tóth Sándor, Nagy Albert, Domahidy István. Kismajtény, Nagymajtény, Gilvács, Genes, Szentmíklós, Esztrót szervezi Domahidy István, Rébai Dezső, Becski Béla, Tóth Endre. Mezőterem, Érendréd, Dengeleg, Iriny, Portelek és Vezendet szervezi Boér Endre, Uray András, Becsky Géza, Strobencz Péter. Szaniszló, Csomaköz, Penészlek, Érkört- vélyes, Reszege, Bérét szervezi Gorzó Imre, Bay Mihály, Komáromi István, Szakái János, Balássy József, Nikkel Kálmán, Biró Sándor, Domahidy István, Szintay Kálmán. A járási gazdakör székhelye Nagykároly lett, elnöke : Domahidy István, tagjai: Csőkör Ferencz, Tóth Sándor, Schifbeck Mátyás. Ezután a megjelent gazdák között élénk eszmecsere folyt, hogy lehet-e megállapítani a maximális munkabért. Kemény Sándor szerint nem lehet megállapítani, mert ha a szatmár­megyei gazdák elszerződnek 1 12-ben, prece­denst tud rá, hogy Szabolcsban Vio-ére és ko- mencióval fogadják fel a munkást. Gorzó Im­rének meg az a megjegyzése volt, hogy nem alakulnak meg a gazdakörök, mig alapszabá­lyaikat a miniszter jóvá nem hagyja. Az elnök megnyugtatta felszólalót, hogy ők társadalmi kört képeznek, ehez alapszabály és miniszteri jóváhagyás nem szükséges és épen azért van szükség országosan szervezni a gazdákat, hogy egymásra ne licitálhassanak. Végül összefoglalta az értekezlet anyagát és a gazdák nagy érdeklődésével kisért gyűlést bezárta. HÍREK. Felhívás. A „Kölcsey-Eyesület“ szép és nemes hi­vatást töltött be városunkban a múltban. Élén­kebbé, mozgalmasabbá tette társadalmi életünket. Egy-egy kellemesen eltöltött, élvezetes órával gazdagabbá tette emlékeinket. Ezt a hézagot pótló irodalmi és társadalmi egyesületet akarjuk uj életre kelteni. Azt óhajt­juk, hogy legyen városunkban ismét egy oly egyesület, mely féltve őrzött nemzeti kincsünk­nek, a magyar művelődésnek emeljen oltárt. Időnként gyújtsa fel ez oltáron a hazaszeretet­_^#négszentelt tüzét. Adjon a magyar léleknek ojyííffr nemesebb táplálékot a tudomány, a szép- irodalom s a művészeteknek köréből. De meg, hogy a különböző társadalmi rétegeket egyesítse a közös munkában : a magyar nemzeti állam kiépítésének nagy munkájában. A „Kölcsey-Egyesület“ tehát a legmagasz- tosabb s legideálisabb feladatokat irta zászla­jára. A támogatást nem vonhatja meg jogosan tőle senki sem. Az egyesület sem párt politikát, sem osztály érdeket nem akar szolgálni. De ige­nis munkálkodni akar a magyarság közös ügyén, továbbá szétforgácsolt társadalmunkat a magyar közmővelődés szellemének melegével óhajta egy- befüzni. Elismerjük, hogy nagy munkára vállal­koztunk. Néhányan vagy kevesen sikerrel nem munkálkodhatunk. Az összetett erők s az össze­vetett vállak azonban már csodákat művelhet­nek. Ép azért a legnagyobb szeretettel kérem fel Nagykároly városának és Szatmárvármegyé- nek a polgárságát, hogy a „Kölcsey-Egyesü­let“ -et jóakaratéi támogatásában részesítse. Lépjetek be minél számosabban a tagok sorába! Kölcsey Ferencznek, megyénk nagy fiá­nak ezzel ércznél sokkal méltóbb emléket eme­lünk, mert az ő halhatatlan magyar szelleme, az mely cselekedeteinket irányítani fogja s az ő humánus lelkülete, mely a békés munkát lehe­tővé teszi. Egyúttal már ez alkalommal folyó hó 23-án délután 4 órára a főispáni kisterembe alakuló és tisztújító közgyűlésre hívom meg a tagokat. TÁRGYSOROZAT: " 1. Megalakulás. 2. A tisztségek és a választmányi helyek betöltése. 3. A felolvasások és ünnepségek rendjé­nek a megállapítása. Nagykároly, 1907. január 12. Hazafias üdvözlettel Dr. Falussy Árpád, a „Kölcsey-Egyesület“ elnöke. Hymen. Zsadányi Szentiványi Tibor szat- mármegyeí földbirtokos nőül vette Mark.ovics Antal inándi nagybirtokos Vilma leányát. Megyebizottsági tagváiasztás. A Serly Fe­rencz elhalálozása folytán a nagykárolyi 11. választókerületben megüresedett megyebizottsági tagsági helyre a választás e hó 15-én történt meg. A választó közönség élénk érdeklődést tanúsított a választás iránt, melynek eredmé­nyét Kovács Dezső dr. választási elnök délután fél 5 órakor hirdette ki s a mely szerint megye­bizottsági tagul kilenczvenegy szavazattal Szalay Bálint lett megválasztva Kubinyi Bertalan 89 szavazata ellenében. Község alakulások., A belügyminiszter a vármegye területén levő Érkörívélyes, Penészlek, Mezőterem, Szatmárzsadány és Ópályi kis köz­ségeknek nagy községekké alakulását elren­delte. A kath. legényegylet táncmulatsága, melyet szombaton este tartottak meg a Polgári Olva­sókörben, igen szépen sikerült. A mulatságon megjelentek a legjobb kedélyhangulatban ma­radtak együtt a reggeli órákig. A mulatság er­kölcsi sikere mellett az anyagi siker sem maradt hátul. Pénzintézeti közgyűlés. A „Nagykárolyi Takarékpénztár Egyesület“ XXXVIII-ik évi ren­des közgyűlését február hó 10-én d. e. 10 órakor fogja megtartani saját helyiségében. Népgyűlés. Folyó hó 20-án délután 2 órakor a városháza nagytermében a földmun­kások népgyülést tartanak, melynek tárgysoro­zata: 1. Az általános titkos választói jog. 2. A kormány szocziálpolitikája. Berukkolás Az ex-lex által teremtett hely­zet következtében tudvalevőleg október 10-től november 30-ig tartották meg a fősorozásokat. Az ujonezok bevonulását január 15-én rendelte el a honvédelmi miniszter. Ugyancsak akkor szabadultak ki az öreg katonák is, akiknek helyét az újonnan besorozott legények töltik be. De csak a rendes ujonezok vonultak be. A pót- tartalékosok bevonulását április 1-ére halasz­totta a honvédelmi miniszter, mert a téli idő­járás akadályt gördít a póttartalékos kellő ki­képzésére. Fedőanyagszállitás. A Szatmárvármegye törvényhatósági közutai fentartásához szüksé­ges fedőanyagszállitásának vállalat utján 1907— 1912. évekig leendő biztosítása czéljából 1907.

Next

/
Oldalképek
Tartalom