Szatmárvármegye, 1907 (3. évfolyam, 1-106. szám)
1907-10-03 / 90. szám
POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 45 MEGJELENIK HETENKINT KÉTSZER: SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. íg+ Szerkesztőség és kiadóhivatal: Hétsastoll-utca 12. sz. a. Telefon szám: 58. Lapvezér: P a p p Béla Egész évre Félévre Előfizetési árak: 8 korona Hirdetések jutányos áron közöltéinek. Nyilttér sora 40 fillér.------------- Kéziratokat nem adunk vissza. országgyűlési képviselő.''-. .. 4 korona Felelős szerkesztő : Laptulajdonos : Schröder Béla. Szintay Kálmán. Negyedévre Egyes szám ára 20 fillér. = . 2 korona. Vármegyei választások előtt. Nagykároly, nov. 2. A nemzeti ellenállás óta sokszorosan felfokozott érdeklődéssel fordul a magyar közvélemény a vármegyék felé. Azt a betegesen halódó állapotot, amelyben a magyar vármegyék évtizedek óta sínylődtek, egy csapásra lüktető élet váltotta fel, — az elméleti alapon álló központositóknak az a jelszava pedig, hogy a vármegye egy önmagát túlélt s a dicstelen elmúlásra megérett intézmény, minden vonalon kicserélődött annak nemcsak lelkes, de meggyőződésteljes hirdetésével, hogy az autonóm vármegye a magyar állam életében nélkülözhetetlen szerv legalább is addig, amig az Ausztriával való összeköttetés fennáll. Ennek az elvnek a közvélemény minden rétege által történt elfogadása épen olyan diadala a municipalistáknak a centralisták felett, mint a milyen az a diadal, amelyet a 48-as eszme a közös ügyes felett aratott. A különbség a kettő között annyi, hogy mig a függetlenségi elvek tényleges érvényre juttatására a dolog természete szerint hosszú idő progresszív munkája szükséges, addig a törvényhatósági önkormányzatnak fejlesztése, erősítése, mentői ellenállóképesebbé tétele olyan feladat, amely már a jelenlegi, átmeneti állapot alatt elérhető. E programmot a törvénytalkotó parlamentnek az önkormányzatot gyakorló törvényhatóságokkal karöltve keíl meg- valósitaniok. Jogbiztonság felfelé, magyar és független közszellem lefelé: e nehány szóban benne foglaltatik a törvényhatósági reform egésze. Amazt, ha talán nem is olyan mértékben, mint a hogy a nemzeti ellenállás lezajlása után reméltük, de mégis jelentékeny biztosítékkal bástyázta körül Andrássy javaslata a köz- igazgatási bíróság hatáskörének kiterjesztéséről — emennek, 3 törvényhatóság saját autonómiáján belül való függetlenségének kulcsa maguknak a vármegyéknek kezében van, — kétszeresen is abban az esztendőben, amikor nemcsak az általánostisztujitás ejtetik meg, de a választott megyebizottsági tagok fele is újra választás alá kerül. A régi rendszer idején, — értve ez alatt vármegyénk szükebb keretét, a megyebizottsági tagválasztások rendszerint minden jelentékenyebb mozgalom nélkül folytak le. Az akkori kormányzat vezetőinek absolute nem volt érzékük az ön- kormányzat jogai iránt — igy történt, hogy a három rendezett tanácsii várostól eltekintve, ahol a polgárság önérzete még abban az időben sem engedte meg a hivatalos jelöltek oktroyálását, a legtöbb kerületben nem is választották, de a mindenható alispáni rendelkezés szerint kinevezték a bizottsági tagokat. Most három éve, amikor a közigazgatási ellenzék akcióba lépett, változott meg a helyzet egy csapásra — s a régi kormányzat bűneinek mi sem eklatánsabb bizonyítéka, mint az, hogy dacára az akkor még látszólag rendíthetetlenül megalapozott régi rendszer minden praktikáinak és működésének, az uj, a tiszta közigazgatást hirdető programm a megyebizottsági - tagsági választásokon fényes győzelmet aratott. Az az örvendetes változás, a mely a vármegye első tisztviselőjének, az alispánnak személyében azóta beállott, kétségtelenné teszi, hogy a november hó első napjaiban vármegyénkben lezajló választás *minden hivatalos befolyástól menten, a választó közönség akaratszabadságának legkisebb korlátozása nélkül fog lefolyni. A közérdek szempontjából három Vizsgálat. Irta: Lengye! Géza. A harmadik felsőben vizsgálat indult, jobban mondva nyomozás, mert a vizsgálat alatt egészen mást értenek az iskolában. Tehát nyomozás indult. Szerelmes levelet találtak Ilkánál. A levelet ő irta, számtan óra alatt, mig a Kovacsics kisasszony misztikus példákat rajzolt a táblára. A kisasszony nagyon el volt merülve a számrengetegbe. Ám egy-egy gyors oldalpillantással meg tudta állapítani, hogy Dobó Sárin, a tanácsosék lányán megint uj blúz van, nehéz, flancos selyem, amilyenhez ünnepen se iut egy szegény se- gédtanitónő és hogy Ilka két könyökét szélesen a padra téve, a jobb arcát egészen a papírra fektetve ir. Ilyen buzgón nem szokás jegyezni a hármasszabály rejtelmeit. A következő pillanatban már keservesen sirt Ilka. A kisasszony pedig felháborodva olvasta a levelet. Itt indult meg a vizsgálat. Komolyan, amilyen komolyan sehol, sem a törvényszéken, de tán a mennyei bírák előtt sem intézik az emberi bűnöket, csakis az iskolában. Bizony, Ilkán kívül a félosztály belekerült a bajba. Az első nap hősiesen állották a vallatást, a második nap azonban árulók jelenkeztek és kiderült: ki szokott gimnázistákra várni az utón, ki szerelmes az igazgató urba, ki küld leveleket soha nem látott, nem is létező személyeknek, csak azért, mert kell levelet írni, amikor a tizennegyedik év felé közeledik a lány és sok Jókai- regényt olvasott. A vizsgálat során kompromittált fél osztály éktelenül sirt. A vizsgáló-bizottság megzavarodva állott előttük. Az osztályfőnök tanácstalanul nézett két hölgy-kollégájára: a fiatal, szép, szőkehaju Kovacsics kisasszonyra és a száraz, cvikkeres, fonnyadt arcú Fekete nagyságára. Az öreg özvegy asszony nevetni szeretett volna. Az osztály mélységes elkeseredéssel konstatálta, hogy a tanár ur, meg a nagysága csupa engedékenység, de Kovacsics kisasszony szigorú és kérlelhetetlen. Kiküldötte a lányokat, azután behitta őket egyenként. Előbb a tanukat, a kis árulókat. Jött egy ragyogó, karika- szemű leány, vékony és kicsi, de fürge, nyugtalan, egészséges. Ez még egészen gyerek, ez még bátran és nyitott szemmel beszél. Dobó Sáriról van szó. — A Dobó Sári — mondja a kis lány — most egy hete mértanból felelt. Hárman voltunk kint a táblánál. Én álltam mögötte, utánam a Deutsch. A Dobó Sári nem tudta a derékszögű háromszöget. Pedig óra előtt tudott mindent, mert nagyon jól érti a mértant, csak éppen úgy akarta, hogy most ne tudja. Erre a Melczer tanár ur odajött és kivette a krétát a kezéből és segített neki. Én nevettem, mert tudtam, hogy a Sári tudja a háromszöget, csak tetteti magát, hogy nekem odasughassa, hogy: Lökj meg! — Mi az, hogy „lökj meg“ ? — kérdezte a Kovacsics kisasszony. A kislány nevetett. — Hát ezt sem tetszik tudni ? A három ember összenézett, értelmetlenül. A lány megmagyarázta: — Sári szerelmes a Melczer tanár urba. Vagy mondjuk, hogy egy más lány, egy más tanár urba. Akkor kimegyünk telelni, a tanár ur véletlenül közel jön és aki mellette van, az azt mondja: lökj meg. Mikor a másik meglöki, a Sári pedig, vagy egy másik lány, véletlenül hozzá ér a tanár úrhoz, a kit szeret és ha nem néz arra, még meg is csókolhatja a ruháját. A szaporabeszédű kislányt hamarosan kiküldték. Faragó nagysága nem tudta fékezni tovább magát. Nevetett, hangosan, vidáman.
